Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-18 / 14. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. január 18., péntek A Magyar Szocialista Munkáspárt aktíva gyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) követek kölcsönös küldésére, és »okoldalú kapcsolatok kiépítésének megkezdésére. Ezen a napon valóban mély baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolat született meg a hatszáz milliós Kínai Népköztársaság és a kilenc és félmilliós Magyar Nép- köztársaság között. Kulturális, kereskedelmi, postai, tudományos együttműködési és számos más egyezmény jött létre és fejlődött államaink között. — De a barátság, mint Bisz- ku elvtárs is mondotta, a bajban állja ki az igazi próbát. Attól a naptól kezdve, amikor a magyar munkásosztály forradalmi erői elszánt harcba fogtak az előretörő ellenforradalom visszaverésére és megsemmisítésére, minden vonalon mellénk állt hatalmas és igaz barátként a népi Kína, kezdve az olyan felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai segítségtől, mint a Zsen- minzsipao „Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól” című cikke, egészen a szabad valutában nyújtott hosszúlejáratú kölcsön és a visszatérítés nélküli anyagi segítségig, nagy támogatást adott és erőt nvúitott nekünk. Ilyen előzmények, a bajtárjsiasság és barátság jegyében | jött létre közöttünk, kínai és magyar kommunisták és haza- ! fiák között, ez a mai — számunkra, magyar kommunisták számára ünnepi találkozás. Személyesen nekem abban a szerencsében volt részem, hogy ebben az évben többször volt alkalmam találkozni Peking- ben, Moszkvában és most itt Budapesten vezető kínai párt- j és állami funkcionáriusokkal | éppen úgy, mint a gyáraikban j bennünket, magyarokat nagy ! barátsággal fogadó kínai munkásokkal, vagy a házacskájában teával kínáló egyszerű, idős kínai parasztnénivel. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a figyelmet és együttérző érdeklődést, amelyet a nagy kínai nép minden fia részéről — akár a legmagasabb vezető, akár a legegyszerűbb dolgozó is volt — tapasztaltam a Magyar Nép- köztársaság és a magyar nép ügyei iránt. — Ezért kínai vendégeink türelmét is igénvbevéve szeretinék belső kérdéseink közül néhányat szóvátenni, itt, a budapesti kommunisták és pártonkí- vüli dolgozók aktívagyűlésén. — Kedves Elvtársak! — A szocialista forradalom vív_ 1 «lányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért folytatott harcunk jellege egy idő óta már túlnyomóan po- htikiai és előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális feladatok megoldó-sáriak kérdései is. Ez a helyzet nem zárja ki, hanem-ellenkezőleg, megkívánja a rendfenntartó szervek magasfokú éberségét, hogy a még mündig le- hetséces provokációkat vaskézael letör’ék. Hasonlóan szükséges a forradalom fegyveres erőit, ideértve az új szervezésű honvédséget is, fejleszteni. Meg kell büntetnünk bűniik arányában a Magyar Népköz- társaság elleni ellenforradalmi fegyveres támadás szervezőit és szitáit. (Nagy taps.) Ezt a feladatot nem itt kell részletezni, itt inkább egy-két ideológiai és politikai harci kérdést szeretnék szóvátenni. Mindenekelőtt szükséges az eszmei harc javítása és fokozása Erre két alapos okunk is van. Az első az, hogy rendszerünk fő támaszát a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály tömegeinek aktív, tényleges támogatása képezi. A tömegeit mozgósítása pedig a marxizmus-lenlntzmus eszméinek, a társadalmi élet, az osztályharc állandóan felmerülő új kérdéseire adott világos, marxista-leninista válasz terjesztése nélkül nem lehetséges az eszmei harc fokozása. Másodszor különösen fontos azért, mert az elmúlt eseményekben az ellenforradalom egyik törekvése 6z volt, hogy eszmei zavart vigyen be a dolgozók, a munkásosztály soraiba. Meg kell mondani, nem is minden siker nélkül. Az ellenforradalom „demokráciának", „forradalomnak" nevezte a forradalmárok és kommunisták meggyilkolásának, a népi demokratikus rendszer aláásnának sötét napjait, az imperialisták és kapitalisták res- taurációs törekvéseit. „Nemzeti forradalom" címkéje fiiért törtek a magyar nemzeti függetlenség ellen és akarták a magyar népet a nyugati imperializmus gyarmatává tenni. Hasonló célokra használták fel az imperialisták a „sztálintalanítás“ és a „rákosizmus elleni harc" torz jelszavait is. — E hamis célokra felhasznált Jelszavak lelepleződése után ugyan már a „Szabad Európa" elnevezésű, uszító imperialista rádió mind kevesebbet beszél „sztá- Mntalanítésról” és a „kommunizmus liberalizálásáról1’, annál többet a kommunizmus elleni harc féke nem Ismerhető, reakciós jelszavairól, mégis van nálunk még elég zavar, a becsületes emberek egy részének fejében is. A marxizmus-leninizmus eszmei fegyvereivel állhatatosan és türelmesen fel kell világosítani a tisztán nem látókat és ingadozókat, ugyanakkor le kell leplezni a munkásosztály álcázott ellenségeit. Időszerű kérdéseink kellő meg- v i läge«fiúsához használják fel elv- társaink pártunk decemberi központi bizottsági ülésének határozatát. a forradalmi munkás-paraszt kormány január 5-i elvi nyilatkozatait, továbbá az öt kommunista és munkáspárt január 1-i budapesti találkozójáról, -a kínai, magyar-szovjet vezetők január 10-i moszkvai találkozójáról kiadott nyilatkozatokat. Különleges tainulmányozást és kellő propagandát érdemel meg a legutóbbi időben kelt külföldi marxista irodalomból a „Zsenminzsipao“ című kínai lap „Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól“ című nagyértékű és a magyar kérdéssel behatóan foglalkozó cikke. — Kedves Elv társak! Anélkül , hogy tagadnánk, a magyar sajtó és rádió munkájának az utóbbi hetekben észlelhető bizonyos fokú javulását, meg kell mondani, hogy a tömegek között végzett ideológiai munka (és egyben az ellenforradalom elleni eszmei és politikai harc) központi kérdése ma a sajtó és a rádió területén folyó propagandamunka gyökeres megjavítása. (Úgy van!) (Taps!) Hogy csap pártunk központi lapjánál, a Nép- szabadságnál maradjunk, helyesnek lehet nevezni azt a törekvést, hogy a régi, teljesen száraz, hivatalos közlönyszerű újságtípust megváltoztatva, a lapot élénkebbé, olvasmányosabbá tegyék és így a lap inkább néplap jellegű legyen. De méltatlan a párt központi lapjához, hogy amíg pártunk és kormányunk fontos megnyilatkozásait, a nemzetközi munkás- mozgalom fontos közleményeit az újság különböző oldalaira úgy széttördelik, hogy ember legyen a talpán, aki a folytatást megtalálja, (taps), addig a címoldalon gyilkossági híreket közölnek ökölnyi betűkkel, belül pedig az elvi jelentőségű cikket félmeztelen táncosnő képével „élénkítik“. (Úgy van!) Az ilyesfajta törekvés nem pártlap, még csak nem is napilap, hanem a legrosszabb buv- zsoá lap felé visz, illetve vinne —, de ebbe nem lehet beleegyezni. (Taps.) Némely újságíró elvtárs- nál úgy látszik, szokássá vált, hogy valamiféle „objeiktivizmus“ cégére alatt a „nagyvilág hírei” gyakran teljesen vagy legalább is túlnyomóan a nyugati kapitalista országok híreiből áll, mintha szocialista országok nem is lennének a „nagyvjiág“-on. Az ideológiai munkát és ezen. belül ma a sajtó és rádiópropagandát olyan nagy fontosságú kérdésnek kell tekinteni, ami megfelel annak a helyzetnek, melyre jellemző, hogy az ellenforradalommal szembeni harcban a fegyveres harcot felváltotta a szavak és a betűk csatája és a szocialista forradalom erőinek ebben is győzniök kell. (Nagy taps.) Néhány szót a proletáriátus diktatúrájáról Kétségtelen, hogy - a legutóbbi években reformism nézetek hatoltak be a magyar kommunisták egyes köreibe, leginkább a kommunista értelmiség bizonyos csoportjaiba. Egyes körökben elfeledkeznek a marxizmus azon alapvető tételéről, hogy az államformák lehetnék igen különlbö- zők, de amikor a fő ellentmondás a burzsoázia és a proletáriátus kibékíthetetlen érdekellentétében van, az állam vagy a burzsoázia vagy a proletáriátus diktatúráját valósítja meg. Megfeledkeznek egyesek arról, hogy a demokrácia nem lehet osztály tartalom nélkül, az úgynevezett kapitalista „demokrácia“ sem, A kapitalista államokban a dolgozó tömegeiknek a hatalomból váló kirekesztését és a burzsoázia diktatúráját valósítja meg következésképpen, A demokrácia népköztársaságunkban sem lehet osztálytartalom nélkül, hanem ellenkezőleg, a proletáriátus diktatúráját kell, hogy megvalósítsa és ugyanakkor a burzsoázia kirekesztését a hatalomból, *— Ezért ítéljük el a „demokrácia" hangoztatását osztálytartalom megjelölése nélkül és valósítjuk meg a szocialista demokráciát, amely demokrácia a legszélesebben dolgozó tömegek számára, ugyanakkor diktatúra a ki. zsákmányolok — vagy kisajátított volt kizsákmányolok osztélyural- md törekvései ellen. Mi valljuk a szocialista demokrácia kiszélesítésének és elmélyítésének szükségességét a dolgozó tömegek számára, ugyanakkor elítéljük a szocialista demokrácia felcserélését a „demokrácia" általános hangoztatásával — és ebben az álláspontunkban nincs semmiféle ellentmondás. A burzsoá diktatúra államában a „demokrácia“ általános követelése minden közelebbi megjelölés nélkül is haladó követelés, mert az elnyomott osztály, a proletáriátus számára követeli a jogok kiterjesztését. A proletárdiktatúra államában a „demokrácia“ általános követelése minden közelebbi megjelölés nélkül, csak reakciós követelés lehet, mert ugyancsak az elnyomott osztály, a jelen esetben azonban a burzsoázia számára követeli a jogok kiterjesztését. Viszonyaink között a demokrácia általános hangoztatása és az e szó körül csapott lárma helyett a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása a dolgozó nép érdekeinek egyetlen igazi védelme. Mégpedig a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása mindkét vonatkozásban, azaz a dolgozó tömegek jogainak szilárdítása és kibővítése, az osztályellenség jogainak szűkítése és korlátozása irányában. | A proletárdiktatúra hatékony megvalósítása ma különösen meg- j kívánja mind a párt, mind az állami élet területén a demokratikus centralizmus lenini elvének I következetes megvalósítását. A párttagok, illetve az államéletben a dolgozó tömegek lehető legszélesebb bevonását a döntések meghozásába, ugyanakkor a meghozott döntések végrehajtásában a cselekvés feltétlen egységét, másszóval nagymértékben meg kell szilárdítani a párt- és állami fegyelmet. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ellenforradalom végleges megsemmisítése nem képzelhető el kemény forradalmi fegyelem megteremtése nélkül. (Taps.) Belső kérdéseink köziül utolsóként pár szót kell még szólnom átmeneti gazdasági nehézségeinkről ' Kötelességünk a nép előtt nehézségeinkről nyíltan beszélni. Nem követhetjük a múlt káros gyakorlatát abban sem, hogy rózsaszínű- jnek mutassuk, vagy mondjuk a feketéit is, de az ellenkezőjét sem | tehetjük. Ma, ha sajtónkat olvassa valaki, az infláció és a munkanélküliség szót olvassa a leggyakrabban. Fennáll az infláció, a pénzromlás veszélye? Fennáll, meg kellett ezt mondanunk nyíltan? Feltétlenül, de hozzátartozik a kérdéshez az is, hogy saját népgazdaságunk erejére, a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek tudására, eltökéltségére, munkakészségére támaszkodva, a testvéri szocialista országok gazdasági támogatása eredményeképpen saját kezünkben van minden reális lehetősége annak, hogy az infláció lehetséges veszélyét látva, azt leküzdjük, feltéve, ha az | egyedül lehetséges utat, a termelés növelésének útját j járjuk. Van nálunk most bizonyos kordátok között mozgó munkainélküll- !