Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)

1956-12-31 / 47. szám

1856. december SU hétié

Lehet-e szocializmus a munkásosztály pártja nélkül ?

NAPJAINKBAN

lani olyan „szoc iaüzmust'

gyakran élnek, velük éreznek és dől go z- lehet hal- na^- Olyan kommunisták néktil, kijelentéseket, hogy akik a dolgozók ügyét szolgálják

I

akarunk. Olyan tudásukkal, minden képességükszemélyek is hangoztatják a szó- kel- Lehet-e szocialista demokrá- clalizimus szót, akik hajszát indí- cia munkás—paraszt hatalom hatottak a kommunisták ellen, a iánkban? Lehet-e függetlenség, párt ellen. Az utóbbi időben szá- béke, jólét a munkásosztály j mos helyen voltunk tanúi az marxizmus—leninizmus tanitásai- ilyen megnyilvánulásnak. Mező- ra épült pártja nélkül? Nem! ! kovácsházán, Sarkadon és más Marxista párt nélkül szocializ- helyen is a „szocializmus“, a „ha- mus még nem volt és nem is lesz! zaszeretet jelszavától felbuzdul- jjem lehet azért, mert a marxista va vertek meg kommunistákat, pártnak a kommunisták pártjá- dúlták szét a pártházakat, vagy nak egész élete és tevékenysége, közhivatalokat. Történtek olyan a munkásosztály egész élete és esetek is, hogy megfélemlítéssel harca nem más, mmt * leekemé- és más eszközökkel aliadályozták nyebb, a legjózanabb elméleti és a munkásosztály pártjának, az gyakorlati munkának, a jelennek MSZMP-nek a szervezését. Ezek ^ jövőnek a párosulása. a szocializmus „bajnokai“ többa kommunisták legföbbI

ELVE

szőr kijelentik: „szocializmust akarunk, de párt nélkül, kommunisták nélkül.“

.. . ___ az. hogy mint igaz hazafiak szolDe vajon milyen szocializmus ..... . .. , ,

, , ___.. ._gáljak a hazat, a dolgozó néD eraz, ahol a nép vagyonát tőnkre ; 2 , , , ,

. , ,, , , . . , ., , , ! defkeit s készek a marxizmus—

teszik, a társadalma tulajdont el- . . , . ... .

herdálják? Milyen szocializmus lemmzmi« kristálytiszta elmélete

az, ahol becsületes embereket a?a!?ffísával ? múltblbqit kl'

mc’vernek vagy különböző ürügykíiszöbölve minden erejüket a haza. felvirágoztatására szentelni, gyei _ rákosistának nevezve Azok párt nélkl.m szociallz_

őket - elbocsájtanak munkahe- musr61 bPSzélneik< akarva, vagy

lyeikról csak azért, mert hűek akaratlamll a szoo-ializmus ellen

maradtak a marxizmus—lenimz- , , , , - .

mushoz, mert kommunisták vol- ! fll"ak ?™rő1 be‘

, i szelnek, az minden lehet, csak tak. s bátrán kiálltak a munkás- wrn. MÍT,denk5nek

parasrt hatalom mel ett azokkal létnia kell_ hofíy a n,lmlká50sztáiy

«gramrion olr.i.lr «‘moíelieio iqIc7Q- . _ ,

pártja az a szervezett erő, amely

összefogja mindazokat, — rrvunszemben, akik szocialista jelszavakat hangoztatva, nagy hazafiak köntösébe bújva, kapitalista restaurációra törekedtek.

AZ ILYEN TÖREKVÉSEKHEZ

kásókat, parasztokat, értelmiségieket •—, akik örködnek szocialista énítésfink ed'kai vívmányain, s a dolgozó nép iránti, megbecsü- nyilván nem kell párt. De vajon ! léstől áthatva, az első sorokban lehet-e szocializmus munkásosz- küzdenek hazánk függetlenségéért, tály pártja nélkül? Lehet-e igaz a szocialista demokráciáért, so- elvhű kommunistáik nélkül, aki--,szenvedett népünk jobb éléket éltéphetetlen kötelékek fűz- j tóért.

nek a dolgozókhoz, mert köztük * Moícsán János

o

a Katóéi ísafancsiiQlcság fefaíefflé&Ye

A Békés megyei Katonai Parancsnokság közli Békés megye valamennyi lakosával, hogy a náluk lévő honvédségi felszerelést a legközelebbi időn belül adják le a helyi rendőrőrsön, vagy a karhatalmi parancsnokságon.

A felszólítás végrehajtásénak elmulasztása esetében a karhatal- mlsták a bejelentett, vagy a már tudott személyeket (akiknél honvédségi felszerelés van), átadják a katonai ügyészségnek.

firsxem csapatokat sxerrexnek Békés megyében is

Békés megyében is megkezdték az őrszem csapatok szervezését. A békéscsabai úttörőházban Ternei László pedagógus munkálkodik a cserkész- és az úttörőmozgalom legjobb tapasztalatait egyesíteni akaró kisdobos- és őrszem-csapatok létrehozázán.

A nevelők köréből — különösen a békési és a szarvasi járásiban — igen nagy az érdeklődés az új ifjúsági szövetség iránt,. Számosán kérik a csapatszervezési szabályzatot, amelyet azonban a szövet- | ség fővárosi központtá még nem Juttatott el a megyébe.

»*♦♦*♦*♦ '**♦*♦*♦♦*♦♦-'*

úi flivssftir I

8 Ftékés menvei Knnvvfárhan f

Békéscsabán, a híres Bá- | kés megyei Könyvtárt meglátogatta pénteken a város szovjet katonai parancsnoka. A töhh nyelven beszélő taramcsvok németül társalgóit a könntárosokkal. dirik, megmutatták a könyvtára- I kai s a töhh száz kötetes | eredeti orosz gyűjteményt | A vendég elismeréssel ♦ nyilatkozóit a tapasztaltak- | ró\. Shnkasveara, valamint * Thomas Mann és a modern, f haladé {rák eredeti kiadású | műveit kereste.

Orosz, angol valamint né- | met nyelvű szépirodalmi re- makművekhöt választott kölcsön olvasásra. A könnv- tárba iáró szoviet kévesla- pokkál is, lcHetilk az Oao- nyok, a. Krokodil és a Szov- jetszHA Ssoiúz című folyóiratokkal, s eay orosz—német szótárral megrakodva, elégedetten. távozott.

A paravánok látogatása után, később töhh tiszttársa és katonám is megieiavt a hákéscsskai könyvtárban. Bőként romantHkns regényeket. Stendhal és Balzac műveit kérték orosz nyelvű kiadásban. Ezek kiián azonban találtak más kedvűkre vaiá könyvet a választékból és a szállásaikon levő társaik részére is kölcsö- v írtak 'ű.vasnivalót a könyvtárból.

Békés megyei Népújság

A vésztői parasztok Kérése

Vésztőn az ünnepek előtt már megindult a szerződött sertések átvétele és szállítása. A dolgozó parasztoknak az a kérésük, hogy a lehetőséghez mérten az Állatforgalmi Vállalat gyorsabb ütemben bonyolítsa le a szállítást. Elsősorban olyan sertéseket szállítsanak, amelyeknél már lejárt a hízla- lási idő.

A dolgozó parasztok arra is megkértek bennünket, hogy kérésüket tolmácsoljuk az Állatforgalmi Vállalat dolgozóinak. Kérésük pedig az, hogy a községben több olyan dolgozó van,

aki levágta a leszerződött sertést a szállítás és egyéb akadályok miatt. Valamennyi szerződött sertés után a 400 forint előleget felvették és ennek visz- szafizetését most szeretnék rendezni, hogy később ne legyen különböző kellemetlenségük

miatta. Tegye lehetővé az Állatforgalmi Vállalat, hogy megfelelő igazolás mellett a szerződést felbonthassák, Illetve h I felvett előleget visszafizethes- | sék. A lehetőséghez mérten a

leszerződött szarvasmarha szállítását is kezdjék meg.-o o oÁlom9 álom • • •

Elmondom egy álom történetét, mely nagyon feldúlt. Azt álmodtam, hogy utazom. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen az ablak mellett és nézegettem a váltakozó tájat.

Egyszeresük betoppan a kalauz, s kéri a jegyemet. Nyúlok a zsebembe, nincs ott! Pedig határozottan emlékszem, hogy a zsebembe tettem. Kínos zavaromban motyogom a kalauznak, hogy — azonnal meglesz. — Ideges vagyok s már a leglehetetlenebb helyeken keresem a jegyemet: A fülemben, a cipőmben, a ‘hamutartóban, — mindhiába, nem találom. Hogy az ördög vinné el! — hebegtem, s lázasan keresem a jegyem a kalauz bozontos bajuszán. Hiába, nincs ott. Hanem a kalauz háta mögött egy szőrös mancsba pillantom meg a jegyem. Kapok utána, s beleütközök az ördög vigyorgó kévébe. Hé. komám! Fene a ronda képed, ide azzal a jeggyel, mert megkeseriilöd! — Brre se szó„ se beszéd, elkapja vitorla füleim és belegyömöszöl egy zsákba, vállra kap és nyargal velem egyenesen a pokolba. — No komám, most befellegzett a világ — mondom magamban v- kisütik kevéske zsírodat, felhúznak egy kéménybe, füstölni, nehogy megromolj.

