Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-28 / 73. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. március 2A, csütörtök Olvasmányos előadások A Népművészeti Intézet két esztendőn át sokszáz példányban jelentetett meg sokszorosított „zene- szakköri anyagokat”. Ezeket az illusztrációkat is közlő írásokat jól hasznosították az iskolák, zenei együttesek és kuitúrotthonok, a- mikor egy-egy zeneszerző életéről, munkásságáról előadást rendeztek. De olvasmányként a magánosok is nagy örömmel fogadták. Most, a fokozott érdeklődésre való tekintettel, az intézet „Zenei előadások” címen hat füzetből álló sói'ozat ban kiadja őket. Az első két kötet, amely március elején jelent meg, Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven, illetve Schubert, Mendelssohn, Schumann, Copin, Berlioz és Brahms műköa zenéről dósét tárgyalja. Előkészületben van az opera és operett mestereiről, az Ötökről, valamint a Liszttől és Erkeltől Bartókig és a mai magyar zenéig terjedő időszak művészetéről szóló három újabb kötet is, amelyek előreláthatóan őszig megjelennek. A mai külföldi zenéről a jövő év elején jelenik meg kötet. Az érdeklődőknek a Népművészeti Intézet (Budapest, I., Corvin tér 8.) készséggel küld megren- delő'apot. A teljes sorozat hozzád vetőleges ára 24 forint, az első két kötet ára mintegy 8 forint lesz. A befizetett összeg és az ár közötti esetleges különbséget az intézet utólag elszámolja. Sátortóboros népművészeti hétre készülnek Békéscsabán A moszkvai VIT előkészüle-j temek jegyében június utolsó hetében népművészeti seregszemlét rendeznek Békéscsabán. Előzőleg járási versenyeken választják ki a legjobb kulturális együtteseket, amelyek a megyei bemutatókon szerepelA tervek szerint népművészeti héten, kiállításokon bemu tátják a Viharsarok színes, sokrétű népművészetét, népviseletét; szövő, hímző, faragó, edénykészítési és könyvkiállítást is rendeznek. A békéscsanek. Gyopárosfürdőn ifjúsági bm „kis VIT-en” a vidéki ifjú- dalos-napot rendeznek az ének- sági csoportokat sátortáborban és zenekarok részvételével.^ [helyezik el. A díszletmunkát is ők végzik... Az orosházi járási' kuT^tiiÖ‘'színjátszó csoportjának hét legaktívabb tagját látjuk ezen a képen, amint éppen a Nászutazás című szovjet vígjáték díszleteit készítik.-Hajdú Gábor és O. Kovács Károly mondhatnánk alapító tagjai a színjátszó- esoportnak, és példát mutatnak a többieknek is, Bármiről legyen is szó, ha a kuif.üra érdekében kell dolgozni. O. Kovács Károly a színre kerüld darab egyik főszereplője, mégis ott látni őt Is minden délután a kultúrház udvarán, amikor a díszleteket festik, szegezik, állítják össze. mikroszkóp: Kádár Lajos legújabb „Mik- ' nökhelyettesének szobájában. Mik roszkóp” írását adjuk motó közre. ezek az emIékek? _ mondja eI Ebben az írásban emlékeiből idéz, amíg várakozik a járási tanács el- ^ádár Lajos. ͧY magyaráztak meg a rend eletel... A napokban dolgom akadt a gyomai járási tanácson. Dolgom? Nem is jól mondom, hiszen nem volt semmi elintéznivalóm. Csupán azt akartam megtudni, hogy a mostanában elég nagy számban megjelenő újságcikkek, melyek a népművelés munkájának megjavítását célozzák, milyen benyomást “esznek a népművelés hivatásos dolgozóira, s munkájukban azokat miként hasznosítják? A folyosón összetalálkoztam Ko- kovecz elvtárssal, a járási tanács VB-e’nö’’helyettesével. Érdeklődte jövetelem célját, s barátságosan beinvitált szobájába, kis türelmet kért, még rendelkezésemre állhat ás beültetett egy bőrfotelba. Volt időm, s egy kicsit elgondolkoztam... A szobát, meg a bőrfotelt is jól ismerem. Valamikor Horthyék „demokráciája1’ idején a szolgabíró trónolt benne. Eszembe jutott, hogy annakidején milyen „törvénymagyarázatban” volt részem ebben a szobában, amit ebből a karosszékből intéztek hozzám. 1940-ben történt. A rádiómat elkobozták. Abban az időben meglehetősen naív lehettem, mivel semmi erre vonatkozó rendeletről nem tudtam. Elhatároztam, hogy visszaszerzem rádiómat és „joaor- j voslathoz” folyamodok. A szolgabíróságra mentem panaszra. — Nagysázos főbíró úr — mondtam, míg ő kényelmesen elterpeszkedett ebben a bőrfoh1'ban, én meg alázatosan álldogáltam 1 mellette, s izgalmamban egyik lá- bomról a másikra álltam. — Tessék elintézni, hogy visszakapjam a rádiómat, hiszen tudtommal elkobzásra vonatkozólag semminemű rendelkezés nem látott napvilágot! — Azt mondja maga — böffent rám a fotelből a főbíró —, hogy nincs törvényes rendelkezés erre? De a nemjóját, majd megmutatom az erre vonatkozó törvényt. : Nehogy azt gondolja, hogy itt valamit „törvénytelenül esmá'imk”. s kikiabált a főtörzsért Megjelent a két zsanaar, a „ kicsit kedélyesen elmesélte nekik az „esetet”, nem panaszkodva, s nem mérgesen, hanem úgy, mint valami furcsaságot. Felszólította őket, a törvény „magyarázására” A következő pillanatban egy hatalmas pofont kaptam, mely a földre terített. — Na — kérdezte a fő törzs — tudja már a rendelet számát? — Na — szólt a főbíró — azt hiszem maga sem fog engem többé molesztálni! — De hisz ez nem molesztá'ás, ez minden állampolgárnak joga... — Szívesen meghallgatunk mindenkit, aki_. és fejrezzentem, hiszen ez már nem a főszolgabíró hangja, hanem a tanácsei'nötebe- lyettesé. Biztatott, mondjak el mindent gátlás nélkül, amiről azt gondolom, hogy a köz ügye. így indult el a beszélgetés köztem és az elnökhelyettes között, bár néhány kérdésekben nem egyeztek nézeteink. De erről majd egy későbbi cikkben számolok be. Kádár Lajos o—« •—O—O—O—O—*I—0—0—0—0— Akikről Cftorváson meofoledNeziek A külföld film-hírei Cortina d'Ampezzóba a sportfilmek nemzetközi versenyére és Londonba a nemzetközi trükk- filmfesztiválra Csehszlovákia ötöt kisfámét küldött. • Mexikóban megünnepelték a mexikói hangosfilm fennállásának 25. évfordulóját. Az ünnepségen számos filmgyártó ország küldöttei is megjelelitek, Így többek között Észak- és Dél-Amerika, Olaszország, Franciaország és Anglia filmszakemberei. • A moszkvai mozikban a közeli napokban mutatták be a „Lányom” e. új játékfilmet. A film a család problémáját tárgyalja: a szülők felelősségét a gyermekkel szemben. * A bolgár filmfesztiválon mutatták be a „Föld” és a „Hetek titkos vacsorája” című új bolgár játékfilmet. A fesztiválon tizennyolc játékfilmet, két rövid és tíz népszerű tudományos és dokumentum fűmet vetítettek. Csorváson, a Kazinczy utca keleti végében hét család házáig nem vezettek el a villanyt. Az Űj- j faluban a házak építésekor már ott volt az oszlop és a vezeték, csak a vülanyhálózatba kellett .kapcsolni a felépített házakat. A j tanács ilyen intézkedése helyes I volt. Azonban a község villamosa- [ tásával egyidőben intézkedni kel- | ’ett volna, hogy az említett utca keleti sarkában lakók szintén villanyvilágítást kapjanak. Miért tesznek különbséget e tekintetben | között. Sárközi József, Simon Mihály, Kocába György, özv. Fáber Mihályné, Tóth Pál, Szalai Mihály és Bokák György rendes adófizetői a községnek. Valamennyien kisemberek. A múltban cselédek voltak. A népi .demokráciában emberek lettek és szeretnének ugyanolyan viszonyok között élni, mint lakásuktól 2—* Csorvás egyik, vagy másik lakosa 300 méterre lakók. Van-e megoldás, hogy világítást kapjanak ezek az emberek? Természetesen van, csak oszlopot kell szerezni. Az egyik érdekelt fél .nyakába vette” a községet és végigjárta. Talált is oszlopnak valót Weisner Sándor portáján. A házhely tulajdonosával is beszélt, de megegyezni nem tudtak. Weisner beleegyezett négy oszlopnak való fa kitermelésébe, de csak úgy, ha helyette súlyban kétszer annyi fát kapott volna. Jó üzlet az ilyen bolt. A hét család számolt és soknak találták az oszlopért fizetendő fát. A községi tanács vezetői segítséget nyújthatnának a villanyoszlopok beszerzéséhez, akkor az ér dekelt felek le is állítanák végleges helyére. Ezt az egészséges kezdeményezési, ha figyelembe vennék a község vezetői, akkor rövidesen kigyúhia a fény a Kazinczy , utca végén is. A koratavaszi napsütéses délutánokon a fiatalok és idősebbek, férfiak és nők egyaránt az utcára igyekeznek. A napi munka, vagy tanulás után jól esik egy kis séta, terefere. Harminc fiatal leány és legény azonban nap mint nap a Balassi Bálint Kulturális Otthon felé tart czidőtájt, Békéscsabán. Egyik tágas, földszinti teremben függönnyel elválasztott sarok szolgál öltözőül. A berendezés mindössze néhány szék, lóca és fogas. Vérpezsdítő zene szól, itt próbálja új műsorát az országos hírű Balassi táncegyüttes, amit április elsején mutatnak be a Jókai Színházban. — Már el sem tudnám képzelni az életemet az együttes nélkül — magyarázza egyik szünetben Piti Aranka. — — Hatodik éve vagyok népi táncos, mégis minden új műsor —, mondhatom minden előadás — külön élmény számomra. Most főleg székely népi táncokat tanulunk, amit koreográfusunk, Bőm EGY ESTE a népi táncok szerelmesei között Miklós gyűjt»« tavaly Székelyföldön. Amióta ide járok, már kétszer voltunk külföldön, de sokat vendégszerepeltünk itthon is, az ország különböző vidékein. Most az a leghőbb vágyunk, hogy jól szerepeljünk a VIT válogatón, persze utána a VIT-en is... — De nem ezzel a műsorral — veszi át a szót a barátnője. — Arra az alkalomra Szentivánnapi éj címen régi magyar népszokásokat, mondákat elevenítünk fel táncainkban. Erélyes tape szakítja félbe a társalgást. „Készüljünk a leány táncra”, halljuk a vezető határozott szavait. Egy röpke pillanat, 12 lány máris körben áll, s halkan énekelni kezdi: „Este van már, este van”... Finom mozdulatokkal indul a tánc. Később egyre gyorsabban pörögnek a lányok, libben a szoknyájuk, s kecses mozdulataikkal felejthetetlen látványt nyújtanak. Ha véletlenül elvétenek egy lépést, vezetőjük ismert mozdulatára elölről kezdik. Ellenkezés senkinek sem jut eszébe, hisz az elmúlt tíz év alatt a fegyelem, a szorgalmas tanulás jellemezte mindig az együttest. A műsor egyik új száma a „Fogoly katona”, amit az ismert székely népballada alapján dolgozott színpadra Born Miklós. Igen ötletes, és nagy sikerre számíthat a Farkasvadász című szólótánc is. amit Timkó Zoltán, az együttes egyik alapító tagja mutat be. A tánc meséje abból az időből származik, amikor még nádasok borították a Körös vidékét. A néző, az ügyes táncmozdulatokból megismeri egy régi vadász viaskodását a farkassal. Végül a vadász győz s nagy diadallal viszi haza a zsákmányt. — Egy kicsit még nehézkes a mozgásom — mentegetőd- zik Timkó. — Nemrég szereltem le a katonaságtól, s két év az bizony nagy kiesés. Igaz, hogy hárman voltunk együtt „batessások”, s rendszerint gyakoroltunk —, de mégis kevés volt. Érdekes a másik szólótánc is, a „Tófalvi Nyakas Ákos Verbunkja”, amit Vicián János táncol. De beszélhetnénk a Kalotaszegi-ről, a Székely Szvit-ről, és a többi táncokról is. Külön dicséretet, érdemel Ungvári András és zenekara. Elmondhatjuk, hogy a zenészek valósággal összeforrtak a táncosokkal, s áldozatkész, pontos munkájukkal segítik a fiatalokat. Az óra lassan kilencre jár, mára elég volt! A táncosok haizaindulnak, s holnap kezdik elölről. így megy ez. lassan tíz esztendeje. Nem hivatásos művészek ők, de a népi táncok szerelmesei. Hétköznap, vasárnap legszívesebben együtt töltik szabadidejüket, akár próbálnak, akár gyakorolnak. Külföldön, és hazánk különböző tájain sok kellemes estét szereztek mái' a nézőközönségnek. Meggyőződésük. hogy az új műsoruk, április elsején szintén kellemes meglepetés lesz a tánckedvelők számára. Mé’tán megérdemlik ezek a fiatalok, hogy velük ünnepeljünk júliusban, fennállásuknak tizedik évfordulóján.
