Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

2 BÉKÉS MEGYEI SÉPÜJSAG 1957. májú* 3., péntek MÁJUS ELSEJEI SEREGSZEMLE (Folytatás az 1. oldalról.) j hogy ez a bizalom elhalványuljon. ] tiVnfc le! Bizalommal voltunk Ká- S amint a nép bízik a vezetőkben, j dár elvtér» iránt, mert tudtuk, | mi Kádár elvtárssal együtt hí-! hogy bízik benne a munkásosztály szűnik a magyar dolgozó néoben, í és a magyar nép. Nem engedjük, i szeretjük és becsüljük. Nem fogjuk többé megengedni,] — Kérem Kádár elvtársat, tart-1 Központi Bizottságának elnöke, a hogy vezetők és tömegek közé sa meg beszámolóját. (Éljenzés és forradalmi munkás-par azst kor­éket lehessen verni! Van pár- | taps.) tünk, van jövőnk és lesz szocia- j • lizmus Magyaroszágon! I Ezután Kádár János, az MSZMP májiy elnöke szólt az egybeeereg- lett, több százezres budapesti dol­gozókhoz. Katlsii* alánoi békédé a% 1957 májas elsejei budapesti na^^űléüen Munkások, Elvtársak, Budapesti Dolgozók! Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május else­jén, hogy Magyaroszágon először tüntessen a proletámemzetköziség eszméje mellett. Ennék hatvanhét esztendeje. Alikor a szocialista társadalom eszméje még csak a legőntudatosabb munkások szívé­ben élt és a Duna-medence 'né­peit rabságban tartó, gőgös Habs­burg monarchia az egész tüntetést rendőri ügynek tekintette. Hol van már a gőgös monarc­hia? Elporladtak már régen azok a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a magyar munkás- osztály él és itt van ma is: az. elő­deink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek. Él és győzelmet aratott a mun­kásfiatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam, a Magyar Népköztársaság! Él, és legyőzhe­tetlen erővé változott a proletár­nemzetköziség eszméje! Viharos hatvanhét év telt el ama 1890 év május elseje óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép fölött. A tőkés-föl­desúri rabság fekete éjszakája, háborúk, forradalmak vörös nap­ja és ellenforadaknaik ólomfekete íe'hői követték egymást. A mo­narchia, a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy-fasisz- ta ellenforradalom, majd a felsza­badulás, a proletárdiktatúrát meg»! va’ósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi ellen­forradalmi támadás és utána a forrada’mi ellentámadás — viha­ros sora ez elvtársak! Ez alatt a 67 év alatt hol titok­ban és üldözöttként, hol Horthys­ta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a magyar munkások, a fa'vate, a mérnöki irodák lég­iin tudatosabb - dolgozói mindig, rmodén év május elsején hitet tet­tek amellett, hogy a magyar dol­gozók a proletárnemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkás­ság nemzetköziségét és sorsközös- séaét jelképező vörös zászlóhoz. Ügy gondolom, hogy jónéhány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlék­ezik a történelem: az elsőről, az 1890. éviről mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május el­sejéről, amikor a magyar mun­kásosztály leverve a monarchia és a tőire bilincseit, s először ünne­pelte szabadon május elsejét. Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május el­sejére, amikor a 25 éves dühön­gő ellenforradalom és a Hitler- fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó Szovjet Hadsereg hősi harca segítségével ismét szaba­don ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az eeész ma­gyar dolgozó nép. Végül úgy gondolom, hogy 1890. 1919 és 1945 május elseje mellett sokáig emlékezetes marad és ki­emelkedő jelentőségű a mai, az 1957-es május elseje. Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság minden városában és falvában harcos tüntetéssel ün­nepli a magyar dolgozó nép sok­sok százezernyi fia és lánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét. Kedves Elvtársak! Miben van e különleges jelen­tősége a mai magyar május else­jének népünk számára, — de nyugodtan mondhatjuk —, nem­zetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, ti nemzetközi mun­kásosztály segítségé­vel döntő győzelmet aratott magyar dol­gozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a proletámemzetköziség ünne­pét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Az 1956. októberi események menetében a magyar Horthy-fa- siszta burzsoázia, amely egyrész­ről az ellenforradalom posványá­ba süllyedt, áruló Nagy Imre cso­porttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetkö­zi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rend­jét. Halálos veszély, a megsemmi­sítés veszélye fenyegette a ma­gyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus dik­tatúráját Magyarországon. Ve­szélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye ép­pen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosz­tás', mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért. Külön kérdés és nem feledkez­hetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkesere­dést; keltettek a tömegekben és ezt ;az ellenforradalom igen ravaszul lés hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje el­leni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy imréék árulása nélkül, — amely a dön­tő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénítot­ta a vezetéstől megfosztott, fél­revezetett és tehetetlenségre I kárhoztatott magyar dolgozó tö­megeket. Éneikül soha nem tu­dott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült neki. Mindannyian emlékszünk még az e H enlönradakn i támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az júr, tömegesen gyilkolták a kom- murás'tákaí és a haladó embere­ket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a ter­melőszövetkezeti vezetőket, a ta­nácselnököket, a szocializmus hí­veit és készültek lemészárlásukra. Megjelenítek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a gró­fok, élükön Mindszentyvel. Meg­jelentek a parlamentben, két nap aliatt 28 ellefonradalmi pártot ala- jkítoibtak, bejelentették még a hir- hedt magyar élet pártjának meg­munistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy lemészárol­ják a nép elejét, sírba tegyék a népköztársaságot, elrabolják nemzeti függetlenségünket és há­borús tűzfészekké változtassák hazánkat — vagy minden elkép­zelhető erővel szálljunk szembe az árulással és az. ellenforradal­mat semmisítjük meg. (Taps.) Mi, kommunisták döntöttünk, Elhatároztuk, hogy harcba hívjuk a szocialista forradalom és a haza minden, az ellenforradalommal szembeszállni kész hívét, ugyan­akkor isimét segítséget kértünk a magyar nép legönzetlenebb, leg- igozibb barátjától a Szovjetunió­tól. (Éljen! Nagy taps. Felkiáltá­sok: szovjet—magyar' barátság! Hurrá kiáltások.) A szovjet kormány és a szovjet nép a kért segítséget a proletár- internacionalizmus szellemében megadta. így a magyar nép a Szovjetunió testvéri segítségévei megvédte a szocializmus ügyét Magyarországon. Ez a harc nem ment áldozatok nélkül. Elvtársák! Emlékeznünk kell ezen a szabad i május elsején mártírjainkra, az I ellenforradalmárok által legyilkolt j kommunistákra, igaz magyar ha­zafiakra — Mező Imre, Kalamár, I Asztalos, Kállai, Biksza és a töb­bi drága elvtársiunkra..., akik nem irnttepelhetnek többé velünk. Em­lékeznünk kell azokra a pártihar­cosokra,• áliíwavédeltnistákra, bon- j védőkre, rendőrökre, karhatalm is­tákra, akik hitükhöz, esküjükhöz I híven harcoltak és meghaltak a szocialista forradalom, a nemzeti ; függetlenség, a Magyar Népköz- ! társaság ügyéért. Emlékeznünk kell azokra a szovjet munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, ka­tonákra, akik segítségünkre siet­tek a harcban, segítettek megvé- I den'i népi demokratikus rendsze- I rönkét, független hazánkat, bé­kénket. Mély tisztelettel emléke- Izünk mindazokra, akik a magyar ; népnek nyújtott segítség közben a j legnagyobbat, életüket áldozva bi­zonyították be hűségüket a prole- . tármemzetköziség szent eszméjé­hez. Örök dicsőség övezze mimd- annydutk emlékét! Kedves Elvtársak! I Erre a hősi harcra visszatekint­ve világosan látható, hogy alakításét is és megjelentek a fal­vakban és a gyáraikban is a „min­dent vissza" jelszóval. % Ahogy 1919-ben Horthy gyilkos bandája mögött ott volt az entente — úgy sorakoztak fel az imperia­lizmus sötét erői pénzzel, fegyver­rel, széles propaganda gépezettel 1956 októberében is az ellenforra­dalom sötét erői mögött. Munkások, Elv társak! Szemtől szembe a dühöngő el­lenforradalommal nekünk kom­október ben s szocialista Ma- gyaroszág vívta élet-halál har­cát a régi úri Magyarországgal és ebből a harcból a szocialista Magyarország került ki győzte­sen. (Nagy taps.) De a* is vilá­gos, hogy ez a harc ugyanak­kor a népek, a nemzetek leigá­zására törő nagytőkés imperia­lizmus és a népek szabadsága és békéje feleit őrködő proletár­nemzet köziség összecsapása is volt és győzött a proletárinter- naeionalizmus, győztek a társa­dalmi haladás és a béke erői. (Nagy táp».) Ezért bír nagy nemzetközi jelen­tőséggel az 1957-es magyar május elseje. Ezen a május elsején azt ünne­peljük, hogy a magyar népnek az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával sikerült megvédelmezni a szocia­lizmus ügyét és így a magyar pro­letárdiktatúra, annak munkás- paraszt állama, a Magyar Nép- köztársaság él! (Taps.) 1957. május elsejének történelmi jelentősége abban van, hogy a munkáshaía­lom elleni veszélyes és véres tá­madást, a súlyos megpróbáltatá­sokat a magyar nép leküzdötte és ma a szocialista országok testvéri családja tagjaként, népünk bará­tainak örömére, ellenségeinek bá­natára, szabadon ünnepli május elsejét. (Nagy taps.) Kedves Elvtársiak, Elvtársnők! Tekintsük át a november 4 óta megtett utat Ha a harc eredményeit számba- vesszük, megállapíthatjuk — a- nélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősék. Ha a harc eredményeit nézzük és megvizsgáljuk az élet különböző területén levő hiányos­ságokat is, nem lehetünk egészen ; megelégedve. ! Hiszen van nálunk még hiá­nyosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle másnak. De, ha november 3 anarchikus viszo- jnyaira gondolunk, amikor a dü- jhöngő ellenforradalom és imperi- jalisita irányító gazdái már zsebük­ében érezték a hatalmat és az or­szágot, amikor a szocializmus ■ ügyéhez hű hazafiak üldözött va­dakká váltak saját hazájukban, a- | mikor a népgazdaság teljesen ; megbénult állapotban volt — és : így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a főirány, amelyet,.*;:«*, jfc§r vetünk, feltétlenül helyes és na­gyok az eredménye**,AArt Milyen eredmények­ről beszélhetünk? Mindenekelőtt a hatalomról, az államról, a törvényes rendről. Ite­lhet és van is sok kri tikosunk. Vaníliák ellenségeirtk is, akik a I kákán is csomót keresnek. Az I ilyen emberek szeretnek bennün­ket műveletlennek, merevnek, hozzá nem értőnek, kegyetlen ter­roristáknak , sztálinistáknak és minden elképzelhető rossznak — ami az ő szótárukban van, szidal­mazni. De azt legnagyobb ellensé­geink, legrosszinduliatúbb kritiku­saink sem mondhatják, hogy mi a kapitalisták és a földbirtokosok érdekeit szolgálnánk. Itt van a | kutya eltemetve. Népünk ellenségei számára a Magyar Népköztársaság fejlődé­sének elmúlt hat hónapjában igazán az a legrosszabb, ennél­fogva népünk számára az »leg­főbb jó és legfontosabb ered­mény, hogy a