Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-15 / 294. szám

1953. december 13., csütörtök ViUauawU VUpt 5 A BULGÁRIAI VIHARSAROK A csitálisték titkárával és a tol­máccsal egy szerdai napon elin­dultunk észak-nyugati kőrútunk­ra. Útirányunk hatalmas varga­betűvel a Balkán-hegységen ke­resztül a Dunáig és vissza Szó­fiába vezetett. Főbb állomásaink Berkovica, Mihaj lovgrád, Belog- rádcsik, Kula, Vidin és Lom vol­tak. Gyönyörű napsugaras időben indultunk útnak. Hosszú, kanyar­gós szerpentin úton, csodálatosan szép tájon haladtunk keresztül, amíg eljutottunk a hegygerincig, a Potrohán hágó legmagasabb csúcsáig. Az őszi napsütésben tün­döklő Balkán-hegység (bulgár ne­vén Sztárá Plániná) kopár,. rozs­dabarna színű déli oldala érdekes színhatásával megkapó képet nyújtott. A hágóra érve felemelő kép tá­rult elénk. Az új Bulgária min­denütt ismerős vonása az építke­zés. Itt hatalmas víztároló ké­szült a hozzá való erőművel. El­ső pillanatban érthetetlen volt részemre, hogy a medencét miért építik a hágó legmagasabb pontjára. Később, lefelé menve még három hasonló építményt lát­tam lépcsőzetesen egymás alatt. A medencéket hatalmas átmérő­jű csövek kötik össze. Ezek a csa­tornák a tárolt víztömeget lépcső­zetesen engedik alá. Ezt a nagy esést használják energiatermelés­re. A már egyszer felhasznált víz­tömeget ismét medencékbe gyűj­tik és megint leengedik, hogy 200—300 méter zuhanás után to­vábbi energiát termeljen. Bulgá- •jában sok ehhez hasonló vizierő­.rűvet építenek, mert bőven van hegyi patak, melyet duzzasztással áramtermelésre tudnak befogni. Első állomásunk Berkovica — járási székhely — volt. Itt megte­kintettem a járási csitálistét (Ta­nulmány utammal kapcsolatos ész­revételeimből ezúttal munkaterü­letemre vonatkozólag is közlök adatokat.) A csitálisték évszáza­dos múltra tekintenek vissza. Az elsők 1356-ban alakultak. Bulgá­ria ekkor még török elnyomás alatt sínylődött. Társadalmi gyűj­tésből létesítették őket a bolgár hazafiak a törökösítés megakadá­lyozása céljából. Valamennyibe szerveztek könyvtárat, melynek vezetője vagy a helyi tanító, vagy ''aiamelyik felvilágosultabb dol­izó volt. A csitálistékben — ma­gyarul: közművelődési körök —* írást-olvasást tanítottak, színielő­adásokat rendeztek, sőt, társada­lomismertető előadásokat is az ak­kori bolgár dolgozók részére. Ez­zel a nemzeti öntudatraébredést szakadatlanul ti segítették. Az első szocialisták a csitá­listékben kezdték terjeszteni a szocialista tanokat. A nép nagyon szerette a művelődési köröket, mert belőlük nemcsak tudást ka­pott, nemcsak szórakozást nyert, hanem erőt is merített a harcok­hoz. A jelenlegi vezetők többsége a csitálistékben kezdte munkás­ságát. Ezeket a kulturális intézménye­ket termédek könyvvel látták el. Az az elv, hogy a könyvtárban legalább annyi könyv legyen, mint amennyi lakosa van egy-egy hely­ségnek. A gyakorlat azonban még ennél is kedvezőbb képet mutat: — három-négyezer lakosú község­ben hét-nyolcezer könyv van. A színjátszó csoportok tevé­kenysége is figyelemre méltó. Egy háromfelvonásos mű tanulási és próbaideje 4—5 hónap, de ezzel valóban biztosítják a darab sike­res előadását. A következő állomás Mihájlov- grád volt. A városba vezető or­szágút mentén sok emlékmű áll. Ezek az 1923. szeptemberi felkelés emlékét őrzik. A felkelés kommu­nista áldozatainak dicsőséges ön-, feláldozását megörökítendő céllal emelte a város lakossága. Itt csaknem minden talpalatnyi hely­hez munkásmozgalmi esemény fűződik. A bolgár „viharsarok“ bővelkedik munkásmozgalmi ha­gyományokban. Ezeket