Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-11 / 84. szám
a BÉKÉS MEGYÉT NÉPCJSAG 1S$7. tori'is 11.. .esjiíörtljk Csak a tények alapján vitázzunk Hoaaáaaóláa Tóth Géaa eikkéhea f Ä7 Oroahrrri Hirlrrn súllyal a latba, mint Nagy Imréók jvezetők ellenzik, hogy ez a párton1 m wrosnazi nirmp ^ ^lása. A ciWBb61 mz ttoik; :beBai ^ a nyüván09Ségni> a március 28-i számában Tóth Gé- hogy Tóth Géza Nagy Imréék te- sajtóba kerüljön.“ za elvtárs hozzászóláséit olvastuk, vékenységót igyekszik „elkenni“, ________________ Ré vait elvtáirs cikkéhez. Csak he- és a felelősség minden súlyát Rályeselni lehet, hogy napjainkban, lamikor az ellenforradalom elleni küzdelemben az eszmei, politikai harc került előtérbe, az Oiwházi Hírlap cikket közöl Révai elvtárs sokoldalú elvi fejtegetéséhez. A cikk írója bevezetőjében leszögezi. hogy hozzászóláséval az kosrefena bárt tana. A cikk Írója ezzel kapcsolatban szó szerint a következőket írja: ..Szerintem Rákössék dogmaüz- musa nélkül Nagy Imréék és re- vizionizirnusuk jelentéktelen szerepet töltött volna be. Elvileg az is Kedves cikkíró 1 [ Előkészületek Lenin szölefésének 87« évfordulójára A Szovjetunióban mindenütt folynak születésének 87. évfordulójára. aa előkészületek Lenin Jó lenne beiismemi, hogy ez a megállapítás egy kissé — enyhén szólva — zavaros. Olyasmi ez, mintha valaki felcsörgetné a tűzoltókat, hogy jöjjenek M, mert összekeveredett a tűz a vízzel. e^meilehetséges, hogy egyáltalán nem; A cikk írója a továbbiakban zür-zavar megszüntetését kívánja jutottak volna Nagyék arra az úteegíteni. Sajnos, a cikk olvasása ra után megállapíthatjuk, hogy ez az (rás sorozatos téves következtetéseivel éppen az ellenkezőjét érte Hadd emlékeztessük sem mentes a súlyos tévedésektől. Többek között azt állítja, hogy nincs olyan ember, aki mentes lenne a revizionizmustól: „A leg- oárthűbb — érdekes ez a fokozás a cikk íróját ezzel feapcsotartban is — emberek sem állíthatják, el. Ügy létszák, a cikk frója nincs “ ZT1 , . amtna ja«, ..„.íí____néhány megtörtént esemenyre. hogy teljesen menteseit lennének ti sztában azokkal a helytelen irányzatokkal, melyek a volt Nagy Imre 1955-ban az egyébként , , . .__-- , ia revázionizrai* hatásától.“ Ez | helyes párt- és kom^yhatároza-!egyben aTUiyit jelent> hogy mond. MDP-ben voltók és így termesze- ^ beszédében elfer-e tétén elvi fejtegetéseivel is több íjunk le a revizionista irányzatok helyen a’tposw melléfogott. Hoz- 01c^_J1«Pszerű^gre tőre- elleni harcról, mm hisz a Köz1 '' “ v- 'ponti Bizottságtól kezdve mindSfarótáróban a marxíanw-tenin- beszédébe ügyesen beleszőtte revizionista nézeteit A párt Izmustól idegen, dogmatikus, szektán« vezetési módszerek követfelismerve valódi célját, feleló&kezményoivel ‘és a revizionista VOTte- K1 Iett a Petrán vzttów',?>l focc-cvozik. A cikk írója annyian egy kicsit revizionisták vagyunk, akkor hogy gondoljuk a magunk elleni harcot. Szinte soronként kívánkozik az emberből a vita, a szembefordulás miközben a cikket olvassa, de jból. Később hazug ígérgetésekkel ! Visszakerült a pántba, de revizio- jnista nézetedről nem mondott le. . Végül vitát vitára provokálva sző- , tarról beszél, hogy a párt tagjai az vétségre lépett a belső reakciós : egyelőre csak * leglényegesebb eseményeket értékelve ilyen vagy elemekkel, kivitte az utcára a párt részelket Igyekeztünk kiemelni, o’yan elvi megállapításra Jutnak.. belső ügyeit és aljái* áru’ásra ve- Nem foglalkozik konkrétan azzal,: témádéit. Ez nem elvi megállapí- hogy milyenre. Ismeretes, hogy az tás> „ tény, melyhez különösebb eseményekkel kapcsolatos atapve- kommentár nem szükséges. Hasonlít ez az írás egy kicsit a múlt év októbere előtt megjelent egy-kéí irodalmi újság Később a cilík írója a helytelen \ cikkére, mélyéi a zavarkeltés feladatát töltötték be. Ügy gontő kérdésekben a párt Központi j Bizottságának