Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. március 51., vasárnap ÍRÓK, költők fóruma tsosaíssossftsaossossosossissesss: Bárány Tamás: SÍRÁS — Jioveliósíötet — Bárány Tamás merész témájú, íor- Aulatos regényei népszerűek az olva­sók között. Ez a kötet elbeszéléseit gyűjti egybe. Az író 1944-től 195«-ig terjedő esztendők novellatermésébdl választotta ki a legjobbakat. A válo­gatásban tárcanovella, rajz, nagyobb elbeszélés és eay kisregény váltják Anatole Francé: B&Hnatd í-zilues estet v,étUe Illusztráció Bárány Tamás „Sírás*1 című novelláskote- téböl egymást. Bárány szereti a hirtelen fordulatokat, a kiélezett helyzeteket, ez teszi novelláit különösképpen érdekes olvasmányokká. "•O* o'- + Április első felében megjelenik •• a Békési Üzenet Ezzel az első regényével Anatole France egy csapásra ismertté tette nevét hazájában és a Francia Akadé­mia nagy dijával megtette az első lé­pést a „halhatatlan hők“ gyülekeze­te felé. Voltaképp saját szabatudősi létének lényegét sűrítette Bonnard Szilveszter kissé esetlen, bölcs és hu­Kajz Anatole France „Bonnard Szilveszter vétke" eimű müvé­ből rnanfsta alakjába és egész eddigi po­ros föiiánsok és régi kódexek között szerzett élettapasztalata sűrűsödik le az élet valóságával minduntalan ösz- szeütközo öreg akadémikus, gondola­taival. A kétrészes regény első feje­zetei Itáliában, a klasszikus művé­szetek hazájában játszódnak, ahol a gyönyörű emlékműveket csodáló Bon­nard Szilveszter egy értékes kézirat után kutat, melyet végül Párizsban talál meg. A második kötetben követi el voltaképpeni bűnét, ugyanis meg­szökteti hajdani szerelme leányát egy nevelőintézetből, ahol a szegény árvá­val embertelenül bánnak. A kislány ébreszti fel öregedő szívében az élet utáni érdeklődést, a vágyat, hogy a bé­kés természet ölén egy kis falusi há­zacskájában élje le utolsó napjait. A nagy író művének minden lapja az emberiség, az élet megértő, huma­nista szeretetét sugározza. IKOIIA l^Il EST Orosházán IrőktniÍF',l,iy szép­A Békés megyei Munkaközösségének irodalmi folyóirata, a „Bé­kési tizemet“ — legfris­sebb értesülésünk szerint április első felében újból megjelenik. Az új szám tel­jes anyaga nyomdában van már, és a nyomdai munka, — a folyóirat kiszedése, tör­delése már meg is kezdő­dött. A Békési Üzenet máso­dik száma Búnus István, Sass Ervin, Uj Rezső, Zólya Márta verseit, Pogomyi An­tal műfordításait, Cserei Pál, Csnrka Péter, Dér Endre, Rocskár János, Sza­bó József és Varga Tibor e'beszéiéseit, novelláit, a „Hagyomäuvaink“ rovat­ban Pesti Éva József At­tila Mezőhegyesen eltöl­tött hónapjairól, tevékeny­ségéről szóló írását, a „Fi­gyelő-rovat“ Sass Árpád­nak képzőművészeti prob­lémákkal foglalkozó cikkét, Sass Ervin színházi írását, Balogh Ferenc hangulatos könyvismertetőiét a „Folyón túl van Argentina., c. most megjelent útleírásról, a könyvtári, és képzőművé­szeti híreket közli. A megye kénzőművészeinek alkotá­saiból is találunk maid né­hány szép reprodukciót a folyóirat új számában. Remél'ük, hogy az írók Munkaközösségének új ki­adványa eljut minden iro­dalombarát asztalára. A „Békési Üzenet“ máso­dik számának meg.ie'enése is fényesen bizonvít.ia azt, hogy a megye írói, képző­művészei és irodalombará­tai betartják adott szavu­kat, megkezték munkájukat, az írói toil, a művészetek fegyverével is harcolva a szocialista Magyarországért. További beszélgetésünk során elmondotta még azt is, hogy nagyon szeretné, ha a gimnázi­um és a többi iskolák is leg­alább olyan ^érdeklődést tanúsí­tanának az irodalmi est iránt, mint amilyen a színház leg­utóbbi, Szabin nők elrablása e. kultúrház igazgatóját, és meg-1 előadásán volt, amikor a diák­kérdeztük: milyen az érdeklő- !ság is szép számmal megjelent dés a városban az irodalmi est' a kultúrházban. Már napok óta ízléses plaká­tok hirdetik Orosházán minde­nütt, hogy a Békés megyei írók Munkaközössége irodalmi estet rendez április elsején, este 6 órai kezdettel a kultúrház szín­háztermében. Felhívtuk telefo­non Dimák Ferenc elvtársat, a> .— Úttörő kezdeményezés ez a mostani időkben -— mondotta még Dimák elvtárs —, és min­den erőnkkel dolgozunk azért, iránt? — A jegyek kiadását a na­pokban kezdtük meg — hang­zott a válasz —, bízunk abban, hogy sokan részt vesznek az es-1 hogy szép siker legyen. ten_ i Ez majd eldől hétfőn este, ------------ ---------------------„ f^-nr^-vjruriur.rvjri.rurv.T""“"— Eljött a tavasz ^ UJ REZSŐ: níRcus Március!