Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-23 / 118. szám

1051. május CS., ostUttrttth BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 (Zöld széna) mm idiótádon Most van az ideje a legkivá-1 na, hogy levegőzhessen a nyár- lóbb tömegtakarmányt adó nővé- son. Még esőben is szépen és zöl- nyünk betakarításának, a lucer- den fog száradni a szénánk, mert nakaszálásnak és a szénakészítés- a „kalapéról (tetőfedésről) az' eső nek. Legtöbb helyen már kaszál- | lecsorog és a ki-ki bukkanó fór­nak, de a széna ázik és ázik nap- ró nap csak a széleket barnítja nap után. Mindenki tudja, hogy a meg. Ugyancsak a széleken tor­zóid lucernaszéna táplálóbb. De . ténik a kilúgozódás is az eső ál­hogyan készítsen zöld szénát, ha tál, ami az össztömeghez viszo- mindig esik és esik és újra csak nyitva elenyésző csekélység. esik az eső? Ehhez szeretnék egy-két ! Állványos szénaszárításnál is gya- | igen ügyeljünk a laza rakásra és korlati tanácsot adni, és meg- főleg az alsó „szeüőztetőnyílások” könnyíteni a töprengők helyzetét, meghagyására, mert ezek nélkül Aránylag jó a helyzetük az befülledhet, megpenészesedhet a olyan üzemeinknek, melyeknek széna. Itt is a kiképzett „kalap'*- légáramlásos szénaszáritójuk van, ról (tetőfedő széna) az eső lecsu- (Elektromossággal meghajtott, rog, a szélrészek bámulnák éslú- ventillátoros szárító), mert bízó- j gozódnak ki, de a tömeget adó nyos mértékig függetlenítik és belső részek szép zöldek és jól függetleníthetik magukat az esős kiszáradtak lesznek. Időjárástól. Ajánlatos azonban vé- | Kis mennyiségben igen jó konyább rétegben tenni a szári- eredményeket érhetünk el, ha tóra a szénát, mert azért csak kukoricagórlban szárítjuk a szé- nyirkos levegőt fúvatunk a szé- nát. Jó a légjárhatósága, védve nába, és a vastag renden rakott van az esőtől és a kilúgozódástól széna befülledhet. jis. Itt is a laza-rend a lényeg. A Igen jó zöldszénát készíthetünk górékban a rácsozatot (jók a gya- elektromos szárító nélkül is az potrácsok is) vagy egymás felett alábbi eljárásokkal: í helyezzük el 80 cm-re, vágy tető­Finn-nyárson való szárítás, szerűen (kúpba állítva) állítjuk Ügyeljünk arra, hogy ne legyen fel. Az elhelyezet rácsokra rakjuk túl tömtött a nyársra rakott szé- fel a szénát 40 cm vastagságban. V < V / Széna GÓBÉ uT\ I légtét -V 1 széna-» i \ Száríthatunk cserényeken vagy j A barna (kissé iúgozódott) szé- állványokon (gyapotrács) jó és na keményítőértéke 13 kg/q. zöld szénát akkor is, ha azokat: A zölden szárított lucernaszéna padlástéren, vagy csűrökben ál- ' emészthető fehérjéje 13 százalék, lítjuk fel.' Történhet ez fél te tők' ~A barna (kissé Iúgozódott) lu- alatt is. [ cernaszéna emészthető fehérjéje Ezeket a szénaszárítási módo- 3 5 szazalék- kát azért javslom, mert a több 1 látjuk tehát, a zölden szá munka megtérül. A zöld széná- rított ‘“cernaszéna szinte kifejez- ban tudjuk azt, hogy a Karotin hetetlen“‘ többet ér, mint a kilú- elnevezésű provitamin van (A sz. §ozo“- elégezett barna széna, mi- a. 30-70 százalék.) A barna szé- nöségben és tápértékben is. nában ez csak igen kis mérték- Nem ‘laSyhatunk veszni ezres ben található fel (1-2 százalék). !ertékeket.az ázó és lekaszált lu- A kilúgozódott szénában pedig cernatáblákon. Márpedig le kell egyáltalán nincsen. A „Karotin’1- kasza‘ni a lucernát, ha itt az ide- ra pedig a szervezetnek, főleg a T mei [ az