a hősi ha­gyományokat a nép nagyra be­csüli — minden nagyobb ese­mény színhelyén emlékoszlop áll és minden helyen, még a legegy- szerübbön is, tábla emlékeztet a szabadságért vívott küzdelem egy- egy hős epizódjára. A megemlé­kezés nemcsak kőbe van vésve, hanem mélyen az emberek szívé­be és tudatába is. A felkelés em­léke elevenen ék Beszélgettem az 1023-as felkelés több részvevőjével vagy olyanokkal, akiknek a roko­nai vettek részt a harcokban. Mindannyian nagy büszkeséggel beszéltek a történtekről. A múze­umok mindegyikében található valamilyen tárgyi emlék. Utunkat folytatva Belogradcsik festői vidékére értünk. Belograd­csik városka már a rómaiak ide­jében erődített vár volt. A hegy­koszorú természetes védelmi adottságát a törökök is felhasznál­ták, várakat, erődítményeket épí­tettek a csúcsokra. Ma már mind­ezeknek csupán- a romjai láthatók. Ez a vidék Bulgária életében fontos szerepet tölt be minden tekintetben. A múltban nagy har­cok színtere volt, ma pedig a ter­melőszövetkezeti mozgalom fontos helye. A lomi járás például már 90 százalékon felül a szocialista termelés szolgálatában áll. A kulturális kérdésekről beszél­getve nagyon kellemes meglepetés ért. Egyik helyen közölték velem, j hogy ne menjek még tovább, mert írói ankét lesz. Szófiai neves író érkezik és ismerteni fogja leg­újabb művét További érdeklődé­semre elmondták az elvtársak, hogy olyan eset még néni fordult elő, hogy valamelyik író ne tett volna eleget a meghívásnak. A negyedik héten már teljesen elsajátítottam a helyi szokásokat és egészen otthonosan mozogtam. Sok külsőség az újdonság erejével hatott rám. Különösen egyes, a miénktől eltérő, annak fordított­jaként használatos érintkezési mód ragadott meg. Például a bolgárok fejbólintása eltérő a miénktől. „Igennel“ nemet jeleznek és „nemmel” igent fejeznek ki. Ha kézmozdulattal hívok valakit az náluk azt jelenti „távozz“ és ha intek, hogy távozzék, azt úgy fog­ja fel, akként értelmezi, hogy hí­vom. Mondanom sem kell, hogy kezdetben jó néhány mulatságos eset adódott abból, hogy ők for­dítva reagálnak a mi mozdulata­inkra. Például cirkuszbem ültem és vártam az előadás kezdetét. Zsebemben cukroszacskó, de még nem kívántam enni a cukorkából. Jött egy cukorkaárus és lelkesen kínálta áruját. Fejemmel intettem, hogy nem kérek. Erre még lel­kesebben kínálta és szedegette ki a portékát. Kénytelen voltam kéz­zel is inteni, hogy köszönöm, tá­vozzék, nem kérek. Erre ő bol­dogan rakta ölembe a portéka egy részét, mert bennem egy rendkí­vüli jó vevőt vélt, olyat, aki fej­jel, kézzel követeli áruját. A bor­bély is félreértett és nemet intő fej mozdulatomra, hogy tudniillik elég már a pamacsolásból és a kölniből, meg minden egyébből — a fejem búbjáig bepamacsolt, agyonkölnizett és a púdertől úgy néztem ki, mint egy malmi mun­kás. Szófiába visszakanyarodva, utunk az úgynevezett bolgár táb­lán vezetett. Ez a sík vidék a ten­gerparttól fokozatosan emelkedik, később lépcsőzetesen nő a magas­ság, hogy azután hirtelen felemel­kedjék a Balkán-hegység magas­ságába és egetverő csúcsokban végződjék. Horváth László 'hébk a tüUfo&e A koniár Az autóbusz-kerekek feletti ülésen ketten kuporognak. Az egyik egy nagydarab, szögletes ember, rosszkedvűen szemez­get egy zacskó mogyorót. Apróka társa élénk taglejtésekkel magyaráz neki, majomarcán az önteltség gőgjével. Hallgass rám. Nem kell ehhez orvos. Hajaj! Amennyi­vel én többet tudok náluk! Különösen, ha gyomorról van szó. Csak azt mondd meg, hogy ég, nyom, vagy görcs van benne. «— Hol így, hol úgy. — Ahál Ez