Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. április 4., csütörtök sebesült vörösgárdisták között Elmondja: Alekszandr Szemjo- nov veterán kommunista, a polgárháború harcosa 1919 őszén történt, amikor a ] Konsztantyinovnával együtt az fiatal szovjet állam az inter-! ebédlőbe ment. Leültek az asz- venciósok és fehérgárdisták j tálhoz és kértek egy adagot a gyűrűjében élt. Az országban vacsorából. A vacsora után éhség és tífusz uralkodott. | meghitt beszélgetés kezdődött. A moszkvai Kreml kapuján; A kórház dolgozói elmondták, egy fiatal vörösgárdista lépett be, a 151-es katonai kórház pártsejtjének küldötte. Társai felelősségteljes megbízatással, Leninhez intézett levéllel küld­ték a Kremlbe, hogy meghívja Lenint a kórházba. Petya — mert így hívták az ifjút — hamarosan Lenin elé került. — Mondja meg a sebesült vörösgárdista elvtársaknak, hogy kérésüket teljesítem — mondotta Lenin. Néhány nap múlva az esti órákban gépkocsi állt meg a kórház előtt. A kocsiból Na- gyezsda Konsztantyinovna és Vladimir Iljics szállt ki. Velük együtt érkezett Szemasko egészségügyi népbiztos is. Lenin első kérdései a követ­kezők voltak: — Hogyan érzik magukat a sebesültek? — Sok sebesült parancsnok fekszik itt? — Hogyan élelmezik a bete­geket? >. r h+CT,'V«í,5{i'tü. — Hol vásárolják az élelmi­szert? — Ruhával ellátják-e a gyó- gyultakat? Lenin miután részletes vá­laszt kapott kérdéseire, a kór­ház pártsejtjének munkájáról érdeklődött. Ezután kijelentet­te: — Menjünk a sebesültekhez, és beszélgessünk velük. A kórház vezetője közölte, hogy éppen vacsorához készü­lődnek a betegek és utána a kórház vörös sarkában össze­jönnek a járóbetegek. hogy az ellátás néha itt-ott akadozik. Lenin figyelmesen hallgatott, s egy-egy mondatot feljegyzett. Hamarosan csak­nem az összes járóbeteg össze­gyűlt a vörös sarokban. Még a fekvő betegek is kérték, hogy hordágyon vigyék őket oda. Le­nin elmondotta, hogy Judenics fehérgárdista tábornok csapa­tait szétverték és a Vörös Had­sereg csapatai győzedelmesen harcolnak Gyenyikin ellen. Ez­után a szovjet nép hősies ma­gatartásáról szólt. „Most min­dent a Vörös Hadseregnek kell adni — mondotta Lenin —, mert csak így tudjuk megvéde­ni szabadságunkat. De már kö­zeleg az idő, amikor népünk boldogan élhet.” A beszélgetés után Lenin fe­hér kabátot öltött, és a kórter­mekbe látogatott. Itt a súlyo­sabb, fekvő betegekhez szólt néhány szót A látogatás végén Lenint a kórháznak csaknem minden dolgozója a kapuig kísérte. Vla­gyimir Iljics így búcsúzott tő­lük: — önök nagy történelmi hi­vatást teljesítenek — a forra­dalom és a szabadság védelme­zőit gyógyítják. Lenin látogatása után nemso­kára megjelent a Népbiztosok Tanácsának dekrétuma, amely a katonai kórházak munkájának megjavítására rendkívüli bi­zottságot alakít. Ez a bizottság nagy gondot fordított arra, hogy a sebesült vörösgárdisták t } í * * * * t t t t * * * * # \ * * i * é * * é * * * * I * \ * * * * * * Gyuláról jelentjük 1944. október 15-én I hogy a mai napon délután két órakor a József-városi Szánt István utcában az építőmunkások szakszerve­zeti helységében alakuló gyűlésre jöttek össze a mun­kások, parasztok és értelmi­ségiek képviselői, a kommu­nisták, akik a város felsza­badulásának első napjától (október 6.) kezdve készül­tek a kommunista párt helyi szervezetének megalakításá­ra. A gyűlés kimondotta a kommunisták helyi szerveze­tének megalakulását. A pártszervezet titkárának Szi­kes Antalt választották meg. A kommunisták munká­jának elősegítéséért a város vezetősége, a volt „úri kaszi­nó” épületét utalta ki a párt- szervezetnek. A kommunis­ták helyi szervezete munká­ját azzal kezdte, hogy meg­határozta a párttagsággal já­ró követelményeket, majd pedig megindította a mun­kások köréből a tagszerve­zést. A város főbb vezető helyeire a kommunistákat küldték, akik mindenütt a nép érdekeiért dolgoztak. Jelentjük továbbá, hogy a város vezető szervei s az egyház képviselői (kivéve a katolikus plébánost) felhí­vást irtaik alá, melyben még fel nem szabadított or iiiiiiiiiiiiiiiiiimmimiiiiiiiiimmiiimiiinimmmiiimiüiiiiiiiiimiiiiiiiiimiimiimiiiiimmiiiimmiiiiiiiiiiimiiimmiiiiiiitiiiiiiiiiiiiimiiiii Köszöntjük B.Kovács Imre elvtársat | A képen B. Kovács Imre elvtárs látható, a Békési Kosáripari f I Vállalat dolgozója, aki nagy utazó kosarat készít. B. Kovács elv- I I társ 1912 óta dolgozik ebben a szakmában, mint szakmunkás. I | Nem volna helyes azonban, ha csak munkájáról írnánk. A ké- 1 | pen látható B. Kovács elvtárs 1915 óta tagja a párinak. Az ellen- 1 | forradalom idején, amikor a Kosáripari Vállalat becsületes mun- | | kásái között a hangoskodik bomlasztották a rendet és sztrájkra 1 | buzdítottak, B. Kovács elvtárs nemcsak hallgatólagosan ítélte el 1 1 az üzemen belül — és kívül történt eseményeket. Többször vitá- I | ba szállt és megakadályozta a kártevést, a rombolást. Novem bei 1 s 4-e után, amikor a párt a községben újra bontogatni kezdte szár- 1 | nyalt, B. Kovács elvtárs nem tétovázott, cselekedett, mint 1945-ben. 1 tagja lett az MSZMP-nek. Felszabadulásunk 12. évfordulóján | sok sikert és jó egészséget kívánunk B. Korács elvtársnak, he- ! gyen továbbra is a pártnak olyan bátor katonája, mint 1945 óta, I mint október 23-át követően az ellenforradalom idején. miiiiiiiHiiiiiiiiiiiMniiiiiHiiiiHiHUiiinmiiiimiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHmmmiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiHuiumiiuiuá \G ara b á i esi Talán nincs olyan ember Gyomén, aki - ne ismerné az idős Gara bácsit, az újság­szágvész lakosaihoz szólnakÁ ismertették a fe Iszabfiffliott 1 város életét. Ismertették ai rendet, a nyugalmat, melyetv árust. Ez a vékony, a szovjet csapatok segítségé-) hajlotthátú, kicsi em- vel teremtettek meg. f ber- tM!vderl re^el A szovjet hadsereg kato-1 az újságárus görnyedésiig újsággal megrakva, járja az utcákat. 28 év óta ta­tót. Nincs is rá pa­nasz. Az elmúlt év de­cemberében a gyomai forradalmi tanács be­tiltotta a pártlap áru­sítását a községben. Éppen akkor, amikor úgy hiányzott a bizta­tó szó az elvtársaik­sóg az olvasóknak. v;inak, tudta, hogy hi­ellátása és gyógyítása zavarta- Vlagvimir Iliics Nagyezsda | lan legyen. Április 4-ét Unnepllk megyénk dolgozói Gyula Békéscsaba A Műcsarnok anyagából április 4-én a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum­ban kiállítás nyíHsk „CIJ magyar grafika” címmel. A tárlaton Keleti Károly, WOrtz | Adám. Vatt József. Szemerényi Miklós, 1 Grőss Arnód, Szőnyl István, Novák Lász­ló. Kunt Ernő, Korusz József, Barcsai Je­nő, Csanádi András és Dómján József grafikát szerepelnek. nái nem mint ellenség jöt­tek az országba, hanem) Ián egyetlen, napon nak. Gara elvtárs mint az országot megszálló* hiányzott az új- T945 óta tagja a párt­német fasiszták és magyar) cmkosmk kiűzöl, a nép fel-( dott már szét, nogy„ Kenyér, a sajtó a ve- szabadítói — szólt a felhí-\ bizony egy szerel- '-zetőknek. Illegálisan, vás egyik pontja. / vényt is meg lehetne őszinte kilopva a pos­nnflrriií íKoltnlsa ' fárAl a? 11tti.+.+ä Annyi sok lapot hor-yányzák a mindennapi hogy/kenyér, a sajtó a 1 Gyulán április 3-án este 6 órakor avat­ták fel az ellenforradalom Idején ledön­tött szovjet emlékművet. Az avatáson be­szédet mondott Llpták Mihály, a városi MSZMP intéző bizottságának elnöke. Az avatás után a társadalmi szervek és a munkásőrség képviselői megkoszorűzták az emlékművet. Az Ünnepély után káp­rázatos tűzijáték volt. Mazöhegyes A mezőhegyest MEDOSZ Móricz Zsig­felszabadítottak a járom \ alól, a velőket megbénító) robotmunkától. / Magyar Kommunista PArt\ rakni belőle. ' tárói az újságot, vitte gyulai szervezete. L Nemcsak árulja az 'el az elvtársaknak. újságot, de maga is — Azokban a na­olvassa, Azt, beszélik pókban úgy szerettem ? róla, hogy a háta is volna, ha mindenki mond kultúrotthon képzőművészeti azak-\ abba görnyedt bele, olvas, es megtudja az köre kiállítást rendez eddigi munkáiból* hogy állandóan lefelé igazságot. Sajnos, ke- áprltls 4-én, hazánk felszabadulásának ( hajol és menetközben veset vihettem, a téli­olvas. Csak akkor kabátom már elég ko- rezzen fel, ha valaki patt, s annak a zsebé- megszólítja: újság- gén 20—25 darabot árus bácsi, kérek egy hosszában összehajt- újságot. Ilyenkor va rejtettem el. Rám- készséggel adja és el- vettem az esőkabátot, mondja, hogy mit ol- mely teljesen elrejtet- vassanak, mi az, ami te a kis csomagot, s érdekes. Az előfiae- így kerestem fel az tőknek mindig ponto- elvtársakat a lakáso­sán elviszi a napi saj- kon, vágj' a hivata­ünnepén, V Orosháza • Április 4-én délelőtt 10 órakor Orosliá zán megkoszorúzzák a szovjet hősi em­lékművet és a magyar hósl halottak sír­ját a társadalmi szervek képviselői. Bákös Békésen 4-én, délelőtt 9 órakor meg koszorúzzák a szovjet hősök atrját. lókban. Sokszor volt, hogy a rendőrségen, vagy a tanácsnál, ha nem volt ott az illető elvtárs, a fiókjába csúsztattam a lapot. Igaz, szabálytalanul, de másként nem te­hettem. Csak az fájt akkor, hogy nem tud­tam mindenkinek Vinni. Nagyon elkese­rített, amit itt láttat a községben — mon ja. Ahogy, tisztultak & napok, úgy jött meg Gara bácsinak is a kedve. Soha még any- nyi újságot nem hor­dott szét, miiSt de­cember utolján és a január elejei napok­ban. De szívesen iá vitte, hiszen akkor lenne beteg, ha nem vihetné. Már 57 éves, az élet delére én, de még életvidám, beszéde* ember. Ml az újság hasábjain keresztül kívánjuk, hogy még sok-sok újságot hord­jon szét, jókedvben, egészségben. Fiatal voltam, de vlsz- szaemlékszem rá. Vladl- 'mímek hívták. Fiatal volt, erős szovjet katona, őrnagy. Szép szőke hala volt, Ukrajnában szüle­tett az üdítő C«erin’»nrmn földön. 1945-ben volt nálunk négy hónapig. Kedves és jó ember volt( Moszkvá­ban végezte a katonai akadémiát. Családját kiirtották a németek, mert testvér- húga nem adta meg ma­gát a német katonai ál­lomás vezetőjének. Tüzes szeme, amint a min sokat lovagoltam. fasisztákról beszéltünk, összehúzódott, s keze ökölbe szorult. Apja földműves volt, kolhoz­ban dolgozott. Nagyon szerettük, s ő ezt viszonozta. Mint röp­ke óra úgy telt el a 4 hó. napi egyiitt-tartózkodás. Felelevenítettük e szép Idők kedves emlékeit, a kis orosz hegyilovat, a­A búcsúzáénál több­ször visszanézett, úgy tetszett nekem, mintha az elválás kínos lett vol­na számára. Én Vladi­mír lényében láttam a szovjet nép becsületessé­gét, tisztességét. Nem tu­dom a vezetéknevét, de azt tudom, hogy Vladi- mírnek hívták. Hálával tartozunk Irántuk, hogy S most, 1957. április 4-ji én, amidőn hazánk fel- y szabadulásának 12 éves > évfordulóját ünnepeljük, 1 azóta a számtalan visz- [ szaemlékezésemben most 1 ismét felidézem Vladimír/ képét, s azt üzenem néki v és barátainak, akik lehe-A tövé tették számunkra a C jólétet, akik kétszer vér- 1 rel áldozlak a magyar/ dolgozók szabadságáért: \ köszönjük! 6 (SZÍN) ( Jó étvágyat, diákok! Az Orosházi Táncsics MI* hálv Gimnázium kollégiu­mában kitűnő ebédet főz­nek minden nap. Órák után minden diáknak me ei ön az étvágya, és nem is „kímél­ték“ a finom paradicsom­levest. rakott krumnli*, — ami épnen akkor volt ebéd­re. amikor ott jártunk, és mi is jó étv*''—' w--*n* tunk nekik.

Next

/
Thumbnails
Contents