Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-07 / 2. szám
e Békés megyei MUNKÁSOK. PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1956. NOVEMBER 7., SZERDA Ára: 30 fillér I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM A Szakszervezeteh Világszövetsége felhívással fordult a magyar szakszervezetekhez, hogy éberen őrködjenek a szocialista vívmányok felett. A felhívás hangsúlyozta: soha olyan egységre nem volt szükség a magyar szakszervezetek soraiban, mint most. Csak egységesen összefogva tudják megakadályozni, hogy a kapitalista rend hívei vissza ne állítsák a gyűlöletes múltat.. A Szakszervezeti Világszövetség egyben felhívással fordul a világ összes dolgozójához, hogy vállaljanak szolidaritást a szocializmust védelmező magyar dolgozókkal. MEN»! BÉKE! MUNKA! Ezekkel a szavakkal indítjuk útjára a Bélcés megyei Népújságot, a munkások és parasztok politikai napilapját. Rend! Béke! Munka! kell ahhoz, hogy éljünk, mint tavasszal a fű, a fa, a virág; éljünk, mint ember! Az élet tiszta igazsága vezérli to. ltunkat, ha az erényekről szólunk és akkor is a tiszta igazságérzet vezet bennünket, ha kíméletlenül j ostorozzuk a hibákat. Mi ehhez az igazsághoz hozzáadjuk a szocializmusba vetett hitünket, bizodal- munkat a munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok és kiskereskedők, diákok és szőtök segítő szándékához. Mindenképpen azt valljuk, hogy együtt, velük együtt kommunistáikkal és párton- kívüliekkel együtt, csakis így teremthetjük meg azt a szabad, demokratikus légkört, amelyben emberré válik az ember és együtt őrködhetünk, hogy seníkise tehesse túl magát többé a Magyar Népköztársaság törvényein. A népi egységre mindemképpen szükség van. Szemünk előtt történő események sürgetik a munkások, parasztok és megyénk e- gész dolgozó népének szoros ösz- szefogását, a rend, a béke, a munka jegyében. Rendre van szükség, hogy munkához láthassunk, hiszen minden perc késéssel szegényebbek leszünk. Éppen ezért szeretnénk felhívni a figyelmet ismételten azokra az eseményekre, amelyek október 23-án olyan helyes, tiszta szándékkal indultak el. Mi tudjuk, hogy az ifjúság, a muöicásoszüUy^szos cializmus eszményével kapcsolta össze követeléseit, s a jobb jövőbe vetett minden reményét. Tiltakoztak társadalmi rendünkben elharapódzott hibák ellen, amelyeket ők is fájdalommal éreztek. Nem akarnak törvénytelenséget, önkényt, hanem nagyobb darab kenyeret, tisztességes életet. E szent ügyet, e tiszta szándékot azonban beszennyezték felelőtlen emberek: a reakciósok, a- kiik a saját öncéljaikat követték.; Tudjuk miért, ök sohasem mondtak le és nem is mondanak le üzemeikről, gyáraikról, volt nagybirtokaikról. Mindent elkövetnek. hogy megkaparintsák újra halai- j mukat. Megdöbbenve vettük tudomásul azt a sok gyilkosságot, a- melyet a demokrácia jelszava alatt követtek el. Megdöbbentünk, de nem csodálkoztunk e fasiszta módszereken. Ismerjük az SS fasiszta, Horthy és Szálasi banda minden vérgőzös ténykedését. Or- goványhoz, Siófokhoz az első lépéseket tették meg azzal, hogy i sok becsületes dolgozót, kommunistát tartóztattak le és gyilkoltak i meg országszerte. Sikolt bennünk a fájás, hiszen I Ti fiatalok, Ti munkások nem j ezt álcáztátok! Osztozunk a gyászoló családok j fájdalmában és őszintén remény- j kedünk a "sebesültek mielőbbi gyó- I gyulásában, az ő vérük a szent fogadalom arra: soha többé nem adjuk visz- sza a gyárat, a földet, a hatalom örökre a népé marad. Kommunisták és becsületes pártonkívüli hazafiak! Napjainkban ezt kell megérteni, hogy a munkásosztály hatalmáról van szó. Ebben nem alkuszunk! | Mi azt akarjuk, hogy a dolgozó ' nép fiai járjanak továbbra az I egysemre, hogy minden dolgozó ' asztalán elegendő kenyér legyen. ' | Mi sohasem vesztettük el hitűn- ; | két a munkásosztályban és mi! 1 ezekben a napokban is bízunk a : munkások igaz belátásában. Megvagyunk győződve, hogy Békés- 1 