Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-10 / 58. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. március 18., \ wiitu —• Költők, írók, művészek fóruma •— (sssssossossossoBsostsossssssossoBsosscssesssxsQsssssoseoasoasAe SASS ERVIN: Bónus István: BÚCSÚ a zöld padoktól Tíz évvel ezelőtt, egy nyári reggelen ötöt kongatott a .torony nagyharangja. Érettségi vacsoránkról bandukoltam hazafelé, kissé mámorosán a bortól, jókedvtől, attól a mellet- dagasztó érzéstől, hogy érett emberek lettünk, mi negyvennégyen. A Kocsis asztaloséli portáján szemembe fújta az ébresztőt a város legszemtelenebb kakasa. — Én is talpon vagyok már! — hessegettem. Igaz, hogy nem sokáig, mert aludni is kellene valamit. Holnap latin... Na, tessék! Latin! A latin, fiam az . egy... Tanár úr kérem, (óh, ez a klasszikus mondás!)... én készültem! Csak éppen a memoriter... — Már mondom Is tanár úr: Quousque tandem... Catilina ...most súgj Gézukám, az istenért... Hej, ez a Catalina! Kellett neki összeesküdni. Meg nekem is tegnap moziba menni, ahelyett, hogy ezt a Catilinát bogoztam volna. ,— Na, ez tiszta bezúgáe,,. Tanár úr kérefti, én tegnap, azaz, hogy tegnap előtt... szóval.^ az olyan gyönyörű film volt, tetszik tudni, amikor a Monte Christó, az If várában... Most már úgyis mindegy... Csak az a Catilina ne csinált volna annyi galibái! Most miatta zúgtam be! — Ki nevet itt? — Persze, én. Egyedül. Sok bort ittunk azon az érettségi vacsorám Na, már itthon is vagyunk. Kulcs, nyisd ka az ajtót, aztán, de csendben! mehetsz aludni. — Te Gézám, ha nem írsz, én dalai láma legyek, ha válafczo- lök..~Most szépen a másik cipőt! Ejnye, hol a fűző vége? Na végre... Szóval, holnap alszunk. Nincs latin, és nincs nyolc óra. így, most a nadrág: csendesebben, a hétmindenit! Még felébred mindenki. Egy-kettő! A paplan alá. Aludni! Ez a lecke holnapra... — De hiszen már holnap — Éppen azért! Alvág.. ■ A hajnali nap piros csíkokat húzott a szobában. Szép nyári reggel... — Vajon, most mit^jfenál a Zsuzsa? Alszik biztos és mosolyog... Ugyan min mosolyogna? — Hát azon, hogy jó lett a bizonyítványa. Aztán orvosnak készül, ő Is... Hát,még 2d? Én nem... Persze, a Karcsi, meg a Pali. Azok is..: — Szabad még egy táncra... Ez a keringő olyan, kedves, simogató. Ez Zsuzsa? Nemi: Zsuzsa most jön. Elém lép éppen. — Gyere, táncoljunk; Veled: jó..; — Velem? Jó?... Nyár van. Illatos, júniusi meleg terjeng a kertekben, a házak felett. Ilyenkor még kristálytiszta. Ragyog. Nmce per, csak csend, és egy-két koránkelő ember sietős lépte kopog a kövezeten..; — Táncoljunk.;. Veled: jó; Bohóka álom: mi volt ez? Nem Is olyan különös dolog: érett ember lett negyvennégy diák. Ennyi az egész.,, — Táncoljunk... Csak még egy táncot: közeleg a reggeLi Szálai, szállni, boldogan) Mi negyvennégyen. — Éljen a ml kedves igazgatónk! — Csali még egy pohárral.« Milyen kár, hogy nem tartott örökké ez az éjszaka. De talán jobb így. Már reggel van. Hat óra. — Jóéjszakát. Az Óra üf. Gmgallózik, mint valami kis harang. Hét nyolc, kilenc... tizenkettő..: . — Ernő! Ebédelni!... Jő anyám kiáltott. Kintről, a napsütötte verandáról. Az öcsém folytatta: — Gyáré már! Hót nyújtózkodni se leltei;? Nincs annál jobb a világon. Már mi lenne? Hát idefigyelj: de, ne most... Majd máskor. — Megyek már! Csak felöltözöm! Odakinn családi hahota fogad. — A szemed tán zsgbrerák- tad? — így apám. — Ne oda ülj, te biboldó, nem látod, hogy ott Arany ül? — Arany? Ez a nap úgy * szemembe süta. Aztán bor kerül a poharakba; Piros színű, mint a legszebb rózsa színe, kinn a kertben. — Éljen az érettségizett fiatalember! — emeli felém apám. Én is iszom. Btiut! Savanyú... Hahota. Kacagás. — Ne neve®, te, mert adok egy nyaklevest 11 Ez a húgomnak szólt. Még nevet rajtam. Érettségizett fiatalemberen. Hogy most savanyú & bor?... Elvégre én már előre vagyok. Tegnap már minden él j«- nezhetőt megpoharaztunk. — Egyél már, — kedveskedik az én drága mamám. — Nézd: tőliöttpapriíkát csináltam. A kedvencedet. te nagy fiú... Úgy simogatott a szava. És a tekintete is. Lehet, hogy egy icsesH büszke volt rám,t hiszen: édesanyám... Azt hiszem, így történt. Nem vettem el belőle és nem is tettem hozzá semmit. Csak elmondtam: hogyan lettem érett fiatalember, aki készíti már az öklét, hogy megdöngesse a nagy kaput, amit köznapi nyelven életnek nevezünk. Azt gondoltam enyém az egész világ. Aztán rájöttem, hogy mennyire nem az. Később meg arra: hogy mégis az enyém, csak akarat kell és minden kincsét, Örömét nekem. adja... — Még egy tölteléket! Egyél, tudom, hogy jól esik. Én inkább könnyezni szerettem volna. Igaz: az örömtől. Deltát az is csak könny. Csillogó, árulkodó. — Zsuzsa, te is sansz? — Csali a boldogságtól. Olyan jó élni! Apám rámnézett. Jó anyám is. öcsém a villa mellől: lopva. A- rany, a fcfehúgom, egy nagy töltöttpaprikával vesződött. Ebéd után apám cigarettával kínált, ö adott tüzet is. Még a hamutálcát is elém tolta. Füstöltünk. — Most hogyan képzelted? Ezután? — Újságíró leszek, apám. A- hogy régen is mondtam. — Nem bánom. De mindig becsületes légy. Az az első. A becsület és az igazság.,, — Értem apa. — Jól van. Ne szórd mellé a hamut... A kezem remegett. De a szivem is kicsit: onnan indult a remegés. Most ütöttem egyet ez élet-kapun. Kitárul-e előttem? — A legfontosabb: a becsület. Értem. Megfogadom. Anyám jött, virággal a kezében: vázákba vitte. — Ugyan, játssz már valamit.,. Aztán nevetett: Úgy fújod a füstöt, mint a malom kéménye... Apám mosolygott csak, inkább befelé. Ha nem is mondta, de láttam, régi magáira emlékezik. Amikor ő is úgy volt, mint akkor én. Az első cigaretták, az első álmodások, meg minden sok olyan apróság, amiről azt gondolja az ember: ez már nagy dolog. Pedig semmi. A legkevesebb. Mert nem a cigaretta tesz felnőtté, hanem sok más, a becsület, az érett ész, a helytállás. — Jössz? — nógatott Jóanyám. — Megyek. Nagyon szeretem a muzsikát. Leültem a zongora elé. A kora- délutáni napsütés csak itt—ott bújt be az ablak leeresztett zsaluvá terei között. Sok fényes esik a padlón, az asztalon, a szekrényeken. a zongorán, A keringő dallam finoman, sejtelmesen úszott, mintha a tegnapi estéről szökött volna velem. Te vagy az oka Te vagy az oka, Rádöbbentem én. Tavaszi szellő Te hoztad elém! Arany napsugár Vádam száll feléd: Mért csillogtattad Huncut kék szemét? Füvek, fák, bokrok, Bimbók, virágok, Színes keretbe Mért foglaltátok? Ügy megszerettem Meghalnék vele. Drága dallam lett Számban a neve. Elfelejteni Nem tudom soha... — Tavasz, tavasz, lásd Te vagy az oka! — Uj Rezső: Áradáskor Fogjatok meg emberi parancsok, , mert beugróm a tavaszi árba! Kapjátok el megvadult gallérom, ne vesszek el tavaszi talléron! Szilaj dolog zablában sinyleni, szilaj bizony, különösen ily tájt, mikor ezer csikó a porcikám, mikor minden szerelmet kornyikál. Fogjatok meg emberi parancsok minden embert, mind a fiatalját! Nem baj, ha az arcunkra könny kerül', kínozhatok ostobán, emberül. VJNCZE JÓZSEF: ICtnyíh süié&Uat Asszonykám süt \ teenyérkít, én iiortíom * \ venyigét, \ i megrakom * kemencék Két kis fiam felszedi, asszony-szélién megeszi, •i gyermekesen köszöni. ßn kérem a gyürkéjét-, nagyanyé a belesekét — meg is kérdi: meleg még? Így élünk mi bűzösen, egymásért már csöndesen; nyarakon és teieken. Túró» István: V. J Üzenet egy kislány nők' Szíven ütött a hír: elhagytad hazádat! Idegenbe mentél, hogy sorsod jobb legyen? Vagy a dac űzött el, a féltés, a bánat? Oly mindegy. Elmentél, s könny csillog két szem««» Tudom, könnyes arccal jártál utoljára A meghitt utcákon, ahol kéz a kézben Ketten jártunk egykor, új csodákat várva, S kívántuk: szerelmünk lángja mindig égjen, Elmúlt két hosszú év, elszálltak az álmok; Más szívet keresett a vágy zsongó dala, De szépen váltunk el: ajkunk nem szórt átkot. És a miénk maradt ez az áldott haza. Te mégis elmentél. Édesanyád csókja És ölelő karja sem bírt maradásra, Pedig ő lépteid olyan féltőn óvta, S álmatlan éjeken most is mintha látna. n ...Talán idegenben csillogóbb az élet? De szépet álmodni csak itthon lehet, Mert a dermedt ország is lassan feléled: Fényes célunk felé ma már jobb út vezet Boldogságunk felett milliók őrködnek, S újra jó sétálni a Körúton este, — És — bár hűtlen lettál — drága szülőfölded, Hogyha visszatérnél, keblére ölelne. ■a