az! Nahát akkor,, ■, — először a balzsebében kezd kotorászni. — Tessék, itt ez a kék gungunka, ebből szedjél naponta hármat. Még szegény, jó Jenő bácsitól kaptam. — Aztán elő­húz egy zacskót a jobb zsebéből. — Ez elmulasztja a görcsöt. Csak fájdalom esetén nyeljék le egy, vagy két tablettát. Es, ha.,. netalán tán egyik sem használna... — egy sötét kis üveget nyom a társa kezébe — vegyél be ebből a gyomor- cseppből. Meglátod, csodaszer! A fájdalmat, mintha elvágták volna és a mennyországban érzed magad. — Köszönöm, nagyon köszönöm — dünnyögi a nagydarab ember. — Nem is tudom, hogy háláljam meg. — Ugyan, szóra sem érdemes. Különben is az orvossá­got nem szokás megköszönni. Ebben a pillanatban egy fiatalasszony száll fel, karján kisgyerekkel. A. nagydarab ember felugrik és átadja a helyét. A majomarcú bizalmaskodva hajol az asszony felé: — Fordítsa felém szép szemeit, kezétcsókolom! — meg­emeli a kalapját. — Remélem, még megismer? Az asszony ránéz, aztán hűvösen bólint: »— Meg hát! Magát nehéz lenne elfelejteni! •—A, micsoda bók!—örvend ez a kis figura. — Es hogy van­nak otthon? És mit csinál a kedves mama? Ha jól emlékszem, a múltkor adtam az epéje ellen egy kitűnő orvosságot.»* Re­mélem, volt eredmény? ■— Volt. Volt... De még mennyire, hogy volt! — bólint komolyan a fiatalasszony. — Gyógyszermérgezést kapott tő­le. Két hétig feküdt kórházban. Kellemetlen csend. Majd halk csörrenés. A nagydarab ember lábánál kis üveg hever. Az autóbusz lassan megtelik kesernyés orvosság szaggal., HÍREK 2i December | 15 | Csütörtök = Valér 'imiiiuinuüiüiüüiüiuiiuuiii Napkelt«: 7.25 Napnyugta: 15.54 « IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: Felhős, párás, tóképp keleten helyenkint kö­dös Idő. Több helyen, főként nyuga­ton és északon Msebb havazás, 6nos eső. Mérsékelt, a Dunántúlon élén­ket* délkelett—déli szél. Még. tart a hideg. Legalacsonyabb hőmérséklet éj­jel: nyugaton mínusz 1—minusz 4, ke­leten mínusz S—mínusz S, egy-két he­lyen minusz nyolc fok alatt. Legma­gasabb nappali hőmérséklet: nyugaton 0—plusz 3, keleten mínusz 3, plusz 1 fok között. A fűtés alapjául szolgáló középhőmérséklet a Dunántúlon 0— mínusz 4, máshol minusz 4—7 fok kö­zött. — A Békés megyei Jókai Szín­ház ma, csütörtökön délután 4 és este 8 órai kezdettel Szarva­son mutatja be Kacsok; János vitéz című daljátékát. Főszerep­ben: Olgyai Magda, Bámfi Fri­gyes, Pataki Béla, Ruttkai Mária, Bajthay Gabi, Beck György. — »Harc a sebességért« címen Knlotai László, a budapesti Autó- közlekedési Vállalat főmérnök« előadást tart ma, csütörtökön délután 4 órakor a békéscsabai Szabadság Filmszínházban. Elő­adás után bemutatásra kerül: «As utolsó félévszázad autó- és mo­torversenyei« című új hangos­film. Az előadást a TTIT ren­dezi, belépődíj 2 forint. A pontverseny állása A rejt vény-olün piász tizedik fordulója lilén ez alábbiakban közöljük a pont ver-, 374 pont: Baukó Zsófia* Békéscsaba. 366 pont: Borsi Irén, Mezöberény; Má* seny állását: 459 pont: Felföldi Mária, Medgyesegy- háza. 458 pont: Zalánfi Jánosné, Békéscsaba; Hamvas Judit, Békéscsaba. 455 pont: Blaskó Sándor, Szeghalom. 454 pont: Fábián Gábor, Gyula. 452 pont: Rácz László, Rácz Lászlóné, Medgyesegyháza; Paróczai Iván, Szarvas; Balázs Mária, Békéscsaba; Kállai Gyula, Sarkad, Cukorgyár. * 451 pont: Kiss Ferencné, Békéscsaba. 450 pont: Tibori Jánosné, Békéscsaba; Darida János, Békéscsaba; Vandlik Mi­hály, Békéscsaba. 448 pont: Darida Erzsébet; Zsilinszkl Pál, Békéscsaba. 447 pont: Rück Magda, Mezöberény; Vajda Ilona, Me ügyese gy háza .