csabán és másutt nem léptek vol- . na sztrájkba, nem tüntettek volna az utcán, ha a párt vezetői a teljes igazsággal álltak volna elé- | bük és nem hagyta volna magát megtéveszteni a munkásosztály, ha nem lett volna a sorok között olyan, aki fegyvert követel. Meg kellet* volna mondani a múlt és a jelen igazságát. A megrendült bizalmat a párt és a kormány iránt fokozta a fiatalság és a' munkások soraiba férkőzött reak- j ciós elemek öncélú bujtogatása és ! az, hogy Nagy Imre kormánya j nem harcolt a reakció ellen, hanem saját kormánya is úszott a fasiszta törekvések mocsarában. ; Ne feledjük azonban el azt sem,! hogy a bizalom hitele csak úgy j lesz meg, ha teljesítjük azokat a reális követeléseket, amelyeket a bizalom előlegezőivei szemben vállaltak; A követelések teljesítésének, biztató sugarának tekintjük a most megalakult Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, amelynek programját lapunk tegnapi számában közöltük. Előlegezhetjük bizalmunkat a kormánynak, hiszen minden erejével — mint ahogy programjában kimondja — arra törekszik, hogy népi demokratikus és szocialista rendszerünkét megvédje minden támadás ellen. A szocia.sta vívmányaink megvédése pedig előrehaladásunk biztosítás?.' az igazi, emberi élet kialakításának záloga. Álljunk tehát szilárdan a vártán munkások, parasztok, értelmiségiek és támogassuk Kádár János által vezetett munkásparaszt kormányt. Azonban a jogos követeléseik megvalósítására, amelyeket a kormányprogram tartalmaz, ismételten rendre, békére és munkára van szükség. Hiszen enélkül egy lépést sem tudunk előre tenni» Mi, a Népújság szerkesztőségének tagjai ma és mindig e törekvésekben segíteni kívánunk minden becsületes dolgozónak: ügy véljük, hogy ha még egyesek sztrájkot hirdetnek is, a munka, az emberi élet és a dolgozni akarók jó szándéka nem keveredhet el az anarchia tengerében. Ezért a rend megőrzésére, békére, s munkára hívunk fe! minden dolgozót megyénkben. Nyílt a magyar dolgozó néphez ! Honfitársaink! Munkás és paraszt testvéreink! Alulírottak: Apró Antal, Kádár János, Kossá István és dr. Münnich Ferenc miniszterek Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentjük, hogy 1956. november 1-én megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakítását. Erre a felelős lépésünkre annak a felismerése késztetett, hogy a reakció nyomása alá kelült és tehetetlenné vált Nagy Imre kormányán belül nem volt többé semmi módunk cselekvésre a népköztársaságunkat, a munkás-paraszt hatalmat, szocialista vívmányainkat megsemmisítéssel fenyegető mind- nagyobb erővel jelentkező ellenforradalmi veszéllyel szemben. Meggyilkolták a munkás- mozgalom több évtizedes múltra visszatekintő, megbecsült harcosait: Mező Imrét, a Nagy- Budapesti Pártbizottság titkárát, Kalmár elvtársat, a munkásmozgalom régi csepeli harcosát, Sziklai Sándort, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját. Ezeken kívül tömegesen irtották ki a munkásosztály és a parasztság más közmegbecsülésben álló fiait. Nem nézhettük tovább tétlenül a cselekvésre képtelenné vált kormány tagjaiként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják legjobb munkás és paraszt testvéreinket, rettegésben tartsák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék hazánkat és bosszú időre az ellenforradalom igájába hajtsák egész népünket. Magyar dolgozók! Honfitársak! Munkás testvéreink! Eiv-i társak! Elhatároztuk, hogy minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus fenyegető veszélye s a- zok népgyilkos bandája ellen, Felhívjuk népköztársaságunk minden hű fiát, a szocializmus minden hívét, elsősorban a kommunistákat, munkásokat, bányászokat, a dolgzó parasztság és értelmiség legjobb fiait, támogassák a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány minden intézkedéseit, egész népfelszabadító harcát. Budapest, 1956. november 4. Apró Antal Kossá István Kádár János Dr. Münnich Ferenc
