Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

WM, március 17., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NfPÜJSÄG 3 Ax r IS «* uk'o E*ra<la f o m Október 2.‘l-a hajnalától a bé­késcsabai kórházban fc egész nap sióit a rádió. Az ellenforradalom második napján — október 24-én ~ az orvosok közül néftányan mán nyíltan beszéltek valami kommunisták nélküli társadalmi rendszerről, a szocializmus végle­ges megdöntéséről. I)r. Almást 1 ás/jó — a véradóállomás nőgyó­gyásza — a vér ad »Állomás egyik szobájában, a rádióhallgatók je­lenlétében idegesen .jelentette ki:! — Fel kell húzni az összes pisz­kos kommunista bandát. Ugyancsak aznap történt: Haj­dú AntaJné a röntgen osztályra ment be, ahol dr. Bécsi Margit röntgen főorvos durva és ember­telen hangon fogadta: — Vegye úgy, mintha én Is ncmzcíiszúM szallagos lennék, a- kárcsak a pestiek... Hajdúaé e szavak hallatára tá­vozni akart, azonban az ellenfor- radaloir* hevében égő orvosnő visszahúzta az ajtóból. Kik t oltak r. Rucz László r Bécsi Margit Almás! László tállal Hetek óta készülök e cikk megírására, számot adni arról a nyílt ellenforradalomról, ami a békéscsabai kórházban olyan gyalázatos módon nyilvánult meg. Lássák az olvasók <z tényeket: — Törjön le a kezem, ha egy j szovjet katonákat Egész nap mást i Sándor utcai kórházban dolgozott kommunistával is kezet fogok va- j sem csinált, mint a kórháztól a | (itt kell megjegyeznem, hoav no~ lalia — fogadkozott Hajdúménak,i fiúgtanáziumhoz szaladgált. Hogy vember 4-e előtt egyik naDon eev . . . ... , . . ... miért? — érdeme* volna az ille-L , ,, , . * ^ A kommunisták nem kívánják ijtl ___,___________^ ^ j teherautó érkezett a békéscsabai dr. B écsi Margit orvosnőnek, hogy j megtu^!li tdIe- De I kórházba a keze törjön le, de azt sem, hogylerdemes volna iiaegradní dr‘ A1‘' ő — s a többi hozzá hasonló — kezet fogjon velük. E két orvos — mint az ellen­másitól és dr. Bécsitől azt is, hogy két nő és három férfi kíséretében — mint mondták — milyen kapcsolatban álltak a bu- j * konzervált vérért jöt­dapesti Péterffy Sándor utcai i tefe Azonban — noha siettek — , ... . kórház fegyvere« eílenforradalind- f még átro-hogtak a gyulai ltórháo forradalmárok béfescsabal elofu- radval. Ugyanis dr. Bécsi Margit : ba? Hogy miért? Adjon erre vá­Igy kezdte ncpellenes férje évékkel ezelőtt a Péterffy laszt dr. Bécsi és társai) akcióját. Ez persze meg csak a. ' ellenforradalom idején sokat járt Pestre, s a Békés megyei „forra­dalmi tanács“ összekötőiéként te­vékenykedett Örömújjongva új­ságolta azokban a napokba», hogy & a fényesi fegyveres csoport Pa­rancsnoka. Amikor a szovjet csa­patok rendet csináltak és a kor­mány rendelete szexint a munkát fel kellett venni, nem átallott ki­jelenteni: — A csabaiak szégyelhetik ma­gukat, mert egy lövés nélkül fel­adták a várost. Ügy látszik, neki nem volt elég, hogy három szovjet katonát orvul lelőttek az ellenforradalmárok; Persze, amikor Rucz László orvost három héttel ezelőtt újra letartóz­tatták, tagadta mindazt, amit az­előtt mártírként büszkén hirdetett magáról. Amikor a kormány megszűntet­te a közszolgálati helyeken a mun­kástanácsok működését, dr. Bécsi azonnal gyűlést hívott össze és kijelentette: kezdet volt. Ká&aloiB!i:uljára( a nép állama ellen A fővárosi események harma- [ Rucz Lászlót megválasztották a dík napján kora reggel a Jókai Színház két színésze, s a fiú gim­náziumból Darida Lenke tanárnő vezetésével több diák érkezett a kórházba. E népes küldöttség dr. Rucz László orvost kereste. Mint ■nondták: véradásra jelentkez­nek. (?) E látogatók megérkezése után kezdetét vette a 'gyűlés teremben a munkástanács választása. A gyűlés első perceinek hangulatá­ból és a munkástanácsba java­solt nevek hallatára látni, s szin­te érezni lehetett, hogy nyíltan a munkástanács elnökének, vala­mint a megyei „forradalmi tanács­ba“ küldöttnek, Kárpáti György főgépésszel együtt. Ettől kezdve egymást követték a gyűlések. Az október 2fi-án meg­tartott gyűlésen dr. Almási újra felszólalt. — Nincs más ellenségünk, csak a piszkos Avósok és az oroszok. Az ávósekat le kell fegyverezni, az oroszokkal pedig fel kell ven­ni a harcot — mondta nagy hév­vel. Amikor már Békéscsabán, s a minden, részében utcára párt és a népöatalom megdönté­sére szervezkednek. Az egyik elv-: rae®r* , , társ nem bírta szótlanul hallgatni I az undorító rágalmakat. Beszólni I P<* dunóngott, dr. Bécsi Mar­j git -háíom napsa a fovarosba ment — mint. mondotta — harcoló lá­akart. Azonban az elvtárs szó ki­jelentése után az ott lévők felzúg­tak, és fékevesztett hangorkán 'közepette hozták tudomására, hogy itt már nincs elvtárs, és így ne is merjen beszélni senki. A gyűlésen megjelent dr. Al­ma« és dr. Bécsi hű kiszolgálója, Perjést Pál sebész műtős is, aki arról tai-tott „előadást“ — és pró­bálta meggyőzni hazugságaival a jelenlévőket —, hogy őt azért zárták be az ávósok három nap­ra. mert 23-án délután nemzeti- színű szalagot vásárolt egyik ba­rátjával... Végülis a gyűlés résztvevői dr. ülésén összeállított pontú­kat- Dr. Bécsi határozottan kije­lentette: — A Független Újságot mé* Akik n»vemb«r f.-e után sem tudtak lemondani ellenforradalmi tevékenységűkről A kórház nagyhangú eUeirforra- áaknárjai a szovjet katonák meg­jelenése után elcsendesedtek. De csak elcsendesedtek, azonban nem hagyták abba tevékenységű- íUegáösan is megjelentetjük. Határozatot hozott a megyei .forradalmi tanács“ — mondotta hogy a rendőrségen személy felülvizsgálják azokat, a- kik november 4-e után kerültek oda és a „nem megbízhatókat“ sürgősen kiteszik onnan. Ezenkí­vül megfelelő agitáció alkalmazá­sával meggyőzzük az embereket arról, hogy a Népszabadságot ne olvassák, mert aa szennylap. A december B-i tüntetésre való mozgósításban is alaposan részt vállalt. Fontosabbnak tartotta a — A kórház muukástanáj legálisan » tovább folytatja teáját. un­ket. Most már alattomosan pró­báltak tevékenykedni. November 4-e után dr. Rncz Lászlót a „mun __ ká stanács“ elnökét letartóztatták. Amikor a vizsgálati fogságból visszatért, lemondott „tisztségé­ről“, Helyette dr. Bécsi Margit lett az elnök, aki elődjét nemcsak pártolta, hanem túl is szárnyalta. Mindig pontosan megjelent a megyei „forradalmi tanács ülé­sem, s visszatérve, mindig ponto­san beszámolt ellenforradalmi, ba­rátainak. December írén a kór­házban megtartott gyűlésen fel­tüntetést, mint orvosi kötelességó­nyát felkeresni. Visszatérése után még sokkal kegyetlenebb lett, mint azelőtt. November 3-án dr. Rucz és Ko­vács Mihály kórházi hentes a gaz­dasági hivatal épülete mellett már nyíltan beszéltek arról, hogy a pártnak vége és ők a munkások érdekeinek „igazi“ képviselői, Majd a beszélgetőkhöz rohant dr. Bécsi és dühösen, kérdezte: — Meddig tűritek még ezt a nyolc kommunistát itt, a kórház­ban? Meglátjátok, egy szép napon hátha támadnak bennünket." olvasta a megyei „forradalmi ta- i ne* teljesítését. Kgry ,,furcsa“ véletlen Hi-, Ré«»si, miül a ninnkástanáei elnöke November 4-én, amikor Békés­csaba. utcáin megjelentek a szov­jet harckocsik, dr. Almás! féke­vesztett módon szidta, átkozta a Az egyik elv társtól tudtam meg, utólag, hogy november 4-én a se­besültek körött beszállítottak a kórházba egy rendőrt is nyaklö- véssel. A már többször említett dr. Almám mindjárt a sebészetre sietett, ahová a rendőrt befel*- tették — noha ő nem sebész és nem » arra az osztályra van be­osztva. Nagy szorgalommal „in­tézkedett“ a sérült rendőr körül; Vincze Bálint osztályvezető ápoló többszöri figyelmeztetésére sem hagyta «1 a kórtermet. Nem tudni, miért tartózkodott a sérült rendőr körül Almási. Az azonban igaz, hogy a sebesült1 rendőr rövid idő alatt a lati-házi ágyon meghalt... Mintha a vélet­len játszott volna közre... Azóta is homály fedi a rendőr halálát —, de lehet, hoßr nem örökre.,, Ejfykét snU még* Perjési I* A íréi De feltétlenül szólni káli még j mit ő az ellenforradalom idején Perjési Pál műtősről, noha nehéa | véghez vitt. November 4-e előtt lenne élethűen visszaadni azt, a- j dicsekedve beszélt arról, hogy az Később azonban látták, hogy ennek nem lesz jó vége: taktikát változtattak. Egy hónappal ezelőtt egy rögtönzött módon összehívott szakszervezeti gyűlésen dr. Bécsi és társai törvénytelenül szakszer­vezeti vezetőieké választatták meg magukat. Dr. Bécsi ettől kezdve a szakszervezet leple alatt végezte, romboló tevékenységét. A legutóbbi szakszervezet, gyű­lésen. nyílt ellenforradalmi provo­kációt kezdeményezett és támadta j az újjáalakult pártot, * Az utóbbi három hét óta persze már sok minden megváltozott kórt»« bem Dr. Rucz László (V dr. Bécsi Margit orvosok letar­tóztatása kezdi kijózanítani a kór­ház néhány forrófejű „forradal­márjait“, Azóta mind több szavuk van azoknak az orvosoknak, ápo­lóknak, akiket nem tudott magá­val ragadni az eiienforradahri--ái^ mint dr. Farkas Attilát, dr, Ávór Zoltánt, dr. Nánáei Józsefet és másokat. Még csak annyit: az egjVzéPff emberek ezrei nem azt várták ezektől az emberektől, hanem a becsületes és lelkianmta gyó­gyítást, melyre orvosi esküjükben vállalást tettek; BALHÉS IMRE APÁINK SZAVA — Higgye el, nagyon fáj a szí­vem, hogy engem semmibe sem vettek. Nem kérdeztek meg, nem kérlek véleményé, pedig sok. dologban tudtam volna se­gíteni. — panaszkodik aa idős 64 éves Váradi Sándor bácsi, a munkásmozgalom régi harcosé. Ahogyan meséli élete történe­tét, csupa gond, csupa küzdelem. A felszabadulás előtt a büntető­tábor, a csendőri kísére­tekT a házkutatások, mind- mind felelevenedtek az idős ember emlékezetében. Minder­ről nyugodtan beszél, de a hort- hy-rendszer gyűlölete árad be­lőle. — Amit akkor tettek velem, nem fáj úgy, mint az elmúlt években ért sérelmek, mert azt az urak tették, akik gyűlölték az egyszerű embert — mondja. Amikor erről beszélünk, sű­rűn megsimogatja őszbe borult haját. — 1931 óta vagyok a párt tag­ja. A munkásmozgalom !>a : esalenem negyven ive dolgozom. A felszabadulás után párunké­ra lettem a kommunista párt­nak. Később gazdasági vezető voltam más járásban. Az elmúlt években pártnyugdíjban részesí­tett a pánt loözponti vezetősége és azóta újra itthon lakunk Szé­náson. Sokat segítettem volna a pártnak... — Itt elcsukük a hangja, s csak később folytatja. — De nem tettem, nem tehettem, mert nem volt rám szükség. Sokszor mondták, hogy öreg va­gyok. Igen, eltelt felettem az idő, de más is megöregszik, is akikor már nem érték a több­éves tapasztalat? Végül azt is mondták, hogy leötekedő vagyok, összeférhetetlen. Hát elmehet az ember a hi­bák mellett, hogy ne szóljon? Az, itteni MDP vezetősége, egy •zükehb csoport azt szerette vol na, ha nem látom meg a hibát, nem szólok. Az utóbbi időben valósággal kirekesztettek„ Nem múlt el nap, hogy ne kesereg­tem volna e miatt. Kimondha­tatlanul fájt ez a bánásmód, ö utánuk már a járásnál is úgy is­mertek: összeférhetetlen. Ezért a taggyűlésen sokszor szólni sem mertem. Volt úgy, azt sem tudtam, mikor tartanak taggyű­lést. Ezt nemcsak a párttagok, de az ellenségeink is tudták, hogy így bántak velem. Tudja— emeli fel hangját — október utolsó napjaiban egyik délelőtt felkeresett egy pap és egy tanító. Azt mondták, maga régi mozgalmi ember Váradi bá­csi, de magát elfelejtették, nem veszik semmibe. Mi szeretnénk, ha közénk jönne és segítene. Gondolhatják, hogy mit mond­tam nekik^. Másnap éjjel már négy tag keresett a lakásomon. Szerencsé­re én mindig másutt voltam, mint ahol kerestek. Október óta új vezetősége van a pártszervezetnek. Váradi bácsit is a pártirodán találjuk. Ott beszélgettünk vele. Az októ­ber utáni eseményeket meséli. — Novemberben én egy má­sik öreg „cimborámmal”, aki alig pár hónappal fiatalabb ná­lam — már a felszabadulás e- lőtt is együtt dolgoztunk,, kezd­tük szervezni a pártot. Beszél­gettünk a volt párttagokkal, így lettünk minden nap többen ás többen. Igaz, az öreg .cimbo­rám” még nem jött közénk. Nem jött? Mert vele sem bántak k’~ Törtben, mint velem... Az MSZMP megalakulásával engem is beválasztottak az in­téző bizottság tagjai közé. Azó­ta minden nap eljövök a párt- szervezetbe. Igaz, az elmúlt na­pokban feleségem beteg volt, s otthon voltam maliette. Meggyó­gyult. s azóta a legtöbb időmet istt töltöm. Mintha újjászület- tem volna, olyan jól esik, ha megbíznak valamilyen feladat­tal. Mondtam is Mórocz elvtárs­nak, az intéző bizottság elnöké* nek, hogy úgy jöjjön hozzám, úgy kérjen véleményt, mint az édesapjától. Ha tudok, segítek! Ma reggel is eljött, a Uáeásamra, elmondta, hogy. jöjjek be az Iro­dába, mert 6 kimegy a Dózsa és a Lenin Tsz-be, legyen itt va­laki. Nagyon szívesen vállalom az ilyen munkát,, s azóta úgy érzem, bízhatnak bennem, mintha meg­fiatalodtam volna. Én csak azt szeretném, ha a fiatalok tovább­ra Is bíznának az ilyen időé em­berekben.

Next

/
Thumbnails
Contents