Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-19 / 65. szám
a BÉKÉS MEGYET NÉPÜJSAG 1951 március 19., k;dd Pedagógusok segítik as EPOSZ-t A sarkadkereszturt ifjúság egységes »‘határozás«, hogy létrehozza a* ÚJ Ifjúsági szervezetét, amelyben szervezetten élhet, szórakozhat, tanulhat. Szervezetünk létrehozását abban láttuk, hogy így egységesebben, céltudatosabban járulhatunk hozzá országunk szocialista építéséhez. E feladat tudatában a sarltadke- reszturi MSZMP és a küzségi tanács Intéző bizottsága útmutatásával 1987. évi március hó 12-én megalakult az EPOSZ ideiglenes intéző bizottsága, mely további célul tűzte ki az új EPOSZ-szervezet taglétszámának bővítését. Az Ideiglenes intéző bizottság már felvette a járási EPOSZ ideiglenes Intéző bizottságával a kapcsolatot. Bővebb útmutatást kértünk a további feladatok megoldására. Az ideiglenes Intéző bizottság határozata, hogy egy 'aböarúgó szakosztályt fog működtető ni, mely részt kíván venni a járás ' területén rendezendő EPOSZ-szegvt- zetek közötti bajnokságon. Felveszsztik a kapcsolatot a helyi és a járási népművelési előadóval, és szervezünk egy kultúrcsopoitot, működtetésével hozzá akarunk járulni a falu kulturális életének továbbfejlesztéséhez. Az ideiglenes Intéző bizottság felvette a kapcsolatot a tagság kérésére a helyi pedagógusokkal, a feladatok megoldásához segítségüket kérték. örömmel közölhetjük, hogy a tantestület fiatalabb tagjai részt kívánnak venni az EPOSZ-szervezet minden munkájában. Megköszönjük az MSZMP, a községi tanács vezetőinek, pedagógusoknak eddigi segítségét, kérve a továbbiakban hathatós támogatásukat. Egyben kérjük a megyénk területén működő hasonló szervezeteket, hogy segítsék a megye minden helyén az ifjúság kibontakozását úgy, mint falunk szervei segítik az ml új EPOSZ-szerva- aetünket. Fazekas Imre tanító, EPOSZ-elnök. Akik nem látják a fától az erdőt ••• A megye városaiban, községeiben a tanácsiházától az óvodáig, Miami néni házától a vendéglőig szinte minden házon látható valamilyen felirat, pliaikát, felhívás. Megnyugtató, hogy az utóbbi heteikben ezek a feliratok, felhívások már a rendre, a nyugalommá, a békés építő munkára és az ellen- forradalom elleni harcra szólítana!?:. Mondom: ez feltétlen jó. Tapasztalható azonban olyan jelenség is, amit már nem tartok a legjobbnak. Mire gondolok? Arra, hogy egy-egy felhívás, felirat elhelyezése már szinte gondot okoz a propaganda csoportoknak, keresik azt a szabad helyet, ahol elhelyezhetők. Ugyanakkor azok a táblák, melyek a .szemléltető agitáció céljára 1 részűitek. üresen, elhagyatottan állnak. Egy kicsit az az érzésem, hogy sokam az erdőtől nem látják a fát Nem kell messze menni, csak nézzünk szét a megye székhelyén, Békéscsabán. Amerre a szem ellát: a kirakatokban, a falakon mindenütt felirat, plakát, felhívás, ugyanakkor egy ötven méteres körzetben, a város szívében négy tábla áll kihasználatlanul, ott ahol a legtöbb ember megfordul. 