Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)

1956-11-21 / 14. szám

2 Békés megyei Népújság 1950. november 21., «terít IiMii száza Ié ÉÉÉá Az MSZMP Megyei Intéző Bizottsága kivesse a 5ó péidál EáfeéfMvabán a munkáé-pqkhkzí ielhMofe» magRlakul- tek a honvédség hmtéMü a ksr­hatelrm saéaaóok, »melyek legfőbb Sekwtet»: a rend és legyébon biz- tceítéiBa, valamárvt a hcJr6r*égfo«n a munká/t felvenni akaró becsüle­tes dolgozókat fé’e'emben tartó, feJetWeri «Eenfrvrradabni agi-báto­rsfc leaz-ereÍÉse és leteaiezáse; a földem mélkülá termelő munka és a nyugodt élet biztosítása. — ---------9 o e--------------­Sz arvasról jelentik A szarvasi üzletekben nagy a vásárló közönség száma. Az üz­letek még ezidáig ki tudják elé­gíteni a dolgozók igényeit. Az utóbbi időben az áruk igen megfogytak, ennek oka az, hogy a dolgozók nagy mennyi­ségben vásárolják az olyan árukat, amelyek ilyen nagy mennyiségben nem szüksége­sek a mindennapi életben. * A szarvasi ktsz-ek dolgozói igen becsületesen kiveszik a munkából a részüket. Pl. a Vasipari Ktsz, a Ruházati Ktsz. A dolgozók maguk őrködnek a munka folyamatosságáért. I A Szarvasi Gépállomás terü­leteihez tartozó tsz-ek, vala­mint egyéni dolgozók földjein folyik a munka. Á még el nem vetett vetést és vet őszé irtást végzik a traktorosok. I n . az msük p Bnt*­LJSHSJ- ko­rt&übiiíi toataroieiot boaoM több tucat olyan ember ügyében, akik i Rákosi-klötk póli'ikáját kép'.n- settéSi e párt, a íámedabni és ét- tami élet veaető posztjain. Ezeket a volt párt, téraadalini és állami vezetőket arra Miteiezíék, bőgj térjenek vissza eredeti foglalkozá­sukhoz, és dolgozzanak úgy, mint bz állam bármely más polgára a termelésben, az építő munkában. I toMWM 1 " '1££ü£ >iefttud±uk, hogy többék között Szalai Bélót, Végh Bélát és Acs Lajost, a veit Közpowü Vezetőség titkárait. Horváth Mártont, a volt Szabad Nép szerkesztőbizottságá­nak veaetöjét, Martusek Tivadart és Kukucefea Jómon, a volt KV- nek és a Szabad Nép szerkesztő­bizottságának tagjait, Hidas Ist­vánt, Hegedős Andrást és Kovács Istvánt, a volt Folitdkai Bizottság tagjait, Báréi Andort, a Tervhiva­tal voit elnökét, Andies Erzsébe­tet, a volt KV oszíályverac.tőjét, Mcm Györgyöt, a volt legfőbb ügyészt, továbbá Hazai Jenőt, volt honvédelmi miniszterhelyettest, Szabó Istvánt, a Honvédelmi Mi­nisztérium volt személyügyi főcso­port főnökét, Tóth Lajost, volt ve­zérkari főnököt és másokat az in­tézőbizottság íelszóáította, hagy íésjeruek vis»a sn*ikeh«lySsre, &2 •restell fogta hkozAwA he*. ~~ " és az MßaSifflP a frmr üwm ^ jelét »dia, hogy «íhaWpmíj* ma­gát a Rákosi. G**ő Doütsk« k&s­vis^őjéáol. A dolgozó ná# eit megnyngvasKíü veszi dudomá»il. Ezt tei«í stfigymifeái / iiitézóbizottsófía. Az edd'« koaaM határozatok és azok fo&amata6 rtsegvsiiósífeása tani jelét ad^*», hogy el akarj« határok» wmgé£ a Rákösd, Gerő politika Fi . ft* mái - tol Azonban a lakosság — a aad véleményünk is ez — túl lassú swdk hatja ezt a folyamatot. Nag bmé- nyugvási eredményezne. ha a*, in­téző feizciiság a legrövidebb időn beiül nyüvánosságra ho.sná az mtézfeetiéseket — és e* vonat­kozik a megyei .fanét*«* és más szervekre is —, amelyek «Itané- csolják a köpenyegfergatókat, a várakozása álláspontra hdyezfce- dőket, aldk neon .iearanek jsarnnsit a .szocializmus ügyéért, ta elvtelen koirrórtstákat. ti ifläiai tad I tetía — minden káderlap nélkül — kik azok, akik hűek pártunk­hoz, hűek a néphez, « népi de- mokEKtikus TrendfSE-arhcz. s képe­sek azért szívvé Wkäekkel hfsreei- ni, do!Pózna. Az ilyen őszinte, igaz szocializmus építésében bízó em­berek a rend helyreállításának biztosítékai vr~ ms~»ii.i— -i ír ii r *,r ’iiT* vt*l,‘1*»»ii*>«***i*^*«^*«*^|*«*«lfs*‘i Ssüvósi Lajos: KÖZÉPISKOLÁSOK {Regényrészlet) L átva, hogy a fiú értetlenül néz rá, tovább magyarázta; — A bűn legtöbbször nincsen benne a dolgokban. A bűnt leg­többször a nőben megtes tesült go­nosz váltja ki. Gondolj a táncra. Tele van erptikummal, mihelyt növel táncolsz. Ne bízz a nőkben! Nem bízhatsz a bárhölgyekben, akik odatelepednek az asztalodhoz és jól megvemdógettettk masukat veled. — De tisztelendő úr, nekem nincs is dolgom ilyenetekéi. — Csak ilgy mondtam ezt. De nem bízhatsz a társaságbeli saép- asszenyókban sem, alakét a há­zasság szentsége köt. Hiszen, aki az ura bizalmát megcsalja, ben­ned, az idegenben, hogyan kelthet­ne bizalmat? Vagy az özvegy, alti játszani kezd veled anélkül, hogy a lelke tisztaságára vigyázna? önmaga értékeit horogra fűzők­ben hogyan is bízhatnék az em­ber? Nem kelt bizalmat a mai fia­tal lány sem, akit érett asszonyt is elpirító ruhában, száján rúzzsal a bálteremben találsz. Semmi más vágya nines, iránt tetszeni, szóra­kozni. És a strandok sok mezte­lensége... Ahová nézel, démonok, .11 dérnek, éjjeli lepkék vagy ezek könnyűvérű követői. Nagyot sóhajtott. — Visszasírom azt az időt, ami­kor a rúzs06 száj, kifestett are a színésznők ,(hivatalos megjelenési lármája“ volt, színpadon kívül .pe­dig csak a félvilégi nők használ­ták. Amikor nem tartották volna urilánynak azt, süti körmét festi vagy nyilvánosam cigarettára gyűjt, vagy hosszú nadrágban je­lenik meg az utcán, fürdőn, sport­pályán, mert úri lány ilyent egy­szerűen nam tatt. Akkoriban csak az utcalányok tegeaődtak is­merős és ismeretiem fiúkkal. Megromlottak erkölcseikben a mi lányaink. Dénes szótlanul ingatta a fe­jét. — Nem adsz igazat nekem? — kérdezte a pap. — Nem tudok igazat adni, tisz­telendő .úr kérem. Tisztelendő úr «ilyan embereiéből, olyan nőkről beszél, akikhez nekünk semmi közünk. Az ilyen fajta nők már lassan eltűnnek. Azok a lányok, akikkel mi találkozunk, mások, mint amilyenektől tiszt élendő úr beszélt. — Tévedsz fiaim. Az asszony! ■v»e-w^ »P tiS* állat mind egyforma. A mai lá- nyok nem érdemelnék megbecsü­lést. Tsmuld meg magasról nézni a nők világát. A táncteremben, a rtrandon, a korzón, amikor fel­forrósodik a véred, legyen a jel­szavad; szent közömbösség. Rövid szünet után még hozzá­tette: — Félj, óvakodj a mai nőktől, fiaim, bűnbe vásanek! Vagy talán már bűnbe is vittek.;; Ftánes összerezzent. A pap el- villanó .szemmel nézett a fiúra Még közelebb húzódott hoz­zá. — Ugye fiam, már bűnbe is vitt a szép Tápler Rózsa? A fiú felegyenesedett, de nem mert a papra nézni. Ismét magába rakkadt. A pap megsímogatta Dénes fe­jét. A fiú, maga sem tudta miért, megborzongott erre az érintésre. — Beszélj, gyermekem. Köny- nyits a telkeden. Dégy bizalommal hozzám és én isten íegítségével ja­vadra leszek. Dénes felnézett a panna. A fiú szeme homályos lett a könmvektől. Egy nagy künmytssepp kigördült a szeméből, végigfutott az arcán és megállt, mint esy csillogó gyé­mánt: a sz«ry*dé« és a megbánás drágaköve. — Én bízom a tisztelendő úr­ban. Nagyon bízom. Tudom, hegy