<sóg? Van! Kellett erről nyíltan beszélni? Kellett, de nincs meg a | lehetőségünk arra, hogy ez a mun- ! kiamélíküliség időben és méreteiben | is valóban korlátozott legyen és | rövid idő alatt leküzdjük? Megvan ehhez is minden lehetőség, de ehhez nem elegendő az ördög sza- ; kadatlain falraveitítése és a baj el- túlzása, hanem feltétlenül szükséges a dolgozó tömegek mozgósítása a megoldandó feladatok elvégzésére. Mutassuk meg a pozitív jelenségeket és példákat is. Mindenki tudja nálunk, hogy a pénzromlás veszélyének tényleges elűzéséhez, a termelés növelése szükséges i j Azt is tudja mindenki, hogy a ter- Jntelés növeléséhez ma elsősorban [több energia, még pontosabban: i több szén szükséges. Ha több [energia és szén lesz, az átmeneti m u rekanélikü 1 isége t is felszámoltuk. Elindultunk ezen az úton? Feltétlenül elindultunk. A sajtó szűkszavú tudósításaiból is láthatja mindenki, hogy a | megfelelő kormányintézkedések, a szén ügyét kézbevevő kormány- megbízottak lelkes és céltudatos munkája, mindenek előtt azonban a magyar bányászok osztályöntudatos és hazafias, kötelességtudó munkája eredményeképpen a napi tizenkétezer-tizennégyezer tonnás széntermelést körülbelül egy hónap alatt sikerült napi 45 000— 47 000 tonnás termelésre felvinni, (taps) és ha a fejlődés ütemét e- zen a téren tovább tudjuk vinni, akkor a fő gazdasági nehézségeink megoldást nyertnek. Kedves elvtársak! Manapság az emberek egy része szenzációkat keres. Hát nem elég nagy szenzáció az, amit bányászaink általában véghezvittek? Vagy ezenbe- lül az, hogy a nógrádi szénmedence bányászai kisebb létszámmal máris megtermelik az október 23-a előtti szénmemvyiség több mint nyolcvan százalékát? Vagy nem elég nagy j szenzáció az, hogy a nógrádi i medencében, a mizserfai bányászok egyik nap az október 23-a előtti termelés kilencvennyolc százalékát érték el? (Taps.) Hogy úgy mondjam én is: nagy „szenzációk“ ezek, nagy eseményei hazánk életének. Mind erőteljesebben kirajzolódnak azok a jelek, amelyek a magára találó magyai- nép életerejéről, alkotó képességérti beszélnek és végső fokom az ellenforradalmi támadás következtében előállott súlyos, de átmeneti gazdasági nehézségeink felett aratott győzelem gyümölcseit érlelik. Kedves Elvtársak! Aktívánkon vidéki elvtársak is jelen vannak. Gondolom, a budapesti aktíva nyugodtan megüzenheti általuk paraszt-testvéreinknek, hogy ha a rendet maguk a tömegek óvják a falun, ha most serényen felkészülnek a tavaszi munkára és ahhoz jókor, az ősszel mutatott szorgalommal hozzálátnak — nyugodtak lehetünk. A bányászok, munkások és műszaki értelmiségiek is megteszik a magukét. És, ha a gyárakban, a földeken a termelés folyik, akkor gazdaságilag is erősödni fog a Magyar Népköztársaság, a munkások és parasztok állama, leküzdünk minden átmeneti nehézséget (taps). Kedves elvtársák, elvtársnők, tisztelt hallgatóim! Végezetül visszatérek a nemzetközi kérdésekre A* imperialisták, aíkdknek az a tervük, hogy Magyarországot kiszakítsák .a azociallsta táborból kudarcba fulladt, dühöngnek reánk és tehetetlenül keresik a módját, (Folytatás a 3. oldalon.)
