Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-03 / 29. szám

(( MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPIA 1957. FEBRUÁR 3., VASÁRNAP Ara: 50 fillér ÉVFOLYAM, 28. SZÁM Kitelepítettek betelepítése Kivégezték Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt Február 4-től új vasúti menetrend , Dottoj bácsi páj... Bizony, még a felnőt« ;ek is félnek az orvos tű« iétől, hát hogyne fein« Gubics Katika. De meg« vigasztalja a doktor bá­csi: — „Ne félj, kicsi­kém, ettől erősebb le­szel...“ Naponta sokszor mond­ja el a kedves szavakat dr. Giczei Lajos gyer­mekgyógyász. Látogatá­sunk napján — délután 2 órakor — már a 22. gyerek volt a kezelőasz- talán. A gyerekek félnek a doktor bácsiktól, de mi szülők szeretjük őket, hisz ők gyerekeink gon­dozói, gyógyítói. o o o Mas Képesoldal — Keresztrejtvény _____ * Mi t kapni — mit nem kapni? Együtt és szabadon Az idősebb nemzedék még bizonyára jól emlékszik azokra az dőkre, amikor a harmincas években Tiszántúlon ugyancsak meg­szaporodtak a falusi társulások és szövetkezések. A parasztság társulási, szövetkezés! hajlandóságának gyökered persze ennél jóval messzebbre nyúlnak vissza. Gondoljunk csak a legeltetési társulásokra. A falusi önsegélyző állatbiztosítási szövet­kezésekre, amelyekről sokan már azt is öli elejtették, hogy ezek is társulást, szövetkezést, összefogást jelentettek. A harmincas évek szövetkezés! mozgolódásának azonban nem ez a társulási hagyo­mány, hanem elsősorban a terménypiacokon, és állatvásárokon uralkodó versengés adott lendületet. De külföldön működő pa- msztszövetkezetek ó példája is ösztönözte az embereket, hogy egyesült erővel álljanak ki az akkori nagykereskedelem szövetke- ' ‘ha bújtatott parasztnyúzó politikája ellen, E beszélgeté- '«v a magyar parasztság egésze nem ellensége a •tik — sőt kimondottan szükségesnek tartja az \ nagyüzemi gazdálkodás fölényét és elő- mösebben bizonygatni a falu népének, 'sztok, akik az elmúlt években sem a iem a szövetkezés-fejlesztési mód- a szövetkezést, de nem úgy, a- zrős, virágzó szövetkezeti tnoz- A, az önkéntesség elvének ....v» :ási tervszámokkal... Akar oldalakon át sorolhatnánk azouat a. súlyos hibákat, ame­lyek alapjaiban szépen fejlődő szövetkezeti mozgalmunkat fékez­ték, sőt egyre inkább visszahúzták. Forradalmi munkás-paraszt kormányunk a leghatározottabban szakított a szövetkezet-fejlesztés káros, torz módszerével. így képzeli a dolgozó parasztság túlnyomó többsége: együtt és szabadon. Most már valóban a Parasztemberek kezdeményezésén a sor. A hosszú téli estéken szomszédok, ismerősök beszélgessenek el, vitassák meg, milyen lehetőségek adódnak falujukban a társu­lásra, illetve szövetkezésre. Az Alföld jelentős részén, de móginkább a Tiszántúlon, me­gyénkben nagy jövedelmet ígér a rizstermelés. Ám, de kisparcellá- kon nem lehet öntözéses gazdálkodást megvalósítani, csak közösen művelt táblákon a szövetkezéssel. Ahol ilyenre nyílik lehetőség, fog­janak össze az egyéni gazdálkodók, s közös erővel építsék meg a rizsgátakat, szerződjenek rizstermelésre. De nemcsak az öntözőcsa- tomák közelében, hanem az egész országban akad egyéb lehetőség is termelési társulásokra. Az állattenyésztés, aprómagtermesztés is sokkal nagyobb jöve­delmet ígér és könnyebben megoldható társulás útján. Hazánk ég­hajlata rendkívül kedvező az aprómagvak termesztésére. Különö­sen a pillangósok magvai keresettek külföldön, de a hazai piaco­kon is jó pénzt fizetnek értük. Az aprómagtermesztés mondhatjuk azt, hogy megyénkben fejlődik legjobban. A baj csak az, hogy el­szórt, apró parcellákon lehetetlen egységes, a külföldi igényeknek is megfelelő magot termesztem. Talán még ennél is nehezebb a kis parcellákon a rovarkártevők elleni védekezés. Ezért lenne helyes, ha minél több faluban összefognának a gazdák, s a helyi adottsá­goknak megfelelő közös erővel teremtenék meg az aprómagterme- lok a szakcsoportot. A. *e'sarollakon kívül még számtalan termelői társulásra nyílik lehetőség, csak alaposan körül kell nézni. De nocsak a falusi és ta- ny®1 egyéni gazdák, hanem a mezőgazdasági szakemberek is nézze­nek körül falujukban. Tőmöritsék maguk köré a számító gazdákat és segítsék őket a szövetkezésben. , t;'eSítsék ebben a törekvésükben a falvak és tanyák népét, a oldművesszövetkezetek is. S ha valóban az esti tanyázásdkon, a ba­ráti beszélgetéseken, a parasztok saját akaratából születik meg a szövetkezés gondolata, akkor nem kell félteni ezeket a szövetkeze­teket, megállnak azok a saját maguk lábán is. (Sz. B.J ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*****% ! Naplóm Sokszor elgondolkoztam ^ már azon, hogy mi­lyen jövő vár azokra a sportolókra, akiknek szívük könnyebb volt annál, hogy magyar legyen és felcserél­ték az igazi hazát, azt a földet, ahol születtek, éltek és annyiszor győztek — egy másik világgal. Nem volt talán meg min­denük, amit elérni csak akartak? Rossz volt talán az úszóknak? Nélkülöztek ta­lán a vízilabdázók? Furcsa lenne, ha azt mondanánk, hogy a régi vezetés űzte őket nyugatra! Hogy azért cserélték fel a hazát, az ott­hont, a hazátlansággál, mert itthon senki nem becsülte őket, és nem voltak lehető­ségeik? Nem itt van elásva a csa­tabárd kedves olvasóm, hanem ott,- hogy sportolóink egy részének nem a haza, nem magyar voltuk az első, hanem az arany, a dollár. Úszóink, vízilabdázóink kö­zül sokan most az Egyesült Államokban „porty áznak“ rendeznek bemutatókat... De hogyan és miféle bemutató- kát? Hogy csak szerényen szóljak: sportcirkuszban „lépnek fel“. Keserűséget és szánako­zást éreztem, és fájt, hogy Szőke Katiék, Martinék idáig jutottak az aranybor­jú imádásában. A vízilab­da-bemutatók után most új sportágban léptek fel olim­piai bajnokaink és bemutat­ták az örjöngő közönség zajos tetszése mellett a vizi- rugbyt. Aki ismeri a földi- rugbyt, elképzelheti, milyen lehet a vízi. No, dehát dollárért ezt is lehet, sőt, vendégszereplő úszónőink talán még arra is vállalkoznának, hogy bemu­tassák a sellők táncát fedett uszodában... Különösen, ha a produkciót dollárra lehet váltani... Az olimpiai aranyérem úgy látszik kevés a dicső­séghez. Elvégre: élni is kell valamiből?!... j S. E. I Szombaton felkerestük a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat árufor­galmi osztályának vezetőjét, Horváth József elvtársat, s megkértük arra, tájékoztassa a Népújság olvasóit, milyen árucikkeket vásárolhatnak, s melyek azok, amit pillanatnyilag nem lehet kapni. A következő választ kaptuk: A legfontosabb árucikkek a cukor, liszt, kenyér, hús és húsipari termékek korlát- ] Sokat keresett áruféleség a rizs, lan mennyiségben állnak vásár- *Jíir ^ nem *s állandóan és kor­... . __. „ . . , .. latiam mennyiségben, de van. Ki­lóink renaelkezesere. Az utanpot- ,.,. , , * i látásunk van arra, hogy február­iás biztosított. | ban száz mázsa export rizst kapunk. zöldfőzelék. Ezt a problémát a A téli hónapok nagy kérdése a konzerválás oldja meg. Lecsó, savanyúság, befőtt, | korlátlan mennyiségben kapha* borsó, főzelék-konzervünk van bő- tó. ven. A közkedvelt gyümölcsíz is ; Nem is olyan régen hiányzott az élesztő, só, gyufa Most már vásárolható boltjaink- i Tej és tejtermék nem okoz gon- ban, s a keresletet gyáraink ki- j dot, mivel boltjainkban sajt, vaj* elégítik. j túró és tejfel van bőven. A gyümölcs ellátásunk már nem olyan egysze­rű. Mi magunk hozzuk gépkocsi­val az almát. Boltjaink — s egyben vevőink — ellátását így tudjuk I biztosítani A kitűnő minőségű* ! zamatos szabolcsi alma városszer­te kedvelt fogyasztási cikk. A van és a nincs határán mo­i zog a cukorka, csokoládé, & az egyéb édességáru. Jelenleg 15—20 fajta cukorkával rendelke­zünk, de olyan kis mennyiségben, hogy kellő utánpótlás nélkül ha­marosan nem tudjuk vásárlóink igényeit kielégíteni, mivel új szál­lítmányra egyelőre nem számít­hatunk , mert sok édességárunlc alapanyaga külföldi gyarmatáru, A gyarmatárukban hiány van. Ide tartozik a bors, babérlevél, kakaó, babkávé Ezek a szükségleti cikkek kisebb | leni eg — egyáltalán nem kapunk mennyiségben érkeznek, s azonnal mert elsősorban a kórházakat, el is fogynak. Az áruk egy részé- | bölcsődéket és a vendéglátóipart bői, Így például kakaóból, babká- látják el, véből, citromból, narancsból — je- j Mikor a sütőpor, vaniliacukor hiányáról beszélünk, ismét a ! földön kell beszereznünk, gyarmatáru kerül előtérbe, mert a vaniliacukor fontos alapanyaga ! Fűszer es csemege boltjainkban | a vaniliaolaj, melyet szintén kül- } e(*dig lehetett vásárolni palackozott bort és egyéb dugaszolt szeszárut. Je- kát kapjuk meg, s ennek is na- lenleg nem árulunk, mert nincs, j gyobb része a vendéglátóiparhoz A keresletnek csupán 30 százaié- j kerül. És végül a cigaretta A szükséglet megyénkben hat és t De bízzanak a Kossuth, Terv, fél-hét millió darab havonta. Ez- Harmónia cigaretta barátai rövid zel szemben ennek a mennyiség- j időn belül kedvenc cigarettájukat nek mindössze 40 százalékát kap- J füstölhetik, tűk meg. Sz. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents