Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-03 / 29. szám

1957. február 3., vasárnap Amíg egy darab eljut odáig — Részlet Salamon Béla: „Hej, színművész“ c. kötetéből — l Tavaly történt, hogy az új műsor próbájára igyekeztem a szín­ház felé. Szaporán lépkedtem, mert az idő már későre járt és fél­tem, hogy elkésem. Útközben, egy kirakatban a szemembe villant r•miami, amire már régen fájt a fogam. Beugrottam az üzletbe — gondoltam — hamar megvásárolom és rohanok tovább. De a főnök olyan nyájas bőbeszédűséggel fogadott, hogy türelmetlenül rá kel­tett szólnom: — Uram, siessünk, mert elkések a próbáról! — Próbáról? — hahotázolt a boltos —, mit kell a művész úr­itok próbálni? Elég, ha kilép a színpadra, a néző már gurul is a kacagástól... Bizony,, ezt én már régen mon­dom: a közönség nagy része azt hi­szi, hogy az ő kedvenc komikusá­nak nincs szüksége darabra, meg próbára, az olyan jó pofa, hogy saját maga találja ki azokat a vicceket, amelyekkel a nézőteret mulattatja. Pedig, ha sejtenék, hogy egy magamfajta kabarészínésznek mennyit kell szenvednie, amíg egy darab eljut odáig? „.Odáig, hogy a végére legépelhetjük a „függöny“ szót és elkezdhetjük próbálni... Mit tudja a közönség, hogy én hány éjszakát virrasztót- iám át fogvacogva és reszketve az idegességtől, vajon ml lesz, fta t szerző nem szállítja a megígért bohózatot? Volt egy szerzőm, aki után naponta, kávéházból-kávéházba kellett szaladgálnom, hogy ellenőrizzem, vajon dolgozik-e a da* rabon? A pincérek már nevetve fogadtak, hogy az iró úr már me* gint nem ír, hanem leül kaszinózni... Huszonöt esztendeje, hónapröl-hónapra, verejtékei fáradsággal, oldalanként szedtem ki a házíszerzőimből a kéziratot... Egyszer, még színigazgató koromban, egyik írómmal, megbe­széltünk egy témát, amelyből egy háromképes bohózatnak kellett txilna születnie. Nagynehezen megkaptam két képet, de a befejező harmadik képet hiába sürgettem, az író nem szállította. Már köze* ledett a premier napja, de a harmadik képnek hire-hamva se volt. Erre elkezdtem könyörögni a szerzőnek, legalább azt mondja meg, hol játszódik az utolsó kép, kávéházban, szobában, vagy hotelhall* ban, hogy a díszleteket meg tudjam csináltatni... Egész nap üldöz* lem az írót. A kávéházban, amíg feketézett, a borbélynál, amíg bo* rotválták, folyton a harmadik képet sürgettem, még a Rudasba, a gőzbe is utána mentem, hátha ott ki tud „izzadni“ valamit. Végre az utolsó percekben, amikor már tíz kilót lefogytam az iz^SWüLktól, bejutott a Menő, a harmadik-képpel. Es most jön a csattanó: Olyan rossz volt, hogy nem lehetett használni... Bizony kedves közönségem, nem könnyű műsort csinálni. Harmincnyolc éve halott a magyar líra világhírű géniusza: Ady Endre. Most lenne 79 éves... Most, amikor Reá emlékezünk, szóljon újra hozzánk egy igaz-gyöngyszem költeményével, amely­ben öröm, keserűség, lemondás és a csendes, szép élet dicsérete zeng örök himnuszt: )ADY ENDRE: Megköszönöm, hogy vagy íme, megköszönöm neked, hogy vagy, Hogy hallottál valaha rólam S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem: Jól van. ­íme, menekülni vágynék tőled, Csak evezőm nincs készen a hajóban És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni: Jól van. ^rTTnrrTvrrYvrvTr^TnnrTTrTnnrvTnnnrYYTnr' A Ferenczy-kör kiállítása a múzeumban . Karikatúra Salamon Bélá­ról a ..Hel. színművész irö|árOi EIS PETERKE Jó fiú volt kis Péterke. Bácsi, néni mind szerette. Réce, ruca, meg a lúd, Hallgatott rá, ha aludt. De a cirmos nem szerette, Megkarmolta, ha tehette.., Bodri hátán lovagolt, Nevetett rá Nap s a hold. Puskát, ha tett a vállára, A kakas is megcsudálta, Irigy pulyka mérgibe. Belekékült ízűbe. Egész nap az udvart rótta, Ajkán csengett kedves nóta.» Réce, ruca, meg a lúd, Pétert látta, ha aludt.n mind a nyugalmat levegős színfoltok­ban tudja összefoglalni. Harmati András még középiskolás, de tájképein mai- több év szorgalmas munkája