segtíeni fog, hiszen elvon szépen basáéit erről a hittanórán is. Megragadta a pap kezét. — Ugye segíteni fog, tisztelendő úr? Segítsen rajtam, mert én o- lyan szerencsétlen vagyok. A pap megsímogatta a fiú hom­lokát. — Nyugodj meg, gyermekem. Légy bizalommal hozzám. Mondd el, mi bánt. Isten kegyelme nem hagy el. Beszélj, fiam! A megtérő bűnösnek megbocsát az Űr. És Dénes beszélni kezdett. Ar­cán peregtek a könnyek, száján nehézkesen akadozva, megformá- latiamul bukdácsoltak elő a mon­datok. Gyötrelem és kin vdtt min­den szó, amit kimondott. Amíg beszélt, gondolatban újra végigél te a lopást. Látta magát, amint riadt arccal lesurrant az iskola hátsó lépcsőjén. Ismét érezte, hogy te­nyere megizzadt a pénztől és a félelemtől. Gondolatban ismét ott volt a cukrászdában és fölényes arccal fizette ki a tortát. HaMotís Oswald gúnyos hangját, ahogy Zárabót igyekszik; gyanúba kever­ni. A pap asszeezorííott szájjal hallgatta a fiú szevaét. Arca nyu­godt volt, de belül meglepetéssel vegyes zavart érzett. Végre, vég­re kiderült, ki volt a trftvej. Ki gondolt volna erre a csendes fiú­ra? S már azon töprengett, mire is lehelne leöiasanátaá. — .Nagyon bánt, hogy leptem. — Dénes már nem sírt, de meg­gyötört arca mutatta, h*gy mélyen v*—V. we—vjf—* rettenetes belső tusán marit ke­resztül. — Nem tudok aludni a léSkáismetietfureteléstól. Egész éj­szaka hánykádom az ágytx'in. Nem tudom és nem is merem be­hunyni a szemem. Mit tegyek? Se­gítsen rajtam tisztelendő úr1 Zám- bó ártatlan. Mindig segített, jó volt hozzám és most őt vádolják. Már gondoltam arra is, hogy oda- állok az egész iskola elé és min­denkinek megroaaüom, hogy ón voltam... a tóival. Alias, utolsó ember vagyok! Becsaptam, meg­csaltam mindenkit. Hazudtam a társaimnak... F* eked ton beszél t és sióméból ismét megindultak a kömy­nyek. — Nem, nana akarok rongy em­ber lenni. Szeretnék megint tiszte lefkiismerettel a gyerekek »nemé­be nézni. Szeretném levetni ezt az aljas vétket. De nem bírom... Mit tegyek? Mit tehetek? Segít­sen, tisztelendő úr! A pap felállt és az abiaédhos lé­pett, kifelé nézett. Dénes öcs«'tör­ten ült a széken. Könnyektől csil­logó arccal, nedves szemmel né­zett körül a szobában. Szeme , a fa­lon függő feszületre, a Máriekép- re, majd a pap hátára tévedt. — Miért nem szól, teaWsndő úr? Göcae hátmícrdu‘t. Leveyta fe- ketekeretee cvjkierót, megtaeiilt« a kis szarvasbőrral és messeÄslt: A francia dolgozók növekvő rokenszenvet matatnak a párt iránt Thorez cikke a l'Hucnanité-ben egy pillanatig is habozott volna egy olyan kérdésben, mint a magyar kérdés. Bármilyen hi­bákat is követtek volna el a múltban Magyarország kommu­nista vezetői, bármilyen sürgős is lenne ezeknek a kijavítása, a munkások megértik, hogy az elsőrendű kérdés az or­szágban a szocializmus vív­mányainak megvédése az el­lenforradalommal szemben és ennek érdekében a munkás­osztály pártjának megőrzé­se ebben a nehéz időszakban. íme. ezért van az, hogy a francia dolgozók határozottan állást, foglalnak a magyar dol­gozók és a szovjet hadsereg mellett, amely kötelességét tel­jesíti akkor, amikor -eleget tesz a kérésnek, hogy támogassa a magyarországi munkásokat a fasiszta agresszió elleni harcuk­ban. Thorez hangsúlyozta, hogv a i francia munkásosztály határo­zottan visszavágott a reckció- I nak. hogv a frarndia dolgozók nö- • vekvő rokonszenvet tanúsíta­nak