Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-15 / 62. szám
1937. március 15., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAÖ Mikor lesz g szervezet? Jónéhány esztendővel ezelőtt — még jól emlékeznek rá a bat- tonyaiak — pezsgő ifjúsági élet folyt a községben. Esténként, vasárnaponként mindig ott lehetett ta’álni a fiatalokat a MADISZ- ban, ahol együtt tanultak, szórakoztak és sportoltak. S ha tettre volt szükség, az ifjúságra mindig lehetett számítani. Később az EPOSZ-ban találtak otthont a fiúk és leányok. Szerették szövetségüket, mely jóra és hasznosra tanította őket. Hány és hány tehetséges fiatalt adott a község ifjúsága a hazáinak. Mindannyian az ifjúsági szervezetben nevelődtek, ott szívták magukba a közösség szeretetének érzését, ott tanulták meg igazán szeretni »I népet. §Üfe j F'elnte a DISZ-t is magának vallotta az ifjúság. Az évek múlásával azonban mind kevesebben találták meg benne helyüket. A nagyokat utánzó „politizálásával“ a DISZ lassan elvesztette talaját. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy az ifjúsági szervezet állandó vándormadár volt, egyik helyiségből a másikba költözött. A titkárok is állandóan váltogatták egymást. így hát nem csoda, hogy a fiatalok másutt és nem a Díszben keresték a szórakozást. I Ma még ennél is rosszabb a j helyzet. A 14 ezer lakosú község- j ben ma hiába próbáljuk megke- j resni az Egységes Paraszt Ifjúság ! Szövetsége helyi szervezetét. Nincs ilyen még a községben, abban a községben, ahol néhány évvel ezelőtt az ifjúság hegyet tudott volna megmozgatni erejével, szervezettségével. Most külön-külön, kiki járja a maga útját. Többen érzik azonban, hogy tenni kellene valamit. És tennének is, ha lenne valaki, ciki elindítaná a szervezést, a mozgalmat. Amint értesültünk róla, a járás már tett és tesz lépéseket, hogy megalakítsák az EPOSZ helyi szervezetét. Az ifjúságnak helyiséget is biztosítanak. A többi az ifjúság dolga volna. Ök, a fiatalok adhatnak feleletet arra, hogy mikor alakítják meg az EPOSZ-t. Nekik kellene végre, valahára kezükbe venniük saját ügyüket, mert bizonyos: olyan erős lesz mozgalmuk, ahogyan azért munkálkodnak. Az erő, a fiatalos lendület pedig mindany- nyiukban buzog. Csak meríteni kellene ebből a gazdag, kiapadhatatlan forrásból. Porti na Péter Elgondolkoztató »mám — Hat és tél inüiié (érint adóhátralék —■ A felvásárlási láz közepette, kinek jutott vajon eszébe az adófizetés? .Talán, senkinek sem. Akkor a legtöbben úgy gondolkoztak: mentsük, ami menthető, ltölt- súk el minél gyorsabban pénzünket, nehogy nyakunkon maradjon. Hogy mi mindent össze nem vásároltak! Volt, aki tíz kalapot vett. (gondolva bizonyára unokái, ra is). Az egyik asszony öt tűzhelyre „sütötte“ el a pénzét, s ncst szomszédoknak, jóismerő- "ifÄVfcnek kínál gat ja eladásra. Az üzletekből kifogyott az áru, á pénz elfogyott, az adó pedig maradt. Jelenleg mintegy hat és félmillióra rúg a község adófizetőinek tavalyelőtti és tavalyi adóhátraléka. Elgondolkoztató szám ez. Különösen most, amikor az októberi események okozta károk, a termeléskiesés és nagymérvű felvásárlás nagy nehézségeket okoz a népgazdaságnak. Az infláció veszélye bár csökkent, de még nem múlt el végérvényesein. A község lakossága szeretne ismét válogatni a szebbnél-szebb ruhák, cipők között, sok parasztember verme műtrágyát, hogy többet teremjen földje, a mezőgazdasági kisgépek és szerszámok iránt is nőtt a kereslet. Bútort is többen váoárol- . nának, ha elegendő állna rendel- j kezesükre. Az asszonyok; a házépítők várják a meszet, amiből j meg nem határozható mennyiség I fogyna el órák alatt. | Csakhogy... kettőn múlik a vásár. Több' ruhát, cipőt, rádiót, ke- ■ rékpárt vár a lakosság. Lesz Is! Ehhez azonban az adófizetőknek is hozzá kell segíteni forintjaikkal az államháztartást. Van jócskán törleszteni való, hiszen a hat és j félmillió forint adóhátralék nera csekélység, és nem is valami hf- | zelgő adat a hátralékosokra néz- ; ve. A kormány a beszolgáltatási kö- ’ telezettség megszüntetésével lényegesen könnyített a parasztság helyzetén. Minden híresztelés el- i lenére az adót nem emelik. Az azonban világos, hogy a hátralé- j kot behajtják, mert, ha nem ezt ! tennék, altkor mit szólnának hoz- : zá azok a becsületes adózók, a- j kik mindig eleget tettek állam- j polgári kötelességüknek. Bizonyé- ; ra méltatlankodnának, mert úgy számítják, ha ők pontosan tör- j lesztik adójukat, fizessék mások í Is. Nekik van igazuk! IVAN GORAN KOVACSICS a vértann-halált halt jugoszláv költő verse Honnan ez a kacagna? Szellő szava lebben? . Gyöngyvirágát csiäiändiK, El ne szenderedjen. Hajt az úton valaki, Nyilwrog a porban: Hajt a. fürge lepke-fl, Hóit a gyeplő hol van’ll Horn hajt a lepke-flt Mért siet? Ki várja? ö, de édes-illatos Gyenge violáját (Kardot László fordítása) A Medgyesegyházai Földmővesszövétkezet megvételre ajánl 1 darab két és fél tonnás tehergépkocsit-é** 2tO hálószoba és ©Ö konyhabútor talált gazdára januárban és februárban Szép emlék Kedves, maradandó emlék marad az ember életében az az időszak. amit a tánciskolában töltött, ahol esté- ről-estére tanulta a zene ütemére a tánclépéseket. S mint minden vizsgát, úgy ezt is nagy előkészület előzi meg. Persze más ! ez, mint az érettségi, melyre a diák napestig tanulja a tételeleket, r más ez mint a kollokvium, vagy éppen a fejfájditó államvizsga. De vizsga mindenképpen. Előkészület előzi meg, amely miből állna a lányoknál, ha nem abból, hogy erre az estére a legszebb ruhájukat öltik magukra, nagyobb gonddal csinosítják magukat, mint bármikor. A fiúk, ők már köny- nyebben beszélnek, azaz készülnek az effajta vizsgára, mert nem okoz gondot nekik a daueroztatás, s a szépítő szerek kiválasztása és használata. Mégis hangosabban ver a szívük, amikor meghajolnak és tánc- ca kérik ezen ez estén a kislányt. Nemrégiben, tanúja j voltam a József At- ■ ti la kultúrotthonban rendezett táncvizsgának. A 49 tanulót Gazdag István tánctanár vezette be a tánc titkai ba. A mamik előtt be- 1 mutatták a tánctanfolyam ideje alatt tanult táncokat. És ha vizsga volt is, nyoma sem volt rajtuk semmilyen vizsgaláznak, Suhogott a lányok ruhája könnyedén, önfeledten táncoltak partnereik karjában. Szinte repültek az ó- rák, s oly’ hamar hangzott fel a táncvizsga végét jelző Rákóczi-induk). Bár szívesen táncoltak volna még kokastzólásig, mégis boldogság és ö- röm ragyogta be a fiatalok arcát: egy szép emlékkel gazdagodtak, s talán álmukban is járták a keringőt, az andalító tangót, s a vérpezsdítő frissest. Negyvenöt perces Dönci és zenekara Délelőttönként zene szűrődik ki a földművesszövetkezet L számú vendéglőjéből. Sztanics Ödön (vagy ahogyan a battanyaiak becézik: Dönci) héttagú zenekara ilyenkor azonban nem a néhány,, szóraját oltó vendégnek mu-, zsikáE Gyal&rolnak. Naponta' 3—4 órán át Ennek azonban története van. Ezt