Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-05 / 30. szám

1957. február 5„ kedd Ml volt és van a városi kórházban tervez­M unkahely ünkcm. a Békéscsa- j összejöttek, eugdolóztak, bai “Városi Tanács kórházában is: gették. érezhető volt az ellenforradalom 1956. október 25-én előre jól 6zeie j megszervezett gyűlést hívtak egy-­. , , , ' be, a megbeszélésen .azok is részt „z •-yTfritTt. -i- *-»."■ ****>.,*• rt' t“- *“1 •“■""‘•i na«^ifc 1» ’ s a kezei... görcsös, szorításra kész <* PPMMMiPPMBjPBMMIMBPjP ! semmiféle értekezlet. kasok, parasztok és az értelmiség Ezen a gyűlésen választották félelmetes kezek, nyúltak a nyakam egysége nem tetszett és nem is log meg a kórházi munkás tanácsot. , tetszeni, már 1956-ban, október | Almási doktor, mint előadó ,.öltöt-1: 23-a előtt is itt-ott ketten, hárman 1 ta,, be az embereket, i mnrskolta « ’ Persze, azóta már disszidált. | — Követeljük a Független Űj­A munkástanács vezetése dr. ság megjelenésének engedélyező-1 Ri_.cz László kezébe került. Dr, Bécsi Margit főorvos min­den tettével az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet. Ezt bizonyította többek között az egyik gyűlésen, melyen beszá­molt a városi forradalmi tanács egyik értekezletén a követelései­ről. így kijelentette: Töröljék el a „szennylapot“ — 1 szüntette, dr. Bécsi mondta ő I tovább tombol a sét, amennyiben ez nem történik l meg, úgy megjelentetjük illegáli­san.(?) Elmondta, azt is követel­ték, hogy a kommunistáikat távo­lítsák el a rendőrségtől és a ka­tonaságtól. Majd, amikor kormányunk a; a Népszabadságot. : kezeit az üzemi bizottságot liirvéiirtelenml iíjjá aminek ideje 1956 decemberében az ő tervének megfelelően, Azon- volt. Erre a gyűlésre már ,.eveseb- ban a kórház koanmunifítáinak ak­ben jöttek össze, úgy, hogy nem is tfv tevékenysége meggátolta úgy­volt szavazatképes. annyira, hogy rövid 15 perc irtán Ezen a szakszervezeti bizottsági nem bírta az igazságos tiltakozó választáson dr. Bécsi Margit kór- felszólalásokat és elhagyta a gyü- te, annak dacára, hogy korma- | léstermet. nyunk nem tartja szükségesnek1 Sajnos, ezután „ráfeküdtek“, kórházban a munkástanács műkő- két-három napig szerveztek és tér­ti esét, — a gyűlés csak válassza vüket valóraváltottók. A megfe­ni eg a végleges munkástanácsot,.! lendített volt üb. tagak helyébe, minden mit mun kánfanáestagot beválasstottuk közöl Hogy a , kiment Ilyen körülmények között lett' hoz. Ök azonban mindezt, sutba ^ tot vei dr. Bécsi Margit, az ÍÍB elnöke, és dobva, olyan embereknek is adtak, t annak igen ,jó“ .segítőtársai is. akik az ellenforradalomhoz voltak Az MSZMP szervezése sem in- ; hűségeseit, dúlhatott meg oly könnyen, hiszen j . amikor értesültek arról, hogy kik Azért küldtült el ezt a cikket a azok, akik igazán tagolt akarnak ' Népújságnak, mert azt kívánjuk, lenni, azokra dr. Bécsi Margit fő- hogy azok az emberek, akik még orvosnő olyan hazug, mocskos le- most sem veszik észre és nem járató jelzőt használt, mint pél- j látják, hogy a történelem kerékét dóul: „szellemi fogyatékosságban nem lehet visszafelé “forgatni, ]ás- s zen ved“... stb. xák be hibáikat, ha tudják tegyék A szakszervezet foglalkozott, a jóvá. segítsék kormányunkat és kormányunk által adott jutalom- j pártunkat — és ha ezt nem tudják pénz szétosztásával is, melyből megtenni, úgy álljanak léire! csak azoknak szabad adni, .akik j az októberi események ratt is hü- ; K. Naßy István ségessk voltak a nv .téshafeaiom- Szabó hajós .. ~Xa udérc Nem emlékezem múr pontosan, az ablakon jött-e, vagy a kulcslyukon keresztül. Az Is lehet, hogy a ‘ké­ményből húzódott le. Nem tudom, Csak ránehezedett a szobára, majd a mellemre ült a iidérc. Csúnya, nagy feje -volt, rajta cilin­der. Húsos vastagon táguló orr, vér­Űkté&e-ú ú{sá^íafiok III. A „szereke sztóség célja egy hónappal ezelőtt, ma és a jövőben is egy marad” — szögezte le a Független Újság december 9-i szu- mában. miről is írtak az ünnepélyes kinyilatkoztatás előtt agy hó~ íuzppal? Többek közt: „A rendbontás — hazaárulás! Ezt a kemény megállapítást a budapesti harcok egyik híres csoportja, a Corvin- közi forradalmárok nyilatkozatából hallottuk”. Majd nozzúfüzi o hír szerkesztője: „...önkényes Ítélkezések, fosztogatások nem szeny­,.Feszült a helyzet Romániában“ dúsa” persze „szemtanuk elmon­Az ember majdhogynem sírva fakad, annyira szívbemavkolóak a . . , .... _szavák, csupán az a kis „differencia’’ van e szamuk és a valóság Okozott, hogy eppen a Corvm-kozi csoport volt egyike azoknak—o Most véged! Harsogta a Üdére, mlkülönböző börtönökből kiszabadult bűnözőkkel együtt —, •amely közben orrlyukai még jobban kitA-> felgyújtotta a Vörös Csillag mozit.f A szadista gyilkosságokról nem ! guitak. Mellemen mázsányi nyomást fis szólva.) Nehezen tudom elhinni, hogy ez valami „szeplőtelen” I érzek. Torkom kiszárad, nem kapok a tett volt, bár, felfogás dolga. Igaz, a logikai összefüggés megvan a ,y' levegőt, vergődni, szédülni kezdek és“ lapban, mert ugyancsak a november 3-t számban közölt az újság Üdére. Szörnyű* e0V *hirt 02201 ° címmel, hogy hangján süvölti: meghalsz, nyomorult.) proliivadék, s nem írsz több cikket j j ellenünk: i alapján. A Corvin-közi csoport fyszeplötelenségéről“ vallott felfogás­Ah!... üdére, hát leleplezted ma-i bó1 csak arra lehet gondolni, hogy ilyesfajta szeplötelenségel Ro­. __ . 1 mániában is szívesen láttak volna a lap szerkesztői. De ne menjünk ga d?! És ereztem, hallottam, hogy, , ...... . , „ . , , . iá szomszédba, maradjunk itthon és idézzük a december 9-i szambán forrni, sisteregni kezd ereimben aj ,meg^eient híradás címét: „Tízezres tömeg néma tüntetése Oroshá­jközponti munkástanácsokat meg- vér- Forr-slstereg a proli-vér! .zárt.“ Két nap múlva pedig a Néjrújság Szerkesztőségében volt a Margit igye- !töm a rém felé és örtUt erovel r4*tam [szemtanú, az orosházi Halász Sándor levele, melLben a többi ki>­rmeg magam, torkon ragadva a lidér-. &ijtt a következőket írja: } cet. Elpusztulsz, szörnyű tereimmé- j s„„nem “tízezren, hanem 2—3 ezren. nye a kornak, Te cilindere« «átán-j rmmkást kérdeztem meg: miért, tüntetnek? Senki nem tudta fajzat, Te burzsoá-szörnyeteg. És én ( megmondani a tüntetés célját és okát. Egy kajánul nevető diákgye­írni fogok, Írni!,.. írni...! Hogy torkát átdöfjem, toliamért nyúltam, mely fényes hegyét félelme tesen villantva, mint óriási dárú meredt szolgalatkészen a sötétben Már majdnem elértem, amikor zajra* és kiáltásra ébredtem. A fiam rohan az ágyamhoz, kiszedte kezem kö/.ilL a kedvenc macskáját, mely szeren­csére még élt. rek odamondta társának: „Na, ezelcet is jól rászedtük.” (Megjegyez­zük, hogy ez a levél a Független Újság szerkesztőinek is a birtoká­éba jutott, csak „etfelejtettek“ rárreagálni. íme a „szeplőtelenség", a „pirulás nélküli” újságírás~ a hagyna azt a december 9-i számában megjelent „Beszéljünk őszintén“ cí­mű cikk leszögezi. Ugyanebben a cikkben olvassuk a következőkett „...csak az igazságot^ írjuk meg lapunkban“. Ebbe a „szeplőteten- ség”, „igazság“ óhajtásba tartozik a november 4-i számban megje­lent ,„A Köztársas ág-téri áuós-kazammták titkai” című híradós is, mely arról szól, hogy a párthúz alatt titkos folyosókat és pinaéket • üiéPitettek 8 egyesek kopogtatásokat is hallani véltek, sőt elfojtott \aioszm segélykiált ás oluit. E sorok olvasásakor akaratlanul eszembe jutott lüa ráhráza- zümmögő falak titkai“ című sárga könyv, amelyet serdült ko- ii emberek] romban olvastam. Olyan, rémmese volt, hogy álmomban is a felhő- i karcolók falaiban mászkáltam és ijesztgettem a csendesen nyugvó \! polgárokat. Persze, nekem „A zümmögő falak titkokétól nem lett különösebb bajom, de mz ávós-kazamaták rém-meséje alkalmas volt arra, hogy különböző bűnözők és ellenforradalmáról; becsületes .«m- bereket gyilkoljanak meg. De úgy látszik, a Független Űtság „szcpldtelensége “ nélkülözte a logikát is. Ha ugyanis lettek volna ilyen pincék és folyosók, minden bizonnyal az üldözöttek idemenekiiUek volna. De, hogy nem voltuk ;— és nem is lehettek! — hiszen az ellenforradalmárok lábuknál fogva akasz- ( tották fel a párt, a nép legjobb harcosait. Bizonyára Kállai Éna. a “ pártbizottság munkatársa sem ugrott volna -ki a II. emelet ablaka­iból, ha máshová menekülhetett volna kínzói élői. Ilyen „kis” „differenciákat” talál az ember a Független Újság sorai és a valóság között. De ugyebár, fontos a — „szeplőtelennég!" (Folytatjuk.) CSEREI PAD rrVVVWVVTyTWVyTVVVVVTV WWW WWW 9WWWWWW'¥Ww+”W"VWW"W f¥fV*tfff¥fW¥vfttVv?VfvTTTVTirf?ftf?ff?rf'rff?ff? 'ZjákumentubuUl, uaUőmádók Megjelent az „F.lleníor-adalmi erők « magyar októberi ese­ményekben” című Kiadvány (Feherkönyv) második kötete, mely iiiahb lényeket sorakoztat fel az. ellenforradalmárok gálád tét­iéiről. A kiadván;’ néhány részletét folytatólagosan közölni ingjuk. I. Dánóczi István rendőrtizedes vailomáso a Práter utcai gyilkosságokról JegyaakÖByvi kivonat Országos Rendőrfőkapí- tányság I. osztály. ... 1956 október 24-én ke­rültem gépkocsimmal a Prá­ter utca 14. sz. ház elé, ahol a „felkelők-’ megtámadtak bennünket. Szabó Pál nevű társammal bemenekültünk a Práter u. 14. sz. házba, egy második emeleti lakásba. A lakásban két -diákkülsejű sze­mély, továbbá, még egy fér­fi és egy nő volt, Ebből a la­kásból a WC ablakán leug­rottunk a liehthofba, majd 2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG az első emelet egy fürdőszo­ba ablakán bementünk —, mint ahogy később megtud­tam —, egy volt horthysta al­ezredes lakásába. A lakásban nem tartózkodott senki. Rö­vid