és igazi festői véna mutatkozik. Janecskó Pál e képzőművészeti kör veteránjai közé tartozik, ki elmélyedő stílusú tájké­peiben konzervatívabb felfogást kép­visel, Bátori Géza tussvázlata! és téli tája temperamentu­mos munkák. A szobrászok közül Párzsa János több fejet állított ki, melyek közül különösen nJuIika” című leányfej megkapó, Patay Mária karakteres fejei közül ki kell .emel­nünk öreg parasztját, mely népies za­matéval és derűs bölcsességével éle­tet, egyéniséget sugall. Kis, alakos plasztikái jól mozognak, de részlet megoldásai nem egységesek. Franciszki Ferenc értékelt színeivel magasabbrendű fes- jeány-arcképe nagyvonalú karakteres munka, kár, hogy a vöröses barna máz a fej fiatalos báját zavarja. A Azok a fiatalok, akik az elmúlt években szorgalmasan fejlesztették te­hetségüket a békéscsabai képzőművé­szeti körben és részben már a főisko­lán folytatják tanulmányaikat, most a háromhónapos vakáció alatt a Fe- renczy-koliektívában tömörültek.- Kiállított munkáikon keresztül mu­tatjuk be őket. Balázs Irén negyedéves a főiskolán. Guassal fes­tett alakjai finoman átérzett mozdu­lataival egyéniséget, lelkiállapotot élettelj esen tolmácsolnak. Színei vi­lágosak, iefokozotíalv; lírai egyénisé­gének megfelelően, Gaburek Károly kerekes kútja egy téli udvar intim színgazdaságát nagy fényerővel s ugyanakkor az árnyékos színek fi­nom levegős harmóniájával tolmácsol­ja. Jól felkészült, sokoldalú tehetség. Fajó János Is most feloldott festőiséggel mutat­kozik be tájképeiben és életképeiben, Az ég szín- és fényhangulatával egy* ségbe foglalja képeit. Monumentális araképe világos hátterével finoman kd­tőiséget ért el. Ezüst György ;,Az igy kezdtük mi” című tussrajza bravúros, életteljes vázlat, Guassai kompoziciós erényei mellett, itt-ott valcur-zavart mutatnak, Petróvskl Pál ezúttal nem szobrokat, hanem festmé­ny eket és rajzokat állít ki. j&2rnei~1 rife* lyek, összefoglalóki rajza? határozót- titfla tak. néha élesek; BüszP lile, hoj Uhrin Tibor hetségti guas tájképein mind a dinamikát, szobrászok egyébként grafikai vázla­tokat is állítottak ki. Ezzel az esz­közzel ' tok táti össze a fiatal melyek a termi Bibó Lajos miívei újból megjelennek Üj regénye: „Az ég messze van” — Paraszt tárgyú - színműve nyárra elkészül P^7, irodalombarátak igen jól is­merik Bibó Lajost, több nagy siliert elért regény szerzőjét. A;: író azonban már több mint egy évtized óta kerülte a nyilvános szereplést és néhány év óta csali- nem teljes visszavonultságban élt szülővárosában, Hódmezővásár­helyen. j^rtesülésümk szerint rövide­sen azonban újra megjelen­nek a Bibó kötetek a könyvesbol­tokban. Az elmúlt év őszén Bibó Lajos négy évre szóló szerződést kötött műveinek kiadására a Mag­vető Könyvkiadóval, és legutóbb írt regénye kéziratát már át is ad­ta a kiadóvállalatnak. JJj műve, melynek az író ,,Az ég messze van” címet adta, már ez év első felében elhagyja a nyomdát. A regény egy asszony és egy férfi életét írja le 1914-tol 1955-ig, és a két ember sorsának alakulásában mutatja be a kor embereinek erkölcsét, jellemét és általános V''áaA’tfníJÓ,cál­JJibó L: készt rákásztál”, két világhá játszódik 1« adása melle • . dezi eddig ír beszóláséit, novellas köteteiben huszonöt írá­sát olvashatjuk majd. Az író mű­helytitkairól még azt is sikerüli megtudnunk, hogy egy három fel­vonásé® paraszt tárgyú színművön is dolgozik, melyet ez év nyarán fejez be. vekkel ezelőtt már nagy ss- kert arattak Bibó Lajos re­tAAAA*AAAAAAAAAA^AAAAAAAiáiáAif áAAAáAliAiiAAi MAtAAAAAAAAAAAAtAAAAAAAAAAAA HOCSKAR JÁNOS: A koldus (Emlékeimből) Február volt. Hideg szél futkosott a mezőkön, fütyült a csupasz ágak között, felhők nyargaltak ',/ Stecsony égboltozaton sietve, nem tudni hova.., és a nyomorék lassan haladt... Igen, a nyomorék, a koldus, az öreg Gergő, akiről azt beszélték, hogy szép ember, jó munkás j volt, amíg úgy kilencszázhúszegynéhányban sze­rencsétlenség érte; megrokkant a munkában. Rok­kant ember pedig az uraságnak sem kell. Ekkor volt 26 éves. Azóta koldul. Megunták már minde­nütt. Talán egy élőlény nem unta meg, az uraság kutyája, az a hűséges barát, mellyel megossza a fekhelyet. Mikor este a kutyát szabadon engedik; ember, a nyomorék ember fekszik a helyébe, a kutyaólba, ahol pokróc is van. (Ezt megengedte az uraság, hogy ne zaklassa az öreg, hiszen oly jó­szívű az uraság.) Amikor virradni kezd. Gergő bácsi megkezdi a falujárást. Becsoszog az ajtók elé, valami érthe­tetlen imát mormol; ha kap valamit, megköszöni, hr. .rem, elmegy isten hírével. A jobb falatokat „házigazdájával”, a kutyával osztja meg, de ke­nyeret hiába adott neki. a Pajtás úri kutya volt, nem ette meg, csak a sonkacsontot, a zsíros pogá­csát. így válogatták ketten a koldus-tarisznyát, Mintha ellene esküdött volna az idő, két nap óta folyton esett az eső, és Gergő bácsi hiába ko­pogtatott az irgalom kapuján, hiába mormolta az. imát, üres maradt a tarisznyája. Harmadnap ú szintén hiába szaglászta tarisznyáját a Pajtás, r volt abban sem száraz, sem zsíros falat. Az é„,._ úgy elnyomta az öreget, hogy negyedik nap haj­nalán nem volt kedve kibújni az ólból. Aludt, ál­modott. Azt álmodta, hogy jött az öreg uraság és a méltóságos báró úr kocsisa megsüvegelte őt, de nemcsak az, hanem maga a báró úr is alig tudott hova lenni örömében: — Nini, ez meg a Vándor Gergő. Ismertem, együtt nőttünk fel. Jaj, de sokszor hemperegtünk az utca porában szurtosan, piszkosan. Gyere bir­kózzunk egyet, úgy, mint annak idején. Azaz, te még nem is ettél., ej-ej milyen egyformák vol­tunk... Gyere, drága cimborám, hadd rakom meg a tarisznyádat. Nézd, ez a sors. Te koldus lettél, én meg báró. Fölszaladtak a lakosztályba, mint két jóbarát, a vendégsereg meg nézte, köszöntötte őt, a Gergőt. Mindenki tett a tarisznyájába: — ne­sze drága barátom, ez malacsült, ez libasült, sze­reted az őzgerincet?, hát a csirkét? jó lesz a rán­tott báránycomb? Igyál rá bort is! Tokajit, vagy éppen pezsgőt kívánsz? i— Egyél, egyél drága cimborám... Gergely bácsi éppen nyúlt az ízletes falat után, de abban a pillanatban megrúgta valaki a kutyaház oldalát; nem más, mint maga a báró, aki jött megnézni kastélyőrző, kedvenc kutyáját, an­nak egészségét, étvágyát. A koldus kimászot az ólból, visszanézett a jó meleg pokrócra, nézte-nézte, künn pedig esett. Megint üres lesz a tarisznya... Szeretett volna még álmodni tovább, hiszen olyan jó volt... A kutya, a Pajtás pedig falta most a jobbnál jobb falatokat. már nem látta a méltóságos báró urat’, sem a itu- tya gondozóját, csak a moslékot. Odanyúlt, bele- maikolt, és a Pajtás csak nézte... Hanem a báró úr észrevette. ­— Ej, vén disznó, nem szégyenli magát! Tegye vissza! Menjen koldulni, ha éhes! Mars innen! Az öreg felszedelőzködött. Szégyelte tettét, ki- bódorgott a kastély udvaráról, és éhesen tovább koldult. Szerencsés pillanatban kopogott be egy sze­gény családhoz, éppen ebédeltek, egy tányér bab­leves neki is jutott. Erőt adott neki a további kolduláshoz. így már jobban érezte magát, de még­is szörnyen fájt, szégyelte a dolgot. Hiszen jól megvolt ő a kutyával, még soha sem bántotta an­nak porcióját, inkább az ő tarisznyájából válo­gatták, kinek mi jut. — Ide-oda csavargóit, kóborolt a faluban. Nem látta már értelmét a koldulásnak sem. Es­tére már alig bírt megállni a lábán. Mindig a ku­tya meg az ól járt az eszében. Legalább csak meg­láthatná, vagy esetleg hátha visszaengedik, úgy sincs ott már a báró úr. Besomfordált az alsó ud­var kerítéséhez. Mindegy, ő bemegy, ha kirúgják is. Megnyomta a kilincset: zárva volt. Az öreg lehuppant, lezuhant, mint egy rongy­tömeg, összezsugorodott, észrevehetetlenné, ki­csinyre, a földhöz lapult, s barna rongyai egybe­mosódtak a földdel. Ott lelték meg reggel a bezárt kapu előtt. Azt mondták rá: megölte a pálinka...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents