Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-19 / 115. szám
BÉKÉS MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1957. május 19., vasárnap TÓTH LAJOSTUDJA-E? Mérd meg, óh tavasz, a világot! Váljon szét az arany és a sár! Emeld fel a balga csüggedőt, Kit vatehite börtönébe zár! Nyisd meg a lélek sorompóját A viharból megtértek előtt, Csak a számítók undok hadát Tartsa féken acélos erőd! Hozz békét, mely nyugalmat áraszt Zajgé gyártól a csendes rétig, Érezze a munkás és a paraszt Itt az ő érdekeit védik. Ne a bosszú dörgő basszusán Uralja itt az égi zenét, A megváltó hajnal ne karddal Küldje az élet üzenetét. Hozz esőt, mely közös hibáinkat Józan ésszel tisztára mossa, S megszépíti a fásult embert, Szemébe a fényt Is elhozza. Mert, fény kell, hogy előre lássux De nem hamis gyémántok fénye. Nap kell, melynek vörös sugarát Nem szennyezi szenvedők vére. Hozz meleget, hogy élet induljon A föld felett és a föld alatt, Hogy nagyra oőjjőn a jó szándék, S megforduljon a go«iosz indulat. Hozz hitet, melyet táplál s nevel A győzhetetlen tiszta eszme, S a nemzedék, mi felnő rajta, Lesújtson minden hitetlenre. Jöjj tavasz! Az igazság szárnyán Hozd közénk végre azt a rendet, Mit nem a törtetők serege, Hanem a munkáskéz teremtett. SASS ERVIN: Az otthon visszahív Már ismerlek hazám, régóta járom tájaid ,he gyek-völgyek, lankák rejtekét, városok arca merül fel előttem, lobogó lángú hírek futnak szerteszét, délről, északról számtalan üzenet, új napok, tettek fényéről büszkén beszél, mégis kedvesebb szükebb otthonomból, a Körös vidékésői ■ rrywjr n jött levél. Ott születtem, tanultára embe'r lenni, és megvívni bátran soJÉdúir, nehéz csatát, •'*" 1 nádtetős viskók bús népével járni, s megosztani szivük keserű bánatát. ök mondták el nekem, milyen az élet, miért van az, hogy sorsuk árva, mostoha, ők tanítottak titkos, új igékre, kezemet fogták, hogy ne legyek tétova. Messzi tájakról, ha most hazatérek, új ember köszönt, már szavuk sem a régi, kezet szorítunk, kemény, bízó hittel, —■ Körösvidék, te szép! Megtanultál: élni, Miskolc, 1956. március. Erre válaszoljon! 1. Mi wm több Magyarországon: férfi vagy nő? 2. Ki mondta: „Leborulok a nemzet nagysága előttV 3. Mi colt az az .ggytröszt’? 4. Mennyi egy felnőtt ember átlagos napi kalóriaszükséglete? 5. Ki volt az a székely származású magyar kutató, aki a magyarság őshazáját keresve Tibetije jutott? 6. Milyen magyarországi épület tervezési munkáiban vett részt Eiffel francia építész, a világhírű Eiffel-torony építője? 7. Melyik a rokokó korszak finomkodó, csipkeszerű tánca? 8. Miről kapta a nevét a reka- mié? 9. Melyik a hosszabb: egy tengeri mérföld, vagy egy angol mérföld? 10. Melyik francia szobrászművész alkotása, a ,,Gondolkodó" című ismert szobor, Ady kedvenc párizsi szobra? 11. Milyen betegségben halt meg Hunyadi János? 12. Hol van Magyaroszág leghíresebb cseokőbarlangja? 13. Hol volt Verdi „Aida” című operájának eredeti bemutatóval 14. Mi o jelentősége az „obsitos* szónak? 15. Hol jelent meg a „Holnap” című irodalmi folyóirat? 16. Melyik az a magyar dráma, amelynek ősbemutatója a Szovjetunióban volt? 17. Milyen fizikai kísérletről híres a pisai ferdetorony? 18. Kit nevezünk amatőr sportolónak? 19. Hány hold föld került felosztásra Magyarországon az 1945- ös földreform során? 20. Mi a neve a ,d-égy jó mindhalálig" c. regény főszereplőjének? (Válaszok a 7-ik oldalon.) i Az emberek zöme, — bármeny- j nyíre is hihetetlenül hangzik—sze- ] rét gondolkozni, szereti a fejét j törni. S azok, akik gondolkoznak,! törik a fejüket a feltett kérdéseken, talán észre sem vették, és — tanultak»! Az ilyen gondolkozó emberek nagy örömére jelentette meg a debreceni „Napló” nagy fejtörő-1 jét, melyben ezer kérdés, ezer fe» lelet van. Ebből adunk közre néhányat olvasóinknak. Aki a feltett kérdésekre helyes választ ad, igen jó eredménynek számít. Gondolkozzunk, s ha válaszolunk a kérdésre, akkor nézzük meg a válaszokat, vajon helyesen válaszoltak-e? Jó szórakozást! Vakáció előtt (4) mvm ■flfr 41/ Ififf fe’a SR Vkk' PMBVH im M* fii9 m 1 i r i ü 11 a ; fií&fl 1! IBlfiiA L A í \o! N m 18 Q^fiiKÜ ii Ill’fö’ 1 fi 83 fi IS MR Vízszintes! j függőleges: 2. Eső után van. 3. Betű kiejtve. 5. A 1. Itt laktak a várkisasszonyok. 3. ft túlsó oldalra megy. 7. Ez lóg sok szoba J süti a ropogós kenyeret. 4. Sértetlen. 5. falán. 8. A folyóban sok van. 9. Vonat- 1 Állami Vállalt, ő. Kerek szám. 10. Bekül- kazó névmás. 13. Sok úttörő nyarai majd tűzhető lakás ablakába írják. 11. Főzelék, mellette. 14. Megyénk egyik nemzetisége. I 1?. Nem kevés. Beküldendő a vízszintes 13. számú sor: megfejtése. „Vakáció előtt” (2) megfejtése: Napozás. Helyes megfejtést küldtek be Iiódi ■ Katalin, Nagyszénás—Mihálytelek, Szeriül! Hona, Orosháza, Szávai Edit, Békéscsaba, ! Bohus József, Kardoskút, Badura József, j .Békésszentandrás, Szilágyi Olga, Bek£s-'j csaba, Petrov Szilárd, Szarvas, Jeszensz- j ki Lajcjs, Békéscsaba, §í}^£jár,.Emilia,"í Szarvas, Borka József, Békéscsaba, Opa- useky Mihály, Szarvas, Dianis Osika, j Békéscsaba, Molnár Franciska, Orosháza, I Brndjáir Ilona, Békéscsaba, Pager And- j rás, Kimágota, Szilágyi Zoltán, Békéscsa- i ba, Baranyai Klára, Orosháza. Szamos Pistike, Békés, Kapuvári Katalin, Békés-i * csaba, ifj. Kajcsa Zsigmond, Békés, Bot* ta Irén, Békéscsaba, Csipái József, Szarvas, Oberschall Éva, Békéscsaba, Kiss Éva, Szarvas. Lázár Gabriella, Me* zőberény, Kiss Erzsébet, Déva vány a, Vetési Sándor, Békés, Demján Anna, Szarvas—Ezüstszöllő, Rácz Rozália, Békéscsaba, Felföldi János, Mezőgyári, ■Mészáros Jolán, Gyoma, Baukó Judit, Békéscsaba, ifj. Molnár László, Kondoros, Vi-da Judit, Csabacsüd, Ripis Erzsébet, Gyula, Darida Katalin, Békéscsaba, Sin- kovicz Mihály, Csabacsüd—Nagyra ta, Gu- tyan Mihály, Szarvas, Botos Sándor és Gábor, Orosháza, Petró József, Békéscsaba, Horváth Éva, Orosháza, ifj. Gairis Emil, Elek és Beleznai Lenke, Felsőnyomás. A most megjeleni rejtvény megfej- megfejtéseket — sorsolás útján értélésével zárul négyhetes rejtvénypá- kés nyereményekhez jutnak. Rejt- !vÁzatunk. Azok, akik hétről hétre vényversenyünk nyerteseinek névso- heteüldték a megfejtéseket — és jó rát június 2-i számunkban közöljük. A novemberi köd lassan ráereszkedik az erdőre. A határőr őrs ablakából úgy látszik, mintha valami gonosz tündér leöntené tejfebér, habos mázzal az erődt, hogy ennek leple alatt az erdei tündérek letéphessék az utolsó megsárgult, megpirult leveleket is a fákról. Nehéz ez a köd. Az erdő szinte megrokkan belé. Az ember zilál, mintha vasmarok szorítaná a tüdejét. Ilyen a november. Esővel tarkított köd, hajnali zúzmara, s ha kivirul a nap, s elűzi a ködöt, akkor a dermedt rétek felett megindul szállni az ökörnyál. Börcsök János egykedvűen nézegeti a tájat. A második novembert tölti itt. Most az elsőre emlékezik, de csak úgy szaggatottan, cél nélkül peregnek a gondolatok. Akkor még fiatal katona volt. így új volt még a télre készülő erdő. Akkor volt kire gondolni, most talán az sincsen. Nyel egyet. Körültekint. Az ablak alatt magasra nőtt, megsárgult páfránylevél terpeszkedik. Rásercint. A keserű nyál hadd menjen — gondolja. — Otthon másként van talán — villan fel hirtelen — ott nem olyan rideg a november. mert kevés a fa.Nincs erdőrengeteg, nincs begy... Másoknak másként, de neki itt is keserű, ott is keserű minden. Mit is keresne otthon? A falu aprócska, nagy homoktenger közepén nádfedeles házakkal, cserepes ház is van, sőt egyre több van. A temető egy dombon fekszik, onnét végiglátni a falut. Hogy miért tették ide? „Mert az a föld már akkor se termett semmit.” Végigmenni a falun, megállni a bolt előtt, szembe a kocsmával, meg a tűzoltószertárral. — Füttyent egyet hozzá. — Jó lenne most onnét nézni a kútra járó asszonyokat. Nézni, amint fellépnek a korlát mellé a betonra. Mert a kút körül beton van. Nézni, amint hajlonganak és látni libbenő szoknyájukat, hallani hangjukat... Igen... Mindig beszélgetnek a kútnál. — Messzi néz egy pillanatra, valahova a dombok fölé, bár a ködtől nem látott semmit, nagyot lélegzik. — Igen, a kútnál — kihajol s a száraz páfrányból tép egy kicsit, szájába veszi és rágja. — Néhány esztendeje egyszer ott állt a bolt előtt. Boris, Varga Lajos lánya éppen a kútra jött. Megnőtt ez a lány... Két éve még iskolás volt, s lám, hogy megnőtt. A haját sem szorítja úgy le, mint azelőtt... És milyen tartása van. Begy es... hetyoTTnnrTTnrrrrTTnnro t B. **— ti hú József: j \ Kísértés 3 OJUUUULXJUUUUUUULO ke... Oda is kiáltott neki. — Nem nehéz a két veder? — A lány visszanevetett Nem szólt csak nevetett, és ő ebből megértette, hogy nem nehéz, da ha akarsz, ha mersz, segíthetsz. És ő mert. Igen, így kezdődött Hogy mi lett? Beleszeretett.— Most valahogy ez az egész a köddel rátelepedett a mellére. Nyomja, kínozza és nem tud másra gondolni. Nagyokat szippant szuszogva, rágja a páfránylevelet, s kergeti a gondolatot. — Boris! Szép Boris... Zárná ta van még a nevének is, hát még a csókja ízének. — És összefut szájában a nyál. De nem édes, hanem keserű. — A jóistenit neki — szalad ki a száján félhangosan, aztán körülnéz, hogy nem hallja-e valaki és visszazökken. Megint Borisnál jár. — ö 19 éves legény volt, az meg akkor fordult a tizenhetedikbe. Hogy miért szerette? Hát miért szeret egy árva? És szép lány is volt... Nagyon szép asszony lett. Amiken eljött katonának és ott kellett hagyma, majd meghasadt a szíve. Legalábbis ő így érezte, hogy közel jár hozzá. Nem is tudott visszanézni a falura. Pedig tudta, hogy integet az állomáson, az ő felesége is, s most ott kellett hagynia. Forgott vele a világ. Szidott mindenkit, akit csak szidni lehetett. De legtöbbet az isten kapott. És ha sok minden megváltozott is, a szidás, a káromkodás ma is tart. Egy éve, hogy utoljára látta. Mert a nyáron a szabadsága alatt már nem is látta. Elment az asszony, otthagyott csapot- papot. Miskolcra ment. írták neki már tavaly ősz előtt is, hogy jöjjön haza, mert baj lesz. Még Boris anyja is írt. De nem tudott, nem lehetett. Amikor meg már tudott, késő volt. Az állomáson nem várta Boris. Otthon? Otthon volt, de nem úgy röpült a nyakába, mint ahogy ő elképzelte... No, megcsókolta, de nem úgy, mint ahogy ő szerette volna. Pedig ha úgy csókolja, mint ahogy várta, a leveleket ott előtte égette volna el, nem lett volna semmi. Még azt is megbocsátotta volna, hogy nem jött ki az állomásra. De a csókban valami kesernyés íz volt. Azóta is ott érzi mindig a szájában. — Most is sercintétt egyet. — Hadd fogyjon a keserűség. Egyszóval két nappal előbb megjött szabadságról, mert az asz- szony, a szép, nagyszerű asz- szony mintha elröppent volna s ezzel mintha összetört volna valami őbenne is. Hogy mi? Ki tudja megmondani? Igen... Tizennégy hónapos volt hogy árva lett, s az első, akitől mindent várt, aki az övé volt, ez az asszony volt. Rá akarta pazarolni mindazt, ami felgyűlt, s az asszony valahogy nem értette ezt... Vagy talán?... de erre még gondolni is rossz. Megszeretett valaki mást? Amint a levelek mondták, ez lehet az igazság. El is -ment a faluból. Elhagyta. El, ezzel a keserű szájízzel. — Börcsök, készülj szolgálatba! — Megdermedt, aztán gépiesen nyúlt a köpenyéért. | Menni kell. Mint két év óta annyiszor. De magával vitte az utolsó gondolat foszlányát, amely vággyal, szerelemmel, gyűlölettel vegyült. És a szíve ettől nehéz volt. Pedig nem lenne most már oka erre, hiszen a szerelem az olyan, mint a vándormadár. Ha elröppen, majd visszaszáll. Ha nem is ugyanaz, majd egy másik. De a fészket az új is megkeresi. t Folytatjuk)
