Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-28 / 73. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. március 2A, csütörtök Olvasmányos előadások A Népművészeti Intézet két esz­tendőn át sokszáz példányban je­lentetett meg sokszorosított „zene- szakköri anyagokat”. Ezeket az il­lusztrációkat is közlő írásokat jól hasznosították az iskolák, zenei együttesek és kuitúrotthonok, a- mikor egy-egy zeneszerző életéről, munkásságáról előadást rendez­tek. De olvasmányként a magáno­sok is nagy örömmel fogadták. Most, a fokozott érdeklődésre való tekintettel, az intézet „Zenei elő­adások” címen hat füzetből álló sói'ozat ban kiadja őket. Az első két kötet, amely március elején jelent meg, Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, illetve Schu­bert, Mendelssohn, Schumann, Copin, Berlioz és Brahms műkö­a zenéről dósét tárgyalja. Előkészületben van az opera és operett meste­reiről, az Ötökről, valamint a Liszttől és Erkeltől Bartókig és a mai magyar zenéig terjedő idő­szak művészetéről szóló három újabb kötet is, amelyek előrelát­hatóan őszig megjelennek. A mai külföldi zenéről a jövő év elején jelenik meg kötet. Az érdeklődőknek a Népművé­szeti Intézet (Budapest, I., Corvin tér 8.) készséggel küld megren- delő'apot. A teljes sorozat hozzád vetőleges ára 24 forint, az első két kötet ára mintegy 8 forint lesz. A befizetett összeg és az ár kö­zötti esetleges különbséget az inté­zet utólag elszámolja. Sátortóboros népművészeti hétre készülnek Békéscsabán A moszkvai VIT előkészüle-j temek jegyében június utolsó hetében népművészeti sereg­szemlét rendeznek Békéscsa­bán. Előzőleg járási versenye­ken választják ki a legjobb kul­turális együtteseket, amelyek a megyei bemutatókon szerepel­A tervek szerint népművé­szeti héten, kiállításokon bemu tátják a Viharsarok színes, sokrétű népművészetét, népvi­seletét; szövő, hímző, faragó, edénykészítési és könyvkiállí­tást is rendeznek. A békéscsa­nek. Gyopárosfürdőn ifjúsági bm „kis VIT-en” a vidéki ifjú- dalos-napot rendeznek az ének- sági csoportokat sátortáborban és zenekarok részvételével.^ [helyezik el. A díszletmunkát is ők végzik... Az orosházi járási' kuT^tiiÖ‘'színjátszó csoportjának hét legaktívabb tagját látjuk ezen a képen, amint éppen a Nászutazás című szovjet víg­játék díszleteit készítik.-Hajdú Gábor és O. Kovács Károly mondhatnánk alapító tagjai a színjátszó- esoportnak, és példát mutatnak a többiek­nek is, Bármiről le­gyen is szó, ha a kuif.üra érdekében kell dolgozni. O. Kovács Károly a színre kerüld da­rab egyik főszereplő­je, mégis ott látni őt Is minden délután a kultúrház udvarán, amikor a díszleteket festik, szegezik, ál­lítják össze. mikroszkóp: Kádár Lajos legújabb „Mik- ' nökhelyettesének szobájában. Mik roszkóp” írását adjuk motó közre. ezek az emIékek? _ mondja eI Ebben az írásban emlékeiből idéz, amíg várakozik a járási tanács el- ^ádár Lajos. ͧY magyaráztak meg a rend eletel... A napokban dolgom akadt a gyomai járási tanácson. Dolgom? Nem is jól mondom, hiszen nem volt semmi elintéznivalóm. Csu­pán azt akartam megtudni, hogy a mostanában elég nagy számban megjelenő újságcikkek, melyek a népművelés munkájának megjaví­tását célozzák, milyen benyomást “esznek a népművelés hivatásos dolgozóira, s munkájukban azo­kat miként hasznosítják? A folyosón összetalálkoztam Ko- kovecz elvtárssal, a járási tanács VB-e’nö’’helyettesével. Érdeklődte jövetelem célját, s barátságosan beinvitált szobájába, kis türelmet kért, még rendelkezésemre állhat ás beültetett egy bőrfotelba. Volt időm, s egy kicsit elgondol­koztam... A szobát, meg a bőrfo­telt is jól ismerem. Valamikor Horthyék „demokráciája1’ idején a szolgabíró trónolt benne. Eszem­be jutott, hogy annakidején mi­lyen „törvénymagyarázatban” volt részem ebben a szobában, amit ebből a karosszékből intéztek hoz­zám. 1940-ben történt. A rádiómat el­kobozták. Abban az időben meg­lehetősen naív lehettem, mivel semmi erre vonatkozó rendeletről nem tudtam. Elhatároztam, hogy visszaszerzem rádiómat és „joaor- j voslathoz” folyamodok. A szolga­bíróságra mentem panaszra. — Nagysázos főbíró úr — mondtam, míg ő kényelmesen el­terpeszkedett ebben a bőrfoh1'ban, én meg alázatosan álldogáltam 1 mellette, s izgalmamban egyik lá- bomról a másikra álltam. — Tes­sék elintézni, hogy visszakapjam a rádiómat, hiszen tudtommal el­kobzásra vonatkozólag semmine­mű rendelkezés nem látott napvi­lágot! — Azt mondja maga — böffent rám a fotelből a főbíró —, hogy nincs törvényes rendelkezés erre? De a nemjóját, majd megmuta­tom az erre vonatkozó törvényt. : Nehogy azt gondolja, hogy itt va­lamit „törvénytelenül esmá'imk”. s kikiabált a főtörzsért Megjelent a két zsanaar, a „ ki­csit kedélyesen elmesélte nekik az „esetet”, nem panaszkodva, s nem mérgesen, hanem úgy, mint vala­mi furcsaságot. Felszólította őket, a törvény „magyarázására” A kö­vetkező pillanatban egy hatalmas pofont kaptam, mely a földre te­rített. — Na — kérdezte a fő törzs — tudja már a rendelet számát? — Na — szólt a főbíró — azt hi­szem maga sem fog engem többé molesztálni! — De hisz ez nem molesztá'ás, ez minden állampolgárnak joga... — Szívesen meghallgatunk min­denkit, aki_. és fejrezzentem, hi­szen ez már nem a főszolgabíró hangja, hanem a tanácsei'nötebe- lyettesé. Biztatott, mondjak el mindent gátlás nélkül, amiről azt gondolom, hogy a köz ügye. így indult el a beszélgetés köz­tem és az elnökhelyettes között, bár néhány kérdésekben nem egyeztek nézeteink. De erről majd egy későbbi cikkben számolok be. Kádár Lajos o—« •—O—O—O—O—*­I—0—0—0—0— Akikről Cftorváson meofoledNeziek A külföld film-hírei Cortina d'Ampezzóba a sportfil­mek nemzetközi versenyére és Londonba a nemzetközi trükk- filmfesztiválra Csehszlovákia öt­öt kisfámét küldött. • Mexikóban megünnepelték a mexikói hangosfilm fennállásának 25. évfordulóját. Az ünnepségen számos filmgyártó ország küldöt­tei is megjelelitek, Így többek kö­zött Észak- és Dél-Amerika, Olaszország, Franciaország és Anglia filmszakemberei. • A moszkvai mozikban a közeli napokban mutatták be a „Lá­nyom” e. új játékfilmet. A film a család problémáját tárgyalja: a szülők felelősségét a gyermekkel szemben. * A bolgár filmfesztiválon mutat­ták be a „Föld” és a „Hetek tit­kos vacsorája” című új bolgár já­tékfilmet. A fesztiválon tizennyolc játékfilmet, két rövid és tíz nép­szerű tudományos és dokumentum fűmet vetítettek. Csorváson, a Kazinczy utca ke­leti végében hét család házáig nem vezettek el a villanyt. Az Űj- j faluban a házak építésekor már ott volt az oszlop és a vezeték, csak a vülanyhálózatba kellett .kapcsolni a felépített házakat. A j tanács ilyen intézkedése helyes I volt. Azonban a község villamosa- [ tásával egyidőben intézkedni kel- | ’ett volna, hogy az említett utca keleti sarkában lakók szintén vil­lanyvilágítást kapjanak. Miért tesznek különbséget e tekintetben | között. Sárközi József, Simon Mihály, Kocába György, özv. Fáber Mihályné, Tóth Pál, Szalai Mihály és Bokák György rendes adófizetői a községnek. Valamennyien kisemberek. A múltban cselédek voltak. A népi .demokráciában emberek lettek és szeretnének ugyanolyan viszonyok között élni, mint lakásuktól 2—* Csorvás egyik, vagy másik lakosa 300 méterre lakók. Van-e megoldás, hogy világítást kapjanak ezek az emberek? Természetesen van, csak oszlo­pot kell szerezni. Az egyik érdekelt fél .nyakába vette” a községet és végigjárta. Talált is oszlopnak valót Weisner Sándor portáján. A házhely tulaj­donosával is beszélt, de megegyez­ni nem tudtak. Weisner beleegye­zett négy oszlopnak való fa kiter­melésébe, de csak úgy, ha he­lyette súlyban kétszer annyi fát kapott volna. Jó üzlet az ilyen bolt. A hét család számolt és sok­nak találták az oszlopért fizeten­dő fát. A községi tanács vezetői segít­séget nyújthatnának