Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-17 / 13. szám
1WT. január 17-, csütörtök 7 a BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG Életek, sorsok, I*adandók a p resszók mélyéo ... Esti barangolás Csabagyöngyétől a% utcalányig KÖDÖS JANUÁRI ESTE VAN. Már napok óta „ló«“ valami a levegőben, hó, vagy eső, ki tudja, nem vagyunk meteorológusok; A köd már letelepedett az utcákra, amikor elindultunk, ahogy mondani szokás: a fény után. Kellemes hangulat szűrődik ki az utcára: lépjünk be! Az ajtó. nyitásnál megcsap a fekete illata, gőzöl, sistereg a presszógép. Hat éra. A Csabagyöngyében már teljes az „üzem“. Nagy nehezen találunk egy üres asztalkát, letelepszünk. Kedve« arcú, fekete felszolgáló nő kérdezi: — Mit parancsolnak? Megállapodtunk két duplában, két ke vertben. Három perc múlva már előttünk illatozik a fekete, forró Ital és a rubin-színű •ró*. Nem rossz a fekete — sőt mondhatnánk, kitűnő. Mindenkinek ez a véleménye, mert körben a félhomályos boxokban nők, férfiak — feketét isznak. Egynegyed hét. Még mindig jönnek a vendégek. A sarokban két fiatal nő ül. Egyedül. A szájuk vörös a rúzstól. A szemük árka mély, sötét. Két üres tányér előttük terémes- tnorzsákkal. Látszik, hogy várnak. A másik boxból csak egy selvemharisnyás, szép vonalú női láb és egy sötétkék férfi nadrág látszik, összebújnak. Fiatal, önfeledt szerelmesek talán? Amott három kislány. No, nem éppen kislányok, húsz. tavaszt már bizonyára köszöntöttek. Csendben kuncognak. Kaland? Valószínű. Mellettünk levelet ír egy barna kabátos fiatál nő. Közben keserűen sóhajtozik. Szalkító levelet ír? És éppen itt? Érdekes.n Fiatalemberek jönnek. Hangoskodva, hányaveti módon. —■ Csókolom... Kisztihand!... És letelepednek egy japán-frizurás, szép szőke démon mellé, akit velük együtt most már nyolc férfi szórakoztat. Előkerül az Érdekes Újság. A csók-szobrokat nézik: „csodálatos... remek..! nagyszerű!" — Koccintsunk! — Egészségedre. Megállapítjuk, hogy a kevert jobb is lehetne. Furcsa stichje van. Talán túlságosan kevert?! * 'irajilubn^ • non In?" : < ■ BELÉP EGY DRAPP KABÁTOS, piros arcú hölgy. Megkapó, helyes arca van. Bátortalanul körülnéz, aztán egy üres boxba letelepszik. Elővesz táskájából egy könyvet, s anélkül, hogy egyet Is lapozna, olvas. Ez a kép már megszokott. Olvos, de a betűket sohasem látja. Inkább hallgat, figyel, vár. Titkon figyeljük. Ha arcról lehet olvasni, az övéről lehet gondoljuk. Nem vagyunk jósok, de most jósolunk egymásnak: Valakit vár, az a valaki egy szolid és egy komoly parti lehet. Komolyan veszik egymást mindketten... Legalább is ezt tatózzuk ki; EGY MÁSIK BOXBAN már más a kép. Lehet, hogy Etának hívják, az is lehet, hogy nem. Nagy társaság körében unott arccal beszélgetett, nézelődött jöbbra-balra, azután egyedül maradt. Most, csak egy férfi és egy nő ül abban a boxban. de ők egymással vannak elfoglalva. Eta egyedül, maga elé néz... Hétfő van. Csendes nap, úgy látszik. Egyedül maradt, nem i# ivott, csak egy feketét. » KÖZBEN MEGJÖN a drappkabátos hölgy hódolója, Egy bőrkabátos, középidős férfi. — Csókolom — hajol meg, aztán helyet foglal a lánnyal szemben. Sajnos, tévedtünk. Jóslatunk nem vált be. A férfi nem' is komoly, nem is szolid. Egy kicsit részeg, meg aztán túlságosan is mosolyog. A lány barátságosan fogadja: kezet nyújt neki, a férfi megcsókolja, aztán simogatja kicsi kacsért. De valami baj van. Megjelenik egy másik fiatalember is. — Most mi lesz? — dörzsöljük kezünket, mert hát engedje meg ezt nekünk az olvasó — hivatalból jól esett volna egy kis szenzáció. Sajnos, megint tévedtünk. Az