idő múlva a folyosóról több személy felszólított ar­ra, hogy adjuk meg magun­kat. Bekiabáltak, hogy a- menyiben nem adjuk meg magunkat, benzinnel, illetve kézigránáttal kipusztitanak bennünket. A lakás kmnlévő tulajdonosa megkérte a „fel­kelőket”, hogy ne robbant­sák fel a lakását, inkább ki­nyitja az ajtót. Ajtónyitás közben tüzeltem. A felkelők visszatüzeltek és eltávoztak. A fenti lakásban október 28-án fél négyig tartózkod­tunk. Az ablakból kinézve meg­győződtünk arról, hogy a szemben lévő Zrínyi Ilona gimnáziumban fegyveres cso­port van, amely többnyire 18—20 éves fiatalokból tevő­dik össze. Géppuskával, gép­pisztolyokkal és golyószórók­kal voltak felfegyverkezve, több személynek benzines üveg volt a kezében. Október 28-án házbeli la­kók segítségévéi lementünk a pincébe. Közben a felkelők egy 9 éves gyermek révén megtudták, hogy a pincében vagyunk. Értünk jöttek, át­vitték a Zrínyi Ilona gimná­ziumba, ahol a szenespincé­ben helyeztek el. A Zrirryi Ilona gimnázi­umban az alábbi események zajlottak le: 28-án 22 h-kor a velem le­vő kb. 10 személlyel —akik szintén a pincében voltak fogva — kivittek az udvar­ra, ahol sorbaállítottak ben­nünket. A csoportból többen államvédelmi tisztek lehet­tek, mert tiszti csizmában voltak, és olyan megjegyzé­seket tettek, amiből erre le­hetett következtetni. Én e- gyedül nem voltam megkö­tözve, állítólag azért, mert rendűi' voltam, a többiek ke­ze le volt kötve, és látszot­tak rajtuk a tettleges bántal­mazás nyomai. Beszélgetni nem "volt szabad, így köze­lebbi adatokat nem tudtam meg társaimról. Közülük egy volt államvé­delmi főhadnagy elvtársat megkötözve aZ udvar köze­pére állítottak. Szadista ki­jelentések elhangzása közben kínozták. Először a lábát kezdték rugdalni, majd úgy megverték, hogy elesett. Ez­után a lábánál fogva az ud­varban lévő villanyoszlopra akasztották fel. Majd egy honvéd főhadnagy (zubbonyt viselő férfi) egy kb. 30—40 cm nagyságú késsel a dere­kát és hasát szúrkálta. Ké­sőbb levágta a jobb fülét, lá­bát pedig bokán felül vag­dosta. Még meg sem halt a megkínzott elvtárs, amikor kb. 10 „felkelő” egy 28 év körüli elvtársnőt kísért az udvarba. Az elvtársnő sírva­fakadt -a meggyilkolt elvtar- sat megpillantva, és kérte a felkelőket: legyenek tekin­tettel a három gyermekére, és ne gyilkolják meg, mivel ő nem bántott senkit. A fő­hadnagy hozzáment, és az alábbiakat mondta: „Na meg­vagy, te büdös spicli, kellett a 16 darab igazolvány, meg a kilencezer forint”. Majd a nála lévő késsel az elvtára- nőbe beleszúrt. Az elvtárs­im elesett, erre odament egy rabruhás férfi és a hajénál fogva megfordította, miután a főhadnagy ismételten bele­szúrta a kést a testébe. Én úgy láttam, hogy ekkor már az elvrtársnő nem élt. Ezt követően minket visz- szavittak a pincébe. A felkelők, mialatt mi a Práter u. 14. sz. alatti ház­ban tartózkodtunk, október 24-én délután kerestek ben­nünket és egy kb. 42 éves férfit agyonlőttek, mert nem mondta meg, hol tartózko­dunk. „ Vallomásomban a tiszta igazságot mondtam, tudva a hamis tanúzás büntetőjogi következményeit. 1956 december 18. Dánóczi István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents