Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
1S-V7. február ML. vasárnap Költőcske Tomi meséje arngr: hogyan iett gyenge kezdő a színforgatásban az afrikai kaméleon Aczél Tamás irodalmi pályafutás ótö Egyszer volt, hol nem volt, | És hogyan szól tovább a me- élt Magyarországon egy Sztá- se? Valamikor több évvel ez- lin- és Kossuth-díjas író, akit1 előtt 1951 táján is kihegyezte a gyermeteglelkű barátai és ját- ceruzáját és olyan átkot mon- szópajtásai Aczél Tominak hív- dott önmagára — ha áruló len- tak. Ez a Tomi sok-sok verset ne —, hogy ha az az átok most írt életében és annyit hazudott, megfoganna, nem tudom mi hogy az még egy mesében is1 maradna uj szerelmének, a tások. Hogy aztán mi lett mind- volugró bajnoknőnek. Imigyen ennek a vége, azt már jól tudja átkozá meg önmagát: mindenki, aki egy kicsit is ér-1 deklődik az irodalom és a sport) iránt. A sport iránt azért, mert j neves költőcskénk neves távolugró bajnoknőnket szerette el férjétől és azzal együtt meg-. 'próbál most új életet kezdeni,! új hazugságokkal. 1 De nézzük csodálatosan íve-. lő irodalmi pályafutásának néhány állomását, néhány olyan jól a népről, melynek gügyögő határkövét, melyet hitvallás- elképzeléseiben fia volt, így ír nak szánt, de az egészből nem a New-York Timesben: igaz sem a hit, sem a vallás. Valamikor azt írta az Irodalmi Üjságban, hogy „...ám vesszek el, ha megszegem tettekkel szentelt esküvésem, ne legyen nyugtom sohasem síromban is átkozzon népem. Békéért küzdő millióknak sújtson rám rettentő haragja, az undorító árulónak többé ne keljen fel a napja, így esküszöm, mert szent ez a haza £n, a dolgozó nép fia.” És most a szent hazáról, ar„Már 1949-ben ...tudatára ébredtem annak, hogy Magyarországon terroruralom van..., nem vagyok kommunista többé...’* Én azt gondolom nem is volt az Aczél Tomika, mert jobban „...azok a „felnőttek”, akik ma Amerika urai, nem emberek a Q szónak nemes és igazi érleimében, j .. . , .. . ..... , hanem valamilyen vad gyűlölettel : SZerette népénél, fiazajanal azt elvakított aljas gonosztevők.” .« aranyborjút, amelyről most I azt gondolja, hogy egy kis kö- Nefn tudom, hogy mossa le ma- pönyegforgatással újból meg gáról odakint Amerikában lehet fejni, mindezt, de lehet, hogy azt mondja, hogy erre is ...kényszerítették”. Azt is híresztelték róla később. hogy sekélyes pártköltő. Költőbarátunkat ez annyira felháborította. hogy a Csillagban közzétette írói elvét, és visszaverte ezt a támadást a következőképpen : i.Csak híresztelje rólam, hogy sékétyes pártköltő vagyok — az van velem, aki velem érez együtt leszünk nagyok!” Ülésezett az írócsoport — Toliunkat a szocialista haza, a munkáshatalom érdekében használjuk! — bátor, pártos kiállással határozta el a Békéscsabai írók M unkák özösséige. Az értekezleten, melyet február 8-án tartottak, több, a tagsággal kapcsolatos intézkedés is született. ■--------------*-------------. Tu dományos Hát ami azt illeti, ő is es azok is, akik együttéreznek vele, valóban nagyok lettek, de nem nagy emberek, hanem nagy csalók... Lehet, hogy nemsokára így folytathatjuk majd a mesét: egyszer volt, hol nem volt, élt Amerikában egy költőcske, aki sok pénzt keresett azzal, hogy versezeteiben, ceruzakaparga- tásaibah úgy váltogatta színét, mint a kaméleon. Már csak ezért a produkcióért is megillette néhány dollár, amit hozzáértéssel és szépfiúi voltát le nem tagadva könnyedén fecsé- relgetett el új szerelmével, a sportbajnoknőveLs Eddig volt, de mese nem volt, hanem inkább tanulság, és olyan történet, amely nem egy születik ma a nap alatt. — ser — érdekességek Épül a „nap-kályha" Amerikai tudósok elhatározták, hogy Üj-Mexikóban óriás kályhát építenek, amelyben tükrök segítségével felhasználják a Nap hősugarait, A tervek szerint a kályha 20—30 ezer kis tükörből épül és tíz emelet magas lesz. Az építkezés költsége 4,5 millió dollár. Nem közölték előre, hogy mire akarják felhasználni a napkályhát és milyen meleget sugároz majd. Különben közük, hogy Franciaor. szag is elhatározta egy ilyen napkályha építését, mégpedig a Pireneusokban. A kályha jövőre már „melegít“. Karóra a jégszekrényben Ernest Dünisch hamburgi órásmester olyan órákat gyárt, amelyeknek sem a víz, sem az alacsony hőmérséklet nem árt. Dünisch vásárlójának meggyőződésére karóráit nem páncélszekrényben, hanem jégszekrényben tartja, annak bizonyítására, hogy az óra még akkor is jár, ha ráfagy a jégre. A Düniseh-féle órák ezenkívül teljesen vízhatlanok és úszóknak, hegymászóknak, valamint sarkkutatóknak kiválóan alkalmasak. Hangtalan zongora Ismeretes, milyen sok kellemetlenséget okoz szomszédainknak a kezdő zongorajátékos. Unalmas ujjgyakorlatai alaposan megtépázzák a szomszédok idegrendszerét. Ezen igyekszik most segíteni egy milánói zongorakészítő, aki olyan zongorát konstruált, amelynek hangját csak a zongorázó hallja. A zongora hangját csak fejhallgatón lehet hallani, így a zongora- játék még azokat sein zavarja, akik ugyanabban a helyiségben tartózkodnak. AZ ITELET 111 tin i n 111111 m i 1111111111 ti 1111111 ii 111mmmn i mii Október végén történt. Miskolcon elszabadul! már minden, ami embertelenség, ami szadizsnus, ami terror, a zenekonzervatórium előtt felakasztott rendőrök alatt koszorúk égtek, az Avason fegyverek ropogtak, csillagok hulltak a sáros utcakőre, s az utcán maroknyi csoportok tömeg-őrületbe rántottak ezreket, tízezreket. A világ legtisztább törvényességének vélt tudatában ítélkezni ült össze ekkor a Megyei Bíróság. A jog és törvény képviselői, hirtelen visszaszállingőz »tt ügyvéd és biró urak, Király Leventék és kollégáik, akik profán nagyképűséggel mintha mit sem tudnának a terrorról, akasztásról, arról, hogy félig agyonvert embereket gépkocsi után kötve hurcolták át a város utcáin — ítélkeztek. A megyei munkástanács irányította a pereket. Az egyik ilyen pert egy re •ilörtörzsőrmester ellen indították. A vád: tömeg közé lőtt! A valóság: a tömeg (de milyen tömeg?') vert és lőtt agyon a megyei rendőrkapitányság épületében közel húsz rendőrt, belügyminisztériumi alkalmazottal. A törzsőrmester hat gyermek apja volt. Tisztakezű, becsületes ember, évek óta a kapitányság eligazítószobájában teljesített szolgálatot. A kihallgatás szomorú, nevetséges komédia volt A védelem? Nem volt védelem. A tömeg-őrületbe kergetett sokaság az ablak alatt ítéletet követelt, akasztani akartak a huligánok. Akasztani, vért látni, embert ölni. És elhangzott a „Megyei Bíróság“ ítélete, olyan ítélet, a- milyet talán még a világ nem is látott. — Tömeg közé dobandó! Az „ítéletet” végrehajtották, a hatcsaládos rendőrt a második emeleti ablakból az utcára dobták, megíineselték, és felakasztották. A „bíróság“ ezzel lezárta az ügyet: irattár. Október végén történt. Miskolcon már elszabadult minden, ami embertelenség, ami szadizmus, ami terror... Az Avason ropogtak a géppisztolyok: nem ért többet akkor az élet egy rézgarasnál. Emlékezzünk és gondolkozzunk. Leng a vöröszászló Február 1-én megjelent „Válasz Hodrogán Gyulának“ című Cilikre a Békéscsabai Fütőház dolgozóinak egy csoportja 2-án levelet küldött, melyben a legmesszebbmenőkig tiltakozik az ellen, hogy a Hodrogán aláírással ellátott levelet nem az ő munkatársuk írta, ilyen levelet ott senki nem írt és a dolgozók az esetet rosszindulatú komp] romiuálásnak minősítik, mert mint I levelükben írják: „A Fűtőház dőlI gozói sokat szenvedett szocialista hazánk felvirágoztatásáért küzdenek és dolgoznak.“ Megnyugtató, ! hogy a fűtőház dolg'ózói nem azo- . nősítjük magukat azokkal a sötét I elemekkel, akik még mindig a j dolgozó nép ellen karcolnak, most jmár nem fegyverrel, hanem provokációkkal. Még megnyugtatóbb, hogy már a fűtőház homlokzatán újra. ott J leng a vöröszászló. Ügy gondoljuk, ez a legjobl megoldás. Svejk éppen indulni készült hazulról..., amikor egy fiatal hölgy becsengetett az ajtón és Lukács főhadnagyot kereste. Két neház utazókoffer állt mellette, és Svejk még meglátta a lépcsőn lefelé baktató hordár sapkáját. —- Nincs itthon — mondta keményen Svejk, de a fiatal hölgy már az előszobában volt, és kategorikusan ráparancsolt: — Vigye be a koffert # TZobába. ■ — Azt a főhadnagy úr engedélye nélkül nem lehet — mondta Svejk — a főhadnagy úr