186«%' «isi 180$ a gyulai moziban Ha nem tudnák a kedves olvasók, el-i mondom, hogy Háry János vasárnap a £vulai moziban volt, és megnézte a Fori- G*OV '. <■ tkézííke': • * ,H krfrm rí 'te - 1«* .6 ’«r* ^ — Üz ügy volt, hogy még s-ombeton elhatároztam, hogy megnézem a Forró mezőket a gyulai’ moziban.'El S mentem rögvest a pénztálhoz, mely tárva-nyitva volt, s nem állt etíjtfií' egy teremtett lélek sem. Hirtelen akkorát tüsszentettem, hogy Háry barátomnak lerepült a kalapja Valami baj van? — kérdezi Háry. Mondom: á, dehogy, semmi, csak folytasd. — Mondom, hogy nem állt olt senki, r jegyelárusító pedig kihajolva az ablakon kedvesen integetett és blztatgatott, hogy csak Jöjjek nyugodtan, vegyek jegyet, mert tud adni mindenféle helyre. — 1 iá... liá... há... pskf... — Szóltál? —■ kérdi Háry. — Nem. nem, csak mondjad. — Tehát, ahogy ott vagyok « pénztárnál, mondom a pénztárosnak, most nincs pénz nálam csak tegyen félre vasárnap a félháruiasra egy jó jegyet, majd jövök tfrte. Nagyon szívesen — mondotta a Pénztáros és én boldogan haza,«let*»r” r ’ásr.v , í . . icsfp! entem ■ ' - ?ion. egy . <é\) menyecske melléVülök. Negyedhárom] értem a pénztárhoz^ siettem, mert jfiint tudod, a kezdés elött^élóniinrKeladják á fetretett jegyeket. ~reo, de engem ismernek, gondoltam mert, ha én egyszer azt mondom, hogy jövök, hát akkor i 8t ók úgy se ott it leszek A pénztárosnő már várt és boldogan nyújtotta át a félretett jegyet és azt mond tóttá, hogy nekem akár ítéletnapig is fenntartotta volna. Háry gyorsan a kalapjához kapott, mert látta, hogy mély lélegzetet veszek, így nem repült le a kalapja, a harsogó tüsszentésemtől csupán a fülei dugultak be kissé. — Ne zavarj azzal az átkozott tttsz- szentéseiddel mindig, így nem lehet mesélni — folytatta. — Tehát megkaptam a jegyem és gondoltam, van még egy kis idom, nézelödök az emberek közt. Az előcsarnokban sokasodó asszonyoknak, lányoknak, a férfiaknak csak úgy sugár- sott a* elégedettség az arcukról. Istókúg\ke, hogy mindenkinek volt itt jegye és «mi külön öröm volt, hogy egyetlen Jegyüzért sem láttam, még egy fiát sem, h/ mondom. Hárynak elakadt a szava, mert látti. hogy olyan vörös az arcom, hogy mindjárt felrobbanok, ami azonban csak anyaiban következett be, hogy akkorát tüsszentettem, hogy Háry tekintélyes alakja megingott Szemrehányóan nézett rám, majd folyté tta: Hát komám, amikor láttam, hogy mindenki boldog, elindultam a nézőtér felé, mert már éppen félhárom volt. A jegyszetíő eltépte a jegyemet és én bementem. Fél 3-kor vagy talán egy kicsit később kezdték a filmvetítést. Tudod komám, azért, hogy mindenki, még az egy-két perccel később jövők is láthassák a híradót, meg a mulatságos trük- fílmet. Nem is maradt kívül senki. A mo- ziterem torkig tömődött kíváncsi emberekkel. Akkorát tüsszentettem, hogy Háry teljesen eltűnt a szemem elől, így nem tudta folytatni a történetet, BODA egy diáklánynak azaz egy ferde-nézetű személynek. De nem is javaslat ez, hanem véleményem róla, véleményem a naplóiéról, mely a napokban került hozzám. A napló fedelén ez áll: „Ceglédi Erzsébet, Szeghalom.“ Borzalmas dolgok vannak ebben a naplóban, bár meggyőződésem, hogy nem is napló, hanem az októberi ellenforradalom alatt megírt képek, mellyel az írója nyílván „bevágódni“ akart az akkori „hazafiaknál“. Vegyünk néhány mondatot: „Egy igazi emberrel kevesebb van, (barátját motorszerenesét- lenség érte), akinek apja a boldog időkben nyilas volt.“ Ez a bemutatáshoz elég. Elképzelhető, kiket tart igaz embereknek. Egyik napló versében aztán így kiált fel: „...jön a segítség, a német hadsereg!“ Micsoda hazafiság?! Nem érzi jól magát ebben az országban, men hat „itt sajnos, nem lehet urazni“. S várja, hogy jöjjön Adenauer fasiszta hadserege, mely őt felszabadítja. „írni, vagy táviratózni körülményes lenne. így hát imádkozom érte, hogy a jó isten hosszú és boldog élettel ajándékozza meg.