Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-28 / 49. szám

1957. február 28., csütörtök Orosházi melléklet M I ÉRT KELI.? Manapság sokat beszélünk előtt a különböző „átprofilíro- arról, hogy az állami vállalatok zásokat” foganatosították. Mi­önállósága nagyobb teret nyújt ért kellett egy vállalatot, mely arra, hogy gazdasági feladatait egy harmonikus egységet ké­sz állam a vállalat és a dolgo- pezett és maga látta el azokat zók érdekében, de végső fokon a feladatokat, melyek a gazda- az életszínvonal emelésére fejt- ságos működést biztosították — hesse ki. Ha azonban a vállalat tehát a felvásárlást, beszállí- niegpróbál — a népgazdaság íást, feldolgozást, értékesítést úgy szétszeletelni, hogy egy szil­érdekében — erre az útra lép­ni, akkor minduntalan szembe vállalatból négy vállalat találja magát a kerékkötők se- lessen egyszerre: regével, és a helyes útra induló szekér megfeneklik. Az Orosházi Baromfifeldol­gozó Vállalat, mely az ország 1. Mezőgazdasági Értékesítő Központ (MÉK); 2. Baromfifeldolgozó Vállalat; 3. Baromfiszállítási Vállalat exportja szempontjából igenje- (SZÖVAUT); lentős szerepet tölt be, több 4. Baromfi- és Tojásértékesi­évtizedes tapasztalat alapján tő Vállalat, memorandum formájában lei- Hogy miért? — ezt csak azok fejtette az élelmezési miniszter tudják -— talán még azok sem előtt azt a módot, hogy mi- — akiknek érdekük volt, hogy képpen lehet a vállalat tenné- a bürokrácia útvesztőjén ké­kéit olcsóbbá tenni anélkül, i észtül fenntarthassák az ál- hogy ezáltal akár a belföldi, lám kárára is a gazdasági befo- akár az export áruk minőséig“ lyásukat. veszélyeztetve lenne. Ez a mód A vállalat dolgozói már-már nem valami új — sok beruhá- úgy láttáit az elmúlt hónapok- zást igénylő — technikai mód- ban, hogy a józan ész diadal­szer bevezetése, sem pedig ár- maskodik a bürokrácia feleit, politikai manőver. Nem jelent olyan rendelkezés látott, napvi- senirni mást, csak azt, hogy lágot decemberben, hogy avál- vissza kell állítani a baromfi- lalat maga vásárolja fel a terve ipar korábbi szervezeti egyse- teljesítéséhez szükséges élőba- gét, és rá kell bízni az iparra romfit és tojást. Ezáltal azt hit- azt, hogy saját maga gondos- tűk, hogy a gazdaságos terme- kodjon az alapanyag (jelen lés nemcsak utópia márad, ha- esetben az élő baromfi és tojás) nem meg is valósul. így ment felvásárlásáról, feldolgozásáról ez, — bár kisebb zökkenők vol- és értékesítéséről. A vállalat tak, mert a kerékkötők serege ennek a feladatnak megfelel, nem akarta hadállásait feladni mint ahogy megfelelt az előtt — egészen február 13-ig, ami- is, hosszú évtizedeken át, mi-kor is a bürokrácia felsőbb szinten diadalt aratott, és a vál­lalatnak be kellett szüntetni a közvetlen felvásárlást. Így újra közbe ékelődik az első számú felvásárló szerv: a földművesszöveíkezetek és a Baromfifeldolgozó Vállalat kö­zé egy második számú felvásár­ló szerv, jelen esetben a MÉK, amelynek az a szer-epe, hogy a földművesszövetkezetek által a termelőktől megvett baromia­kat és tojást a szövetkezettől megvegye és eladja a Baromfi- feldolgozó Vállalatnak. És ezért a nagyfontosságú ^nélkülözhe­tetlen” gazdasági tevékenysé­gért a népgazdaságnak komoly árat kell fizetni. Hogy ez az ár tetemes, arról minden illetékes meggyőződhet a vállalat janu­ár havi könyvelési adataiból. S hogy ez a februári döntés nem lehet jó, elég ha annyival uta­lunk, hogy a vállalat már elké­szítette negyedéves tervét, mely tükrözi a népgazdasági törek­véseket. Most át kell dolgozni az új konstrukció szellemében, és ez bizony egyáltalán nem tükrözi azt, amiért harcolni kell és ami a népgazdaságot is elő­re viszi. Ezeken az érveken felül még sok-sok érve van a vállalatnak, amely végső fokon a laikuso­kon kívül az ipar életét jól is­merőket is arra a meggyőző­désre kell, hogy vezesse: ez így nem maradhat, alaposan meg kell vizsgálni az illetékeseknek. Talán érdemes lesz ezen egy kicsit elgondolkozni... Apróhirdetések r.. éteremben először és nem szívesen. Éreztem, hogy min­den leírt szó nyomán jeges ellen­szenv r.ő és egyre terebélyesedik irántam a kiszolgáló személyzet­ben. 1957 február 16-án elzarándo­koltam a- tisztálkodók helyi „Mekkájába“, az orosházi „Dian­na“ fürdőbe. Déli harangszó li­lán érkeztem, s örömmel állapí­tottam meg, hogy csak hatan vannak előttem, kádfürdőre vá­rakozók, tehát rövidesen sorra- kerülök. A legnagyobb csodálko- zésormá azonban a szolgálatban lévő kartácsod az utánam jövő­nek mondta: „A következő szobá­ba most már a doktor úr megy be.“ Mindig nagyon tiszteit nt azo­kat, akik embertársaik gyógyítá­sára szentelik életüket, akik a szenvedést enyhítik. Úgy gondo­lom, több megbecsülést, több tází eletet, s talán több kedvez­ményt is érdemelnek. Ezért nem is szóltam, hogy én következek; Mégis vitába szálltam önmagám­mal. Hiszen az orvosnak is csak van szabadideje, más is csak munkaidő után mehet fürdőbe. Akkor milyen jogon illeti az in­dokolatlan elsőség? Ha megilleti, miért éppen éh előttem? Hárman is bementek niár, amióta itt vá­rakozik. Ha sietnie kellett, miért nem engedték be azonnal, ha meg volt ideje, miért nem várt addig, amíg sorraköv étkezik? Azt nem kell mondanom, hogy az én önérzetem is ágaskodni kez­dett egy kissé. Úgy gondolom, hogy öregbítette volna az orvosok tekintélyét, ha a „doktor úr“ meg­jegyzi. hogy még nem ő követke­zik. Persze, akkor még jobb szív­vel engedtem volna soron kívül bemenni. Közben őrömmel lát­tam, hogy mégsem kell sokáig várnom, mert egy szoba újra megüresedett. A legnagyobb cso­dálkozásomra és bosszúságomra mielőtt még kitakarították volna, már oda is bement egy ember, s még hozzá nem is orvos! Lám a rossz példa mennyivel ragadó­said), mint a jó. Az orvos bement soronkívül, ti át ő is. Én türel­mes voltam, de ő nem. Az eset végleg kihozott sodromból, szóvá is tettem. Az illető — kék plasz­tik kabátos — Jó ember azzal védekezett, hogy én már az előbb következtem, most menjek utána. Sőt, még azt merte javasolni, hogy menjek .két kádas szobába. Egészséges volt a humorérzéke — nem mondom. Végül megrökönyö­dött ábrázatom előtt komótosan becsukta az ajtót. A szolgálatot teljesítő kartáasnő tárgyilagosan megjegyezte: máskor jobban fi­gyeljen! Ezekután kötszere* erővel szó­lalt meg bennem az önérzet — s a panaszkönj-vet kértem;-.: Ki­csit viszolyogva, de mégis elszán­tan róttam bele a sorokat. Nem szeretem jogaimat érvényesíttet­ni, jobb ha azokat mások elisme­rik. Sokan így vagyunk ezzel. Csakhogy azt sem szeretjük, ha indokolatlanul megvonják tőlünk azt a jogot ami megillet bennünket. Mi hát a megoldás? Hogyan le, hetne ért a kérdést éles szóvál­tás, bosszúság nélkül közmegelé­gedésre elintézni? ? ? Emberibb magatartással, több jóindulattal a közönség és a fürdő-alkalmazot­tak részéről egyaránt. Ezt azon­ban ritkán tapasztaljuk. Egyetlen megoldás tehát: sor­számot kell adni minden jegy mellé! Nem első eset és nem egye­dül én kérem ezt, de ez a kérés még eddig süket fülekre talált. Vagy talán borravaló kedvéért hunynak szemet az ilyen szabály­talanságok felett? Úgy gondolom, ez minden be- oeütetes, jóérzésű íürdőző kíván­sága. „Egy vízimádó“ nevem a panaszkönyvben Magános nö üres, vágj’ bútorozott : szobái keres. Címet: Magyar Hirtievő- I be, Orosházán. ! Kifogástalair, Jó áUapoliban vensiék ’T&gy szabó varrógépet: Gabrvai szabó. Orosháza, Rákóczi út 1/8; ! Hirdetmény. Elveszett 2 darab csikó, egyik fekete kanca, kétéves; másik egyéves pej, osödör. Megtaláló .jelent­se legközelebbi remSSroégen. JC&kasszéM fOrdön 260 négyszögöl te­ljek eladó; BrdeSűfldní Sejteti Nyíri Sándor, Budapest, XXH. kar.r Vihar U. Ír az. Beköltözhető híz, gyümölcsössel el­adó. Orosháza, Csengeti utca 1/*; Az Orosházi Sütőipari Vállalat felvá­sárol tnlnden mennyiségben száríziket, napraforgó-szárai, rúzsét. É.deMőürd: Ady Bodra U; 9. sz. Szombat esti kuHúrbázi bálon aötét- szífrlce Sélüoabát eüceeréiőöotí. elcse­réld adj* le a kultúrházban saját ka­bátja helyett; Levelezés útján bárki titoktartással, szerencsésen férjhez mehet, megnő­sülhet; válaszbélyegért, bővebbet Kin­cses leánykérő, Orosháza. : Érettségizett, 23 éves, házias, vallásos húgomat térihez adnám, bútor, kelen­gye, lakással, csak jehernes, diplomáé vagy érettségizetthez. Barna, zene­kedvelő“ Jelige, Magyar Hirdető, Orosháza; Totem® got minden mennyiségben; leg­magasabb áron veszek; Orosháza; Tö­hötöm utca 49. Egy jobb családból való nő háztartás­ban elhelyezkedne, esetleg tanyára. Orosháza; Könd utca 50. jíne-as „NEW XMPEBIAL” 500-as mo- ! torkerékpár, első, hétsó teleszkóppal, J sportüléssel sürgősen eladó. Hosszú | Sándor, Csorvás, Táncsics u. T0. 42 éves özvegy férjhez menne S0 év j körüli komoly parasztférfihez. Hét |hoíd föld és három ran. „Vígkedélyú” jeligére Magyar Hirdetőbe, Orosháza. ! Komplett keményfa hálószobataútor, ' eladó. Oroáháza, Pacsirta u. T/c. 4 békés megyei népCjság ÍGY Jó AZ EGYÖTTLET Fütyül a friss tavaszi szél, a nedves fekete hantok szinte kérik már a magot, a gyenge palántát, az éles ekevasat. A futó felhők mögül ki-kibúvó langyos napfény, mint valami tavasz- tündér ébreszti az őszi zöldvetést, az útszéli pázsitot, a fehér házak előtti bodzabokrokat. A földeken már megmozdult az élet. Itt gallyalják az akácsort, odébb egy traktor húzza a barázdát, távolabb egy tanya végben pi- rosruhá* asszony gereblyézi a rögöket. A Szentesi út végén járunk, baloldalt messziről piroslik a ter­melőszövetkezet központi épülete. Serény kezek emelik az új gép­kocsi garázsát. Épül, szépül az egykori zsellérek közös birodalma. A F iharsarok szívét a hajdan 80 fillérért elővett rákó- czitelepi embereket is megtévesztették a sokatigérő szavuk. Némán tűrték ezek a sokszor ásóval-kapával felvonuló emberek, hogy Mag Béla és Papp Géza diákok leverjék közös eredményeik okleveleit, kitüntetéseit. Elhitték a köpönyegforgató Stemmer Józsinak, Takács Pistának és Kasza Andrásnak, hogy „lesz föld minden nincstelen­nek, csak verjék szét a közöst.“ — Továbbszolgáló cselédek vagytok! — sűgta-búgta a fülekbe az ellenség. És sokszor hajnalt jelzett már a kakas, mikor elcsen­desedett az urával vitatkozó asszony. Sokan a „fene választotta” ki- rendelíeágvezető Síemmernél keresték a gyógyírt. Ott hagyták ma­gukba tömni Fekete Domokos elméletét, hogy „mindenkinek jut ele­gendő föld, ha szétmemnek.” Xem gondoltak a főidnél kuli ek arra, hogy ez csak ad­dig tartott volna, míg a volt földbirtokosok meg nem érkeznek Akkor aztán ballaghattak, volna újra a Kossuth szobor «-lé. Sokat kivitt az ár, mikor az egyik asztalnál a kilépők, a agSái náJ a bennmar adók írták alá az íveket. Papp János, Tlélgfci Farkas Mihály sok embert kicibált akkor a