Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-21 / 43. szám
H157. február 2»., «sötiwtóh T A Ij A L K O % T A K A láncban is magyarabbat Az asszony — mondjuk Csontosáénak — egész éjjel ébren veit, csak forgolódott az ágyban, nem jött álom a szemére. Folyton csak az járt az eszében, mi lesz most már... Családfő lett, gondoskodni kell a négy •gyer- ■ratekrSl. igaz, Jancsi és Jóska már nagy legények, keresnek is szépen. Csakhogy Jóska ka- tun.asor.ba cseperedett. rá már nem lehet számítani. Jancsi meg most szerelt le, alig van egy rendes ünneplője. A kereset arra kell, hogy beruháakod- jom. Aami kevés pénzt .adhat, az kell a konyhára: sóra, gyufára stb... Mi legyen hát? Egy használható ötlet nem jutott eszébe. Latolgatta magában, tálán majd a nyáron eljár napszámba a bulgárkertészekhez... de ez csak pénz lesz, más semmi. Kenyér kell a gyermekeknek,.. A függönyön át beszűrődött a hajnali világosság. Mi leone, ha belépnek a Béke termelő- sármeJikezetbé? — ötlött az ’eszébe. Ennél a •gondolatnál -sokáig elidőzött. Igen, ez 'lesz a leg- jcM>. Lesz búza, pénz, kukori- cs, háztáji-í öld és sok más egyéb, amire szüksége lesz a käs családnak egész éven át. Alig várta, hogy reggel legyen, hogy elindulhasson az új úton, amelyet saját maga szabott önmagának... * Bizalommal ment be a szövetkezet irodájába. Az elnököt kereste, mivel egyedül csak Held akarta elmondani: „Szeretnék tagja lenni a szövetkezet- mik.” Mindjárt ki is töltötte.,a belépési nyiktkozatof;. Három nappal később pedig a tagság úgy döntött, hogy felveszi tagnak. Megkönnyebbült. Eddig minden úgy sikerült, ahogyan ő szerette volna. Ezt a jó érzést nem ttídta magába rejteni, elment a barátnőjéhez, hogy neki is elmondja. Köszönés után rögvest rátért, hogy szövetkezeti úag lesz. — Öli, csak nem ment el az eszed! Hát van neked jó dolgod? Szégyent hozol a .gyerekekre, ha ott dolgozol — vágott szavába mérgesen a barátnője. — Keresnek már annyit a gyerekek, hogy megéljetek... Igyekezett őt lebeszélni, hátha még nem késő. — Vedd tudomásul, ha belépsz, nem leszek tovább a barátnőd! — ,Nem baj — válaszolt Csont osné — én már nem váJ- toztatek rajta, ha barátnő nélkül maradok ás. Nekem fontosabb a család kenyere... Fel indultán ment el. A barátnője .pedig nem tudott napirendre térni az eset felett... Mindjárt át is -ment a -szomszédba. — Képzelje el — mondta rosszallóan — Ilonka belepett a csoportba, ilyen marhaságot is csak ö csinál. Hát mit szól hozzá? — Hej, -de okos -egy .asszony. Jól tette. A napok itthon is élteitek wins semmittevésben, így meg legalább teres. Ismerem a családi körülményeit, s azt mondom, ha szorgalmasan dolgozik, írem látja kárát annak, hogy így demiiotit. — fj'gyan -már, hogy mondhat Sípét. Maga is a csoport melleit vám — legyintett boszszúsan és távozott... * Urvai Jani bácsi, a tsz elnö- kte másnap félfeereste az .újdonsült tagot. — Akai:-«! -éíJgozai? —- kérdezte. — Ha igen, akkor holnap iaár- munkába is állhat. A kertészetben tesz egy kis ten- ímeafln, aztán meg zsákot kell foStezná. Ment az asszony, hogyne ment volna. Azóta is jár dolgozni Estórskémt, ha együtt van a család, mindig örömmel új- ságoüjá, mennyiwl szaporodott a munkaegysége. A gyerekek is boldogok, mert ezután köny- rryebb lesz az életük. A barátnőjét — TEassainét, őt így ‘nevezzük — egyszer-kéísrei- meglátogatta, de érezte, hogy meg- í vetik, mert ezt az utat választotta. Egyik .napon azonban, amikor a szövetkezet elnökével beszélgetett, nagyon meglepődött. — ®iadja-e, hogy Kassainé is kérte felvételét? — így az elnök. — Az én laarátnőm?!... Nem háfct .a fülének. Hogy lehet az, ,aki őt le akarta beszélni, anost ugya. arra az útra lép? Mi okozta .ezt a pálfordiüást? Csak akkor kapott választ, amikor meglátogatta. Kassainem sk hirtelen beteg lett a férje, hónapokig nem dolgozhat. Ezért szükséges, hogy ő is dolgozzon, mert csak ágy lesz mindennap kenyere a három gyermeknek. Tehát találkoztak. Csontosáé nem gúnyolta ki Kassainét, csak annyit mondott:^ — Látod, a sors keze kiszámíthatatlan? Én megértelek téged. Most, hogy bajban vagy, te sem teszel mást, azt .az utat választod, amelyet én. Habár' egy héttel ezelőtt még hallani sem akartál róla, hogy szövetkezeti tag fegyél. «* Néhány napja dolgozhatott Csontosné a szövetkezetben, a- mikor találkoztam vele. Nyugodt volt, s az arca azt tükrözte, hogy elégedett. Megízlelte a szövetkezett étetet. Nem bánta meg tettét — Hat munkaegységem van már. Ügy szeretném, Jia minden hónapban legalább 25 munkaegységet jegyeznének be a könyvembe. Otthonosan érzem magam a szövetkezetben, mert magamfajta emberekkel dolgo- »m együtt, a legnagyobb e- gyetérisésben. Ha ez így lesz egész évben, tóikor mi tagok járunk jól, mert sokat kévés belünk. Hogy ez valóban így legyen, az egyedül tőlük függ. *—iáé. ^ist éppen csárdást húznak a tereia,en_ ^ előbb még; sokan táncéiig most jő, ha ti zenül pár járja \ több száz fiatal kő- ttil! A tánwviők legtöbbje .azonban í zlést elei. módon nyugati táncléptékkel c&árűásottk. Csárdást is húzaat., tehát söreiméit évtizedben senki nem tiltotta ezt. tiering József több esztendőn át tánetanítúja Orosháza fiatalságának s az eredmény ez; ami bő! bármely magyar hazafi az össztáncokon meagyöződhot. ö, aki annyira magyarnak tartotta magát, hagyva kerül ez is, mert... (persze fegyvert is fogott, és másoknak •osztogatott, az őt követő fiatalságnak is — mit tett a magy ar népi táncharymrútnyi*k nevetéséért, áps&áeá&rt, eltesrjcsKtésé- ért? ‘Semmit, de semmit! Pedig ezt az elmúlt évek kultúrpolitikája elő is írta neki. Pedig, ha valakit igazi mély., magyar érzetem hevít a magyar tánc iránt, az évek hosszú som alatt tudott volna-tanítványaira hatni, eredményt felmutatni. Fő feladata eveten át éppé® ez lett volna. Hazafias jelszavak szálltak él .ajkáról, molldüvgc- tés az ő forradalmi tetteiről, magyarságáról — s a valóság: nyugatimádó ifjúság. Nem csoda, akinek a politikában «iáik nyugat a vezérfonala, annak a kultúrában is az. IVI agyaraiét legyen ezután ifjúságunk a táncban is. Ezt megvalósítani Hering József az idők tanúsága szerint nem képes, még jó pénzért sem. Meddig várjunk, hogy alkalmasabb ember kerüljön helyére? Vagy talán ellenfíMTStdalmi tevékenysége meßett mindez még nem elég bizonyíték? ilyenkor rövidebb a nőtál, Hő van árva. Ment er össztánc, tánciskola. Ha nem * íme magyar tánc, a legtöbbnek ez álékor son hiányozna. A mambó, a rumba, a szamba. a hugr-vugi. s a jó ég se tudja, hogyan kell ezeket nevezni — a nyugati tánc a minden, a magyar tánc semmi. Ilyesféle a helyzet a gimnúzáu- mi bálakon is. Jóformán az egész magyar ifjúság a nyugati táncok bűvöletébe került, temerje, járja ízlésesen eteket, a magyar fiatal is! — nem lehet kifogás ellene. Eltiltani tőle helytelen lenne. De— A Kossáth-szobor előtt október végén a magyar nemzeti hagyományok tisztetekben tartását követelte az orosházi ifjúság. Szép dolog ezért kiállni. De szégyen fojtogatja az ember szívét, hogy ugyanezen magyar fiatalság «lőtt nincs .becsülete a magyar népi tánekultúránsflt. Hogy ruházkodásban is erősen a nyugati túlzások felé hajlik. Hogy lelkében nem él rajongás, hevület, mély éraelem, szeretet Őseink dalai, táncai iránt. Az r»0<= Egyéni gazdák figyelem J Már most kössünk szerződéit a megye gépállomásaival, bőgj' & tavaszi szántásokat (szerződés szeimt) a gépállomások idejében tó tudják végezni. GÉPPEL végzett szántás N.AGVOBB termést biztosít! Hová tűnt Ibolya ? Nemrég atbank hírt -néhány -»ar- bsa hí orosházi tótimteksűl. Kőé* ttlík vők: Szita Ibolya, 28 éves P-a- esrrta utca 24 szám alatti lakos is. A zavaros ;»;«■ elmúltak. Már csak külföldiről érkeznek •Saentótót. Minden anya, minden hszzá-tarto- zö -megtalálta már, akit keresett. Akár halva tudja, akár érte, a sebek már hegednek, a levelek érkeznek, a hazatérők is minid sűrűbben jönnek. Csak Ibolya, a esemdes Ibolya Mesa ismereti!®!. Se hír, se levél. Steniki nem látta, seffikioek nem akadt útjába. £ä-e„ vagy meghalt, fseaki sem tudja. Hová tűnt Ibolya? •1« A2S holdas kulák szűkük gyermeke. A tömérdek vagyont apja úö .iKÚdról szaporította úgy, hogy közben tönkretette, üoötle, verte, szípolyozta béreseit, cselédeit, gyermekeit. öt .©«ivaeke volt a kegyetten Adta Mihálynak. AMaw még Gyu- lacnezőn lakták és Ibolya i* itt vök kisiskolás. Négy éves kosában e«,uny&n tóvágták a lány lábát kaszával, s e&ak nehezem «ikerott az éternek megmenteni. A Szita, t«I BÉKÉS MEGYEI NÉECTSAG nyában rmoöeiaki óoigoKott látástól vafciátóig, «afe a tegyetten nagygaadri nem. 86—Bö libát temetett a családdal, diszinttett bíz- iaütttóatt « közbeE iiwpialtffe a bé- reseítictó együtt. A vagyon nőtt. Nőtt-nőtt, míg cssak elérte & 125 borda:. Széta Mihály portig parancsolt éss ivott. Naponta 3—4 litert eresztett le a terkán. Legidősebb fia Mihály Tdtkonsüéson jár ekkor már ísfebtábe. Egyszer a koeema- ablskon ót megleste apját, aki a bilidái-dasztakei támetítt. A feldü- hödött kulák ezért megverte és elzavarnia a bártól a Utót Az ötödik étemásta ibolya a tehenek és a libák kör® Soglaiaáesikedioít. 9b tanuló volt, szerelte a könywlfet. Egy nyárt délvtán etonéVedt az olvasásban, széjjebnemt a jószág és alkonyaiig neim talált meg egy libát. A kegyetlen apa részegem jött haza és úgy megverte lányát, hogy Ibolya komolyan beteg tett. Peje csúnyám íeüdagadt, s -csak hónapok múlva nagjtta tó az ágyat, A fiatal leány niegrofekamí a ‘veréstől. BdwkomGV tett és remegett, ha csas szóltak is hozzá. Nem járt tovább teteoióte sem, hanem anyja raeiteót hiteódott meg. Ke- rüäite az esabereket. Apjuk tovább kegyettemátedeít, Ha vai&metyik gj'ereü kapott-egy pár cipőt, vagy egy inget, mielőtt elkapta viselőre, ^csúnyám Mkgpatt az apától, ázzál az indfiMsal, hogy aem érdemli m^. 1944. lav ászán .temetőbe .került a hegyeden apa, Ök pidig végleg a Pacsirta utca 24 számú házuikba költöztek. A nagyobbik fiúk elks- riStek a háztól, özv. Szitáné .pedig hamarosan újra férjhez ment. A megfertőzött élet csak nem gyógyult meg. A mostcihasapa különböző lopásokért börtönbe kérőit. Lett volna miből fermtartaiü a gazdaságot, .a fukarság azonban mindent megölt. JÉhan pusztult a ló az iíitáilllábam, vízbe fűlt az éhes kacsa az úsztatóban. Bár lett volna éleség, a hízók még sem híztak meg.. Ibolya élete még sivárabb tett. A ház végében egy sötét isamrá- bam tartották. SzegyelÄ a szerencsétlen lányt, szomszédoktól, ismerősöktől. Nem látott embereket, de még tiszta levegőt is ritkán szívott. Egy rövid Ideig intézetben is volt, de mikor /haza jött, Újra a sötét kamrába .teariilt. Legkisebbik húga Katalin, közben nagylány tett. Kellemetlen nyűg lett a bústeomor Ibolya. Szamsaédok, rokonok mondják, iiqgy napokig nem rrydtottalc rá ajsót Hogy kiáltása ki ne haltat- szan, .kamrája ablakát .befalazták és bede*®káztáSi. Rozoga ágya széteBett, így a sötét szoba sarkában, szalmán feküdi Minden szükségét ebben a kamrában végezte, tóiévá világosság esek ritkán szűrődött. Ujjún egy mérges kelés tíígeimyesede.tt. Neon kapott segftséiget', Így az ujjai elnyomo- rodtak. Még 1951-ben történt. Egy napon a szomszédok tompa segély- kiáltáFökiat hallottak a kamra felől. Átmentek Szitáékhoz és meggyőződték róla, hogy a kamrába eárt Ibolya enni ‘kér. Néhány pere múlva: a lány kidöntötte .az ablakába berakott téglákat. A ki- döntötf tégterákás pora eloszlott és az ablakban ott állt a csonttá aszott, ruhátlan Ibolya. Erről az esettől a itespdároég is tudomást sasKsett és &«»(%■ figyelmeztetést kaptak Szltáék. Vialarnhtel könnyebb tett a sa.'- s:a. Na.ppahia nem zárták rá az ajtót és így mozoghatod, .a ház udvarán. Nyáron a kertben üldögélt egy asámolyon -és összerezaeirt, ha rászóllak. Benlíitőfl .semmit tó nem fogadott. Ételt is csak az anyjától. Mint árnyék követte az anyját mindenütt. A ház kiskapuját soha ki nem nyitotta, anyja nélkül az utcára egy lépést nem tett. Anyja néhány tavaszi reggelen mezei munkára vitte Újvárosra. Szívesen és jól dolgozott ilyenkor. Később Otthon a kis zsámolyom kéri- munkázett is. De egyedül, mindig egyedül. Talán azt sem tudta, milyen a kapun r.ü a világ. És mér közel négy hónapja, a legzavanasiabb or-osházd na.pakibaD <tó±ÜBt .a 29 éves Ibolya. Anyja szerint reggel 7 órakor, húga szerint öéiétött 10 órabér hagyta -el .a házat Anyja «aeriwt szó néHcül távozott, húga szerint me'gzörgette az ablakot,, hogy „meg akarnak öhfi“! Anyja szerint csak a rendőrségnek jelentették az eltűnést, hiíga szerint nyomozónak és ügyvédnek is sokat fizettek, ho^ megtalálják. Ibolyát. A Seprűgj’árban dolgozó Katalin húga leltet, hogy a zavaros időkben «ziráj kiszervező munkája mtótett talált időt és alkalmat tó- timt níívésRe feeueBtet&tére. Anyja ■aaenbaa neaaa tasd erről semmit. Szitáné a Gál Gaszton utcai féllábú öregasszonnyal kivettette már a kártyát is. A kártya azt mondta, hogy hamarosan szembe kerül Ibolyával. Ibolya azonban egyre késik. Hová ment, ki látta? Nem gondolnánk, hqgy disszidált válna, hiszen még saját édesanyja sem tudja eSképzélni, hogy egyedül kilépett volna csak az utcára is Eltűnt — amiről ő sem tudott — a legza- 'varosafeb napekban egiT szál Q.a- méHrutafibaa; pires kardigánn- i, szandálban, baj-isnya és ateónemü nélücöL Ennek már majdaem négy hónapja. Hová fünft Ibolya?