szeretnénk elmondani, hogy mások lg tudjanak róla. Tavaly októberében történt Orosházán. A battonyaiak a megyei zenekari versenyen I. helyezést értek el, s a Megyei Szövetkezetek Szövetsége elismerő oklevéllel tüntette ki őket. A zenekar nem pihent meg a babérokon, hanem még komolyabb munkához látott. S ehhez nagy segítséget kaptak Idul János karmestertől, aki sok türelemmel tanítja őket és adja át tapasztalatait. Február 14-én nagy megtiszteltetés érte őket. A Rádió hangfelvételre kérte fel a zenekart. Eljött a nagy pillanat. Igaz, hogy csak hangszalagra került műsoruk, amelyben Kodály-csárdáso- kat, verbunkosokat, magyar népdalcsokrot, román népi táncokat adtak elő. Műsoruk, muzsikájuk megnyerte a bizottság tetszését. Időközben ugyanis értesítést kapott a zenekar, hogy a felvételt adásra alkalmasnak találták. Valószínű a jövő héten 45 perces műsorukat, már sugározni fogja a rádió. Érthető izgalommal lesik, várják ezt i fiattól, 'amikor felcsendül- jfissz iUÍV majd az'eter hullámain első próbálkozásuk. Szó van ugyanis arról, hogy később már egy órás műsort adnak, amelyet közvetlenül a mikrofonba játszanak. Néhány szót még a zenekar tervéről: szorgalmas gya- koriattokkal készülnek a zenekarok országos versenyére, amelyet előreláthatólag Törökszentmiklóson rendeznek meg áprilisban. Ezen a versenyen is jól akarnak szerepelni, s nem árulunk el titkot, ha megírjuk, szeretnék megszerezni az első helyet De ez még a jövő zenéje! Csupán még annyit jegyeznénk meg: több megbecsülést érdemelne meg a zenekar a duhajkodók részéről, akik bizony néha megfeledkeznek magukról. Nagyobb anyagi támogatást érdemelnének meg a szakszervezettől, s nem utolsó sorban a földművesszövetkezettől is. Amit eddig elértek, azt nagyrészt saját szorgalmukból, erej ükből érték el. A Földművesszüvetkezet bútor szaküzletében hallottuk: óriási az érdeklődés a bútorok iránt. Az üzlet januárban és februárban 34# ezer forintos forgalmat bonyolított le, s mintegy 20 hálószoba-, 60 konyhabútor és egyéb berendezési cikket vásároltak a község és a környék lakosai. A vásárlók tekintélyes hányada állami gazdasági dolgozó, tsz-tag és egyénileg dolgozó paraszt volt. Akkora a kereslet, hogy havonta 100 berendezést is eladhatnának, ha bőségesen lenne raktáron áru. Mindez, mindennél szemléletesebben bizonyítja, hogy az életszínvonal növekedésével egyre fokozódnak az igények is. Különösen nagy az érdeklődés a különböző kárpitos áruk iránt. Ezért úgy tervezik, hogy a jövőben helyileg, a ktsx-ben is készítenek sezíonokat és másféle kárpitos árut, amit az üzletben értékesítenek majd. Több mint kétezren nézték meg a „Mágnás Miska“ előállásait Talán még egyetlen műkedvelő előadás sem aratott olyan nagy közönségsikert a községben, mint a ,Mágnás Miska”, amelyet a kultúrotthon színjátszó, énék és zene szakköre hozott színre. Az a fáradozás, amellyel az előadásra készülték, méltán meghozta az eredményt. A közönség szívébe zárta a szereplőket, mert valamennyien tudásúik, tehetségük legjavát nyújtották. Játékukkal sok derűs percet, kellemes szórakozást szereztek a nézőknek. Sőt az első két előadást közkívánatra ismét két előadás követte. A szereplők mind a négy alkalommal telt ház előtt játszottak, s eddig több mint kétezer néző derült szívből jövő játékukon. ] A tánc, a zene és a dalkedvelő i közönség ólraja: a jövőben is sze- j retoe hasonló jólsdkerült előadásokat látni. Bizonyára- lesz is része benne.