“ Persze megírja azt is, hogy miért vannak ily jó kívánságai. „Jó sorsot csak Eisenhower, Adenauer és Dulles hozhat.“ Neki! Ha sikerült volna az el- lentóiratlalom győzelme. De mivel ez nem sikerült, így a munkásoknak és a parasztoknak lesz jó sorsa. Lapozzuk tovább a füzetet. Itt' egy kis „üzemzavar“ van. Minden- lei tudja, hogy a vörös csillag és a vörös zászló a világ munkásainak harci jelképe. Ez alatt mentek harcba az Angyalföld munkásai a több bérért, vörös zászlót lengette Csepel, amikor szembe szállt a Horthy csendőrségével, és a vörös zászló alatt indul harcba ma is minden kapitalista ország munkása a nagyobb darab kenyérért. És ő? „Taposó sárba a gaz vörös lobogót!“ Mit akar ön?! Nem fél a munkásosztály haragjától? Eddig, a- kik hozzányúltak e két jelképhez, lakoltak! ön sárba akarja taposni? Erre a munkásosztály válaszol! Sokat emlegettük Petőfit, Kos- suth-ot. Persze azért, mert az el- leni'orradalmárok is őket emlegették. E két nagy magyar nevét mocskolták be. És ön is, mint az | ellenforradalmárok, hazafias ér- | zelmekkel köriti. De, ha oly szent örmek e lsét forradalmár, miért nem emlékezik meg róluk? 1956. ! január elsejei dátummal arról ír, ' hogyan készül Adenauer születésnapjára! De kislány! Január elsején van Petőfi születésnapja! Erről megfeledkezett? Persze, ön | nem a magyar hazát, hanem Nyu- 'gatot, a kapitalizmust imádja. És mindezt miért? Tessék: „Itt Washington, Amerika Hangja! — hangzik a rádión. A fejem közelebb ha jtom a hangszóróhoz, egy virágcsokor egyik virága homlokomat éri... Csodálatos érzés". És ezt minden napra beírja. | „Szebbnél-szebb dolgokat hall itt. Ezért van hát e nagy „hazafi- sága?“ i És íme, az életcél: j „Tanulok, majd utána megpróbálok and kom munista érzésű emberekből partizáncsoportokat szervezni.“ j Nem tetszik neki a népi demok. j rácia. Erről már eddig is meggyő- j zött bennünket. De képzelje, ked- j vés olvasóm, mégis milyen nagylelkű hozzánk: „Nem akartam gimnáziumba ; járná. Be engedtem az üb-titkár rábeszélésének és tanulója lettem az általános gimnázium 1. b) osztályának.“- Őszintén mondom, egy kicsit pirulnék az ó helyében. Ebben a „piszkos rendszerben“ hagyta magát rábeszélni a gimnázium el- j végzésére? És abban a rendszerben, ahol — az ő szavai szerint: ! „nincs lehetőség taoulsrw?” i Bizony itt a jellemmel is van ' egy kis hiba, nemcsak a hazafi- j Sággal! ! Az egyik napi feljegyzését emf- gyen fejezi be: „Igazán gyűlölöm a kommunistákat!“ Elhiszem. Sőt, javaslom is, hogy j ne szeresse őket, mert ők sosem i fognak földbirtokok, a gyárak visszaadásáért harcolni, önnek vi- j szont, ahogy mondja, ez az egyik | leghőbb vágya! í V. T. ff Én, fiaim, már megtanultam u Néhány héttel ezelőtt t(iu beszélgetésnek róttam fühtanúja. Két munlaxs beszélgetett. Az egyik egy történetet mondott el a másiknak. Hogy hol történt és ki volt az az öreg munkás, nem, tudom. A két beszélgető dolgozót sem ismerem. Mindegy, hogy kik: voltak. Tény az, hogy beszélgetésük nagyon megragadott. A történet az ellenforradalom legnagyobb tobzódása napjaiban történt, valamely gyárműhelyben, amikor nacionalista jelszavak hangoztatása közben tiporták sárba a proletárinternacio- mlizmvs szimbólumát, a vöröses illegő*, a szabadsagharcok vérrel áztatott vörös zászlaját. Éhkor történt: egy öreg munkás a Kossuth-címer követelése közben mondotta munkatársal- n<s.k. — Fiaim — így szólította munkatársait ae öreg munkás, mert ő tolt a műhely legöregebb dolgozója és munkatársai korát tekintve tényleg fiai lehettek volna — én már öreg ember vagyok, sok küzdelemmel teli éveket éltem át. Résztvettem osztályom harcaiban, 1919-ben a dicsőséges magyar tanácsköztársaság védelmében, a Horthy fasizmus elleni harcban. A sok küzdelmes év után boldogan vettem részt hazánk építésében, mert tudom, hogy ez a haza a dolgozó nép hazája, mert azzá tettük. Szeretem hazámat, hisz itt születtem, szeretem a dolgozó népet, titeket fiaim, mert együtt dolgozunk magunkért, népünkért, édes hazánkért. — De ami most történik az nem jó, az rosszra vezet. Nem akarok nektek sokat beszélni, de amit az utcán láttam nagyon felháborított. A nemzeti zászlóból kivágták népköztársaságunk címerét és ritka intésekkel ráférceitek a régi Kossuth címert. A népköztársaság cím erét pedig ott nyomban a sárba taposták. Ez háborított fel — Azok, akik ezt tették — folytatta tovább gondolatait az öreg munkás — azt sem tudják mit jelent, mit fejez ki egy ország címere. Nézzetek csak ide — és elővette zsebéből a nép- köztársaság alkotmányát, mely-, nek fedőlapján a címer van és a műhelyben előkerült Kossuth címert — tudjátok-e, mit fejez ki az egyik mit a másik? — kérdezte, majd így folytatta: —Én tiszteletben tartom a Kossuth címert, mert egy haladást szolgáló forradalom jelképe. Olyan forradalomé, melynek vezetői Kossuth, Petőfi, Táncsics voltak és egy új társadalmi rend, a polgári társadalom kialakításáért küzdöttek. Független Magyarországot akartak. Leverték a címerről annak a rossz, elavult társadalmi rendnek jelképét a koronát. Megmarad! a pajzs, mely a négy folyó, három halom és az apostoli keresztet ábrázolja. Ez akkor, több mint száz évvel ezelőtt, hiten tükrözte a haladást és a címer méltón kifejezte az ország viszonyát De azóta, fiaim, azóta sok minden történt. Leverték a Kossuth vezette szabadságharcot, visszakerült a pajzsra a királyi korona. Az urak „jó voltából" volt o.z első világháború és annak sok szenvedése. Leverték az első munkás hatalmat: a tanácsköztársaságot. És utána huszonöt éven át a koronás címerrel a mellükön, a sapkarózsában gyötörték, kínozták a dolgozó népet a Horthy fasizmus csendőrei, gyárosai, földbirtokosai és ispánjai. Pályafutásuk a második világháborúba torkollott. Nézzétek ezt a címert — mutat rá a népköztársaság címerére—aranyló búzakalász övezi azt a kék mezőt, melyet a nemzeti színű szalag fog össze. A kék mezőben a két baráti osztály jelképe, a kalapács és a búzakalász, s a címer csúcsában a vörös csillag, a proletárok nemzetközi összefogásának jelképe. — Kérdem tőletek, van-e nálunk munkásosztály, melyet a kalapács jelképez? Van bizony! — Va,n-e nálunk dolgozó parasztság, melyet az életet adó búzakalász jelképez? Van bizony! És ennek a két osztálynak szövetségére van építve a dolgozó nép államhatalma. A mi hatalmunk fiaim, melynek birtokosa a munkásosztály, s ez az osztály a nemzetközi munkás- szolidaritás alapján áll, a nemzetközi proletariátus elszakíthatatlan része. Ezt fejezi ki a vörös csillag. Én, fiaim már megtanultam, hogy minden ország címerében kifejeződik az ország társadalmi viszonya. A mi országunk a dolgozó nép hazájahát gondolkozzatok azon, amit mondtam — fejezte be az öreg munkás. Én a hallottakon sokat gontPd- kozta.m. Rá jöttem, hogy az öreg munkásnak igaza van. Sok dolgozó rejtett gondolatát fejezte ki szavaival. Elhatároztam, hogy a hallotta Icát megí rom. HOLCS.AN JÁNOS
