Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1951. április 4., csütörtök

sebesült

vörösgárdisták

között

Elmondja: Alekszandr Szemjo- nov veterán kommunista, a polgárháború harcosa

1919 őszén történt, amikor a ] Konsztantyinovnával együtt az fiatal szovjet állam az inter-! ebédlőbe ment. Leültek az asz- venciósok és fehérgárdisták j tálhoz és kértek egy adagot a gyűrűjében élt. Az országban vacsorából. A vacsora után éhség és tífusz uralkodott. | meghitt beszélgetés kezdődött.

A moszkvai Kreml kapuján; A kórház dolgozói elmondták,

egy fiatal vörösgárdista lépett be, a 151-es katonai kórház pártsejtjének küldötte. Társai felelősségteljes megbízatással, Leninhez intézett levéllel küldték a Kremlbe, hogy meghívja Lenint a kórházba.

Petya — mert így hívták az ifjút — hamarosan Lenin elé került.

— Mondja meg a sebesült vörösgárdista elvtársaknak, hogy kérésüket teljesítem — mondotta Lenin.

Néhány nap múlva az esti órákban gépkocsi állt meg a kórház előtt. A kocsiból Na- gyezsda Konsztantyinovna és Vladimir Iljics szállt ki. Velük együtt érkezett Szemasko egészségügyi népbiztos is.

Lenin első kérdései a következők voltak:

— Hogyan érzik magukat a sebesültek?

— Sok sebesült parancsnok fekszik itt?

— Hogyan élelmezik a betegeket? >. r h+CT,'V«í,5{i'tü.

— Hol vásárolják az élelmiszert?

— Ruhával ellátják-e a gyó- gyultakat?

Lenin miután részletes választ kapott kérdéseire, a kórház pártsejtjének munkájáról érdeklődött. Ezután kijelentette:

— Menjünk a sebesültekhez, és beszélgessünk velük.

A kórház vezetője közölte, hogy éppen vacsorához készülődnek a betegek és utána a kórház vörös sarkában összejönnek a járóbetegek.

hogy az ellátás néha itt-ott akadozik. Lenin figyelmesen hallgatott, s egy-egy mondatot feljegyzett. Hamarosan csaknem az összes járóbeteg összegyűlt a vörös sarokban. Még a fekvő betegek is kérték, hogy hordágyon vigyék őket oda. Lenin elmondotta, hogy Judenics fehérgárdista tábornok csapatait szétverték és a Vörös Hadsereg csapatai győzedelmesen harcolnak Gyenyikin ellen. Ezután a szovjet nép hősies magatartásáról szólt. „Most mindent a Vörös Hadseregnek kell adni — mondotta Lenin —, mert csak így tudjuk megvédeni szabadságunkat. De már közeleg az idő, amikor népünk boldogan élhet.”

A beszélgetés után Lenin fehér kabátot öltött, és a kórtermekbe látogatott. Itt a súlyosabb, fekvő betegekhez szólt néhány szót

A látogatás végén Lenint a kórháznak csaknem minden dolgozója a kapuig kísérte. Vlagyimir Iljics így búcsúzott tőlük:

— önök nagy történelmi hivatást teljesítenek — a forradalom és a szabadság védelmezőit gyógyítják.

Lenin látogatása után nemsokára megjelent a Népbiztosok Tanácsának dekrétuma, amely a katonai kórházak munkájának megjavítására rendkívüli bizottságot alakít. Ez a bizottság nagy gondot fordított arra, hogy a sebesült vörösgárdisták

t

}

í

*

*

*

*

t

t

t

t

*

*

*

*

#

\

*

*

i

*

é

*

*

é

*

*

*

*

I

*

\

*

*

*

*

*

*

Gyuláról

jelentjük

1944. október 15-én I

hogy a mai napon délután két órakor a József-városi Szánt István utcában az építőmunkások szakszervezeti helységében alakuló gyűlésre jöttek össze a munkások, parasztok és értelmiségiek képviselői, a kommunisták, akik a város felszabadulásának első napjától (október 6.) kezdve készültek a kommunista párt helyi szervezetének megalakítására. A gyűlés kimondotta a kommunisták helyi szervezetének megalakulását. A pártszervezet titkárának Szikes Antalt választották meg.

A kommunisták munkájának elősegítéséért a város vezetősége, a volt „úri kaszinó” épületét utalta ki a párt- szervezetnek. A kommunisták helyi szervezete munkáját azzal kezdte, hogy meghatározta a párttagsággal járó követelményeket, majd pedig megindította a munkások köréből a tagszervezést. A város főbb vezető helyeire a kommunistákat küldték, akik mindenütt a nép érdekeiért dolgoztak.

Jelentjük továbbá, hogy a város vezető szervei s az egyház képviselői (kivéve a katolikus plébánost) felhívást irtaik alá, melyben még fel nem szabadított or

iiiiiiiiiiiiiiiiiimmimiiiiiiiiimmiiimiiinimmmiiimiüiiiiiiiiimiiiiiiiiimiimiimiiiiimmiiiimmiiiiiiiiiiimiiimmiiiiiiitiiiiiiiiiiiiimiiiii

Köszöntjük B.Kovács Imre elvtársat |

A képen B. Kovács Imre elvtárs látható, a Békési Kosáripari f I Vállalat dolgozója, aki nagy utazó kosarat készít. B. Kovács elv- I I társ 1912 óta dolgozik ebben a szakmában, mint szakmunkás. I | Nem volna helyes azonban, ha csak munkájáról írnánk. A ké- 1 | pen látható B. Kovács elvtárs 1915 óta tagja a párinak. Az ellen- 1 | forradalom idején, amikor a Kosáripari Vállalat becsületes mun- | | kásái között a hangoskodik bomlasztották a rendet és sztrájkra 1 | buzdítottak, B. Kovács elvtárs nemcsak hallgatólagosan ítélte el 1 1 az üzemen belül — és kívül történt eseményeket. Többször vitá- I | ba szállt és megakadályozta a kártevést, a rombolást. Novem bei 1 s 4-e után, amikor a párt a községben újra bontogatni kezdte szár- 1 | nyalt, B. Kovács elvtárs nem tétovázott, cselekedett, mint 1945-ben.

1 tagja lett az MSZMP-nek. Felszabadulásunk 12. évfordulóján | sok sikert és jó egészséget kívánunk B. Korács elvtársnak, he- ! gyen továbbra is a pártnak olyan bátor katonája, mint 1945 óta,

I mint október 23-át követően az ellenforradalom idején. miiiiiiiHiiiiiiiiiiiMniiiiiHiiiiHiHUiiinmiiiimiiiHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHmmmiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiHuiumiiuiuá

\G ara b á

i

esi

Talán nincs olyan ember Gyomén, aki - ne ismerné az idős Gara bácsit, az újságszágvész lakosaihoz szólnakÁ ismertették a fe Iszabfiffliott 1 város életét. Ismertették ai rendet, a nyugalmat, melyetv árust. Ez a vékony, a szovjet csapatok segítségé-) hajlotthátú, kicsi em- vel teremtettek meg. f ber- tM!vderl re^el

A szovjet hadsereg kato-1

az újságárus

görnyedésiig újsággal megrakva, járja az utcákat. 28 év óta tatót. Nincs is rá panasz.

Az elmúlt év decemberében a gyomai forradalmi tanács betiltotta a pártlap árusítását a községben. Éppen akkor, amikor úgy hiányzott a biztató szó az elvtársaiksóg az olvasóknak. v;inak, tudta, hogy hiellátása és gyógyítása zavarta- Vlagvimir Iliics Nagyezsda | lan legyen.

Április 4-ét Unnepllk megyénk dolgozói

Gyula Békéscsaba

A Műcsarnok anyagából április 4-én a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítás nyíHsk „CIJ magyar grafika” címmel. A tárlaton Keleti Károly, WOrtz | Adám. Vatt József. Szemerényi Miklós,

1 Grőss Arnód, Szőnyl István, Novák László. Kunt Ernő, Korusz József, Barcsai Jenő, Csanádi András és Dómján József grafikát szerepelnek.

nái nem mint ellenség jöttek az országba, hanem) Ián egyetlen, napon nak. Gara elvtárs mint az országot megszálló* hiányzott az új- T945 óta tagja a pártnémet fasiszták és magyar)

cmkosmk kiűzöl, a nép fel-( dott már szét, nogy„ Kenyér, a sajtó a ve- szabadítói — szólt a felhí-\ bizony egy szerel- '-zetőknek. Illegálisan, vás egyik pontja. / vényt is meg lehetne őszinte kilopva a posnnflrriií íKoltnlsa ' fárAl a? 11tti.+.+ä

Annyi sok lapot hor-yányzák a mindennapi hogy/kenyér, a sajtó a

1

Gyulán április 3-án este 6 órakor avatták fel az ellenforradalom Idején ledöntött szovjet emlékművet. Az avatáson beszédet mondott Llpták Mihály, a városi MSZMP intéző bizottságának elnöke. Az avatás után a társadalmi szervek és a munkásőrség képviselői megkoszorűzták az emlékművet. Az Ünnepély után káprázatos tűzijáték volt.

Mazöhegyes

A mezőhegyest MEDOSZ Móricz Zsigfelszabadítottak a járom \ alól, a velőket megbénító) robotmunkától. /

Magyar Kommunista PArt\ rakni belőle. ' tárói az újságot, vitte

gyulai szervezete. L Nemcsak árulja az 'el az elvtársaknak.

újságot, de maga is — Azokban a naolvassa, Azt, beszélik pókban úgy szerettem ? róla, hogy a háta is volna, ha mindenki mond kultúrotthon képzőművészeti azak-\ abba görnyedt bele, olvas, es megtudja az köre kiállítást rendez eddigi munkáiból* hogy állandóan lefelé igazságot. Sajnos, ke- áprltls 4-én, hazánk felszabadulásának ( hajol és menetközben veset vihettem, a téliolvas. Csak akkor kabátom már elég ko- rezzen fel, ha valaki patt, s annak a zsebé- megszólítja: újság- gén 20—25 darabot

árus bácsi, kérek egy hosszában összehajt- újságot. Ilyenkor va rejtettem el. Rám- készséggel adja és el- vettem az esőkabátot, mondja, hogy mit ol- mely teljesen elrejtet- vassanak, mi az, ami te a kis csomagot, s érdekes. Az előfiae- így kerestem fel az tőknek mindig ponto- elvtársakat a lakásosán elviszi a napi saj- kon, vágj' a hivataünnepén, V

Orosháza •

Április 4-én délelőtt 10 órakor Orosliá zán megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet és a magyar hósl halottak sírját a társadalmi szervek képviselői.

Bákös

Békésen 4-én, délelőtt 9 órakor meg koszorúzzák a szovjet hősök atrját.

lókban. Sokszor volt, hogy a rendőrségen, vagy a tanácsnál, ha nem volt ott az illető elvtárs, a fiókjába csúsztattam a lapot. Igaz, szabálytalanul, de másként nem tehettem. Csak az fájt akkor, hogy nem tudtam mindenkinek Vinni. Nagyon elkeserített, amit itt láttat a községben — mon ja.

Ahogy, tisztultak & napok, úgy jött meg Gara bácsinak is a kedve. Soha még any- nyi újságot nem hordott szét, miiSt december utolján és a január elejei napokban. De szívesen iá vitte, hiszen akkor lenne beteg, ha nem vihetné.

Már 57 éves, az élet delére én, de még életvidám, beszéde* ember. Ml az újság hasábjain keresztül kívánjuk, hogy még sok-sok újságot hordjon szét, jókedvben, egészségben.

Fiatal voltam, de vlsz- szaemlékszem rá. Vladl- 'mímek hívták. Fiatal volt, erős szovjet katona, őrnagy. Szép szőke hala volt, Ukrajnában született az üdítő C«erin’»nrmn földön.

1945-ben volt nálunk négy hónapig. Kedves és jó ember volt( Moszkvában végezte a katonai akadémiát.

Családját kiirtották a németek, mert testvér- húga nem adta meg magát a német katonai állomás vezetőjének.

Tüzes szeme, amint a min sokat lovagoltam.

fasisztákról beszéltünk, összehúzódott, s keze ökölbe szorult. Apja földműves volt, kolhozban dolgozott.

Nagyon szerettük, s ő ezt viszonozta. Mint röpke óra úgy telt el a 4 hó. napi egyiitt-tartózkodás. Felelevenítettük e szép Idők kedves emlékeit, a kis orosz hegyilovat, aA búcsúzáénál többször visszanézett, úgy tetszett nekem, mintha az elválás kínos lett volna számára. Én Vladimír lényében láttam a szovjet nép becsületességét, tisztességét. Nem tudom a vezetéknevét, de azt tudom, hogy Vladi- mírnek hívták. Hálával tartozunk Irántuk, hogy

S most, 1957. április 4-ji én, amidőn hazánk fel- y szabadulásának 12 éves > évfordulóját ünnepeljük, 1 azóta a számtalan visz- [ szaemlékezésemben most 1 ismét felidézem Vladimír/ képét, s azt üzenem néki v és barátainak, akik lehe-A tövé tették számunkra a C jólétet, akik kétszer vér- 1 rel áldozlak a magyar/ dolgozók szabadságáért: \ köszönjük! 6

(SZÍN) (

Jó étvágyat, diákok!

Az Orosházi Táncsics MI* hálv Gimnázium kollégiumában kitűnő ebédet főznek minden nap. Órák után minden diáknak me ei ön az étvágya, és nem is „kímélték“ a finom paradicsomlevest. rakott krumnli*, — ami épnen akkor volt ebédre. amikor ott jártunk, és mi is jó étv*''—' w--*n* tunk nekik.