Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)

1956-11-13 / 7. szám

Békés megyei Világ proletárjai egyesüljetek! f PUJSAG MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1956. NOVEMBER 13., KEDD Ára: 50 fillér I. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Tíz teherautó élelmet szállítottak Békéscsabáról Budapestre Hétfő délelőtt tíz teherautóból álló karaván indult Békés­csabáról élelmiszerrel megrakodva Budapestre. Békés megye földművesszövetkezetei öt kocsi vágott baromfit, két kocsi rizst, egy kocsi hagymát és két teherautóra való vegyes élelmiszert: közte lisztet, cukrot, tojást, stb.-t küldtek a fővárosba. Az élelmi3zergyűjtés tovább folyik a megyében. Nagyará­nyú gyűjtést kezdett a Hazafias Népfront Békés megyei Bizott­sága is, számos község lakossági, a földművesszövetkezeteken keresztül eddig már újabb több vagon élelmet ajánlott fel a fő­városi lakosság ellátására. Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hagy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk ég a nép érdekében cselekedjünk Kádár János, a munkás-paraszt kormány miuisztsrelnökének beszéde Munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók, honfitársaim! dalmárok szándékait segítettéit elő. De igán arcát az ellenforra­dalom a íehérterrorral fedte fel az egész nép előtt, mialatt. Buda- j pesten a harc első szakasza folyt | és vidéken szórványosan a törne- 1 gek békés tüntetései zajlottak le,; azalatt egyes helyeken, így pl. a Dunántúlon, különösen pe­dig Bács megye déli részé­ben ás a győr-soproní vona­lon .jól szervezett fegyveres ellenforradalmi banditák szá­zával gyilkolták le állati mó­don a kommunistákat, egy­szerű munkásakat, paraszto­kat, értelmiségieket, minden haladó embert, akit ke­zükbe kaparintotta]?. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még bru- tálisabb roham formájában, ami­kor a kormány Budapesten tűz­szünetet rendelt el. A Városliget szóién a fákon magcsonkított forradalmárok függtek, egyes esetekben, hogy a fehértarrorista gyilko­sok — nem találva lakásán az általuk keresett személyt— megölték családját, a legki­sebb gyermeket sem kimélye. Ilyen volt a helyzet a múlt hét második felében Budapesten, j Fent még tárgyalásokkal szorítot- í ták ki a kormányból a kommu- i nistákat és általában még far- malis demokrácia volt, lent az utcákon, a házakban már dühön­gött az ellenforradalmi terror —, végveszélybe került a dolgozó nép hatalma, a magyar népköz- társaság, a dolgozó nép minden vívmánya. Már a múlt hét közepén vilá­gossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle ki­vezető út van: Az egyik — tovább járva a Nagy Imre-ikormány összeomlásra ve­zető útját. Előtérbe állítjuk a szovjet csapatok kivonásának kér- j dését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehérterror lemészárolja előbb Budapes­ten, majd vidéken a kommu­nista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal ro- konszenvezőket, majd vala­mennyi demokratikus hazafit, azután félredobja az ellenfor­radalom a Nagy Imre — és minden más demokratikus összefogásra alapozott kor­mányt, hogy tiszta ellenforra­dalmi kormányt hozzon létre. Ez az ellenforradalmi kor­mány azután megsemmisítve a néphatalom utolsó marad­ványait is , visszaadva min­dent: a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a földet a régi tulajdonosoknak, visszaültet- ! ve a nép nyakára a főjegyző­ket, az arisztokratákat, és a csendőröket, visszaállítja ha­zánkba a kapitalista földes­úri rendszert. Végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmatosító imperialisták­nak. Ez volt az egyik lehetsé­ges út. A másik út: minden erővel, a szovjet-csapatok segítségét is igénybevéve, gátat vetni az ellen- forradalmi hullámnak, megvéde­ni munkásosztályunkat, par ászt - Ságunkat, egész népünket, népi demokratikus rendszerünket, szo­cialista vívmányainkat és jövőn­ket a megsemmisítéstől, helyre­állítani törvényes és alkotmányos rendünket, a békés normális éle­tet, a jogrendet és hozzálátni égető és fontos kérdések megol­dásához, a sebek begyógyításá- hoz, új és szebb életünk kiépíté­séhez. A megoldandó kérdések kö­zött szerepel, hogy a rend helyreállítása után leüljünk tárgyalni a varsái szerződést aláíró országok kormányaival a szovjet csapatok Magyaror­szág területéről való kivoná­sáról. A szocialista, a népi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, nemzeti függetlenség és szu­verenitás biztosítása csak ilyen módon lehetséges, e súlyos helyzetből csak ezt az egyetlen kivezető utat írta elő kötelezően számunkra az ország és a nép érdeke. Mi ezt iaz utat választottuk. Nyíl­tan meg Ítéli mondani azt is: aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akiarja ezt, akár nem az ellenforradalom, az impe­rialista járom s a nemzeti függet­lenség elvesztése mellett adja le szavazatát. • Ma igazán csak az áll a népi ha­talom és a nemzeti függetlenség ü- gye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és le­hetséges segítséggel — a szovjet csapatok segítségét is igénybe vé­ve — zúzzuk szét iaz ellenforradal­mat, erősítsük meg népi köztársa­ságunkat és azután üljünk le, tár­gyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország területéről való ki­vonásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még néhány fontos po­litikai kérdés, mely népünket ma különösen foglalkoztatja. Elsősorban a megbántott nem­zeti érzéssel kapcsolatos kérdéseit- j re gondolok. A magyar Forradal- j mi Munkás-Paraszt Kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kcssuth-címer legyen, honvédeinkj egyenruhája feleljen meg a ma-’ gyár hagyományoknak és március lS.-e ismét a magyar szabadság- harc pirosbetűs ünnep legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötele­ző idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon maga választhas-, sa meg. Szintén hagyományaink­hoz híven vissza kell majd állítani iskoláinkban az osztályozásnak ná­lunk régen megszokott módját, hogy a legjobb az egyes osztály­zat és ne az ötös legyen. Sokat foglalkoztatja ma a közvé­lemény egy részét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kap­csolatban a következőket mond­hatom: Nem tudjuk'másképp jövő fel­adatain^ megoldását elképzelni mint úgy, hogy a legkülönbö­zőbb pártállásponton és világ­nézeten lévő emberek részt és felelősséget kapnak és vállal­nak az ország ügyeinek vitelé­ben minden fokon. A legszélesebb demokratikus nemzeti összefogás, az igazi , népfrontpolitika alapján állunk | s ennek megfelelően a Magyar 1 Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szó legtisztább ér­telmében vett nemzeti egység­front kormány és az is marad. A kormány november 10-i ülésén elhatároztuk, hogy legkésőbb január 1-ig vég­rehajtási határidővel a munkabéralapot fel kell e- meini tíz szálalékkal, még­pedig úgy, hogy az ezer- kétszáz forintnál keveseb­bet kereső munkások bé­rét tizenöt százalékkal, az ezerkétszáz—ezerötszáz fo­rint közötti keresetű mun­kások bérét nyolc—tíz szá­zalékkal fel kell emelni. I Ugyanezen az ülésen elhatá­roztuk, hogy a gyermektelen sé­gi adót eltöröljük. Megerősí­tette a kormány a dolgozó pa- ! rasztságot sújtó beszolgálta» tási rendszer eltörléséről hozott j korábbi határozatot is. Ezeken ] a rendszabályokon túl ma to­vább nem mehetünk. Ellenke­ző esetben az 1945—46-os év­hez hasonlóan pénzromlás, in­fláció kezdődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozók javát szolgálná, hanem csak a szen­vedéseit fokozná. A kormány határozatot hozott ara is, hogy a harcok következ­tében hajléktalanná vált károsul- megoldása érdekében az összevo­nás révén felszabaduló egyes minisztériumi épülete­ket lakás céljára kell átadni. Ugyancsak örömmel fogadta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy koráb­ban irodáknak használt épülete­ket a kormányszervek rendelke- lcezéseire bocsájtja. Munkások, parasztok, értelmi­ségiek, honfitársaim! Országunk és népünk nem egyszer volt már a maihoz ha­sonló súlyos helyzetben. Ezeken a nehézségeken népiünk összefogott erejével, lelkesedésével, forró ha­zaszeretetével még mindig úrrá lettünk. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ren­dületlenül bízik népünk alkotó erejében, s bizton hiszi, hogy sike­resen leküzdjük mai nehézségein­ket is győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét Kidőlhetem, hogy az egész or- 'szág területén — mind a főváros­ban, mind vidéken — a Magyar Népköztársaság ellen intézett fegy­veres támadást leverték. Az egész ország vidéki területén —egyes Komárc-m megyei falva­kat kivéve — ahol lövöldözéseket rendeztek a Budapesten szétvert és innen kiszorított fegyveres tá­madó csoportok szétszórt marad­ványai - teljesen helyre állt a tör­vényes rend. Budapest egész terü­letéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. A megsemmisített fegyveres támadó csoportokból megmaradt és nappal a pincék­ben és más helyeken rejtőzködő orvlövészek este előbújnak és ki­sebb bandákba verődnek. Csü­törtökön este több helyen áruhá­zakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg és fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdál­kodtak. Felgyújtották például a Royal Szálló épületét és foszto­gattak a Rákóczi úton a Gutt- mann áruházban. A lakosságban általános az óhaj a törvényes rend, a bé­kesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosz­togatással, a gyújtogatással szemben, mely jelenségek Budapesten még ms is sok kárt, szenvedést és meg­próbáltatást okoznak a bé­kés lakosságnak. Három alapvető feladatról kel' nyíltan beszélnem: 1 Az ország határállomá- sain — és most már Bu­dapest felé megindult vonato­kon — a testvéri, szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelentékeny mennyisé­gű élelem- és gyógyszerkülde­mény van. Az ország számos vidékén nagymennyiségű hí­zottsertést és más élelmiszert gyűjtöttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmi­szer gyűjtésében becsülettel vett részt hazafias parasztsá-! gunk is. Budapest népe ugyan­akkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küszködik. P Budapesten a harcok so-! rán igen sok lakás meg- j rongálódott, vagy teljesen el- | pusztult. Sok család a tél kü-1 Bzöbén hajléktalanná vált. Q Az üzemekben, a bá- nyáknál, a vasúti és köz­úti forgalomban bekövetkezett | munkakiesés miatt a most dől- i gozni kezdő gyárak nyersanyag, de különösen szén, olaj és másj fűtőanyaghiánnyal küzdenek. A j tüzelőanyag-hiány a budapesti háztartásokat is fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzet­ben? Mindenkinek a maga helyén,‘ a feladatkörében haladéktala­nul munkához kell látnia, tel-1 jes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország népe teljes egyetér­tésre jusson néhány alap­vető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok? 1 Egyetértésnek kell lenni * abban, hogy az október 23-án megindult népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresen­dő, amelyeket az ország és a párt vezetésében döntően befo­lyással bírt Rákosi-klikk köve­tett el az ország dolgozóinak kárára. Tudni kell azt is, hogy e káros cselekedetekkel és mód­szerekkel szemben fellépő tö­megek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban részt vett tömegek nem a ma­gyar népköztársaság népi ha­talmának meerendítése, hanem annak megszilárdítása és meg­erősítése volt a célja. O Amennyire teljesen vilá- 3 gos már, hogy a tömeg- megmozdulásban tiszta szándé­kú emberek vettek részt, to­vábbá, hogy még a fegyveres felkelésben részt vett fiatalok nagy része is a szocialista rend­szer és a népköztársaság hívé­nek vallja magát — a fegyveres felkelés a tömegmegmozdulá­sok részvevőinek soraiban kéz- j dettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek 1 azx)k az ellenforradalmárok, a- j kiknek célja nem a hibák kija­vítása, hanem a magyar nép- köztársaság államának, a dől- j gozó nén hatalmának megdön­tése volt. Tudnunk kell, hogy a % ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta á kormány ti amelv- nek az állandó személycserék is mind jobboldalibb színezetet\ adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn be­lül magát Na«v Imrét, mint e- gyetlen kommunistát is felesle­ges és elavulttá vált holmi­ként kidobta volna a kormány­ból. Ezt Mindszenthv bíboros politikai fellépése sok dolgozó­val megértette. Az államhatalom ellen fegy- j verrel harcolók összetétele s I ennek megfelelően a fegyveres! felkelés jellege is gyorsan vál- j tozott. Miközben kiváltak a né- j pi hatalmat megdönteni kívá- j ló ifjak a harcból, letéve vagy j átadva a fegyvert, rohamos. «értékben aktivizálódtak a bőr- ! ;önből kiszabadult bűnözők ha- | la, továbbá a békés polgárok harcát mindaddig viselő sze- nélyek, végül a nyugati hatá­rainkon túl régen lesben álló mit Horthy katona- és rendőr- isztek. Ezek fegyverhez jutva émtetteket követtek el, nö­velték az anarchiát, az ellenforra-

Next

/
Thumbnails
Contents