* 446 pont: Korbély Pál, Szarvas. 445 pont; Kiss Károhmé, Török László, dr. Varga Gézáné, Vereczkey Lajosné, Farkas Terézia, Pintér EmSné, Takács Károly, Budavári Lajosné, Békéscsaba. 444 pont: Bukovszki Jánosné, Békés­csaba. 443 pont: Csabai Pál, Szarvas. 434 pont: Gálfi Gábor, Mezőhegyes; Ko­vács Károly, Orosháza. 432 pont: Nemes Zsófia. Békéscsaba. 430 pont: Rakonczás András, Békéscsaba. 429 pont: Paulai Mihály, Békéscsaba. 426 pont: Avramusz Irén, Mám Mária, Medgyesegyház a. 425 pont: Száraz Magda, Békéscsaba. 421 pont: Zalai Károlyné, Gyula. 420 pont: Balorgh Jánosné, Békéscsaba. 406 pont: Szabó Lajosné, Szarvas. 404 pont: Szalad Istvánná, Békéscsaba. 403 pont: Nagy Erzsébet. Békéscsaba. 394 pont: Ifj. Tímár Vince. Endrőd; Szűk László, Békéscsaba. 385 pont: Sajti Károly, Sarkad. Rejtvény* ■ olimpiásx thé Erzsébet, Békéscsaba. 359 pont: Gyenge Zsolt, Gyula. 356 pont: Balogh Rozália, Orosháza. 355 pont: Rózsahegyi Teréz, Szarvas. 354 pont: Horváth Imre, Békéscsaba. 351 pont: Szarvas Pál, Békéscsaba. 348 pont: Pallér Angéla, Gyula; Rat- lay László, Békéscsaba. 342 pont: Laczó János, Békéscsaba. 341 pont: Miladenovits Erzsébet, Bé­késcsaba; Mokra Péterné, Füzesgyarmat; Laszik Zoltán, Mezőhegyes. 337 pont: Vejó Pál, Kótpuszta. 336 pont: Lipcsei István, Orosháza. 332 pont: Kristó Gyük, Orosháza. 326 pont: ifj. Marik Pál, Békéscsaba. 315 pont: Braun Gyula, Mezőberény. 313 pont: Moravszki Ferenc Békés­csaba. 300 pont: Szép Ferenc, Gádoros. 277 pont: Nagy Vilma, Kaszaper. 27! pont: Maláta Mihályné, Békéscsaba 259 pont: Sajó Endre, Rácz Zsuzsa. Szarvas. 256 pont: Répa Méria, Békéscsaba 236 pont: Fehér János, Battonya; Dá­vid Mária,Békés. 233 pont: Bíró György, Gyula 230 pont: Vetró József, Orosháza; Ben- de Irén, • Sarkad. 228 pont: Szirtesi György, Szirtesi Sán­dor, Fehér György, Battonya. 207 pont: Pusztai György, Szarvas 205 pont: Verasztó Klári, Orosháza. 204 pont: Valent János, Békéscsaba 200 pont: Puczkó István, Gyula 108 pont: Sántha Lajos, Körösladany. J96 pont: Szaszák Dorottya, Békés­csaba. 182 pont: Kaplony Miklós, Békéscsaba. 180 pont: Kokavecz Pál, Békéscsaba ITS pont: Soós Irén, Elek. 172 pont: Ravasz Pálné, Békéscsaba 168 pont: Llpták Károly, Sarkad 166 pont: Herczegh László, Mezöberény. 358 pont: Biellk Márta, Békéscsaba 155 pont: Csaló Ferencné, Gyom* 150 pont: Liszkai Anna, TaThos. 144 pont: Lengyel Sándor, Dévuvá- nya. Son: fríslw 139 poait: Kató Pál, Bé&ésszentandrás. eMfcawjfc Hanyecz Ernő, Szeghsjfopi. 126 pont: Szakállas Anna, Szarvas. 122 pont: Simon Pálné, Békéscsaba 120 pont: Lipták Erzsébet, Békéscsa­ba. 110 pont: Povázsai Géza, Békéscsaba 104 pont: Povázsai Józsefné. Békéscsaba. 92 pont: Bognár József, Gyula. 90 pont: Giricz Béla, Huny a; Fehér Agnes, Szarvas. 86 pont: Farkas János, Békéscsaba 74 pont: Liker Irén, Békéscsaba 70 pont: Balogh Sándorné, Dévavá- nya. 65 pont: Pribelszki László, Békés­csaba. Számrejtvény 4 9 1 7 | 3 | 2 3 5 4 8 1 7 1 6 8 1 7 2 1 6 i 1 9 5 6 5 | 3 8 2 9 1 4 7 5 6 4 8 1 2 9 3 Megfejtése 20 pont. A négyzet 36 mezőjében 1—9-ig négyszer ismétlődnek a számok. Feladat: osszuk a négyzetet négy egyenlő részre úgy, hogy mind­egyik részbe az 1—9. lévő számok jussanak. A számok eredeti he­lyén változtatni nem lehet. Találós kérdések 1. Hol van Goethe sírja? (2 pont.) 2. Minek az égési terméke a víz? (2 'pont.) 3. Mi a kínaiak íróeszköze? (2 pont.) 4. Ki volt az első magyar nyelvű színház igazgatója? <2 pont.) 5. Ki tervezte a budapesti Nyu­gati-pályaudvar épületét? (2 pont.) Megfejtési határidő: december 20.

Next

/
Thumbnails
Contents