Mondom — elég kellemetlenül éreztem magam abban a zsákban, mert nagyon kényelmetlen

volt ott kuporogni. Ezt az észreA kerítés bizony tönkrement, körös-körül a földön feküdt má- lottan, siralmasan. Hosszú évek óta nem tudták kijavítani, mindig elvitte a pénzt valami. Hol betegség, hol a gyerekek tanítása.

Űjév előtt azonban jó áron sikerült egy hízót eladmok, s Ilonka hamarosan elő is állt az urának:

— Gyurikám, most már addig semmire nem költünk, míg a kerítést meg nem csináltatjuk. így hiába vesződök egész nyáron a veteménnyel, csak a méreg esz meg, mert a szomszéd tyúkjai mindent kikaparnak.

Megbeszélték, s abba maradtak, hogy utánanéznek egy ügyes embernek. Pár nap múlva Ilonka diadalmasan jelentette: — Apus, én már fel is fogadtam egy embert, aki vállalja a munkát. Napszámba csinálja és kosatot is kér, — anélkül nem jön. Mindenki nagyon dicsérte. Hát nem néztem arra a kis ebédre, vacsorára, majdcsak főzőgetek valamit, kibírjuk ezt az egy hetet.

A napszámos másnap reggel be Is állított. Antinak hívta az egész falu — talán másik neve nem is volt. Azt beszélték róla, hogy egy kicsit „dilis“ mert fiatal korában volt egy jóképű felesége, de a menyecske kikapó« volt , s egyszer Anti ott kapta a legényt. Nem csinált nagy hűhót, összepakolta az asszonyt * mindenesAnti

tül hazaküldte a falujába. Aztán nekiállt és elbontotta a házikóját, még az utolsó téglát is széthányta. hogy az asszonynak még a „szaga" se maradjon. S újra építette. Azóta egyedül él.

Annyi biztos, hogy nem sok nézett ki az agyonfoltozott, rozzant kis emberkéből, de annál nagyobb volt Ilonka csodálkozása, amikor délben ebédelni hívta, s odakint azt látta, hogy a gödrök kiásva, az alapok beállítva, egyszóval reggel óta jó előre haladt a munka.

— Nahát ez, ügyes ember — mondta az urának — ettől igazán nem kell sajnálni azt a kis ennivalót. De jó ebédet is főztem. Zöldbab levest és túróscsuszát. .Tó nagy lábassal készítettem, hogy estére is maradjon. A konyha- asztalnál ültek le. s a háziasszony már merte is a levest az ura, s maga tányérjába egv-egy kanállal. de mikor Anti tányérjába készült tenni, az megszólalt:

— Sose fáradjon asszonyság azzal a roeregetéssel, tegye csak le ide elém azt a lábast, megeszem én abból is. Ilonka kissé megütközve nézett rá, de aztán szó nélkül elébe tette a néeyl iternyi levest. Mire ők végeztek a tányérkával, Anti is eltüntette a nagy lábassal. A túráscsuszával ugyanaz lett a helyzet, ök alig villáztak kettőt-ihármat, Anti a cserépvájling- ba hajolt és tömte magába villámgyorsan a rengeteg tésztát. I'ona mérgelődött, de azért mosolyogva kérdezte.

— Na, Anti, hát jólakott?

— Majd ha több lesz, többet eszek — volt a válasz. Mikor kiment azután a dolaára. Ilonka, sá_ padozva fordult az urához:

— Te. én még Ilyet nem láttam. Csak tudnám, hova fér bele eny- nyi ennivaló. Na, én ezzel szépen bevásároltam.

— Már mindegy fiam, benne vagyunk — csitította az ura. — Csak főzzél jót, sokat, látod, most sem lakott jól. Nehogy elvigye a hírünket, hogy éhezett nálunk.

A kerítés haladt. Anti dolgozott mintegy gép, este már a csillag is fent volt, de 6 még mindig fűrészelt, kooácsolt.

— Hagyja már abba Anti — kérlelte sokszor Ilonka — hiszen már nem lát.

—Me na nekem nem parancsol, hogy mikor hagyjam abba — volt a mérges válasz. Én annyit dolgozok, amennyi éppen jólesik.

Nem is szólt neki többet Ilona. Ki se nézeitt, úgyis majd megszakadt a sok dologban. Reggeltől estig a rotyogó-fortyogó tűzhely mellett állt, s gyúrt, kopasztott, sütött-főzött. A kisebb edények mind félre lettek állítva, a hatalmas kondérok, üstök és fazekak kerültek elő, amiket csak disznóöléskor szoktak használni. Már eddig levágott öt tyűkot, felgyúrt egy félzsák lisztet. A szakajtó tojásnak is vége lett, s a féloldal szalonnából csak a fapöcök melletti avas darabka lógott.

Atyaúnisten, csak már készen lenne ez a kerítés — sóhajtozott Ilonka valahányszor, ha a kamrában körülnézett. Szombat délutánra elkészült minden. Meg kell hagyni, gyönyörű munka volt, öröm volt ránézni, még drótot is húzott a tetejébe köröskörül.

Anti még motozott az udvaron, összerakta szerszámait, s végül bejött a konyhába a fizetésért. Ilonka már jóelőre odakészítette a pénzt, s most, hogy maga előtt látta munkában meggörbült, horpadt gyomrú, megható kis alakját egyszeriben elröpült az egész heti mérge, szinte megsajnálta és úgy érezte, kell neki valamit mondani búcsúzóul.

— Igazán szépen dolgozott Anti, nagyon, nagyon meg vagyunk magával elégedve. Hát maga meg volt-e mi velünk? ízlett-e a főztöm?

Anti búsan bólingatott néhányszor a fejével és így szólt:

— Nem panaszkodhatok, mert igazán jókat főzött az asszonyság. Csak, tudja, az volt a nagy hiba, hogy a múlt héten eltaláltam rontani a gyomromat, s ezen a héten nem volt semmi étvágyam. 'Viola.)

vételem közöltem is mindjárt a komával. Megnyugtatott, hogy hamarosan megérkezünk. Valóban, hamar oda értünk. A kapuban egy gyanakvó képű ördög kérte a kapucédulát. Azt mondta, hogy e nélkül nem lehat megközelíteni a purgatóriumot. Na, mondom, akkor nekem iff nem sok keresni valóm van uraim, veszem a kalapom és távozom. Nem addig van az — erös- ködik a koma — ennek az alaknak hivatalos jelenése van a fősárkánynál. Erre a beszédre az öreg megadta magát, engem pedig elég barátságtalanul betuszkoltak a pokolba. Földi halandónak ritkán van alkalma arra, hogy látogatást tegyen a pokolba, de nekem megadatott a szerencse. Itt-ott hatalmas üstök Totyogtak, ezek a főbűnösök tisztuló helyei voltak. Hátrább a pokol vége felé egy közös apasztó szerkezetben nyűglődtek az átlag bűnösök, nagy ricshjt csapva. Mondom is a komának, hogy rendszabályozza níeg őket, mert én nagyon szeretem a csendet. Nem hallgatott kérésemre, csak vonszolt tovább.

Közben elértünk egy irdatlan nagy épülethez, ez volt a pokol irodája. Itt székeltek az adminisztrátorok, káderosok — nagy súlyt fektettek itt is a kádsrlep- ra — elnökök, ülnökök, ellen- őrök, ellenőrzők ellenőre, főeU lenárök, valamint maga a Sátán. Mindjárt a Sátán elé vittek. Itt rengeteg léhűtő lebzselt, lesve a Sátán minden szavát.

Kísérőm oda tuszkolt a Sátán trónja elé és egy pillánál alatt eltűnt. Egy komor tekintetű ördög — gondolom ez lehetett az alördög — egy nagy könyvben nézegette bűneim lajstromát, majd elém terjesztette a vádat: két rendbeli tömeges csirke pusztítás, barátfüle vágás, valamint magzatelhajtás terheli lelkem.

Majdnem hanyatt estem a csodálkozástól. Amióta magam Ismerem, nem volt gyermekem, s még nem próbálkoztam meg azzal sem, hogy megfojtsam a fiam.

Védekezésnek helye nincs — mondta a Sátán — a bűnöket elkövetted, tehát bűnhődnöd kell! Majd összeül a tanács, i dönt sorsod felől.

Alig egy heti tanácskozás után — mert a Sátán sok értekezletre, megbeszélésre, gyűlésre, ankétra volt hivatalos — döntöttek sorsom felett. Az Ördögi Tanács úgy határozott, hogy a pokolban nem lehetek bentlakó, mert nagy bűn terheli a lelkem, ezért száműznek a földre, s ott kell vezekelnem.

így lettem földi halandó!

SZABÓ ZSIGMOND Kondoros.