Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-29 / 21. szám
NÉPÚJSÁG MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA ■arntw—wannwMü mu i j i11 SW ■BlWiBtmaWBlHMaMaMi^MHgliiniWBmw» two? 1956. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Ara: 50 fillér I. ÉVFOLYAM 21. SZAiM Békés megyei A dombiratost eset tanulságai Az elmúlt három hét magyarországi eseményei világosan megmutatták, hogy az ellenforradalmi erők nem egykönnyen adják fel a küzdelmet. Minden eszközt me gragadnak azért, hogyha már nem sikerült a népi demokratikus rendet, a proletárhatalmat meg- dönteniök, ott gyengítsék, ahol éppen lehet. Szemtanúi voltunk, amikor szétvertük fegyveres erőit az elleforradalomnak, minden erővel népgazdaságunkat akarták megbénítani: az üzemekben, gyáraikban, a vasútnál és egyebütt a munka felvétele ellen léptek fel. Természetes, nem mint ellenforradalmárok, akiknek céljuk visszaállítani az 1945 előtti állapotokat, amikor a nagytőkések, a bankárok és bárók uralták az országot, hanem a munkásság képviselőiként, a demokrácia „szent lovagjai“-'ként. Tudták és tudják nagyon jól, minél tovább sikerül gazdaságilag bénultá tenni az országot, annál nehezebb helyzetbe sodorják a proletárhatalmat, annál tovább tart a kibontakozás és esetleg gazdasági anarchiába taszíthatják hazánkat — inflációt idéznek elő, s ákkor újra megvan a lehetőségük, hogy a .zavarosban halásszanak. Ez különösképpen akkor vált világossá, amikor a munkásság nagyobb része dolgozni akart, de sehogysem tudott, mert akadtak mindenütt egynéhányan, akik ezt hangoskodással megakadályozták. Nem arról van szó, hogy minden hangoskodó az ellenforradalom híve, hanem arról, hogy a proletárhatalom ellenségei a becsületes embereiket is igyekeztek megtéveszteni és sztrájkra buzdítani. Már a november 4-e előtti események megmutatták, hogy a régi világ hívei se nmilyen esz- Iköztől nem riadnák vissza, amikor a proletárhatalom megdöntéséről, vagy annak gyengítéséről van szó. Ha november 4-e előtt nem riadtak vissza a munkások, a parasztok, a kommunisták vadállati módon való meggyilkolásától, miért riadtak volna meg attól, hogy ezer és ezer családot nyomorba döntsenek a sztrájkokkal. Nekik nincsenek erkölcsi gátlásaik, nekik egyedüli „szentségük“ a nagybirtok, a bank, a gyár, az arany, mely, ha vérben is ázik — csak az . övéké legyen. Mindegy, hogy Ottó „trónörökös“, vágj' Mindszenty „bíboros” adja erre az áldását. Ezekről nagyon nem is kell beszél, nünk, ez is. az is igen közeli isme-őse a .nr5',''ár proletariátusnak, a magyar oaras7^<é^r.p‘ De nem is erről akarunk most beszélni, hanem arról: most a- mikor látják, hogy a proletárhatalom erősödik, s a Kádár-kormány a legkisebb ellenforradalmi törekvést is szétzúz, a munkások zöme visszatér a gyárakba, az életet adó munkáskezek újra formálják a cipőt, a vásznat, a gépet és újra kattognak a vonatok kerekei, újabb lehetőségeket keresnek, ahol nyugtalanságot kelthetnek, ahol kárt okozhatnak. Most, hogy a városokban kicsúszott lábuk alól a talaj a falvakba húzódnak, illetve képviselőiken keresztül a falvakban akarják aláásni a munkások, a parasztok hatalmát. Azt mondanunk sem kell, hogy itt sem nevezik magukat ellenforradalmároknak. Nem mondják, hogy ők a népi demokratikus rend ellen törnek, hogy ők a proletárhatalmat akarják megdönteni, erről szó sincs! Egyszerűen Mindszenty „szózatához“ híven — ha csak néhány órahosszáig is — átveszik a hatalmat egy-egy községben, mint ez Dombiratoson történt. A múlt héten a törvényesen megválasztott tanács végrehajtó bizottságától egy tizennyolc főből álló csoport átvette a hatalom gyakorlását, mely kinevezte magát forradalmi tanácsnak. Igaz az, hogy elnökül e?v többcsaládos, szegény embert jelöltek ki és több becsületes embert is maguk közé hívtak. De mi- revaló ez? Hogy álcázzák magukat, hogy port hintsenek a falu becsületes embereinek a szemébe. Még említeni is felesleges, ha a munkások, parasztok hatalmát megdöntenék, minthogy erről még mindig álmodoznak — hiszen az éhes disznó is makkal álmodik! — mint a szemetet dobnák félre ezeket a becsületes embereket. De kicsodák is hát, akik az ellenforradalom szekerét tolták Dombiratoson, akik Mindszenty „szózata“ szerint jártak el? íme a mintakollekció: Puskás András jutási őrmester, Szabó István volt csendőr- törzsőrmester, Sípos Antal kulák. Temes János horthysta hadnagy. Igen. Ezek az emberek a múlt héten Dombiratoson átvették a hatalmat, felrúgva minden törvényességet. El lehet képzelni, milyen „rendet“ vezettek volna be a falun, ha karhatalmi szerveink a törvényes rend védelmében nem lépnek fel, ha az anarchiát előidéző elemek ellen néhány éra múlva a törvény teljes szigorával el nem járnak. Csak ízelítésül említjük meg. Rövid néhány órai „uralkodásuk“ alatt jutott már arra idejük, hogy beszéljenek arról, mennyi bért fizetnek majd a cselédeknek, hányadában adják majd ki kukoricaföldjüket kapálni. Azt hisszük, aligha szükséges kommentálni, hogy a munkások, parasztok nem kívánják a cselédek „rendjét“. Különben eziránt Dombiratoson is lehet érdeklődni. S a Kádár-kormány sem kívánja ezt, ellenkezőleg, minden eszközzel megvédi a proletárhatalmat a csendőröktől, a kulákoktól. De hogy most az ellenforradalmi ele- * mek a falvakban próbálkoznak, ott akarják gyengíteni a népi demokratikus rendet, ott nyugtalanítják a becsületes embereket — ez igaz. Ezért nagyobb éberségre van szükség a falvakban, mint valaha, ezzel is segítse a falvak lakossága a karhatalmi szerveket, hogy az ilyen próbálkozásokat mindenütt még csirájában elfolythassa- nak. (Cserei) Nyolc száz forintra emelték az állami gazdasági dolgozók minimális havi keresetét Az Állami Gazdaságok Minisztériuma és a Mezőgazdasági Dolgozók Szabad Szakszervezete a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 13-i rendelete alapján azoknak az állami gazdasági dolgozóknak a bérét, akik havonta huszonhat munkanapot ledogoznak és önhibájukon kívül eddig nyolcszáz forintnál kevesebbet kerestek, nyolcszáz forintra emelte a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendelete alapján az állami gazdasági fizikai dolgozók bérét. A ren. delkezésre álló báralap felhasználásával a gazdaságok munkástanácsa határozza meg. Az állami gazdaságok területén is alkalmazni kell a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak azt a határozatát, hogy aki saját hibájából nem dolgozik, nem kaphat fizetést. A műszaki és adminisztratív dolgozók részére — további intézkedésig — az eddigi fizetést kelt adni, de ezeknél is — a havi nyolcszáz forint a minimum. A terhes anyák tejjuttatásán felül a dolgozók gyermekei részére tizenkét éves korig gyerme- kenkint napi fél liter tej adható, 1.50 Ft-os kedvezményes áron, az anya- és gyermektejen felül a jövőben három forintért a dolgozók is részesíthetők tejellátásban. A dolgozók kenyérgabona juttatását változatlanul kell biztosítani és emellett a dolgozók fe- ; leségei részére is biztosítani kell a kenyérgabona fejadagot, minden megkötés nélkül. Azok az állami gazdasági dolgozók, akik az üzemi konyhát 113m veszik igénybe — a rendelet alapján a jövőben — családonként és hetenként két kiló hús-zsírellátásban részesüinek fogyasztói áron. Csaknem ötszáz mázsa teiporszállítmány megy Gyuláról a fővárosba karácsonyig A Békés megyei Tejipari Vállalat telepein — annak ellenére, hogy az utóbbi időben kevesebb tejet kapnak a termelőktől — igyekeznek ellátni a lakosság tej és tejtermék szükségletét. A Hóvirág sajt részbeni alapanyagait is gj'ártják és naponként általában 12 000—14 000 liter tejet szállítanak Budapestre. A vállalat gyulai tejporgyáráról az a rémhír terjedt el, hogy gépei közé kézigránátot dobtak, ezért ott szünetel a termelés. A vezetőség közlése szerint ez a hír teljesen alaptalan. A valóság az, hogy a kapitalista időkből származó elavult turbina, amely azóta éjjelnappal működött, a múlt hét végén elromlott, használhatatlanná vált. Ez négy napi kiesést okozott a munkában; a javítást azonban szorgalmasan végzik s előreláthatólag rövidesen már újra folytathatják a tejporgyártást. Raktárukban jelenleg 90 mázsa tejpor várja, hogy Budapestre szállítsák az Egyesült Gyógy- és Tápszergyárba. Ezenkívül karácsonyig még mintegy 400 mázsa tejport készítenek a fővárosi lakosság — különösen a gyermekek ellátására. A Békés megyei Tejipari Vállalat felkéri a termelőket — főként az állami gazdaságokat —, hogy tegyék lehetővé a lakosság, a gyermekek tej- és tejtermék ellátásának biztosítását. Az állami gazdaságok nagyobb mértékben szolgáltassák be a tejet, mint a- | hogyan azt az utóbbi hetekben | tették. A Mezőhegyesi Állami Gaz- j daságtól például azelőtt mintegy 7000 liter tejet kapott a vállalat, most pedig alig adnak naponként 2000 litert. Ismételten kérik a gazdaságok vezetőit és dolgozóit, törődjenek a városi lakosság, a gyermekek — így a fővárosiak — ellátásának biztosításával is. TERMELNEK a ruhagyári dolgozók Minden társadalmi lét fenntar. [ tásának alapja a munka. Ezt a • törvényszerűséget tartják szem előtt a Ruhagyár dolgozói. Ebben az üzemben, mint általában más munkahelyeken különböző nézetű emberek vannak. Az egyik így, a másik úgy vélekedik. így volt ez! a sztrájkkal és a munka megkez-! désével kapcsolatban is. Az em- | berek egy része dolgozná akart, a ! másik része viszont a sztrájk to- | vábbi folytatása mellett kardos-1 ködött. A Ruhagyárban a vita j mégis a munka megkezdésével | zárult. Ezt kívánták és ezt akarták a gyárban dolgozó édesanyák: Ezek az anyák tudják azt, hogy mit jelenthet családjuk számára a sztrájk túlfeszítettek voltak. Ehelyett más megoldást kell keresni. Az órabéres díjszabást maguk a dolgozók nem akarják. Mi legyen hát? Az üzem vezetői és a munkástanács úgy határozott, hogy továbbra is a darabbér-rendszert alkalmazzák Ha nem dolgoznak az üzemek,, nem lesz áru az üzletekben, nem tudnak ruhát és élelmet vásárolni kicsiny gyermeküknek. Megkezdték a termelést, megkezdték, mert megértették a dolgozók, hegy az ő munkájukra szüksége van nemcsak a megyének, hanem az országnak is. Ezt igazolja az a tény, hogy több helyről, így Szeged, Szolnok városokból jelezték j már, hogy szükségük van a kész árukra. A ruhagyári dolgozók1 munkája biztosíték arra, hogy az így megrendelt árukat a közeli napokban elindíthatják rendeltetési helyükre. Problémák is vannak a Ruhagyárban. A termelés megindítása nem jelenti azt, hogy az üzem minden bonyolult kérdést meg tudott oldani. Nagy gondot okoz az üzem vezetőinek a munka jövőbeni díjazása. Felmerült a kérdés, hogj'an díjazzák ezután a dolgozók munkáját. A régi normák alapján, darabbérben, vagy órabért fizessenek. A normák itt is A régi normákat megvizsgálják é* azoknál a munkafolyamatoknál, ahol az eddig megállapított idő alatt csak nagy megerőltetéssel lehetett az előírt százalékot elérni, ott módosítást eszközölnek. Az így elkészített javaslatot eljuttatják az illetékes szervekhez elbírálás és jóváhagyás végett. Reméljük, az említett szervek megértéssel fogadják a ruhagyári dolgozók ezen jogos kérésüket éa találnak módot az eddigi hibák kijavítására.