elvénült lucerna ve- fiatal szervezetnek, nélkülözőé- sz'.t A tekéből ®s a következő ka tétlenül szüksége van. szólást is elveszíthetjük a késé sei, gondok A zölden száradt széna kemé­nyítőértéke 34 kg/q. Sxőlőművelő AIbel Gyula. g. tanár, Orosháza, Mg. Technikum jm­csörlők gyártását kezdték meg Makón A Makói Gépgyárban mindin­kább rátérnek a különféle mező- gazdasági kisgépek gyártására. Pénteken megkezdték az SFC jelű szőlőművelő csörlő első, kisebb so­rozatának készítését. Az országban itt készül majd először ez az újfajta mezőgazdasá­gi eszköz, amely az egykori gőzeke elvén működik. Kétszázötven köbcentiméteres Pannonia-motor ' egy talFcskaszerű, közös alvázra j szerelt csörlőt működtet, amely | több száz méteres i drótkötélen , húzza a kapát, szőlőtöltögető, vagy egyéb szőlőművelő eszközt, j Az üzemben ezenkívül négy­ezer kukoricamorzsolót, három- j ezer szecskavágót gyártanak az idén, s megkezdik a különböző I űrtartalma takarmányfüllesztők készítését is. Sokat panaszkodnak mostanában a termelőszövetkezeti elnökök, vezetők, hogy keveset tá­mogatják, segítik őket a járási vagy a megyei szervák. Nem is olyan régen még az volt a baj, hogy túlságosan beleszóltak a szö­vetkeztek életébe, kívülről, erő­szakosan irányították gazdálkodá­sukat, amiből rengeteg kár szár­mazott. Most, sajnos a másik végletbe jutottunk. Sok gondjuk­ra nem kapnék választ termelő- szövetkezeteink. Egyszóval ia problémák, gon­dok tömegével kell megküzdeniök a szövetkezeteknek. Ugyanakkor a városi és a járási tanácsoknál annyira lecsökkentették a létszá­mot, hogy jóformán senkisem ma­radt, aki a szövetkezeteket pat­ronálná. Ugyanez a helyzet a me­gyei tanácsnál is. II „mindenes“ tsz közgazdász Az előbbiekben utaltunk arra. hogy a termelőszövetkezeteknek most kétszeresen szükségük van a segítségre. Ám a járásoknál, vá­rosoknál megszüntették a tsz- szervezői, a könyvelői, az építési előadói, a beruházási előadó be­osztást. Maradt egy termelőszövetkezetij közgazdász, akinek a termelőszö-1 vetkezeti ügyeken kívül egy cső- j mó más kérdéssel is kell foglal-1 koznia. Van a járási, városi mezőgazda- sági osztályokon osztályvezető is, de neki az osztályvezetői teendő- i kön kívül el kell látnia a főagro- nómusi, vagy főállattenyésztő funkciót is. Már ebből látható, ‘ hogy nem maradt ideje a szövet­kezetek segítségére. LESZ! Hétfőn este tartotta ülését az MLSZ tanácsa. Az ülésén határoz­tak az 1957—58. évi NB I-es baj­noki kiírásról és egyben úgy ha­tároztak, hogy a május 25-re ter­vezett országős értekezletet nem tartják meg. Tehát az új bajnoki évadban minden további tárgyalás nélkül létrehozzák az NB I: 16 csapattal; NB II: 3 csoportban 18—18 csa­pattal; NB III: 9 csoportban 16—16 csapattal. Eldőlt a nagy kérdés, lesz NB III., úgy gondoljuk, ezt a határo­zatot minden vidéki sportszerető ember nagy lelkesedéssel fogadja. A sport egyesületeken a sor, bizo­nyítsák be, hogy méltóak lesznek az MLSZ határozatához, Ki intézi a beruházásokat ? Már az előbb szó volt arról, j hogy megszűnt a beruházási, elő- I adó beosztás. Ezelőtt a járási be­ruházási előadó, más beruházások mellett, a termelőszö vetkezetek beruházásaival ‘kapcsolatos pénz­ügyi kérdések megoldásában adott segítséget. Az építésügyi előadó az anyagbeszerzésben, a kivitelezés^ ben segítette a termelőszövetkeze­teket. Tárgyalt a termelőszövetke­zeteik nevében különböző