szövetkezetből. Vo- lenszky Imre, Pólyák István, Volenszky István kezében remegve sercegett a toll, mégis elmentek. Olyan is akadt, áld többször ide- oda írta a nevét. Felbomlás helyett 83 aláírás került a bennmaradok ívjére. Nem a röpcédulákat osztogató Papp Jánoson, hanem <á párt hű harcosa­in, az első aláírókon múlott, hogy ez így történt. Talán durván hangzottak Soós János és Tóth János megjegyzései, hogy „az a be­csületes ember, aki nem lép ide-oda“,. Abban a légkörben, mikor 'ar­ról Tolt szó: marad-e a közös, sem — szükséges volt. Szüksé­ges, mert sokakat megmételyeztek a hangoskod ók „földosztásai“ és az ide -oda táncolás Pupp Jánosnak, Fekete Domokosnak kedvezet t. Úgy a bentintnrud(ísnál,mint az új pártba való átigazolá­sainál, visszahúzó erőként jelentkezik az asszonyok magatartása. Egy oldalról nézve érthető is ez. Zsigovics Józsefeié is sokszor éj­félig várta párt- és gazdasági ügyekben ülésező urát. A csalód szű­kében volt az apai gondoskodásnak, szeretetnek. Most nehéz az el­határozás. No, meg itt van Soós János is, sfló kiállt» a legnehezebb napokban, de „most azt hiszi nála kezdődik minden“. ■(§■ ez így is van és ez hiba, de ha Lentiék, Tóthék, Soósék nem a asi a lábukon, nem lenne most a tagságnak biztos a hoinai nemcsak! üdvül, de belül is akadtak akasztani akarók és „Kádé csendőr“-őzök. Az úgynevezett ötös bizottság működése sokaknak nem tetszett. Mégis igaz, hogy ezek az emberek akadáij’ozták meg a vágj’on széfchurcolésát, az állatok elkötését, ölt állták még éjjel is az őrséget. Abban az időben RákóczMelepen is kevesen voltait, min mindenütt az országiban. Ma már erős lábakon áll a rákóczitelepi Haladás, (voll Vörös Csillag.) Nem kevesebb, mint 100 tagot számláinak a megma­radt 600 holdon. Zetont, hozzávaló munkagépeket és tehergépkocsi: készülnek vásárolni. Kétségtelen, hogy sok volt a hiba, a parancsol­gatás az elmúlt évek alatt. A bennmaradok máris meggyőződhettek role, hogy okos gazdasági és eszmei politikai vezetése lesz szövetke­zetüknek. Mert ilyet akarnak. Másfajta nekik sem kell. Ezért kérték már 24-én átigazolásukat az új pártba, de ezért változtatták, módo­sították alapszabályukat is megfelelően. A továbbszolgáló cselédeknek mondott emberek, meet a maguk elhatározásából, nekik megfelelően termelnek, 290 hold őszi búzát, 50 hold tavaszi árpát, 30 hold zabot, 145 hold ku­koricát, takarmányrépát, dohányt, napraforgót, cukorrépát, stb. A maguk elhatározása szerint osztják ki a háztáji földeket: a 260 mun­kaegységet teljesítő családfőnek 1 holdat és 200 szögölt lucernásnak. Maguk állapították meg, hogy 50 éven felüli férfiaknál 200 legyen a kötelező munkaegység, hogy a családtagok 140 munkaegység után 300 szögül háztájit kapnak, hogy a házasodó fiatal is 800 szögölt kap pótlásnak. Ok határozták el, hogy földjáradék ne szerepeljen alap­szabályukban, de ezeken kivin is, ők, a tagolt irányítják már telje­sen a közös gazdaságot. így jő az együttléit, az egymást megértő emberek nagy eredményekre képesek. Az októberi események vihara komoly figyelmeztető volt a Rákóczi-telepieknek is. Bizonyos, hogy vannak egynéhányat! még, akik csak azért maradtok bent, mert nem kaptak földet. Olya­nok is vannak, akik már mélyen megbánták az elhamarkodott kilé­pést. A helyes út meglátása nem megy egyszerre, mindenkinél. Akik ezt az utat mutatják, és keresik a még tökéletesebbet, a ne­héz napákban megvéd téli a vagyont. Most pedig szervezik sorai­kat, hogy jómódú, boldog életet teremtsenek a közös munka minden •észesének.- ni -

Next

/
Thumbnails
Contents