-. Tavaszi szél rohan a világon át! Földeken élet dalát harsogják, zúgják a fák! Talpra áll s rohan a nép. jövője hívja, a szép. Körötte, keze nyomán élet kell itt szerteszét. — Zászlóink lobogjatok!, Rohamot dobog a dob! Ötágú szép csillagunk felettünk szikráz, ragyog. Március! —Tavaszi szél! Hazánkban új ifjúság zengi és harsogja már szabadság izzó da1 át! SASS ERVIN: Csillag virágzik odafen Csillag virágzik odafenn, az ég sötét, csendes, furcsa ködét, r&mboritja most a kämest. Csillag virágzik odafenn, döcög Töm#? ’ Az Orion, amott féüábon áll. $ a göndör 'siüagkajú tejút fehér... Csillag virágzik, az ég sötét odafenn. Valahai, talán elsőt csókol egy új szerelem. ROCSEÁR JÁNOS: Rózsa Sándor fia j Olykor-olykor, de különösen, amikor 1848-ről emlékezünk, eszembe jut egy betyár, aki ostorát pattogtatva harcolt a kiegyenesített-kaszás parasztok oldalán. De mégsem róla írok ma, hanem a fiá­ról, aki... Engedje meg kedves, olvasó, hadd írjam le, hogyan képzelem el őt, a betyár fiát némi száj- és íráshagyomá­nyok után. Igyekszem odavezetni az ol­vasót, ahol talán többet élt egy ember, akiről szil e kis elbeszélés. * Itt, ahol járok, szép, selymes fű nőtt, közte mezei virágok: sárgák, lilák, ké­kek, mint a gyermekszem, melyből ki­sugárzik az ártatlanság derűje. Á fű kö­pött keskeny gyalogút szalad fölfelé, jobbra is, balra is kanyarodva egyet, mint az italos ember, akit meglokdös olykor a belső teher. Balról víz; tó, mely napfényes időben ragyog, akárcsak az ezüstmező. Ha a szellő járkál, hullámzanak, bodorodnak a habok a felületén, és a nádas. Amarra messziről különös hangokat dob a szél szárnyaira, a riadozó madarak sivító lármáival együtt. Jobbról a pusztaság, tele dallal, tele költészettel. Akit még nem ízleltetett meg a természet varázsa, az jöjjön ide, ebbe az illatos kehelybe, itt megcsen­dül ajkán a dal, lelkét betölti a csodás érzés, mely elbűvöl s örök szeretetet lop a szívekbe. Ez a magyar róna... Mintha ékes zománc lenne, úgy öm­lik el benne a magyar föld méla vará­zsa: báj, szeretet, költészet. A lélek megittasodik, álomszerű ér­zés nehezedik rá, de nem érez pihenni- vágyást, sőt mohóságot: élvezni a fen­séges panorámát. A bárányfelhős égbol­tozatot, a madárjárta rét ragyogását, amint a pázsitos fűvel enyeleg a napsu­gár és arany takarót terít rá. A szende- regve susogó akácfákat emitt az útszé- len, köztük a nádfedeles tanyaházat el­hagyottan, magányosan. És a gémesku­tat, melynek vályújából kérődző borjú csamcsogtatja a vizet. És amint megy vissza a jászolhoz, tágranyílt szemekkel néz hátrafelé az anyatehén, s repesve törnek előtte kifele a fehér galambok. E tájleírás után most már, akiről vol­taképpen szó kerül: az öreg tanyás, a vakolatot hullató ereszes házban. Régi ember, furcsa ember ez; magas, szikár, paraszt. A csontja kiszögletese- dik, minden tagján az erő, mintha kiál­tana belőle. Ha nézi az ember. Önkén­telenül az a gondolata támad: biz’ kissé furcsa állapot lenne a vele való össze­ütközés, különösen ott, ahol dörög a fölvert indulat és nincs senki, aki fékez­né szilajságát. Erre azonban nem igen kerül sor. Békés, szelíd lélek lakik az öregben, a jósága bent ragyog-a tekin­tetében; a kékes szemében, melynek lassú, csöndes hunyorgásáról azonnal meglátja a foglalkozását is: juhász a mestersége. A juhászok szoktak így pislogni a szemhéjukkal, mert sokszor belemered­nek a napsütésbe. Bár a kalap is erre mutat, a széle lepödörítve, jóval alul a szemöldökén. És ami a legismertebbé teszi: a puli, a nagyszerű apró kutya, amely állandóan mellette kuncsorog. Ha bemegy a házba, a puli lefekszik a küszöbfára, elnyújtózik, hogy ott senki emberfia be ne mehessen. Ez azonban ritkán történik meg, mert a gazda nem szokott a falak között járni. Se tél, se nyár, se égzengés, se zápor őt be nem kergeti a szobába. Ha igazmondás: soha­sem aludt falak között. Ha hűvösre vál­tozik az este, nyakaköré pöndöríti a subát, és ott dől el akkor, ahol az álom utoléri. A puli ez alkalomkor me1 léku­porodik a suba szélére és neszelődik. őrzi csodálattal kenyéradóját. Pedig ke­vés konc jut neki; szárazkenyér, s néha bürgecsont, ezzel szerez néha kedvet neki a gazda. Titokban mosolyog: — no ennek ugyan megörült a puli. de hadd örüljön, ez is szerez örömet az ember­nek, amikor egymaga tereli a falkát. Ilyen ember az öreg tanyás. Csöndes, szőfukar. A törvényt nem ismeri. Soha át nem lépte a törvény küszöbét. Em­bert nem bántott, nincs harapósa, vagy lehet, de féken tartja indulatát, s ha reszket is a lelke a belső forrongástól,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents