Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-16 / 36. szám

Békés megyei Népújság 1956. december ÍR, vasárnap tía a sséntermelé, óhatatlanul sor kerül a tömeges elboesájtusokra A forradalmi munkás-parasz! kormány felhívása a bányászokhoz Magyar bányászok! Nehéz helyzetben fordul hozzátok a forradalmi munkás-paraszt kor­mány. A magyar nép életének alapját jelentő termelőmunka hetek óta szünetel, vagy csak igen alacsony színvonalon fo­lyik. Az ország gazdasági hely­zete nagyon súlyos. A lakosság eddig alig érezte még a gazda­sági bajok hatását, mert azt a kormánynak még sikerült elhá­rítania. Az állami üzletekben a régi áron vásárolhatnak, — de semmi sem tart örökké. Kifo­gyóban vannak a raktárak és a tiinkremenjeneka frontok be- ; kárt okozzanak az országnak, * omoljanak, a bányák elvizeeedje- . veszélyeztessék munkatársaik, nek és ezzel évekig jóvátehetetlen i családjuk kenyerét is. Bányászok! Szenet kér az ország! Szenet vár «öletek a nép! Olyan szüksége van hazánknak ! megad. Mi hisszük: úrrá lesztek e a szénre, mint még soha. Állitsá- ’ nehéz helyzetben. Bennetek bíz­tok meg az ország gazdasági rom- | nak a bányászok, hiszen ők küld- lását! Szenet adni — most annyit I tek erre a felelős posztra és ép­jelent, mint szolidaritást vállalni' pen ezért bizalommal fordul hoz­I a munkások százezreivel, segíteni j zátok a magyar nép is. Szálárd­külföldi segély is csak átmene- nagyon nehéz a munkátok. Sok a dolgozó népet, védeni a hazát, - ságtok, eredményes szervezőmé n­tileg enyhíti bajainkat. Az in- toborzott bányász visszament védeni a nép hatalmát, ! kát,ok próbaköve lesz a munkás­fláció réme egyre fenyegető'o- falujába, a szénbányákban ma ben közeledik. De még nem ké- nagyon kevés a munkáskéz, ső! Még megállíthatjuk a pénz- Szükség van mindenkire! romlást! t Jelentkezzenek munkára azok Kit. segít ma a sztrájk? Csak- a nyugdíjas bányászok, akik- is az ellenforradalmat! A nek egészségi álluoota és más sztrájk katasztrófába sodorja a körülményei ezt lehetővé te­nemzetet, aláássa a szocializ- szik. Menjenek vissza a bányá- j amelyet a szénhiány miatt bekö- ta vívmányokat, lehetetlenné ba azok a dolgozók, akik vala-1 vetkező munkanélküliség okozhat teszi a.rend, a nyugalom, a bel- ha bányászok voltak. A bányász tíz. és százezer munikáscsalódban. ső béke helyreállítását, meghiu- munka nem könnyű munka. A ' Bányaüzemek munkástanácsai! sítja a kormánynak a munkás- forradalmi munkás-paraszt kor- j Ebben a nehéz helyzetben osztály életszínvonal-emelésére mány tudatában van ennek. A egyetlenegy iparág munkás tané­Binyászasszonyok! ! hatalom új, nagy történelmi vív» Tőletek is függ, hogy a kórhá- j mányának, a munkástanácsoknak, zakban a betegeket, az iskolákban Áldozatos munkátokkal, bányúsz- a gyermekeket, az otthonokban | társaitok segítségével hassatok sok-sok százezer családot meleg oda, hogy ellássátok a magyar szoba várjon! Segítsetek megelőz- j ipart szénnel, szenet adjatok a ni azt a sok szörnyű szenvedést, i kórházaknak, iskoláknak, a me» irányuló törekvéseit. A munkások nuyy többsége — látva az iufláció veszélyét — dolgozni akar Munkájukat ma két ényező gá- j tolja: részben a még fel-felbuk- j kanó ellenforradalmi csoportok j provokációja, de főként a szén­hiány. Az ország normális vér­keringéséhez legalább napi, 7500 vagon szénre van szűk- ség. Ennek ma csak töredéke! keiül a felszínre. Az erőművek ka nélkül bért fizessenek és ezzel elkerülhetetlenné te­gyük az inflációt. Ezért ha a széntermelés nem javul, óha­tatlanul sor kerül a tömeges munkáséi bocsátásokra! kormány, az egész dolgozó ma-1 csöira sem hárul olyan rendkívül gyár nép őszinte megbecsülés-; nagy feladat, mint éppen tirátok. sei tekint áldozatos munkátok- j Munkaerőhiánnyal, leromlott tá­ra. Ennek tanúbizonyságát je- ! nyaüzemekíkel kell megküzdene- lentette az is, hogy a kormány tek. A kormány eredményes tevé- kinvilatkoztatta: Venységtekhez minden támogatást legre vágyó családoknak. , Magyar bányászok! Ha összefogtok, s közös erővel nőkigyűrkőztök a munkának. lesz szén s ha lesz szén, hamarabb összeomlik a sötét ellenforrada­lom összes mesterkedése,' újra vérkeringés indul meg a gyárak­ban, meleg lesz a családi ottho­nokba győz a Magyar Népköz- társaság, győz a magyar nép élni- akarása!-o o o­A Magyar Népköztársaságban _ ^ ­a bányászok keresetének kel1 Háromszáz Franciaországba JllCIlCk tilt az első helyen állnia vala- „ n > , mennyi munkás keresete kö- magyar megszokott egy Katonai zül. A kormány továbbá elren- ddte, hogy ajknak a banya- , pácim (MTI) A Besancon nael- szoknak, akik oktober M-a Valdahom katonai táborból előtt dolgozták, s lekésőbb mene­december 15-tol ismét felvet-1 _]t köu ^ a közel50ki. tek a munkát, az augusztus,, határ felé szeptember es október ho- ____ .__................. tá borból Bányászok! Munkástest vére­ink! Értsétek meg az egész or-í szénkészlete kifogyóban van. szág sorsa iránti felelősségieket. [ A kórházaknak már csak há-; Erezzetek szolidaritást azok rom-négy napra elegendő a sze- : ;ránt a munkások iránt, akik! nük, sőt több helyen már hi-1 tízezrével kerülhetnek az utca- j öeg kórtermekben feksznek a ra, ha nem emelkedik jelentő- j betegek. A TÜZÉP-telépek! sen a széntermelés. Ebben a! üresek. A lakosság nem juthat helyzetben a magyar ipar dől-! szénhez. Az üzemek többsége a : g0zóinak százezrei, de az egész folyamatos termeléshez szüksé magyar nép bizalommal fordul, j^yánjuk támogatni a bányá- j mufkra. A magyar mesieknl- ges energia egyötöaet sem kúp- felétek, akiknek munkája nyo- szok családiház-építését. Az a 1 tek, amikor meglátták a katonai ja. Ha ez így marad, toyabbi mán villamosáram kerül a gé- bányász, aki legalább Ivarom autóbuszokat, tömegesen-otthagy- áramkorlatozasokat kell foga- pekbe, fény és meleg árad a ma • évet a bányában töltött, csald- i ták a tábort. A francia hatóságok natositani. A kormány elsospi- mér sok helyen sötét és- der- diház építésére állami kölcsönt, a táSaortói mtotégyíhaBminc kiló­ban a sok energiát fogyasztó meszfően hideg kórtermekbe, és építőanyagot kaphat. Azok- j méternyire megkísérelték feltar- nehezipari üzemekben, Buda- iskolákba, békés családi ottho- j nak a nyugdíjas bányászoknak, | tóztatásukat, de a magyar mene- pesíen és az ipari városokban nokba. napban elért keresetüknek megfelelően december 22-én az erre az időre esedékes hű­ségjutalmat megkapják. Az eddiginél sokkal jobban vette útját. A magyar menekül­tek hétfőn délben hagyták el a katonai tábort, amikor autóbu­szok jöttek értük, hogy most Be­hend városába szállítsák, ahol munkaalkalmat biztosítanak szá­mok a magyar menekülteket és az eredeti terv szerint Mont Beüiard városába vitték őket. A menekül­teket Mont Be Mard egyik kaszár­nyájában helyezték el. Kéziemén? az eltűnt gépkocsid bejefenttsérftt A Közlekedés- és Postaügyi Mi- lúsztéiium Autóközlekedési Fő- igazgatósága felkéri mindazoka- a gépkocsi üzembentartókat, akik­nek birtokából az elmúlt hetek alatt az általuk üzemben tartott gépkocsi kikerült, hogy pontos cí­lesz kénytelen a munkát be­szüntetni. Az ország nyilvánossága előtt őszintén megmondjuk, — bármennyire is fájó —, hogy $z az intézkedés több tízezer dolgozó munkanélküliségét jelentheti, népünk iránti fe­lelősségünktől áthatva, nem Magyar bányászok! Ezekben a történelmi órákban elsősor­ban rajtatok múlik, hogy sokat szenvedett népünk elindulhas­son a felemelkedés útján. Tő­letek függ, hogy több százezer dolgozó munkája biztosítva le­gyen, hogy a magyar gyerme­kek és anyák milliói meleg szo­bákban tölthessék el a közelgő tűrhetjük tovább, hogy mun- karácsonyi ünnepeket. Tudjuk, műket és a gépkocsi adatait (for* akik munkát vállalnak — a ko- kiültek a havas, jeges úton is j galmi rendszám, gyártmány, mo rábbi rendelkezésekkel ellen- folytatták útjukat. Gyalog éjsaa- [ tor és alváz szám, pótkocsi nyíl­tétben — rendes kön kívül teljes is folyósítják. Biztosak vagyunk abban, hogy a bányászok megértik a nép, a haza gondját, a bányájukat szere­tő dolgozók — vájárok, aknászok, mérnökök — nem nézhetik tétle­nül bányájuk pusztulását. Nem tűrhetik, hogy a fenntartás el­hanyagolása miatt a vágatok munkabérű- ■ kára érkeztek a svájci—francia nyugdíjukat I határra, Marteau határállomásra. I A magyarok közöltéle, hogy át akarnak menni a határon és a genfi amerikai konzulátusra igye. keznék, ment valamennyien Ame­rikába szeretnének inkább vándo­váwtartási szám) 48 órán belül személyesen, vagy levélben jelent­sék be a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autófelügyeletének, Budapest, VI. kér., Magyar Ifjú­ság útja 8, (volt Andrássy út). Te­lefon: 122—726, A bejelentés el­tolni. Svájci részről nem enged- mulasztása esetén a felkutatott, ték be a magyar menekülteket. A következő napokban a francia ha­tóságoknak sikerült megnyugtaí­vagy megtalált gépkocsikat más szerveknek, vállalatoknak adja át az autófelügyelet; E&zakmagyarországi képek (Tudósítónktól.) ELBORULT A HORIZONT drága hazánk felett. Évek óta gyülekeztek a bánat, a keserűség, az emberiesség meggyalázásának vészfelhői, sötétség, szívet őrlő éjszaka feneketlen mélysége rej­tőzött a látszólagos rend, az agyondicsőített elképzelések talmi csillogása mögött. így éltünk, így láttuk borulni a magyar föld egét, míg egyszerre, október végén ret­tenetes vihar az utcára, fegyverek acél-testébe dobott minden bána­tot, keserűséget, minden újat, em­beribbet akaró vágyat, elhatáro­zást. Óriások mozdultak meg, óri­ás akaratok, lázban égő szivek, a józan gondolatok helyett úrrá lett a harag ítélettelc-n anarchiája, és rövid néhány nap alatt mindeze­ken hatalmassá nőtt az addig hát­térből szocialistáinak vélt jelsza­vak, követelések káoszából irá­nyító ellenforradalom. És, hogy így volt, és így kellett lennie, azt tt már higgadtabb emberi józanság azonnal megérti. Dajkamesének is átlátszó lenne azt állítani, hegy herceg Esztertiézy és a gyorsan jelentkező régi országbírók a szo­cialista rend megerősítése érdeké­ben kívánkoztak volna a minisz­teri székbe, a vezetésbe, a politi­kai életbe. Itt vitázni csak azon lehet, hogy kinek lett volna jó Eszterházy és kinek nem. A népnek nem, és er­ről többet szólni felesleges is. Számtalan történelmi példa bizo­nyítja, hogyan (kapaszkodtak a jót, igazabbat akaró, forradalmi lázban égő tömegek nyakára az új elnyomók, s mire a nép észbekapott, már majd­nem késő volt. Hiába öm­lött volna hát a magyar vér, hiá­bavaló lett volna minden áldozati a nép, mely sorsa jobbrafordulá- sát várta a felkeléstől, egy új rab­sággal találta volna szembe ma­gát. Vagy neim így -történt volna? De igen, és ma már ezt is érzi, tudja minden józan magyar em­ber. Évek óta készültek erre és a Rákosi—Gerő politika végtelen bűne az, hogy — közvetve bár —, de segítették ezeket az erőket. Hogy mé módon, ezt is tudjuk, éreztük az elmúlt évtized alatt, láttuk, amikor az egyre sötétebbé komaruló horizont az újat, iga- zabbat tenni akaró megmozdulá­sok mögött és mellett feltűntek a múlt kísérletei is, és bújtogatva huhogtak az elkeseredett emberek fülébe. ÍGY KEZDŐDÖTT és ma soha nem felejthető tanulsággal kell látnunk ezeket az eseményeket. A békési emberek is látniakamák ma és igaz szót hallani arról, a- miröl annyi száz kósza hír terjed ma házról-házm, faluról--falura: mi történt az országban északon, délen, nyugaton és keleten, mi történt a fővárosban? A legigazabb igazság az, amit saját Eszmével lát az ember, vagy olyanoktól hall, aki lenek a becsü­letes realitás minden megnyilvá­nulásuk -alapja, akinek hinni le­het Ma igazat inni már nem lehet szólam, üres frázis, mi újságírók már kimondtuk: soha többé ha­zugságot! Ez kötelez, magunk be­csülete előtt is, népünk előtt is. Az igaz szó világosságot gyújt, és önmaga helyett beszél. A hazúg szó öl, félrevezet, és önmaga bi­zonyítja előbb-utébb hazug vol­tát. Ezit megtanultuk, és nem ké­rünk belőle, semmi áron. Igaz szó kell, igazság keB. Olyan igazság, melynek vélt, vagy btdemagy ára­zott valótlanságát csak azok ter­jesztik, akiknek fáj az igaz szó, akiknek súlyos az igazság éle. így akarunk szólni arról, ami a békési emberek szívében is kér­dés ma még: mi történik az or­szágban? Most Északimagyaror- szág városairól, üzemeiről, bányái­ról, Mvairól szólunk, elmondjuk, mi történt ott, és hogyan él ma felső-ország népe. OKTÓBER 28-ÄN borult, eső- terhes délelőtt feküdt Miskolcra. A felzaklatott emberek kissé nyu­godni látszottak, a házakon nem- zetiszínű zászlókat lobogtatott a szél, az utcákon nagy tömeg hul­lámzott, fegyveres osztagok cir­káltak, látszólag céltalanul. így szállt le az este. Az éjszaka csend­jét itt is, ott is géppisztoly-soro­zatok kattogása hasította fel, lát­szólag szintén céltalanul. Ki gon­dolt arra, hogy ugyanakkor a vá­rosi pártbizottság épületében mi történik? Az ,,É6zakmagyaror- szág“ így írt erről november 10-i számában: „Október 28-án éjszaka a Miskolci Városi Pártbizottságon néhány benttartózkodóra fegy­veres banda tört rá. A funkcio­náriusokat, mint valami bűnö­zőket a falhoz állították — és megkezdték a pártbizottság ki­rablását. Véletlen szerencsének köszönhető, hogy telefonössze­köttetésük nem szakadt meg, és így a demokratikus honvédség egyik osztagát értesítem tud­ták, amely megmentette a párt­bizottság tagjait — talán a le- gyilkolástól.’* SOHA ÜGY NEM FÉLTEK az egyszerű embereik, mint ezek­ben a napokban. Borsod egyik tá­voli zugában, Ptrtnokon hasonló események történtek. A dolgozók megválasztották vezetőiket, de nem sók örömük-telt banne, mert alighogy megkezdték működésü­ket, máris elűzte őket egy fegyve­res, ellenforradalmi csoport. Egy volt csendőrszázados vette kezébe a katonai parancsnokság irányítá­sát, „behívta“ a volt csendőröket, fegyvert adott nekik, és megkezd­ték a leszámolást. Családokat dob­tak Id az utcára, likvidálták a párt szervezeteit és listát fektet­ték fel azokról, akiket le kell gyil­kolni. Nem a véletlenen múlt, hogy ördögi tervüket nem való­síthatták meg. A „MATYÓ VÁROSBAN“, Mezőkövesden is akadtak olyanok, akik a kezükbe került fegyvert nem a közrend, a biztonság erárí- íésére használták fel, hanem gyű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents