Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

1957. február 17., vasárnap

JELENTÉS

Megyénk négy knltúrotthonának életéből

Gyula

A bultúrházban, az igazgató szobá- MßM sotican vannak. Kulturális veze- Sfe, érdeklődök vegyesen. Fábián Feten« igazgató — a beszélgetés során »n elmondta, szeietnének többet nyúj- Unl a gyulai közönségnek, mint ez- tóálg. A művészeti szakkörük most a bábOBaporthoz szükséges bábfigurák Megformálásán dolgozik. Létrehozzák

! a méhészszakcsoportot — kezdő mé- i h«6zek íézzére — egyelőre harminc fővel. Központi színjátszó-csoportot hoznak létre a város kultúrcsoportjai- 1 nak Jó színjátszóiból, s Szilágyi Lajos j öreg színész irányításával Csíky Gei> ! gely: Ingyenélök című színművével j mutatócoznak majd be,

Mezőkovácshftza

Lovászáé nagy munkában volt \ otthon — elvette egyetlen irodá- ^pj,en. Latabár estjét rendezték | ját, saját lakásán bonyolítja le a Voflma (7), de nem jött le Latabár, l jegyek visszaváltását. A volt Író- Ír hétezer forint értékű jegyet i dából pedig söntést akar nyitni a teWett visszaváltani. Mivel a KIOSZ a kultúrotthonbam!

RIOS7. — akivel közös a kultúr-; Lovászmé hat éve dolgozik a falu kultúrája érdekében, társadalmi munkásként,

A mezókovácsíházi emberek szeretik a jól előadásokat. Még a ta_

A képzőművészeti szakkörben serény munka folyik Nagy György László vezetésével. Kiállításra készülnek. A modellezők is dolgoznák, s a most készített gépék közül már többet repítettek. A könyvtárban könyvet kölcsönöznék, rendezik a könyveket.

A biliárd- és ping-pong szobában ! nagy csata folyik a házibajnoki , címért. Pezseg az élet;

Amikor már szétnéztem a kulnyáról is jönnek idős emberek megértést és segíteniaka«

rást többet kapna.

Erre a válasz a söntés (?!)

Ez bizony szomorú!

egy-egy előadásra. Lovász,né is nagyobb kedvvel végezné műnké- j

KERESZTREJTVÉNY (7)

1 1 1 IÜ

rWrW

snttB

ai911

IFIT

6

m

71 1

8

10

fl

m

12

Hi«i!

1

11

|

■

isj i

14

1

8

m

15

16

m\ m

17 1

“! 1*

ü

O

■

■

21 |22

H 23

24 |

25

826

m

27

m

81

8

28

#

i

a

&

m

29

a

30

SB

89

31 1

m

mmmm

|

m

mm

li*33l ,34íü35

mi« mm

i

41

36

1

37

a

*

a38

39

1

40

m

1

42

43

44

45

«I46

1

i

I

47

a

48

49

»

i

50

I

1

IÜ

m

“1 1 1

52

IS

S53

54

Ml

19

fii

55

i a

56

1

II

57

1

i

I

* 1 *

i

58

HL

i

Mezőhegyes

túrotthonban, benyitottam Halmos Tibor igazgatóhoz, aki Bogdán Imrével, a színjátszók veze- j tőivel, a csoport problémáiról beszélgetett. Nagy fába vágták a fejszéjüket. Tréfás egyfelvonásoso- kat tanulnak Karinthy Frigyes, i Nóti Károly, Móricz Zsigmcnd ; tollából. Február 23-án Végegyházán már bemutatkoznak „Vidám est“ című műsorukkal.

I Ismeretterjesztő előadás soroBattonya

í zatot is indítanak a békéscsabai TTIT előadójával. Az első előadá- | sókat az atomról tartják. Űttörő ; zenek arukkal országos túrnéra készülnek. Állami gazdaságok,

| Pécs, Komló és a Balaton kör- i nyéke az egyes állomások. Eszt- rád-zenekart is szerveznek, hegy I táncos, vidám műsorokat is elő- ! adhassanak.

Az itt látottak önmagukért be- ! szélnek. Élet van itt, méghozzá a \ javából.

A battonyai művelődési otthon igazgatója, Sutya István már kevesebb sikert, eredményt tud felmutatni. Tánc- tanfolyam működik negyvennyolc fővel, valamint a Mágnás Miska próbái folynak. A klubszoba az, ahol még van valami élet, hiszen itt jönnek össze esténként a fiatalok biliárdoz- ni, sakkozni, rádiót hallgatni. A többi, amit megemlít — a tánccsoport, a fotószakkör — még most gondolkoznak azon, hogy jó lenne újra megszervez- j ni.

j Bár fiatal az igazgató, mégis hiány- I zik belőle a fiatalos erő, a munka láza. Azt mondja, ő nem tervez, a dol- ! goik majd jönnek maguktól, majd ! lesz valahogy! Pontosan ez az, „ahogy | esik, úgy puffan“, nem tetszik ne- ' künk.

