Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-26 / 96. szám

X BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. április 28., péntek Vesszenek a háborúra uszító imperlaiiülak i f Amikor az ellenforradalmárok szemében a munka Is bűn 'volt a tétkemlésf maian telgezói akkar is helytálltak Zúgnak a hengersorok a tót- j még szinte úgy látszik, hogy épek fcomlósi malomban. Kreka Pál, a a búzaszemek, a középtájon már délutáni műszak almoinára min- ; feliéren zuhog le a hengerek kö­dén hengert figyel, — mindig hí- ' zött a liszt. A nagy zajban nehéz rés volt ez a malom arról, hogy beszélni, így aztán néhány szó Jó minőségű lisztet érőit, — és után jé munkát kivárnunk az al­most sem akarnék szégyent val- [ molnárrnak és feljebb kapaszko­dni. dunk egy emelettel, «hol a lezsá­— Jó néhány évtizedesek már ! kólók dolgoznak, ezek a hengerek, mondja Kreka j első emeleten már csak a Pél, de a 'ló karbantartás cső . transanrvissaaós sei jak csattogása dókat művel. ; hallatszik. A lezsákolók serényen Való igazság, anút mond. Ra- dolgoznak, gyorsan telnek meg a gyognak azok « gépek és úgy ára Y az ember, aurakor a hengersorok i , „ ,, . . _ ___ kdskoestkcm a mérleghez tolják, kő sóit jár, mintha egy ultramo- ^ dern. gyár legfinomabb precíziós j kötözik és az emelet egyik sarbá­gépeit látná. A hengersor elején ban mázsaszámra halmozódik fel a kenyeret, az életet Jelentő fehér arany M.alva István, a vállalat igaz­gatója meglepő és érdekes dolgok­ról tájékoztat bennünket. — Ara vagyunk a legtoüszkéto- j bek — mondja, hogy a mi ma!- j műnk az ellenforradalom zűr-za- : varában sem állt le. Igaz, hogy j néhány hevesvérű és meggondo- '■ lattan fiatal sztrájkon tört* a íe- ; jét, de ez idősebb szakmunkások nem engedtek a negyvennyolcból, és ha kellett, nüntWannyiam oda­áll tunk a hengersorhoz; ‘éhgy"“« «éákoláshoz és dolgoztunk. kűw KcmÍ Amikor megkérdezzük, hogy a ; malom dolgozóit mi ösztönözte er- ! re a bátor kiállásra, azt a válásét! kapjuk, hogy az üzemben majd- ! [nem mindenki kommunista volt, ! és az is maradt. — Az MDP pártcsoportnak 16 \ tagja volt — mondja Malya elv- j társ, most az MSZMP pértcsopor- : tutnkmak 12 tagja van, és mér ja- j nuárbam megalakítottuk az új pártcsoportot. A pártcsoport mun­káját Lopusnyi Márton irányítja és — ugyanúgy, mint régen — soüt segítséget kap Krska Páltól, aki a malom ÜB-elnöke, mert a tótkomlósa malom szakszervezeti bizottsága a párt irányításával és támogatósával végzi munkáját, dolgozik, ez pedig azt eredménye­zi, hogy a malom termelése meg­felelő szinten mozog, tervüket tel­jesítik. Mit mutat az első negyedév értékelése ? Januárban 130 százalékra teljesí­tették tervüket, februárban azon­ban visszaesés mutatkozott és csak 70 százalékot értek el, a már­ciusi tervteljesrítéssel együtt azon­ban negyedévi tervüket 100,8 *zá- *alékos teljesítéssel zárták. Azt mondják a malom dolgozói, hogy náluk egységes a kollektí­va, hogy ebben az üzemben min- desnflci tudja a kötelességét és kü­lönösen azóta méginkább növeke­dett a mumfefflkedv, mióta a tör­vényes rendelkezések élteimében többeknek közel 90 százalékkal emelkedett a munkabér*. Mégis van hiba. A hibák közül is talán a kettő legdöntőbb. Az egyik az, vet, az Éleimezésipart Miniszté­rium szállítmányozási és raktáro­zási vállalata vagy nem képes, vagy nem törődik azzal, hogy az őrleményt Időben elszállítsa, — a melóm pedig nem tud raktároz­ni. Egy példát is említett a válla­lat igazgatója az első hibával kap­csolatosain. — Az áprilisi tervszámokat áp­rilis 17-én kaptuk meg az egyesü­léstől. Nem mondjuk azt, hogy az egyesülésnél bújócskáztak Ilyen hosszú ideig azok a tervszámok, bizonyára ők is késve kapták meg a felsőbb szervektől. Mégis joggal kérdezhetjük azt: hogyan készül­hogy havi tervszámúikat nagyon hetünk mi fel a havi tervszámok későn kapják meg, a másik pe- teljesítésére, ha azokat majdnem dig az, hogy hiába teljesítik a ter- a hónap végén kapjuk meg? így ; végeredményben dolgozunk, dol­gozunk, csak azt nem tudjuk, mi- , lyen termelési eredményt kell el­érnünk. i A tótkomlósa malom április ha­vi tervelőirányzata száz vagon. Igaz, hogy csak két műszáléban dolgoznak, de bizakodva mondják, hogy a száz vagont le tudják őrölni De nem tudnak mit kezdeni a le- őrőlt liszttel, — és itt mutatko­zik meg újra a második hiányos­ság. A szállítmányozási vállalat nem gondoskodik az elszállításról, rendszertelenül végzi ezt a mun­kát, a malomnak pedig sem rak­tára nincs megfelelő, sem zsák­készlete. A régi raktáruk alsó be­tonozása annyira tönkrement, hogy az egészet újra kell beto­nozni és ezt a munkát most vég- . zik, tehát ott sem tudnak tárolni. Ügy gondoljuk, ennek a két hi- j ányosságnak a megszüntetése a j legsürgősebb és a legfontosabb I teendő, mert »nélkül — nem va- | gyünk borúlátóak —, de meg kell j mondanunk azt, hogy a terv tel­jesítése nem biztoeítotti A tótkomlósa malom nem nagy kapacitású üzemMfe mégis min­dig komolyan leheFszámolni mun­kájával. Fejlődnek, néhány héttel ezelőtt egy 20 vagonos gabona­raktár építését kezdték meg olyan raktár építését, melyhez ha­sonló az egész országán egyedül !csak Putnokon van. A raktár hat egymás mellett álló 12 méter ma­gas lyukacsos lemezhengecből áll és a legmodernebb tóvek szerint biztosítja a kenyérgabona szaksze­rű tárolását. Szakembereik is igen jók, a vállalat igazgatója Ma­lya tóvtárs, Gimnkovics János fő- molnár, az almolnárek majdnem ! valamennyiéin évtized es tapaszta­latokkal rendelkeznek, j Kis üzem a tótkomlós! malom, de jó munkát akarnak végezni, és ezt bebizonyították akkor is. ami­kor az ell an forradalmi uszítok sze­mében a munka is bűn volt. S. E. Hazámba vágyom... MiimmHiwwiiiiiiuiiimwmumniiiiiiiiiiiiHmimiumiimiiwmimMmuiHmwimiiimmiiiiiiimiiiiimwiiiiminiiiiiimi (Magyarok írják a „Szülőföldünk* szerkesztőségének) Megbántam, bogy eljöttem hazámból Angliából írják: „Én azért hagytam el hazámat, mert sokan hangoztatták, hogy összeszedik a férfiakat és nőket, i elviszik. Ekkor elhatároztam, hogy átjövök Ausztriába, addig míg helyre nem áll a rend odahaza. De ott meg azt beszélték, hogy nem jó a határ közelében lenni, mert átjönnek az oroszok és lelövik a magyarokat. Muszály volt jelentkezni a továbbmenésre és így angol földre kerültünk. Sajnos vissza már nem tudtunk térni, mert nem engedtek bennünket. Azt mondták, ha vissza akarunk menni, akkor dolgoznunk kell, hogy legyen pénzünk a hajóra, meg a vo­natra, mert nem visznek vissza bennünket Ingyen. Itt az élet jó, de csak azoknak, akik Itt születtek és tudnak angolul beszélni. Aki nem tud annak nagyon siralmas a helyzete. Én a forradalomban részt nem vettem, sem előtte, sem utána. Csak a rossz szájak be­széde miatt kerültem ide Angliába. De megbántam, hogy eljöttem hazámból, mert akármerre megyek a nagyvilágba, ha olyan gyönyö­rű is lesz minden, hogy már szebb nem is lehet, akkor sem leszek boldog, mint odahaza, ahol vár rám a csalódom, a feleségem, és kisfiam, meg az, aki most fog a világra jönni. Szóval szép minden ország, de a legszebb a földön részemre az én hazám, Magyaror­szág.’* Glfasul férevezeltek fsenmket Kanadából írják: T. Szerkesztőség! Amint Önök is tud­ják, az októberi események alatt nagyon sokan elhagyták Magyarországot. Sajnos, én is ezek közé tartozom. Kijöttem külföldre, gondolván, itt maj(d jobb lesz. A külföldi rádióadók állandóan azt hangoztatták, hogy milyen nagy lehetőségek nyílnak azok számára, akik elhagy­ják Magyarországot. Én is hittem ebben a hazugságban. Ami­kor kiértem Kanadába, akkor döbbentem rá, hogy milyen al­jasul félrevezettek bennünket. Sokat ígértek, de az ígéretből nem lett semmi. Azért volt csak az egész, hogy olcsó munka­erőt kapjanak és természetesen jól kihasználjanak minden­kit. Ezt én saját bőrömön tapasztaltam. Én már januárban elhatároztam, hogy visszatérek Magyar- országra. Bár a kanadai kormánynak kötelessége lenne haza­vitetni azokat, akik nem akarnak itt maradni, de ők erről hallani sem akarnak. Nem tudom, mi a szándékuk, és miért akarnak valakit erőszakkal itt tartani. Eddig nem tudtam, mi­lyen egy kapitalista ország, de most tapasztaltam, és elegem van belőle... Mamára gondolák Egy fiatal fiú írja Hollandiából: „Tisztelt elvtársak! Magyar »*» gyök, de engemet is magával mgadott a kivándorlási láz. A szeren­cse úgy hozta, hogy Hollandiában sikerült egy komoly csalódhat kerülnöm. Nos, ez a család (jó). Azért teszem zárójelbe, mert jobb, mintha lágerben laknék, ahol nem mondhatnám, hogy valami fényűző életet élnék. Képzeljék magukat a helyünkbe — egész nap dolgozunk, szalcadásig. Tizenhét éves koromhoz képest, betont kell le és felhordanom: 100 méterre és 3—l emeletet felfelé, pusztán a vállamon, éhbérért. Sokszor rabszolga-társadalomban érzem ma­A Mezőhegyesi Ken­dergyár dolgozói lel­kes igyekezetükkel 105.8 százalékra telje­sítették első negyed­évi tervüket. Eredmé­nyüket az is növeli, hogy ezzel mintegy másfél-két százalékkal szárnyalták túl a múlt évi szeptemberi ter­melési szintet. A kendergyáriak most május 1-e méltó ünneplésére készülnek. Ennek még nagyobb jelentőséget ad, hogy április 17-e óta a szo­cialista munkaverseny' Május 1-re készülnek a Mezőhegyesi Kenőergyárban ismét felélesztették, terméket állítanak elő. Az ünnepre reális, el- Továbbá mind a tilo- érhető célt tűztek ma- lásnál, mind pedig a guk elé. A munka ün- kóckikészítésnél szigo- nepének tiszteletére a rúan ügyelnek a minő­gyár dolgozói 5 000 fo- ségre, mert ezáltal nö- rintos anyagmegtaka- vélni akarják a kiváló rítást vállaltak. Ezen- minőségű, úgynevezett kívül azt is elhatároz- extra kender arányát ták, hogy a termeié- )S- kenység fokozásával A május 1-i készülő­terven felül mintegy dés nemcsak a terme- 20 000 forint értékű lésre terjed ki. Az ün­nepre az évek óta jól bevált tisztasági ver­sennyel is készülnek, s ennek keretében az összes üzemi és lakó­épületeket tatarozzák, illetve meszelik. Nem­régiben 400 akác- és nyárfát ültettek el, rö­videsen pedig a kul­túrterem és a lakóhá­zak környékén virá­got is ültetnek. Mire felvirrad; a munka ün­nepének napja, az egész gyár és környé­ke tetszetős külsőt ölt, s a dolgozók szép kör­nyezetben ünnepelhet­nek és szórakozhat­nak. gom. Egy alkalommal, nehéz, 50 kiló cementet vittem egy rámában és az egyik felügyelő készakarva meglökött, a cement tönkrement a ládával együtt. Mikor panaszt tettem, a válasz az volt: ha nem tetszik elmehetek. A következő napon pedig a rendőrség szemelát- tára csapott szájon a felügyelő. Vissza csak ezért nem adtam, mert amilyen hamar csak lehet, haza akarok menni. Pénzem nincs, a Vöröskereszt a fülét sem mozdítja három levelem után. És itt van mér 31-e. 31-e után ha másképp nem, hát hazaszököm, gyalog, vagy ahogy a sors hozza. Csak innen el, haza, haza. Most már igazán tu­dom azt, hogy mit jelent számomra az a szó, hogy haza. Fáradt va­gyok és álmos. írásom csúnya és tele helyesírási hibákkal, egy óra van, hogy levelem írom. Éjjel egy óra és reggel már fél hatkor ébresztő. Fáradt vagyok, álmos is, gondolataim odahaza járnak, még ha akarnék sem tudnék aludni. Mamára gondolok, ki a buda­kalászi pályafenntartásnál dolgozik, öreg, beteg létére segítenem kell rajta. Haza megyek, haza megyek még akkor is, ha ezer ta­rantella állja előttem az Utat. Muszály-muszály, s ezzel a gondolat­tal hajtom fejemet álomra, hogy holnap újra robotba menjek.

Next

/
Thumbnails
Contents