a kommunista márt iránt, j Thorez óiból emlékeztet arra, hogy a párt egységét úpv kell őrizni, finnt a szemünk világát, mert az egység és ez ösezefor- rottság a legfőbb feltétele a ke­nyérért, békéért és szabadsá­gért folyó harc sikerének. Párizs. (Agerpres). A 1*H Li­mán ité közli Maurice Thorez cikkét, amely hangsúlyozza, hogy a Francia Kommunista Párt határozottan elítéli a szo­cialisták vezette kormány ál­láspontjától felbátorított fasisz­táit aljas provokációit. A magyarországi események­kel kapcsolatban — írja Tho­rez —, a burzsoá sajtó, a rádió, a film féktelen kampányba kezdett, hogy elterelje a figyel­met az algériai háborúról és az Egyiptom elleni agresszióról. Pártunk egész története ar­ra tanít — folvtet+a Thorez—, hogy a nőkor az ellenség ilyen, t á­madásokat intéz ellenünk, kőt dolog történik: egyrészt fokozódik soraink összetar­tása, mint ahogy most is éj erőkkel gyarapodtunk, más­részt pedig bizonyos zavar támad, ami a gyenge és ha­bozó elemek eltávolodásához vezet. Thorez kiemeli, hogy a reak­ciós erők offenzívúj ával szem­ben egyesek habozó magatar­tást tanúsítottak és nem tudták, mi az, amit ilyenkor minden kommunistának tennie kell — azt, hogy a nemzeti érdeket össze kell kapcsolni a proletár internacionalizmus érdéltével. Nincs egyetlen forradalmi munkás sem — írja Thorez a továbbiakban —, aki akárcsak Örömök - disznótorok — hevesebb a gond, és ha még ehhez hozzá adjuk, hogy a kor­mánynak a zsír-dézs- ma megszűnéséről szó­ló rendelet# javította a közellátást is. Navon- liént friss húst, szalon­nát és egyéb cikket vá­sárolhatunk az üzle­tekben, sőt a piacon is. Olyan intézkedés volt ez, amelyre évek óía áhíta ttal vártak ez em­berek. 'Sok, sok ilyen örö­möt kívánunk minden dolgozó családnak. az emberek a forradal­mi munkás-paraszt kor­mánynak ezt a rende­letét— akárcsak a töb­bit. Sajnos, a Rúkosiék erre soha nem lettek volna képesek. Ezek­ben a napokban mind több helyen telnek meg a zsírosbödönök. Az éléskamrákban kolbá­szok, sonkák és oldal- szalonnák csüng enek alá. Több a zsír, a hús nősen az utóbbi évek­ben, hogy amikor egy család a 4—6, vagy ép­pen 8 kiló zsír beadá­sát teljesítette, a csa­tádnak alig maradt va­lami. Ma már nem hi­hetetlen, hogy a levá­gott sertés legkisebb darabkája is azé, aki felnevelte és meghíz­hatta. Örömmel fogadták Itt a hideg idő, kez­detét vették a téli örö­mök: a disznótorok. Öröm, különösen ma, amikor nem kell az irodákat végig j'&rni, a- míg keserves félnapok után az engedélyt si­kerül megszerezni. Ká­dár-kormány törvé­nyes rendelkezéssel megszüntette a kötele­ző zsírbeadást. Ez is a dolgozókról való gon­doskodás, hiszen külö­Nem felejtik el a% &S~ek rést&tetf&wti met váltott M a német népből, anélkül, hogy már előre pontosan tudta volna, a büntet« milyen sokaságát hajtja végre majd ez az elrt-SEerveaet. S hogyha vela- mi még él a német nép emlékező- j tébsn, sírkor ez az SS-re, vala- ; mint a SA-ra való emlékezés, me­lyei tagjai semmiféle .gaztettől nem riadtak vissza. A „Frankfurter Neue Presse“ c. nyugatnémet lap az egykori SS- tiszteknek a bontó NATO harisé-; regbe való átvételéről a követke­zőket írja: „A világ tudja, begy az SS-ék Hitler tudtával és be- 'leegyezésével még a gyilkosságtól *em riadtak vissza, s terrorurafl- mat teremtettek. Himmler „feke­te testületé“ borzalmat és féléi-1

Next

/
Thumbnails
Contents