határozata megkö- | veteii a párttagok egyértelmű ál- 1 irányzatok elleni harcról beszél, j Arról, hogy a revizionista és dog-[ff***®1*» ...... _ __ „ , , , _ 'íiaai Hírlap, mielőtt egy eferf vomaäku£ hfbéfc elleni harcban el- nat^öű iráfit megjelentetne, Révai elvtaxssal a párton belüli sőgorhau a dűgmatizmus ellen , Virvmr helytelen irányzatok mérlegelését , , , . , ... alaposabban meggondolná, hogy a »tetőén és leszögezi: RóvoKeiv-, AtíL iaarcctoi‘ s^nte ttt a fo ve- |párt újéban., megjelent írás társ, azzal, hogy megb^^tat-. ^ **~*\***T v^a Párt Wát. vagy läh bűnnek veszi Na^TmróéklI1**1*™. ^ ez A harc, j«*'rttí'el1 övi fejtegetésével éppen revizionista nézeteiből fakadó ment: „A pártban levő, *gyes, lé- cHenkezőleg, hátráltatja azt. áruló tevékenységét, ezzel mente- nyelében dogmatifeus-revizionfeta1 N. S. ni akarja Rákosiékaí. Ez teljesen téves és elfogadihatatan következtetés. Senki sem tagadja, hogy lásfoglalását. És ez a kérdés lényege. Vitába száH Vikendházakat építenek Rákosiéit hibás vezetési módszerei wúiyos károkat okoztak a pánton A nyári hónapokban a forgal- j gondolattal foglalkozik, hogy a beiül és az állami élet területén masabb kirándulóhelyeken és nya- ; Balaton környékén éa esetleg a egyaránt. De ezek olyan hibák nalótelepeken nehezen jutnak! római parton vácend-házekat, vi- vo&tak, melyek kiküszöbölésére az helyhez a szállodákban a vendé- j kend-telepeket állít fel, a szállodai előfeltételeik már október 23-ét gek. Ezért a kereskedelem azzal a ■' szofeafeiány enyhítésére, megelőzően megértéit. Nagy Im- péék nem hibáztak, hanem bűnös politikájukkal árulókká váltak, i | Befocesí ZeBctslula éaekksrának veRdégszereplése Békéscsatián A Debreceni ZeneisStdla svájci Mesxkvaban a Központi Lenin -Múzeum anyagát ú| dokumentumokkal, Lenin kéziratainak fotókópiáival, festményekkel, fényképekkel gazdagították. Igen érdekes része lesz a múzeumnak az a kiállítás amely Lenin egy munkanapja ró», 1981. február 2-ról beszámohra képet ad arról, milyen hatalmas munkát végzett egyetlen nap alatt a kommunista párt megteremtője. A többi között kiállítják a ko-tgresszuso* részt vett külföldi vezető kommunisták, köztük Kun Büa fényképét ». Külön teremben - mutatják be azokat az ajándékokat, amelyeket Lenin a munkásoktól kapott. A proletáriátus nagy tanítómesterének szülővárosában, Ulja- itovszkban Is készülnek az évfordulóra. Leningrádban nagy gonddal bővítik a l^n in-emlék múzeum anyagát. Minuszinszk könyvtárának egyik helyiségében száműzetése idején gyakran dolgozott Lenin. Most e helyiséget helyreállítják és egykorú állapotában rendezik be. József Attilára emlékesünk Ötvenkét évvel ezelőtt születeti József Attila, a nagy magyar proletérlciíltő, 1905, április 11-én. A tragikus’ végű ha Ihatatlan, költő egész életi a. jobb irt, a munkásokért, az úri rend ellen vívott harcban teli el, kötészete kiagailkatatlan forrása volt az igaz magyar haz(efi$ágnak,a népszereteíánelc és felemelésének. Lenyűgöző megnyiimkozás-A. kemény, ostorozó szavai ma is ható példáik, és ma. is sugárzó erő a mi harcaink, küzdelmeink útján. Emlékezzünk ma születésének napján József Attilára olyan szeretettel, ahogyan ő szerette a népet, a munkásosztályt Emlékezzünk, is figyeljünk szavára: mmt megnyitották az utót az ellenforradalom seátoáira. Ezt a tények igazolják. Éppen ezért Rákcsiék turnéra készülő énekkara április helyte’en vezetése nem esik olyan 12 és 16 között vendégszerepel Békéucsabán, amikor a közönség turné anyagát hallhatja majd. Szocialisták Fájás, nyomor és jóság hajtott össze, erős búzában gázolunk, kedves fegyverünk bököd! temperánkat ^-r kedves fegyverünk, bükikid csak szüntelen--■ tompor«nha*n-<-r.>■ p‘-y.c,> hadd tudjuk meg újra é i újra — nem győzünk semmiképp véletlenül. Nent sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk törvény sic. Tanácsot állunk a dombon, gyönge fürjeh, nyulak búnak meg nyugodtan lábainknál — elmegy fötönnuk » fetlsg, hogy észrev ehessünk minden idegen repülőgépet. Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra. Elvtársi 120 vagon befőtt A konzervipar az Idén mintegy j betegek részére. A készítmények 126 vagomnyl egy ée félmiiMó üveg j között valazneninyi gyíimötesfajia diabetikus befőttet készít a diétós i sza-epel. Kovács István őrnagy emléke Molnár József né keveset volt még Budapesten. Szokatlan is volt neki a nagy forgalom, a hullámzó embertömeg. Persze Almáskamaráson nincs ekkora forgalom. De őt nem is érdekelte a zajos Pest. Október volt. Azért ment, hogy megnézze unokáját. Lánya, Kovács Istvánná éppen várandós volt, és nem akarta, hogy távol legyen a gyermek születésekor. Meg aztán a házkörüli munkát is el kellett végeznie addig, amíg lánya gyermekágyat fekszik. Borzongva emlékszik vissza a történtekre. Pedig azóta már jó néhány hét eltelt, mégis remeg, ha a történtekről kell beszélnie. De hogyan is történt? A nagymama és az egész család várta a kis csöppség megszületését. Nagy öröm volt a családban október 21- én: megszületett az unoka. Az őröm azonban nem sokáig tartott. Október 23-án az azelőtt békésen hömpölygő tömeg orkánként kezdett viselkedni.» Kovács István százados október 23-án a szokottnál korábban ment szolgálatba. Megcsókolta feleségét, anyját és elment. — Vigyázzatok a gyerekekre, majd visszajövök... S visszajött Amikor csak tehette hazament, hogy vigasztalja a családot. Pedig már ekkor veszélyes volt a közlekedés. Orvlövészek vadásztak becsületes emberekre,, fegyveresek vették körül a háztömböt, mondván: itt mindenki kommunista, aki ebben a házban lakik. Hiába kérte Kovács Istvánt anyja, felesége, hogy ne menjen vissza, ő ment, mert tudta, hogy a létről, ».munkás- hatalom létéről van szó. Ezt diktálta 29 éves munkásmozgalmi múltja. Másnap Kovács István nem tért haza. Ekkor már mindenfelől sívitottak a golyók, és a kis emeleti szobában veszélyben volt & csöppség, veszélyben volt az egész család. Lementek a pincébe. Hogy meddig voltak itt, sem özv. Molnámé, sem leánya nem tudja. A nappalok és éjszakák szinte egybeolvadtak az egyre ridegebbé váló pincében. Félelem, kilátástalanság borult a családra. Napok teltek el, nem is tudják hány. Ha elcsendesedtek a fegyverek, rögtön felmentek a lakásba, mert ott mégis csak barátságosabb volt. Egyszer öt fegyveres nyitott rájuk, s ahogy kitárult az ajtó, ott állt előttük Kovács István százados megalázva, összetörve. — Vegye fel az egyenruháját! — parancsolt rá egy nyálas szájú suhanc, és szuronyos fegyverét a hátához nyomta. Kovács István tudta mi vár rá. Tudta felesége is és anyósa is. Könyörgött is Moí- nárné, amíg a ve je átöltözött. — Mit vétett a fiam, jé ember ő, ne bántsák. Ha bűnös,, állítsák bíróság elé, de ő nem bűnös, ő becsületes... Persze, hogy nem érdekelte a katonaruhába bújtatott suhancokat az asszony könyörgése. Nem, sőt őt is fél- lábra állították, és a géppisztoly tusával ütötték, ha szólni mert, vagy ha a szuronyok szúrásától vérző Kovács Istvánra néztak. A banditáknak nem számított semmi; Nem' törődtek azzal sem, hogy Ko- váesné néhány nappal ezelőtt szülte meg gyermekét, az sem, hogy könyörgött, hogy térdenáib/a esdekelt. < ...Elmentek. Vitték magukkal a férjet, az édesapát. Felhallatszott a lakásba, amint a lépcsőházban ütötték, verték Kovács Istvánt; Az utcán még látták őket, amint befordultak egy mellékutcába. De többet nem. Kovács Istvánt napok múlva találták meg agyonverve. Ma ott alussza örök ólmát egy budapesti temetőben Kovács István őrnagy, aki haláláig hű volt a pártboa, a munkás* hatalomhoz. * Amint a nagymama emlékezésében ideér, elsírja magát, könnyező szemmel mondja: — Szerettem, fiam volt... De az vígasztal, hogy a mun- káshatalomért halt meg... K. Nagv József