új férfi a régi barátja, a kép tehát nem változott, csak annyiban, hogy most már hármam lettek, s ketten „puhítottak“: Mindkét férfi udvarolt. Hogy ki volt az igazi? Sajnos, ezt már mi nem tudjuk, megfejteni. Mindketten, egymást lepipálva mondják a maguk bókjait S a lány kiállja a próbát: hol az egyikre, hol a másikra mosolyog. • A HÚSZ TAVASZT KÖSZÖNTÖTT három kislányok még mindig vihognak, egymást vidítva kacarásznak. Bebújnak a box mélyére, csak néha-néha egy borzas fej kandikál ki a presszó külvilágába, aztán visszahúzódik. Már vicceket mesélnek, ha jól halljuk. Pirosak is tőle, mint a pipacs... Az egyik poént meghallottuk;;! nem mondom, sikamlós, volt, mint * vazelin, Tíz perc múlva fizetnek, öltöznek. Most látjuk, hegy vasutaslányok. Talán hazamennek.. A PRESSZÓ AJTAJÁBAN újra egy fiatalember jelenik meg, Körülsétál a boxok előtt. Határozottan látni, hogy keres valakit. Aztán nem találja meg, s kifelé indul... Itt a szenzáció! A drappka bates, fekete hajú lány félretolja a maga mellett ülő egyik férfit és kihajol A fiatalember rögtön észreveszi és visz- szafordul. Aztán kissé ellágyultan üdvözli a hölgyet. Igen, ő az igazi. Jóslatunk bevált: ez a fiatalember szolid, komoly, jó partinak látszik. A kép most már változik: a két férfi gyorsan lelép, a boxban ketten maradnak. A szolid fiatalember sértődötten faggatja a lányt: kik voltak ezek, mit akartak, miért ültek ide? A lány esküszik az istenre, az életére, meg miegymásra, hogy 6emmi köze nincs a két férfihez, sosem látta őket. \ ■ A fiatalember nem hisz. A lány könnyekkel próbálja igazmondását pótolni. Ez sem segít. A fiatalember ugyan elhallgat, többet nem kérdez, de komoly és sértődött marad. Ez talán a lánynak is elég. Jobb, ha nem kérdezi a férfi. Különben talán még más is kiderülne... Szegény fiatalember... A KŐVETKEZŐ ÁLLOMÁSUNK a „Jókai“. Egyhangú kép. Az asztaloknál csendes emberek, poharaik mellett beszélgetnek. Vannak lányok, fiatalemberek, asszonyok és férfiak. A nagybőgő a sarokban, a cimbalmot meg egy kisfiú ütögeti. Nyugodt, csendes a hangulat, A fogadtatás annál változatosabb. — Kérem, semmink nincs, csak töményszeszaiink, — fogad bennünket nem is egészen barátságosan egy 18 év körüli fiatal pincér. Aztán kiérünk egy kis málnát, megisszuk, s továbbá ltunk. Itt most nincs nekünk való.,. ♦ — EGY FEKETÉT MÉG a Cgaba-presszóban is kapunk! — jelszóval irány a belváros. Szerencsénk van, még nyitva a presszó. Fél- nvolc lesz, nyolckor van záróra, de a Csaba-preeszóról az a hfr járja, hogy fél órával hamarabb szeret zárni, mint ahogyan kellene. Elég baj ez, mert éppen asztalhoz ülünk, még feketét is kapunk, a- mikor érzem, hogy egy belső boxból valaki figyel, (vagy inkább ..kokét tál” szerényen, de nem. titkolt őszinteséggel). Ez érdekes, ez új! — bolydul fel bennem valami. Üj szín ez a szerény kmálkozás. Meghívjuk asztalunkhoz. Jön. öt perc múlva már áradatként ömlik a szarva: Budapest, Csaba, Budapest, aztán újra Csaba. Ez az útja. Azt mondja, tanácsnál dolgozott Pesten. Mi nem hisszük, de nem szólunk. Aztán öreg édesanyjáról mesél, hogy szereti, nagyon szereti. De mást is szeret, sajnos... Sajnálkozik magán, és cigarettát kér. Rágyújt. Már nem szerény. Barátnőkről beszél, hogy holnapra ho« egy szép szőkét, mert Így... szóval — ketten vagyunk, ő meg egyedül. Szerencsére, fél nyolc múlik öt perccel és valóban bejelentik a zárórát. Fizetünk, kilépünk a havas utcára. Néhány perces ismerősünk csalódottan búcsúzik. — Kati vagyok különben ...holnap ic itt leszek... meg a szőke is... Aztán már susog: — Egy hétig leszek csak itthon... ha úgy gondolják. — A jövő héten nyugatra «szökünk... hárman. Megfordul, elsiet. Megdöbbenünk: hét 6 is? Lehet, hogy Hollywoodba készül Grace Kelly helyett... filmez tárnak... Már várják szegényt odakint... Ha nem is Hollywoodban, valahol máshol, attól sok férfi megfordul naponta... Még megvillan, magas, karcsú alakja egy lámpa fénykörében, aztán átöleli a sötétség. / * VÉGE A „KALANDNAK”. Nyolc óra A presszókat, mulatókat bezárták. Az utcáról kifogynak az emberek, mindenki hazamegy meleg otthonába. Mi is hazaindulunk. Gallérunkat felhajtjuk, hogy az felfogja a nagy szemekben hulló hópelyheket. — Jóestét! — állít meg bennünket egy mellettünk elhaladó csoportból kilépő nő. — Jóestét, tessék — fogadjuk mi is barátságosan, de abban a pillanatban felismerjük benne a „Szerelem néfcül...” hősnőjét. (A Népújság január 12-i számában jelent meg.) — Adjanak egy cigarettát... Sajnos nem tudjuk kielégíteni, mert elfüstöltük mi is azt a keveset, melyért egész nap sorban álltunk. Ilonkának csillog a szeme. Valamit még akar. Egyikünk füléhez ágaskodik és ezt súgja: —- Elmennék magával... — No, de,.... nekem feleségem van. — Hát nem baj... csak egy kies«... nem tudják meg.. Gyorsan lerázzuk nyakunkról és most már vsáéban hazatérünk, azzal a közös óhajjal, hogy ez a nap bizony jobbam is végződhetett VOl*)fc.„ 1956 év utolsó csodája Történt az úrnak 1956. esztendejének befejező szakaszán» amikoris a nagy események már az utolsó haláltáncokat járták, hogy a bánkúti gazdaságban az év december havában napszúrást kapott egy bika. Felett én csodálni való az a cselekedet, amit azután e szegény apaállattal véghez- vlttek. Ugyanis e kerge állatot még a szent napon nyársra húzták. Volt ám di- nom-dánom, meg sült bika- comb. Még a jámbor kutyák sem fáztak azon az éjjelen, úgy kitömték a gyomrukat Hogy eme szent csoda mégis megtörtént, azon igazán nincs mit csodálkozni. Minden érző lény tudja ezen a nagy fötdgoiyóbison, hogy Európának ezen szent részén, december havában a trágyaihardás Idején milyen forróság lészen. Ezt a nagy hőséget különösen előidézte az, hogy a bileaistállök ablakai pontban keletre néztek. A jámbor nap minden sugarát e jószándékú apaállat fejére szórta s menten megtörtént a nagy csoda, kerge lett a birka. összesereglettek ám az írás tudó emberek az egész nagy gazdaságból. Ott volt a főfőnök, az alfőnök, a főállatorvos és az aldllatorvos. Valamennyien szinte egyaka-' ratúlag megállapították, hogy eme jámbor állatnak egyéb baja nem esett, mint a. decemberi nap bántó sugarai behatoltak a gyenge koponyán az agyba és ott bajt csináltak. Ezt a szent megállapítást papíron rögzítették,, hogy, mégis igazolni tudják, ha. a. földi halandók számonkérik az apaállat hollétét. Eme szent csoda történt az úrnak 1956. esztendejében. E rövid megállapítást csak az utókor számára jegyeztük fel, hadd tudják meg, hogy 1956-ban az egyéb csodák mellett hogyan történt meg egy jámbor bika elhalálozása. Üjabb orvosi felszerelések Prága. (MTI) A Bmói Chirana üzem újfajta orvosi felszereléseket gyárt — jelenti a CTK. Az üzemből 1957-ben nagyszámú röntgenkészülék kerül az ösz- azes nagyobb egészségügyi központba. Az újfajta készülék roppant érzékeny fényképészeti berendezése lehetővé teszi az eddiginél kieebbméretű röntgenfelvételeit készítését. Az üzem egy másik újdonsága • „Penetrix“ elnevezésű röntgen- készülék, amely magasfeszültségű elektromos berendezés segítségével másodpercenkint nyolc felvételt készít. A Chirana üzem ezenkívül új* típusú sterilizátorokat és oiajsteri- lizátcnoteat gyárt sebészek é* szái- sebésaek részére. V. T. — 5 E.
