Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. május 19., vásárivá# V tavaszi nyári kiskosztüm Dölyf Elemér — a Koholimpex Vállalat csoportvezetője — igen KISFiV KVHA Találós tanmese egy önérzetes emberről... népszerű egyéniség kartársai körében. E sikerét főleg annak köszönheti, hogy bámulatos tehetsége van az üzleteléshez, beszerzéshez, s ezek áldásaiban arra érdemesnek tartott kollégáit is részesíti. Méltán tüntette őt ki a legutóbbi jutalomosztási gyűlésen a vállalat rigmusbrigádja az alábbi himnusszal: „Mint egy ércbe öntött szobor, ki áll ott a lépcsőfokon?! Ez ö — Dölyf — a nagy beszerző, mindent, ami kell, beszerez ö.,i Rádió, vagy ventilátor, kávé, tea, príma nylon, Csokoládé, citrom, narancs..* amint elhangzik a parancs: Föld alól is előkerül! Mintha a mesék terülj-terültj- asztalkája volna nála: Nincs efféle problémája!** Történt egy szép napon, hogy felkereste Dölyf barátunkat egyik beosztott kartársa — Méla Káz- mér — és arra kérte, próbáljon meg neki beszerezni egy kétlapos, sütős villanytűzhelyet..: Dölyf készségesen mindent megígért, és két hét múlva Méla Káz- mér reggel boldogan hallotta a kapusnál, hogy „Dölyf Elemér kartárs házon kívül van" — a Keravill. boltba távozott.;: Kázmér tehát elégedetten dörzsölte kezeit, és rohant az ugyancsak a vállalatnál dolgozó nejéhez a félretett 1400 forintért... De mi történt?.;: Méla Kázmérnak ma is megvan az 1400 forintja és halálosan sértődött arcot vág, valahányszor Dölyf Elemérrel találkozik és Mé- láék ezután Dölyf minden „'beszerzési akciójából" kategorikusan kimaradtak...! Találja ki az olvasó, miért sértődött meg Méla Kázmér?! (Megfejtés: Dölyf a villanytűzhelyet protekciósán egy későbbi, de „fejesebb" igénylőjének adta!..) Cs. Z, Kisfiúnak ballon-ruha nyárra. A szabá sa olyan, hogy lefelé kissé szűkül, és zsebvágástól kiinduló pánt fogja össze. A kabát a varrás vonalak mentén tűzéssel van díszítve. j Külföld 'h'U'h&'&d a „Till Eulenspiegelből" Jön arra egy vándor... Egy vidéki levélhordó napi 30 kilométert talpal. — Ma egyetlen lap miatt még két kilométert kell gyalogolnom — panaszolja egyik nap. Jön arra egy vándor és így szói: — Miért nem küldi el a lapot postán? • — Melyik ország terül el velünk pontosan ellentétes irányban, a i Föld túlsó felén? — kérdi a tanító az iskolában. Néma csend, — No, gondolkozzatok csak egy kicsit. Ha egy lyukat fúrnánk a Földön keresztül s valaki átmászna azon, hol bújna ki? Jön arra egy vándor és így szól: — Világos, hogy a lyukon! • A szerkesztő felesége azon sopánkodik, hogy a férje elhanyagolja. — Csak a munkájának él. Néha már szinte azt kívánom, bár lennék egy kézirat, akkor legalább velem is foglalkozna! — sóhajtja. Jön arra egy vándor és így szól: — Ne kívánjon ilyet. Még visz- szaküldené az alkotónak... 3.5. • — Hat éve utazom már ezzel a vonattal, de ilyen sok utast még sose láttam, — mondja az egyik utas szomszédainak. Jön arra egy vándor és így szól: — Hat esztendeje? Te jóságos ég, mondja, melyik állomáson szállt fel?' Rózsamintás csipke A 6—7 cm széles „romantikus” 1 as horgolótűvel készítve 6—7 cm csipkecsíkot szekrénybe, vitrinbe széles csipkét kapunk, használhatjuk. 100-as „Horgony” cérnából 13A mellékelt leszámolható rajz szerint 1 lyukat 2 láncszem és 1 pálca váltakozásával horgolunk. A minta sűrű részénél a lyukakba 2—2 pálcát, a szélső pálcákra 1—1 pálcát öltünk. Befejezésül a csipke szélét kispálca sorral foglaljuk körül. A csipkét finom mosóporra^^ langyos vízben mossuk és jól kiöblítve, gyengén keményítjük. (A műszaki rajzot Katona Gvu- I láné készítette.) HETI" étrend-javaslatunk Hétfő: paradicsomleves tejfeles rakottkrumpli salátával. Kedd: savanyútojás-leves. konzerv tökfőzelék fasirozettal. Szerda: spárgaleves, turóspala- csinta. Csütörtök: tarhonyaleves, tejfeles marhapecsenye burgonyával és savanyúság. Péntek: gulyásleves diósrrw télt. Szombat: zöldségleves, kol'bá- szos lecsó tarhonyával. Vasárnap: becsináltleves, sertéspörkölt galuskával és céklával rácsos linzer. 10 perc alatt elkészül A paraszt hazafelé hajtja tehenét a rétről. Egy városból érkezett' látogató megcsodálja a tehenet, majd megkérdi egy járókelőtől: — Mennyi idős lőhet ez a tehén? — Két éves — kapja a választ. — S honnan tudja ezt megállapítani? — tudakozódik tovább. — A szarváról. — No, de ilyet! Hát ez meg hogy lehetséges? — ámélkodik a városi. Jön arra egy vándor és így szól: — Hát nem látja, hogy két szarva van? Széna-szalma: Kész metélttész- ta kébharmadrészét a szokásos módon kifőzzük, egyharmad részét pedig olajban vagy zsírban ropogósra sütjük. A főtt és sült tésztát összekeverjük és fahéjjas cukorral megszórva, vagy pedig sósán,, esetleg sajttal tálaljuk. Expessz-vacsora: Bármilyen | maradék sültből, főtt húsból vagjá nyers húsból készíthető. A húst ! megdaráljuk, vagy pedig apróra vagdaljuk. Forró zsírban ropo-J gósra sütjük, meg sózzuk, borsoz- jzuk és néhány tojást ütünk rá. j Ha van otthon, vagdalt gombát is j dobhatunk a hús közé. Uborkát, I savanyú káposztát, vagy salátát adunk hozzá. Ul sportág —• Ebadta kölykei, mit műveltek azzal a szegény álattalü? — „Kíntornázunk” vele, mama, A legerősebb — Hányadik osztályba jársz Péter? — A harmadikba, — És ki a legerősebb az osztályban? — A tanító úr. A 2cls csacsi meg a nagy nyuszi — Kelj fel kis csacsi fiam — szelt hajnalban a nagy csacsi az istái- lóban. — Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi, összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi, a fülét vdáman megbillentve: — Mi az a mező, anyukám? — A mező — feleli a nagy csacsi — nem egyéb, mint egy nagy nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig soha se tudod végigmenni. Ez tetszett a kis csacsinak, táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszercsak odafut az anyjához a kiscsacsi. — Jaj de megijedtem. — Mitől? — Furcsát láttam. Mit láttál? — Icike-picike kis csacsikat, — Mekkorákat? — Mint a fülem. — Nem lehet az. — De bizony. Cgv ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak. — Jaj mit látok? Mekkora két nyulat látok? — kiáltott a kisnyúl. — Nem nyulak ezek, te kis csacsi — szólt az öreg nyúl. Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának: — Nem csacsik ezek, te kisnyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra. Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival, és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