meghagyta, hogy őnélküle semmit sem szabad csinál— Maga megőrült — kiáltotta a fiatal hölgy *— én vendégségbe jöttem a főhadnagy úrhoz. — Én erről egyáltalában nem tudok semmit — felelte Svejk — a főhadnagy úr szolgálatban van, csak éjszaka jön haza... Közben a fiatal hölgy egy kissé összeszedte magát. Retiküljéből kivett egy névjegyet, ceruzával ráfirkantott néhány sort, beletette egy bájos kis borítékba és tört hangon így szólt: — Vigye ezt el a főhadnagy úrnak, én addig Itt várom a választ. Itt van öt korona útiköltség. — Abból nem lesz semmi — felelte Svejk, megsértve a váratlan vendég makacsságától — tessék megtartani azt az öt koronát, itt van a székem, és ha úgy tetszik, jöjjön velem a kaszárnyáig, amíg beviszem a levelét és választ hozok. De hogy itt tessék várni közben, arról szó se lehet. E szavak után bevonszolta a kofferokat az előszobába, s a kulcsokkal csörömpölve, mint valami várkastély kulcsárja, jelentősen így szólt az ajtóból: — Zárunk. A fiatal hölgy reménytvesztetten kiment a folyosóra, Svejk bezárta az ajtót és előreindult. A vendég tipegve futott utána, mint egy kiskutya, Jaroslór Hegek: SVEJK — Részlet a szerző világhírű regényéből — % csak akkor érte utol, amikor Svejk bement egy trafikba cigarettát vásárolni... — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy egy hölgy ezt a levelet küldi a főhadnagy úrnak, és választ vár — közben sokatmondóan és bizalmasan kacsintott egyet. A levél tartalma nem tett kedvező benyomást a főhadnagyra: „Kedves Jindrich! Férjem üldöz. Feltétlenül nálad kell vendégeskednem néhány napig. A legényed nagy barom. Szerencsétlen vagyok. A te Katyd.” A főhadnagy most lehorgasztott fővel ült egy asztalon hallgatott és gondolkozott, de egyelőre semmit se tudott kitalálni, végül leült a székre, borítékot, papírt vett elő, és egy hivatalos űrlapra » következőket írta: „Drága Katy! Szolgálatban este #-ig. Tízre otthon vagyok. Kérlek, érezd magad otthon nálam. Ami a legényemet, Svejket illeti, megparancsoltam neki, hogy mindenben álljon szolgálatodra. A te Jindriched.’’ — Ezt a levelet — mondta a főhadnagy — átadja a nagyságos asszonynak. Megparancsolom, hogy tisztelettudóan és tapintatosan viselkedjen vele szemben és teljesítse minden kívánságát, a nagyságos asszony minden óhaja parancs legyen magának. Itt van száz korona, majd elszámol róla, a nagyságos asszony talán leküldi valamiért rendeljen neki ebédet, vacsorát, satöbbi. Aztán vegyen három üveg bort és egy doboz Memphis!, na...A főhadnagy levelétől őnagyságának visszatért az önbizalma, ami abban nyilvánult meg, hogy ráparancsolt Svejkre, hozzon neki egy fiákért, s amikor parancsa teljesült, felküldte Svejket a bakra, a fiákeres mellé. Hazamentek. Otthon aztán a fiatal hölgy pompásan alakította a háziasszony szerepét. Svejknek be kellett vinnie a koffereket a hálószobába, a szőnyegeket ki kellett porolnia az udvaron... Mindent a feje tetejére állított a lakásban, de fészekrakó energiája lassacskán kimerült, s a szörnyű dúlás véget ért... Azután elküldte Svejket ebédért és borért. Mielőtt Svejk visszatért volna, áttetsző pongyolát vett magára, ami rendkívül bájossá és csábítóvá tette. Ebédnél megivott egy üveg bort, elszívott egy csomó Memphist, mialatt Svejk a konyhában komiszkenyeret falatozott, egy pohár édes pálinkába mártogatva. — Svejk! — hallatszott a hálószobából —- Svejk! — Svejk kinyitotta az ajtót és meglátta az ifjú hölgyet, amint igéző tartásban fekszik a párnákon. — Jöjjön közelebb! Svejk odalépett az ágyhoz, $ a fiatal hölgy sajátos mosollyal végigmérte erőteljes alakját és izmos combjait. Majd az ifjú hölgy félrehajtotta a könnyű pongyolát, amely mindent eltakart és rejtve tartott, s szigorúan így szólt: ■— Vegye le a bakancsát és a nadrágját. Mutassa... S így történt, hogy Svejk, a derék katona, őszintén jelenthette a főhadnagynak, amikor ez hazajött a kaszárnyából: — Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy teljesítettem a nagyságos asszony minden kívánságát, és becsületesen kiszolgáltam, ahogy meg tetszett parancsolni. — Köszönöm. Svejk — mondotta a főhadnagy...