A fiatalokat jobban be kell vonni a munkába, s meghallgatni véleményüket, javaslatukat. Amikor ott jártam, legalább tíz fiatal volt bent az igazgató szobájában, akik — úgy gondolom — szívesen vennének részt a kultúrotthon munkájában. Bízzon az igazgató ezekben a fiatalokban, s építsen rájuk bátran, nem fog szégyent vallani velük! Sz. 7s,

• ifíi 'i iViVihYlYMíft'tfi'iTr * • ■ .\\vívvi\v//ó,zó///v. • • .'vwwwwy////////,.* ■, v>\\\\\vay/////////. • • .o\\\\\\vy///////// ■ ‘ V//////'* T ^

PODINA PÉTER:

„Nem mind arany, ami íénylik

— Régi történet —

a

o

Vízszintes: 1. Város, 5. Parafából ké- ■jsítik. 7. Mélyedés. 10. Férfinév. 11. Ájulás, 12. Állat. IS. Európai főváros. H. Mitológiai alak. 19. Van esza. 21. Hüvelyes. 23. Kakas teszi. 26. Testrész. 27. Elektromossági mértékegység. II. Törőgumi. 29. Folyó. 30. Nemzetközi nyelv. 31. A legújabb hajó. 32. ÍKUyos, 39. Latin közmondás első Mnva. 3S. Névutó. 36. Sok város nevében van. 38. Falevél teszi. 41. Kl- oslny. 42. Katonai és cserkészkifeje- K> 46. Levegő. 47. Szerszám. 48. Folyó. 80. Török hirlap. SÍ. Tapad. S3, ftrásea! érintkezik. 38. Paradicsom. 96. Mm. 87. Szeszes ital. 98. Hangszer.

Függőleges: l. Amire építenek. 9. A «eidók egyik király«. 3. Hüvely, 4, ■hiÓFész. S. Zenész. 8. Iparos. 8. Veszteségek. 9, Lakásberendezéshez

; tartozik. 10. Szöglet. 13. Északi férfi- ! név. 14. Kozákok fegyvere. 18. Kikö-1 j tőváros. 16. A termelés egyik ténye- ! zője. 18. Daganat. 20. Monarchiákban van. 22. Hiszékeny, 24, Helyhatározó.

25, Női becézőnév. 26. Erősíti a szabályt. 34. Északi város. 36. í.Uzök” latinul. 36. Szóviadalj 37. Európai fő- ij város. 39. Folyó. 40. Férfinév. 43. Búsásan. 44. Reszketi 45. Falevél teszi. 47. A fővároson kívül van. 49. "1 Tetet. 50. Oörög város. 82. Hangszer.

53. Kémlel. 34. Ajtón van;

Beküldendő vízszintes: U, 23, 43, 38, függőlegest 18, 20, 2», 60. számú sorok megfejtése legkésőbb szombat déUg. Q

Függőleges: ti ö tanít bennünket írni, olvasni. I, A magasugró teszi: 5. Háziállat, ,

«O»Kis rejtvény gyermekeknek ..

iiiiiiiiniiiiiiiiiimniiiimiiiiiiiiiiuitntiMiiHifiHiii; ’* tcftCfv/ tert

ft

líSSSl

I ‘ ■■ ■ ■ £31 I««

Vízszintest 2. Az ács teszi. 4. Vonatkozó névmás. 6. A kisbaba teszi. *i Régi mérték. 8. Felkiáltás. 9. Ar- pádhást király neve. 10. Női név.

Kedves gyerekek, kérjétek meg Minőiteket, ismerőseiteket vagy ro(

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

konaitokat, hogy segítsen a kis ke- j§ resztrejtvény megfejtésében. Ha meg- |£j fejtettétek, vágjátok ki az újságból, * és küldjétek be a Népújság szerkesz- *

1 tőségébe. Aki Jól megfejti, jutalmat kap érte.

•

A múlt heti rejtvény megfejtését *

| jövő vasárnap közöljük. A borítékra * írjuk rá: „Rejtvény“: 0;

Mi, gyerekek nagyon szerettük János bácsit. Olyan ezermester féle volt, aki mindenhez értett: falat rakott, szarufát ácsolt, de ha úgy hozta a sorja, a kaszával is olyan rendet vágott, mint bármelyik parasztember.

Emlékszem, szájában mindig ott volt a pipa, melyből bodor füstfelleget eregetett, hol pedig csak úgy szíttá, megszokásból. Ha időnk engedte, és ha a közelben dolgozott, akkor még kötéllel sem tudtak bennünket otthon tartani. Ott lábatlankodtunk körülötte: a fodros forgácsot kupacba raktuk, ker- getőztünk, búj ócskát játszottunk az épülő ház környékén. Aztán, ha segíteni kellett, hát azt sem tagadtuk meg. Hordtuk a cserepet, adogattuk a mesternek, aki ügyes kézzel rakta a tetőre, ő pedig csak mosolygott buzgó igyekezetünkön, amikor egymáson akarva túltenni, szaladgáltunk a cserepekért. Amikor pedig egy-egy dicsérő szóval serkentett bennünket, még a tűzbe is követtük volna. Fiatal szívünk minden melegével szerettük őt. Szavait úgy ittuk magunkba, mint kiszikkadt föld az esőcseppeket. Sokat, nagyon sokat mesélt, különösen a hosszú téli estéken.