vállala­tokkal. Most ugyan van a megyei ta­nácsnak tervosztálya, azonban az nem tud ilyen irányú segítséget adni a szövetkezeteknek. Ha egy szövetkezet istállót akar építeni, először betervezi, tárgyal a bank­kal a hitelről, kér egy műszaki rajzot, összekötetésbe lép a 'külön­böző vállalatokkal és így tovább... Mindez természetesen a termelő- szövetkezet elnökének, vagy vala­melyik vezetőnek kell lebonyolí­tania. Az igaz, hogy olyan eset is fenn­állhat, amikor is a szövetkezet maga készíti el az épületet teljes egészében. Azonban nem ez a jel­lemző. Például tavaly is különböző beruházásokra 16 millió forint ál­lami hitelt kaptak a szövetkeze­tek, s az idén is több, mint 8 és félmilliót igényeltek. Nem kö­zömbös ilyenkor az sem, hogy mennyi a költségvetés, az illető vállalat mennyiért készíti el a szóbanforgó beruházásit. Az ál­lamnak, de a szövetkezetnek sem mindegy, hogy 200 000 forinttal olcsóbban, vagy drágábban ké­szült e el a létesítmény. Most — ahogy mondani szokták — köny- nyen „átrázhatják” a termelőszö­vetkezetek vezetőit. A megyei tanács mezőgazdasági csoportjánál, amely _a mezőgazda- sági osztályon belül működik, há­rom ember van hivatva a megyé­ben lévő szölfetkeaetek intézésére: egy termelőszövetkezeti felügye­lő, egy termelőszövetkezeti köz­gazdász és egy revizor.. Természe­tes ez is kevés, de mint már előbb említettük, a járásoknál, városok­nál sókkal rosszabb a helyzet. Nincs szó az önállóságok megsértéséről Nem arról van most szó, hogy a régi hibák megismétlődjenek. He­lyes a termelőszövetkezetek önál- I lósága és mérhetetlen károk szár­mazhatnának 'abból, ha ismét so­kan beleszólnának gazdálkodá­sukba. Azonban, azt is figyelembe kell venni, hogy a termelőszövet­kezetek számos olyan problémá­val küszködnek, amelyeket nem tudnak önállóan megoldani. Az a i helytelen álláspont, hogy a szocia- i lizmust építő állam egyáltalán ne : szóljon bele segítőén a falu szo­cialista szektorának, a termelőszö­vetkezeteknek a gazdálkodásába. I A legutóbbi hetek, hónapok tanul­sága bizonyítja, hogy milyen ba­jok származhatnak ebből. Egyszóval szükség van a foko­zottabb ellenőrzésre és segítségre. Ez azonban a jelenlegi körülmé- ! nyék között nem oldható meg, mert, ha valahol baj van, a me­gyei, vagy járási szervek akkor jönnek rá, amikor már rendszerint késő. Egymásután érik a „megle- petések1’ a járási, vagy a megyei tanács illetékeseit, j Nem a termelőszövetkezetek önállóságának megsértéséről van tehát szó, hanem a nagyobb segít­ségadásról. Ezt pedig meg kell va- j lahagy oldani, ha másként nem. i létszámemeléssel. Ez áldozatot je­lent ugyan a népgazdaságnak, de sokkal nagyobb lehet azoknak a 1 kárőknak az összege, amelyeket ; ezzel megelőzünk. I Helyes volna minél előbb ren­dezni ezt az ügyet. Szó sincs ar­ról, hogy a régi létszámot ismét visszaállítsuk, de a szükséges lét- ^gondoskodni kellene. uiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillillliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimimimimjuiiiiiiiiiimiimiiiuiiiiiiiiimmmiiiiuuinuimmimmiuuuumuii Májusi séta az Alföld „Tündérkertjében“ „Óh természet, óh dicső természet! Mely nyelv -merne versenyezni véled?" Ha valaki májusban, a szerelem jyánapjában látogat el a Szarvasi Arborétumba, a magyar Al­föld ,,Tündérkertjébe", önkéntelenül is Petőfi fent idézett szavai jutának eszébe. A 85 holdas, Európa szerte híres kertben, az év minden sza­kában szívet-lelket gyönyörködtető látványt nyújtanak a természetkedvelőknek a világ min­den tájáról származó fák, dísznövények és cser­jék, de ezekben a napokban talán a legszebb, legváltozatosabb „köntösbe" öltöztette őket a ter­mészet. Felejthetetlen élmény látni a festők ecsetjére kívánkozó, csodálatos színekben pom­pázó kertet. Bármilyen fáradtan is érkezik ide a „vándor", szinte pillanatok alatt üdén, felfrissülve, teletü- dővel szívja az üdezöld levelek és tarka virá­gok bódítóan kellemes illatát. Akad itt persze „gond" is bőven: nehéz hatá­rozni, hogy melyik úton induljunk sétára, mert egyik irányba szebb kép csalogat, mint a má­sikba. Ezenkívül állandóan fülünkbe hatol a park vezetőjének a figyelmeztetése: „kizárólag csak az utakon szabad közlekedni, semmit lesza­kítani nem szabad, stb..." Ezt bizony nehéz be­tartani! A tikkasztóan meleg déli órákban szinte incselkedve „kínálja” hűvös árnyait a fehér nyárfaóriás, a vöröstölgy és más terebélyes fa lombja. Szeretnék egy pillanatra ismét gyermek- lenni, mindenről megfeledkezve pajkosan szá­guldozni egyik ritkaszép fától vagyonkörtől a másikig, leszakítani egy-egy szép virágot vagy különleges falevelet, hangosan utánozni a ma­dárvilág érdekes „nyelvét". Nehezen bár, de uralkodók magamon s szinte mámoros .részeg­séggel nézegetem a mesébe illő kertet. A Holt-Körös partján fekvő részben járva a virágzó japán tulipánfa vonja magára a figyel­met. A gesztenyefához hasonló lombozató, fán 7—8 szirmú, fehér-Iilacsíkos óriástulipánok dísz- lenek. A kert egy ékessége a Mississippi kör­nyékén őshonos mocsári cyorus (lombhullató fenyő), amely most hajtja üdezöld tűlsvltit. Érdemes megállni az USA-ból származó tarkale­velű- és az Észak Európai eredetű sárgalevelű juharfák alatt, vagy a halványsárga, illatosvirá­gú kőrisfa alatt is. A 100—150 éves fehér nyár­óriások között 5—6 méteres átmérőjű törzseket lehet látni. Igen értékes példánya a kertnek a tö­rökmogyoró fa is, amely egy óriási bokorhoz ha­sonlít. A földszinttel néhány centi magasan már szétágazik s hatalmas lombsátorja nagy területet beárnyékol. Vigyázó szemmel őrködnek a kert vezetői és dolgozói minden szem törökmogyoró mag felett, mert pácolássál ennek a fájából ké­szítik az értékes „rózsafa" bútor- és hangszer- doboz anyagot. Az idősebbek még emlékeznek arra az időre, amikor a kert úri tulajdonosai né­metországi kereskedőknek adták el a fát, s a magyar ipar, mint „rózsafát" drága pénzért vá­sárolta vissza. Ma az ország minden vidékén igyekszenek meghonosítani a drága fát. A leg­különbözőbb színű és levelelű fenyők, tölgyek és más fák közölt messzire virítanak a piros és duplafehér virágú gesztenyefák, alattuk pedig díszcserjék, pünkösdirózsák, harangvirágok tar­kítják a füvet. A középkínából származó alpesi rózsának még levele, sincs ilyenkor, egyetlen sárga bokornak tűnik a rózsafa. Nem kevesebb feltűnést keltenek a díszestol­lú, kényeskedő pávák és egyeb madarak sem. A szarvasi „Pepikert“-ben járva nem győzzük cso­dálni a természetet és az emberi kéz alkotó ere­jét. Jól esik tudni azt, hogy ez a csodálatosan szép kert a miénk, a magyar dolgozó népé, mert a felszabadulás előtt csak a kiváltságosok gyö­nyörködhettek benne. Ma már ezrével utaznak ide az ország minden részéből, de külföldről is sokan töltenek itt kellemes órákat, napokat. ARY RÓZA

Next

/
Thumbnails
Contents