Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-31 / 26. (25.) szám

Békés megyei r MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK Ara: 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Ma: OROSHÁZI MELLÉKLET Megteremtettük az infláció elkerülésének feltételeit Hártyabarlang a Téglagyár kultárotthonában A proletárinternacionalixmus jegyében A világ proletariátusának több évtizedes harcában szá­mos esetben voltunk tanúi a munkás-szolidaritás, a proletár internacionalizmus eszméje ragyogó megnyilvánulásának. Több történelmi tény bizonyítja, hogy a nemzetközi proletariátus összefogása meghátrálásra kényszerítette a népellenes impe­rialista erőket, akik a mú’tban és a jelenben is, népek és nemzetek éltiprására, gyarmati sorsba döntésére törekszenek. A nemzetközi tőke céljában semmit sem változott. Szavak­ban „békét’’ kiált, tettekben háborút készít elő. Szavakban a leszerelésről, az atomfegyver betiltásáról beszél, tetteiben a haditámaszpontok atomfegyverrel való felszerelésén „fárado­zik.” Hogy a célja háború, annak egyik bizonyítéka a hazánk­ban múlt év október 23-át követő események. Ma már ren­delkezésünkre állnak azok a dokumentumok, melyek megcá­folhatatlan bizonyítékát adják annak, hogy az októberi ese­ményeket nemcsak a múltban elkövetett hibák váltották ki —- mint azt egyesek ma is állítják —, hanem a nemzetközi im­perializmus készítette elő. A célja az volt, hogy Magyaror­szágot kiszakítsa a szocialista táborból, megsemmisítse a mun­kásosztály, a dolgozó nép tizenkét év alatt elért eredményeit. Kiirtsa a munkásosztály legjobbjait, a hazáját szerető haladó erőket. Az volt a célja, hogy Magyarországot a háború tűz­fészkévé változtassa a szocialista tábor országai ellen. Az im­perialisták szándéka kudarcba fulladt, mert a nemzetközi pro­letár-szolidaritás az internacionalizmus eszméje újra győzel­met aratott az imperialisták és magyar elvbarátainak hazánkat romlásba taszító szándékán. „Nehéz idők mutatják meg, ki az igazi barát” — mondja a közmondás. Az elmúlt idő megmutatta, hogy nehéz napjainkban a szocialista tábor va­lamennyi tagja, valamennyi barátunk mindennemű támoga­tással sietett és siet ma is hazánk segítségére. Mindez a pro­letár internacionalizmus eszméiéből következik, mely szerint Valamennyi ország munkásainak kölcsönösen támogatniok és segíteniük kell egymást a kapitalizmus — a mi viszonyaink között kapitalista restauráció kísérletének — felszámolása és a szocializmus felépítésének közös ügyéért folyó harcában. Ma már mindenki előtt világos, hogy nem vagyunk egye­dül. Az utóbbi hetek eseményei — budapesti magyar—szovjet, román, bolgár, csehszlovák találkozók, az öt ország budapesti tanácskozása és Csou En-laj elvtárs látogatása — bizonyítják ezt. A proletárinternacionalizmus elve ölt testet abban a fel­becsülhetetlen anyagi támogatásban, melyet gazdasági életünk helyrehozására a szocialista országoktól kaptunk. Ezzel a se­gítséggel, — amely több száz vagon szén, tűzifa, épületfa, építő­anyagok, nyersolaj, búza és sok más anyag és iparcikk, villa­mosenergia és egyéb eszközök — juttatták kifejezésre bará­taink a proletárszolidaritás, az igaz barátság elvét. Nehézsé­geink leküzdését, a munkanélküliség mielőbbi felszámolását segíti elő az a több száz millió forint értékű szabad deviza, amelyet a Szovjetuniótól és Kínától kaptunk. A szocialista országok segítő készsége és a távolabbi jel­leggel bíró gazdasági kapcsolatok, a kölcsönösségen, egymás ön­zetlen támogatásán, az adott ország állami szuverénitásán és nemzeti érdekeinek tiszteletben tartásán alapulnak. A segítség nagy és önzetlen, de gazdasági nehézségeink megoldása nem feladata. Gazdasági helyzetünk rendbehozása a mi feladatunk, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségünk­nek egyaránt. Mi magyarok, akkor cselekszünk igazán a pro­letárinternacionalizmus szellemében, ha erőinket összeková­csolva, lehetőségeinket kihasználva dolgozunk. Arra törek­szünk, hogy mielőbb leküzdjük nehézségeinket, és tovább lép­jünk a szocializmus építésének útján. Ebben a harcban se­gítettek és segítenek a jövőben is barátaink, a szodalista tá­bor országai. Naplóm ■p1 n valahogy úgy vagyok mindennel, hogy min­dig és mindenütt keresem azt, ami megkapó, ami új szín az életünkben, — egy­szóval szeretek örülni, sze­retem meglátni az egyszerű, mindennapi órák, percek kicsi, apró szépségeit. Ne gondolja senki, hogy ez va­lami túlzott optimizmus, jól tudom én, éreztem, és érzem is, hogy nem minden rózsa­szín; az élet harc, az volt, az ma és az lesz ezután is. De az emberség, a jóakarat mindig megkapó és azt jel­zi. hogy szebb és jobb lesz ezután minden, és — ha so­kan el is felejtették az em­beri humánum érzését — új­ra visszatalálnak hozzá; Ki előbb, ki később, de bizo­nyosan. Elmondok most egy érde­kes kis történetet, ami az előbbi szavaimat igazolja. Nem hosszú, kedves olva­sóim — érdemes rászánni azt a néhány percet, amíg végére érnek a mai nap­lómnak. Az történt, hogy Oroshá­záról utaztam Békéscsabá­ra. A vonat késett, piaci nap lévén, rengeteg utas volt, főként idősebb nénikék jöt­tek a környező falvakból a csabai piacra. A kalauz na­gyon udvarias volt és ez volt az első, ami meglepett. A második meglepetés a csabai állomáson ért, mert ilyet még nem láttam sehol. A mi kedves kalauzunk bár tudnám a nevét! —# egymásután segítette le uta­sait a síkos lépcsőn, segített a kosarak leadogaitásában, még azt is hallottamy hogy elköszönt utasaitól. Legyünk őszinték: sokat szidjuk a vasutat mostaná­ban, de bizonyára nem szidnánk annyit, ha min­denki úgy becsülné az uta­zóközönséget, mint a szer­da reggeli járat B. 5488-as kocsijának kalauza. Köszönöm ezt a kis em­berséget valamennyi utas nevében, bár lehet, hogy so­kak szemében tényleg sem­miség. Nekem nem az volt. S. E. Pistinek izük az ebéd — Apu azt mondta, hogy sok pénzt hoz haza a gyárból — új­ságolja Pisti öcsinek, — és tavaszra megkapom a kisbiciklit! öcsi meg rollert szeretne, meg is kapja bizonyosan, mert édes« apjuk becsületes, jó munkás, szereti a gyárat, a munkát, — dolgo­zik, Pistiért, öcsiért, a családért. ízlik az ebéd a lurkóknak, mosolyognak, vidámak mekek. Érettük dolgozunk, valineinnyien. gyér« «7* Nevettünk! Jól sikerült kabaréműsos volt kedden Békésen a kultúr- otthonban, Latabár Kálmán, Tihanyi Magda, Hajdú Júlia fel­léptével. A nagy érdeklődésre való tekintettel az eredetileg tervezett két előadás helyett hármat tartottak. Vízturbinás háztartási kisgépek A Háztartási Eszköz- és Bádogárugyár elkészítette a víz- tiybinás háztartási kisgépek első sorozatát. Még ebben a ne­gyedévben megkezdik a habverésre, gyümölcs pépesítésre* ital- és szörpkeverésre alkalmas vízturbinás kisgépek üzleti árusítását. Munkácsi Mihály Képzőművészeti Kör Jelentkezni lehet még a február elején beinduló Munká­csi Mihály Képzőművész Szakkörbe, a Balassi Kultúrotthon- ban. A körnek eddig 30 tagja van, főleg fiatalok, Üzemi mun­kások, diákok. Részegen megfagyott Juhász Jánosné háromgyermekes, elvált asszony, városföl­di lakos a kocsmából erősen italos állapotban távozott, és —< valószínűleg — a hóban elaludt, s megfagyott. Nyomozás in­dult a haláleset körülményeinek végleges megállapítására. A muzsika szárnyán Nagysikerű dal-est volt kedden Békéscsabán, a Jókai Színházban, Sárdy János, Gencsy Sári, Szűcs Sándor szerep­lésével. A kitűnő zenét Járóka Sándor és zenekara szolgál« tatta. A műsort Surányi Magda szellemes konferansza egé­szítette ki. Törperádió Debrecenben a napokban készült el annak a törperádió­nak harmadik példánya, amelyet Kiss Tibor, a Debreceni Fi­nommechanikai Vállalat rádióműszerésze alkotott. A törpe- rádió súlya 132 deka, hossza mindössze 17, magassága pedig 14 centiméter. A négylámpás készülékhez antenna is van. Battonyáról jelentjük Az októberi események következtében a magyar, román és délszláv anyanyelvű dolgozók lakta Battonya községben ledöntötték a felszabadulási emlékműveket. A főtéren lévő parkban eredeti helyére ismét felállították mindkét emlék­művet.-------------- ' ■ »O»—---------ízt-'____________ St atáriális ítélet Békéscsabán Must Péter magyardambegy- hází lakos, volt honvéd szakasz­vezető felett ítélkezett szerda dél­előtt a kecskeméti katonai bíró­ság — mint rögtönítélő bíróság — első számú tanácsa* A vádlott 1956. november 6-án szerelt le a honvédség kötelékéből, s egy TT- | ítélte jogerősen. gyártmányú szolgálati pisztolyt azonban 30 darab tölténnyel to­vábbra is magánál rejtegetett. A fegyvert házkutatás során talál­ták meg nála. A rögtönítélő bíróság Must Pé­tert 12 évi börtönre és politikai jogainak öt évre való eltiltására 9

Next

/
Thumbnails
Contents