munkáshatalom erős és a kapitalizmus vissza­állításának lehetősége megszűnt. (Taps.) Népköztársaságunk alkotmá­nyos, törvényes rendje biztosítva ivtain. Az alkotmányos néphatalmi és államigazgatási szervek helyre vannak állítva. Újjászerveztük j népköztársaságunk fegyveres erő- j it, a néphadsereget, a h atárörsé- jget, a rendőrséget, ezeken belül elsőként a karhatalmi egységek fegyveres erőit. A kulcspozíciók­ból eltávolítottuk az árulókat. A hatalom fegyveres biztosítá­sénak feladatába bevontuk és bevonjuk a munkások, a bányá­szok, a parasztok legöntudato- sabbjait — megszerveztük a mun­kásőrséget. (Éljen — nagy taps.) A munkásőrség megalakítása is bizonyítéka an mák, hogy a párt és a kormány a tömegek iránti mész­szerűén ő bizalommal, azokra )á- mssr/kodva vezet. Az n le’kec«>dés pedig, amellyel « munkások tö­megei jelentkeznek, felvételre a . munkásőrség alakulataiba, azt jel­zi, hogy a magyar munkások száz­ezrei készek fegyverrel is védel­mezni saját hatalmukat. (Taps.) Mindez egyben beszédes cáfolat azokra a hiú vágyakat kifejező ellenséges rágalmakra, amelyek szerint októberben a munkások támadtak volna a Népköztársa­ságra és most egy tömegektől el­szakadt kormány vezetné az or­szágot. Vannak külföldi vendégeink: nézzék meg a párt és a kormány | vezetőit; és a tőlük elszakadt tö­megeket, amelyek itt állnak száz­ezrével ezen a téren. (Éljenzés és taps.) Felkiáltások: Éljen a párt! Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársink! A népi hatalom megerősítést után másik nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és ; rendes vérkeringésének helyreál­lítása. Az ipari és bányásza« i ter- ímelés, úgyszintén a mezőgazda6á- i gi termelés, a 'közlekedés és keres- j kedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került. I Már itt voltunk ezen a gyűlésen, I amikor kézbesítették nekünk a i Nehézipari Minisztérium jelenté- ,sét április hónapról. Közlik, hogy e*t a május elsejéi bányászaink úgy ünnepelték, hogy vala­mennyi bányászati tröszt túltel­jesített« április havi tervét. (Él­: *jV ■ : • . ■ '*W,g (rtW/ (- ‘ff jenzés és tape.) Hogy a termelés alapjait helyre- állítottuk, ezt elmondhatjuk annak tudatában is, hogy még igen ko­moly fogyatékosságok vannak. De mindenki, aki képes csak egy ki­csit is tárgyilagosan nézni népgaz­daságunk fejlődését, megállapít­hatja, hogy a népgazdaság helyre- állítás« a vártnál nagyobb ütem­ben folyik. I Az államhatalom megerősítése, a gazdasági élet vérkeringésének megindítáea mellett igen jelentős eredménye féléves munkánknak, hogy iskoláink, egyetemeink, az ország legfontosabb kutató, mű­velődési és kulturális intézményei működnek és munkájukban foko­zatosan felzárkóznak a politikai és gazdasági «Jet fejlődési üteméhez és eredményeihez. Elvtársak Minek tulajdonítha­tók ezek a jelentős eredmények ? Mindenekelőtt araiak, hogy sa­ját hibáinkkal is szakítva, a part politikáját és a tömegek tisztán­látását zavaró, a marxizmus—ie- ninizmust meghamisító, a mun­kásosztály érdekeit eláruló revi­zionista eszméket lelepleztük, vis­szatérünk a nagy Lenin tarolásai­hoz. (Nagy taps.) E tanítások fér nyében vizsgáltuk meg a magyar helyzetet és határoztuk meg leg­fontosabb tennivalóinkat. Kerülgetés nélkül nevén nevez­tük az ellenforradalmat, lelep­leztük az árulást, mindenki szá­mára érthetően megmondtuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van. amely közvetlenül a dolgo­zó tömegekre támaszkodik és ugyanakkor kíméletlenül el­nyomja. az osztályéi lense etet. (Éljen — hosszantartó, viharos tap«.) Elvetettük a hazug semlegesség .jelszavát és megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság hi­té p5»etetten tagja a szocialista (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents