Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-12 / 85. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. április 12., péntek RártéSet a mező kovácsházi járásban Megyénk legnagyobb járása a mezőkovácsh ízi, amelynek tizenkilenc községe van. Az MSZMP járási bizottságának komoly feladatot jelent a függetlenített apparátus mintegy 75 százalékos csökkentése után a pártszervezetek irányítása. Az utóbbi hónapok során nehéz feladatokkal birkóztak Itt meg az elv társak. Egész Bor községben az ellenforradalom decemberi második hulláma miatt kétszer kellett a pártszervezeteket szervezni. Sikerült az elv- társaiknak megbirkózni a nehézségekkel, ezt mutatják az eredmények. Ma már a járásban ötvenöt a lapszer vezet működik, mintegy ezerhétszáz taggal. Az e havi taggyűléseken további három-négyszáz felvételi, illetve átigazolási kérelmet fognak elbírálni. A járási pártbizottság tagjai rendszeresen látogatják a községek alapszervezateit, de így is ritkán tudnak eljutni egy-egy helyre. Most szervezik a járási ak- fívahálózatot. Jelenleg különböző területekről tizenöt társadalmi pártmunkás segíti a járási bizottság munkáját. A pártépííés eredményei mellett még nem sikerült kielégítő eredményt elérni a törő egszervezet éknél. A Járásban eddig mindössze három KlSZ-szer- vezet működik. A munka meggy onsítása érdekében megszerveztek egy járási ifjú kommunista értekezletet, ahol a fiatal párttagokat megbízzák a K*SZ í szervezésével kiAz MSZMP járási intéző bizottsága eredményes munkát végzett a pártépítésbeffi, de különösen soli még a tennivaló a pártszervezetek belső szervezeti életének megjavítása, a tömegszervezetek felkarolása és irányítása terén. í Mezőhegyes Mezőhegyes, azok közé a községek közé tartozik, ahol az ellenforradalom december elején mutatta meg igazi arcát. Nehéz harcot kellett folytatnidk itt az elv- társaiknak a párt megalakításáért. Igaz, már november 7-én megalakult a községi MSZMP-szerve- zet tizenhét taggal, de utána jelentkeztek a nehézségek a párt további építése során. Egész december végéig szinte teljesen állt a pártépítés, Ügy a gazdaságban, mint a cukorgyárban mély nyomot hagyott az emberekben a decemberi barbár pusztítás. Végre december végén — mint mondani szokás — megtört a jég. Megindult az élet a pártban. Ma már a községben nyolc alapszervezetben közel háromszáz tagja van az MSZMP-nék. Az állami gazdaságban négy, a vasútnál, a cukorgyárban, a gépjavítóban és a kendergyárban egy-egy alapszervezöt működik. A napokban létrehozták az elvtársak a községi területi alapszervezetet is. Addig, amíg decemberben nehezen indult be a volt MDP tagok átigazolási kérelme, jelenleg az a veszély, hogy olyanok is kérik felvételüket, akik aktívan resztvettek az ellenforradalmi eseményekben. A mezőhegyesi kommunistáiknak most az a legfontosabb feladatuk, hogy őrizzék meg a párt tisztaságát. Egyénenként kell elbírálni, kik alkalmasak a párttagságra. A pártba való beépülésre jellemző, hogy például a cukorgyárban, ahol jelenleg negyvennyolc 'párttag van, újabban további hu- jszonöt volt MDP-tag kéri átigazolását. Győri eivtárs, a községi pártbizottság intéző bizottságának elnöke helyesen jár el, amikor a taggyűlés előtt a község kommunistáitól is érdeklődik, hogy a jelentkezők milyen magatartást tanúsítottak az ellenforradalom alatt. Az érdeklődés során kitűnt, ihogy a jelentkezők közül számosán aktívan résztvettek az ellenforradalmi eseményekben. Jé ezt tudni! Hűin A Kondorost. Gépállomás körzetében 1957-ben önálló elszámolási rendszerre tért át valamennyi gépállomás. Ez azt jelenti, hogy a körzetükben a munkát önállóan szervezik. Idegen körzetben csak az Illetékes ÁMG vezetőinek beleegyezésével vállalhatnak munkát. Kondoroson a közelmúltban nem így történt. A- csorvási ÁMG egy traktorral Kéfsopranyban a Such-féle földet szántotta. Örménykúton pedig a Gyomai Gépállomás egyik traktorosa dolgozott. Az önálló elszámolási rendszerre való áttérés nem azt jelenti: „Miénk a megye határa és ott dolgozunk, ahol szánitatlan földet találunk.“ A kondorosé ÁMG vezetői helyesen jártak el, amikor körzetükből kiutasították a szom! szód os gépállomások traktorosait. Ha a gépállomások nem tartják tiszteletben a körzetileg illetékes ÁMG jogát, munkát vállalnak más gépállomások körzetében, jakkor ez a termelés szervezésében | könnyen bonyodalmakat idézhet 'elő. j Helye«, ha a gépállomások töre- jkednek minél több gépi munkára. Munkát azonban csak a saját körzetükben vállaljanak. A szomszédos gépállomás körzetében való munkavállalás a területileg illeté- jkes gépállomás tervtéljesítósénék rovására megy. A tervteljesítés j érdekében szervezzen a csorvási, vagy a gyomai ÁMG a saját körzetében munkaversenyt. Hívjon versenytársakat, akkor majd kitűnik, ki lesz a győzte*. Akik Isi íjaik tm embert és sikik neiti a panaszos terelek mögött Amikor az emberek panaszaikkal már ki tudja, hányszor végig járták a különböző hivatalokat és eredménytelenül, sokszor ilyenkor fordulnak a pártsajtóhoz ás természetesen, nem a legjobb hangulatban. Sok mindent elmondanak ezek a munkás- és paraszt-kézzel frt levelek, különösen, ha megtanulunk a sorok között is olvasni. Higy- jék el azok a hivatalnokok, akiknél a panaszok nem mindig találnak meghallgatásra, nem ok nélkül róják papírra az emberek sérelmeiket... ’ * A szerkesztőség a beérkezett levelek nagy részét eredetben küldi el a különböző szervekhez, hogy minél előbb választ kapjon, a panaszos, örvendetes, hogy az utóbbi két hónapban a panaszok kivizsgálása meggyorsult. Hogy példával is bebizonyítsuk: Nemrég az egyik dolgozónak levelét átküldtük az orosházi járásibírósághoz, dr. Bartcss György, állami közjegyzőnek. Tudtuk, hogy nagyon elfoglalt ember, hiszen naponként 6—8 tárgyalást is levezet, s ernnek ellenére a levél kézhezvételét követő napon kivizsgálta a panaszt, illetve már postázta is a választ a szerkesztőségnek. Legalább ilyen dicséret illeti a Békéscsabai Autóközlekedési Vállalat vezetőit is. A vállalathoz február 19-én küldtük el S. J. dombegyházi lakos levelét, s 22-én már a szerkesztőségben olvastuk a választ. A megyei Adatforgalmi Vállalathoz személyesen vittük át március 12-én Sipaki János eleki lakos panaszos levelét, amelyre másnap — március 13-án — megkaptuk a választ. Sajnos, nem minden vállalat, vagy hivatal vezetője, iroda dolgozója cselekszik így. Sok helyen nyűgne:k, tehernek érzik a hozzájuk küldött panaszos leveleket. A békési járási tanács elnökének címére küldtük el március 18- án K. Szabó Mihályné mező herényi lakos panaszát. Ugyanezen a napon írtunk a békési járási tanács mezőgazdasági osztályához Domokos László tarhosi lakos panasza ügyében. Választ azonban még a mai napig nem kaptunk. Van ennél sokkalta megvetendőbb tapasztalatunk is, A Gépállomások Megyei Igazgatóságához még január 8-án elküldtük eredetben Máthé Zoltán békéscsabai lakos levelét; január 22-én Rácz Gábor orosházi lakos panaszát a megyei tanács pénzügyi osztályához továbbítottuk; Üjszalontára az állami gazdaság igazgatójának címezve, küldtük el január 22-én Liszkai Sándcrné újszalontai lakos levélét. Az említett szervek azonban a mai napig sem mutattak hajlandóságot az emberek ügyes-bajos problémáinak elintézésére, pedig alighanem ideje volna már. Vajon mit szólnának ezek a vezető állásban lévő elvtársak, ha az ő sorsukat is így intéznék a felsőbb szervek? Aligha köszönnék meg. r,, , — BALKUS — VWVW V'VVWWV'v’V Kultűrotthont építenek Sarkadon A Sarkadi Községi Tanács új kultúrotthon építését vette tervbe, melyet nagyobbrészt tánsadalmi munkával, elfekvő anyagokból, romos épületek anyagaiból és a községfejleeztésí hozzájárulással építenek meg még ebben az év1 ban. A tervek szerint az idén egy 729 személyes, nagy termet építenek meg színpaddal, öltözővel, kellékraktárral, pénztárral és klubszobával egyetemben. A jövő évben erre az alapra egy emeletet húznak, ahol a szakkörök nyernek majd elhelyezést. COt :esf«sari Zsombok néni és a Nap A minap azzal kezdi a szomszédolást nálunk a Zsombok néni: — Látták a Napot? Ugye milyen csúnyán lángosodott a széle, nőtt a fényessége?! Mondtam is az emberemnek: — Ne vessed Estvön a krumplit, kár minden szemért, mert, hogy beteljesedik a jövendölés. — Úgy az. úgy bizony — kontráz a nagymama, —- itt a világvége. Az ég megdégölte mán a soli bűnöst, a sok hitetlent. Miközben mondja, sápadtan néz körül, hogy vajon magukba szállnák-e ezek a konok fiatalok. Meg aztán .azért is sápa- dozik, mert rettentően fél a haláltól és éppen ilyen szép tavaszi napon hú bor cg az a nap odafenn, mikor 6 egészségesen áthúzta a telet, azaz bocsáss meg Uram: a te akaratod telje- Siedik bűnös lelkünk kárhozatára. Lehajtja fejét. Csend. Két fekete fejkendő alól vizslatnak a szemek: — Vajon megtörnek-e a hitetleneit, vajon sikerül-e az egész háznépet szentséges rettegés igájába hajtaniok? Ám, minden hiába. Csendesen moeoly- gunk, köbben teszünk-veszünk, készülünk a napi munkám. — Na? Nincs szavatok? — hangzik döbbenten és egyben türelmetlenül az égjük fejkendő alól. — Nézze kedves Zsombok néni, — szólal meg asszonykám, — mióta az eszem tudom, annyit ijesztgettek már a világ végévé!, hogy elegem van belőle. — Bár az emberi békesség itt a földön olyan biztonságos volna, mint az a „láugoeodó“ nap odafenn — toldom én. A két öreg szőmyülködik. Sehogyan sem fér a fejűikbe, hogy mi, fiatalok ilyen könnyen vese- szűk az életet, ily feneketlen cinizmussal fogadjuk az „égi jelet“. Kissé talán szégyenük, is magukat, amiért előttünk, pogányolt előtt örökétetfoen hívő létükre ennyire kimutatták halálfélelmüket. Szinte versengve kezdik bizonygatni, hogy nem magukat sajnálják, óvják, hiszen rég eljegyezték életüket a túlvilági üdvösséggel, hanem miattunk aggódnak, gyermekünk van, altiért élnünk kell, de nem hitetlenségben. — A nap bizonyosan nem i’a- koncétlankodna tovább és az üstökösök sem ijesztgetnék többé a világot, ha az Űjfalusi házaspár a Gesztenye utca 5-ben magába szállna — fordul a kályha mellől feléjük a feleségem és csípőre teszi a kezét. Azok a fel- hevült hang hallatára ijedten húzódnak össze. Hirtelen naIrta: Üj Rezső gyón megsajnáltuk a két élete viselt, sok -gyermeket felnevelt édesanyát. Milyen egyszerű lenne azzal vigasztalni őket, hogy vasárnap, mikor Imakön javért nyúlnak, mi is velük tartunk, ö, hogy kiviruteának, hogy fel- vülanyozádn-ának. Legdrágább- jaiknák becéznének. — Nagjunama! Nekünk is van hitünk — szakad fel a páromból az igazság. — Tisztelnünk, becsülnünk kell egymás meggyőződését, — jelentem ki határozottan. A két öregasszony arcvonása megkeményedik. Hitük megingathatatlan oszlopává merevednek. Zsombok néni váratlanul kardként euhantja felém a kérdést: — Aztán mi van azzal a Nappal, te híres, ha nem a beteljesedés? Felelj, ha jobban tudod! — Napfolttevékenység! — vágom rá diadalmasan, de nyomban be is húzom a nyakam, arra gondolván, hogy ez számukra arabusul van. — Protuberancia! — kiáltja büszke örömmel a feleségem, nem nekiír, hanem nekem felelve, mintegy vizsgázva a tegnap esti csillagászati olvasmányunkból. Este ugyanis együtt hajoltunk a könyv fölé, tanulmányozva az égi jelenséget, mivelhogy mi sem megyünk ei közömbösen a természeti különlegességek mellett. Az öregek legyintenek felénk, mint az eszelősök felé szokás. A legegyszerűbb lélek által is felfogható magyarázatba kezdek arról, hogy a napfolttevékenység sok-sok ezer meg millió év óta ismétlődik és még ismétlődni fog, meg aztán azoic az ártatlan fátyoltestü üstökösök is gyakran látogattak el légkörünkbe, mégsem lett abból em- berhaláL Azonban nem hallgatnak rám, nem is törődnek velünk. VisszEtzöttyennek megszokott langyos áhítatukba. Beszélhetek én, meg a magamfajta, az ő kérdésükre csak az „Úr“ ad méltó feleletet, ha nem sikerül valami, ő akarta, ha sikerül az ő érdeme. Ó! milyen egyszerű. Milyen kényelmes papucs is ez az együgyű jámborság. De azért mintha mégsem bíznának mindenkor a mindenhatóban. Mintha kint az udvaron, meg az utcán a nagy magabiztosság kocsonyája meglevesedne. Ha beteg a jószág, kétségbeesetten rohannak „ahhoz az istentelen állatorvoshoz“. Kapáláskor a mi pogány erőnket is szívesen igény beveszik. A piacon, műkor kicsiny háztáji portékájukat árulják, könnyebb a telkük, ha a gyengébb baromfit, tojást, miegyebet néhány fillérrel drágábban -sózhatják azonos hitű vevőikre... Miközben útra szedeiőzköé- terp, ezek jutottak eszembe. Aztán nagy keritcsákolcmmal búcsúztam a fejkendőktől. Feleségem a kapuig kísért, megcsókolt bennünket s én kis- lánykáhkat kézenfogva elindultam ki a főútra, ahol útjaink majd elválnak, ő iskolába tart én meg a munkahelyemre. Menetközben gj’akran fordultunk hátra és annyi puszit dobáltunk: anyu felé, mintha nagy útra men tünk volna. Felettünk a napocska vígan emésztett, felböfögte napfoltjait, mosolyogva „tevékenykedett“. Hirtelen megálltam és Zsombokék kertje felé mutattam. — Mi az apu? — csodálkozott kislányom. — Hát nem látod? — kérdeztem derülten. — Látom, látom a Zsombok bácsi krumplit vet. — Legyintett. Mi van abban érdeke*, apu, most sokan vetnék. Bólintottam: — Igen Gabikám, ma nagyon sokan vetnek.. És szöszke hajába csókoltam.