a villanyosz­lopok beszerzéséhez, akkor az ér dekelt felek le is állítanák végle­ges helyére. Ezt az egészséges kez­deményezési, ha figyelembe ven­nék a község vezetői, akkor rövi­desen kigyúhia a fény a Kazinczy , utca végén is. A koratavaszi napsütéses délutánokon a fiatalok és idősebbek, férfiak és nők egyaránt az utcára igyekez­nek. A napi munka, vagy ta­nulás után jól esik egy kis séta, terefere. Harminc fiatal leány és legény azonban nap mint nap a Balassi Bálint Kulturális Otthon felé tart czidőtájt, Békéscsabán. Egyik tágas, földszinti te­remben függönnyel elválasz­tott sarok szolgál öltözőül. A berendezés mindössze né­hány szék, lóca és fogas. Vér­pezsdítő zene szól, itt próbál­ja új műsorát az országos hí­rű Balassi táncegyüttes, amit április elsején mutatnak be a Jókai Színházban. — Már el sem tudnám kép­zelni az életemet az együttes nélkül — magyarázza egyik szünetben Piti Aranka. — — Hatodik éve vagyok né­pi táncos, mégis minden új műsor —, mondhatom min­den előadás — külön élmény számomra. Most főleg szé­kely népi táncokat tanulunk, amit koreográfusunk, Bőm EGY ESTE a népi táncok szerelmesei között Miklós gyűjt»« tavaly Szé­kelyföldön. Amióta ide járok, már kétszer voltunk külföl­dön, de sokat vendégszere­peltünk itthon is, az ország különböző vidékein. Most az a leghőbb vágyunk, hogy jól szerepeljünk a VIT váloga­tón, persze utána a VIT-en is... — De nem ezzel a műsor­ral — veszi át a szót a barát­nője. — Arra az alkalomra Szentivánnapi éj címen régi magyar népszokásokat, mon­dákat elevenítünk fel tánca­inkban. Erélyes tape szakítja félbe a társalgást. „Készüljünk a leány táncra”, halljuk a veze­tő határozott szavait. Egy röpke pillanat, 12 lány máris körben áll, s halkan énekelni kezdi: „Este van már, este van”... Finom mozdulatokkal indul a tánc. Később egyre gyorsabban pörögnek a lá­nyok, libben a szoknyájuk, s kecses mozdulataikkal felejt­hetetlen látványt nyújtanak. Ha véletlenül elvétenek egy lépést, vezetőjük ismert moz­dulatára elölről kezdik. El­lenkezés senkinek sem jut eszébe, hisz az elmúlt tíz év alatt a fegyelem, a szorgal­mas tanulás jellemezte min­dig az együttest. A műsor egyik új száma a „Fogoly katona”, amit az is­mert székely népballada alap­ján dolgozott színpadra Born Miklós. Igen ötletes, és nagy siker­re számíthat a Farkasvadász című szólótánc is. amit Tim­kó Zoltán, az együttes egyik alapító tagja mutat be. A tánc meséje abból az időből szár­mazik, amikor még nádasok borították a Körös vidékét. A néző, az ügyes táncmozdu­latokból megismeri egy régi vadász viaskodását a farkas­sal. Végül a vadász győz s nagy diadallal viszi haza a zsákmányt. — Egy kicsit még nehézkes a mozgásom — mentegetőd- zik Timkó. — Nemrég szerel­tem le a katonaságtól, s két év az bizony nagy kiesés. Igaz, hogy hárman voltunk együtt „batessások”, s rend­szerint gyakoroltunk —, de mégis kevés volt. Érdekes a másik szólótánc is, a „Tófalvi Nyakas Ákos Verbunkja”, amit Vicián Já­nos táncol. De beszélhetnénk a Kalotaszegi-ről, a Székely Szvit-ről, és a többi táncok­ról is. Külön dicséretet, ér­demel Ungvári András és ze­nekara. Elmondhatjuk, hogy a zenészek valósággal össze­forrtak a táncosokkal, s ál­dozatkész, pontos munkájuk­kal segítik a fiatalokat. Az óra lassan kilencre jár, mára elég volt! A táncosok haizaindulnak, s holnap kez­dik elölről. így megy ez. las­san tíz esztendeje. Nem hiva­tásos művészek ők, de a né­pi táncok szerelmesei. Hét­köznap, vasárnap legszíveseb­ben együtt töltik szabadide­jüket, akár próbálnak, akár gyakorolnak. Külföldön, és hazánk különböző tájain sok kellemes estét szereztek mái' a nézőközönségnek. Meggyő­ződésük. hogy az új műsoruk, április elsején szintén kelle­mes meglepetés lesz a tánc­kedvelők számára. Mé’tán megérdemlik ezek a fiatalok, hogy velük ünnepeljünk jú­liusban, fennállásuknak tize­dik évfordulóján.

Next

/
Thumbnails
Contents