Hej, de régen is volt. A házak tetején a jeges téli szél dudolászott. Bent a szobákban a jó búbos ontotta a meleget, mi pedig körülültük, mint fészküket a madárfiókák. Szomjasan, gyermeki kíváncsisággal lestük szavait. S ő mondta, mondta a szebbnél szebb meséket, a vele megesett történeteket. A sok meséből igaz már egyre sem emlékszem. Egy régi történet azonban mindmáig megmaradt emlékezetemben. Elmondom, hadd okuljon belőle más is, ki mostan idegen földön keresi hazáját:

„ötven évvel ezelőtt történt. Huszonöt éves voltam akkor. Erős, derék fiatalember. Sokat hallottam akkoriban a gazdag, mesés Amerikáról, ahonnan csengő arannyal megrakodva tértek haza az emberek. Elhatároztam, hogy én is szerencsét próbálok... Hátha sikerül. Nagynehezen együtt volt a pénz. ösz- szeszedtem kis motyómat és Pestre utaztam. Onnan Németországba—Hamburgba. Innen indult a hajó Amerikába. Utolsó krajcáromat is beleöltem a hajójegybe. De mégis boldog voltam zsebemben az „ígéret földjére” szóló belépőjeggyel.

Február közepén végre megszólalt a hajókürt. Elindultunk. Sok társammal együtt addig néztük a partot, míg végül eltűnt szemünk elől. Bizony a könny is kicsordult a szemünkből. Én is iszonyodva nézegettem búzatengerhez szokott szememmel a végtelen vizet. Aztán lassan ezt is megszoktam, csak az étel nem esett jól. S keserű lett számban

a falat ha haza gondoltam, ha édesanyám jr tott eszembe.

Talán két hét is eltelt. Lehet, hogy több is. Végre ott voltunk az ismeretlen földön, idegen emberek között.

— Hová, merre pajtás? — kérdezgettük egymástól. Aztán elindultunk. Ki erre, ki arra. Munkát kerestünk valamennyien, hi- : szén egyetlen tőkénk, bizodalmunk, két kezünk volt.

Szerencsém volt. Az egyik cementgyárban felvettek. Nehéz munka volt. Naphosszat j cipeltem a teli zsákokat. Estig a vállam is, a. kezem is elzsibbadt. De dolgoztam rendületlenül. Hanem egyszer megvolt a baj. A sok j por, amit beleheltem „kikészítette” a tüdő - i met. Egy álló hónapig nyomtam az ágyat.! Összegyűjtött kevés pénzem hamar elfogyott. Amikorra meggyógyultam, alig volt zsebemben néhány cent. Dolgozni kellett, ha akartam, ha nem.

így teltek, múltak a hónapok. Szorgal- ’ másán kuporgattam a dollárokat. December táján „kiütött” a sztrájk. A munkások magasabb bért, emberibb életet követeltek. Én sem dolgozhattam, ha nem akartam összeütközésbe kerülni a többiekkel. Élni viszont1 kellett. A pénz meg fogyott, mint holdtölte után a Hold. A tétlenkedésben egyre többet. gondoltam haza. Egyszer elfogyott a türel- f ment.

Hazamegyek! Elég volt. Az egyik reggel j elindultam. Ismét ott álltam a hajó fedélze- \ tén, amíg lassan, méltóságteljesen úszott ki a j kikötőből a nyílt tengerre. A gazdagság álmai szertefoszlott, akár a délibáb. Mégis boldog i voltam, úgy szegényen is. Várt itthon a hazai] táj, meg az édesanyám.

És egyszer csak ismét feltűnt a part.! Megváltottam a vonatjegyet Budapestig. Ad-- dig futotta pénzemből. Onnan kölcsön pénzen jutottam hazáig. Amikor megöleltem,] megcsókoltam az édesanyámat, én voltam a i legboldogabb ember a világon.

Itthon szakmát tanultam. Kettőt egy-! szerre. így lettem ács és kőműves. Nagyon j boldog voltam, amikor egy-egy piroscserepes i kis családi házat felépítettem. Magamnak is I építettem egyet. Néhány hold földet is vet-. tem. Szívem sem sajdul, hogy nem maradtam | kint. Itthon is megtaláltam Amerikát.”

János bácsi ma is él. Hetvenöt esztendőt | élt meg eddig. Haja, bajusza hófehér. Alakja:, kissé meggörnyedt, azóta, hogy utoljára lát-1 tam. Szeme azonban még mindig fiatalosan ^ csillog.

Már nem épít több házat. Elfáradt a munkában, azonban öregsége idején sem szó- ] rul mások segítségére. Megél abból, amit két | keze munkájával szerzett. Itthon!