Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-14 / 293. szám
2 ViUaisaiők HéfU 1955. december 14, szerda A Biztonsági Tanács kedden délután tárgyalta újra a 18 ország felvételét New York. (MTI) A Biztonsági Tanács előtt jelenleg két napirendi indítvány fekszik a tagfelvételnél követendő szavazási eljárásról. Az egyiket a Szovjetunió küldöttsége, a másikat pedig Brazília és Uj-Zéland küldöttsége terjesztette elő. Szemben a Szovjetunió javaslatával, a közös brazil- újzélandi eljárási javaslat nem biztosítja maradéktalanul, hogy a 13 ország felvétele a Biztonsági Tanács jóváhagyása után a közgyűlésben is megkapja a szüksé-' ges többséget. Az AFP hírt ad arról, hogy 'az az 52 ENSZ-küldöttség, amely a közgyűlésben a múlt héten támogatta a 18 ország felvételét, hétfőn magántanácskozásra ült össze, hogy — mint az AFP írja — közös álláspontot foglaljanak el arról, milyen módon fognak majd szavazni a közgyűlésben, miután a Biztonsági Tanács javasolta a tizennyolc ország felvételét. A tanácskozás során — melyen elő, amely kimondja: a javaslatot aláíró küldöttségek kötelezik magukat, hogy mind a tizennyolc jelölt felvétele mellett fognak szavazni. Paul Martin kanadai küldött szintén javasolta: A jelen volt 52 küldött kötelezze magát, hogy kivétel nélkül a 18 jelölt mellett szavaz. Az elnöklő Trujillo azonban — mint az AFP közli — berekesztette az ülést anélkül, hogy bármilyen határozatban is megállapodtak volna. Annyit jelentett csak be, hogy „minden küldöttség tanulmányozni kívánja az új tagok felvételével kapcsolatos problémák megoldásának legjobb módszereit,“ Az 52 küldöttség eredménytelen tanácskozása után — hírügynökségi jelentések szerint — a Biztonsági Tanácsban követendő szavazási eljárás nehézségeinek megoldására történtek kísérletek. Pierson Dixon angol küldött hétfőn este hosszabb megbeszélést folytatott Kuznyecov szovjet küldöttel. Leslie Munro újzélandi kül- Trujillo ecuadori küldött elnökölt j dött, a Biztonsági Tanács elnöke — több javaslatot terjesztettek pedig a Biztonsági Tanács és a elő. Ä salvadori küldöttség olyan I közgyűlés több tagjával tanács- határozati javaslatot terjesztett | kozott. A franciaországi választásokra most több listakapcsolás jött létre, mint 1351-ben választotta — legalábbis egyelőre, választási szempontból — a jobboldali szocialista pártot az MRP- től, valamint az európai védelmi közösség kérdése és az észak- afrikai problémák, amelyeknek ügyében szintén komoly ellentétek mutatkoznak. Megfigyelők e megoszlás miatt azt jósolják, hogy az arányos szavazás elve több medvében érvényesül majd, mint 1951-ben. Párizs. (MTI) Hétfőn éjjel járt le a jelölések és a listák benyújtásának határideje a megyefőnökségeken. Ideiglenes becslések szerint több mint ötezer bejelentés történt s ezek közül körülbelül ezer a lista. A legutóbbi választásokon 722 lista indult, a most bejelentett listák száma tehát lényeges emelkedést jelent. E li ;,'k 23 különböző politikai alakulat között oszlanak meg. A legutóbbi statisztikák szeriig a listakapcsolások száma 118, a Poujade-mozgalom alakulatainak listakapcsolásait is hozzászámítva 166, az 1951. évi 90-nel szemben. Polgári megfigyelők elismerik, hogy elmúlt az az idő, amikor a jobboldali szocialista párttól a függetlenekig valamennyi párt koalícióra lépett, elsősorban a kommunista párt ellen. Ezt a koalíciót erősen megosztotta az iskolatörvény, amely teljesen el— A Nap múltja és jövője címen tart előadást Zerinváry Szilárd tanár, a Központi Gsillagá- Bzati Szakosztály tagja, ma, szerdán este 5 órakor Békéscsabán, a KPDSZ kultúrtermében. KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN A Német Szociáldemokrata Párthoz közelálló Telegraf című nyugatberlini lap azt az értesülését közli, hogy Pearson kanadai külügyriiiniszter az Atlanti Tanács december 15-től 17-ig, Párizsban tartandó ülésén a NATO- szerződés felülvizsgálását és módosítását fogja javasolni. A lap szerint Pearson abból indul ki, hogy a „NATO-szerződés mai alakjában túlságosan merev és ezért akadályozza mind a német kérdés megoldását, mind pedig a Kelet és Nyugat közti viszony alapvető megjavítását.” BELGRAD A belgrádi rádió jelenti, hogy a Jugopress értesülései szerint, | Belgrádiban rövidesen megnyílik az indonéz követség. A jugoszláv követség Dzsakartában ez év februárjában nyílt meg. RUKAREST A Rominia Libera című lap közlése szerint megalakult a román hazatelepítési bizottság, amelynek célja megkönnyíteni a külföldről hazatérni szándékozó román állampolgárok hazatelepítését. A román hazatelepítési bizottság székhelye Berlin. A bizottság „A haza hangja” címmel folyóiratot ad ki; PEKING Mao Ce-tung, a Kínai Népköz- társaság elnöke hétfőn este dísz- ebédet adott a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére. A díszebéden megjelent Otto Grotewohl miniszterelnök, feleségével, valamint a küldöttség többi tagja, BELGRAD Ebben a hónapban megkezdődnek a jugoszláv—albán gazdasági tárgyalások a jövő évi árucsereforgalmi egyezmény megkötéséről. A tárgyalásokra Tiranában kerül sor — jelenti a belgrádi rádió. Pártélet Az Isfván-malom kommunistái ne tartsák titokban pártéletfik nagy eseményét Rendkívül feszült a helyzet a Perzsa-öböl térségében Kairó. (TASZSZ) A sajtó már beszámolt róla, hogy a Buraimi Oázist (olajban gazdag arab terület, amelyre Anglia tart igényt) angol csapatok szállták meg. Az az emlékirat, amelyet Omán szul- tánátus annálc idején az Arab Ligához intézett, rámutatott, hogy Buraimi megszállása »Az Omán elleni agresszió előjátéka, mert Nagy-Britannia Ománra akarja kényszeríteni uralmát.« Kairóba érkezett jelentések szerint az angol gyarmati csapatok teljesen bekerítették Ománt, lezárták a szultánátusba vezető utakat és fenyegetik a terület épségét. Az A1 Ahram írja hétfőn: az Arab Liga titkárságának tudomására jutott, hogy az angol kormány Haleb Ihn Alihoz, az omá- ui imámhoz »ultimátumot intézett és ebben követelte, szüntesse be az ellenállást, mert különben erőszakkal megszállják országát.« Haleb imám — folytatta a lap — elutasította ezt az ultimátumot és kijelentette, minden áldozat árán kész megvédelmezni országát. A november 29-i taggyűlésen a Békéscsabai István-malom kommunistái is megismerték a párt Központi Vezetőségének határozatát a vezetőségválasztásról. A taggyűlésen szinte valamennyien arról szóltak, hogy az alapszervezetben mennyire szükségessé vált már a régi vezetőség kiegészítése. — Most lesz idő arra, hogy alapos körültekintéssel válasszuk meg az arra legméltóbb vezetőket. Hiszen több mint egy hónap áll rendelkezésünkre — mondották többen. Igen, a hátralévő időben meg kell ismerni részleteiben a párt ez irányú határozatát. Állandóan éleszteni a dolgozókban e nagy- jelentőségű feladatot. Ez volna a kötelességük, de vajon mit tettek már eddig az istvánmalmi kommunisták, hogy a mostani vezetőségválasztás betöltse a hozzáfűzött reményeket? Röviden lehetne válaszolni: nagyon keveset. Vida elvtárs párttitkárnak is ez a véleménye. Vezetőségi ülésen, párt- csoportvezetői értekezleten volt már róla szó egy-egy alkalomkor. De ez még kevés. A párttagok nem látják még világosan a teendőiket. A párt aktivistái, a pártcsoportvezetők abban látják legfőbb feladatukat, hogy maguk fürkészik, figyelik párttagjaikat, kik lesznek a legalkalmasabbak a vezetésre. De vajon elég-e az embereket csak távolról szemlélni, mások véleményét figyelmen kívül hagyni? Nem, ez nem elég. A párttagoknak, kommunistáknak kötelességük, hogy véleményüket nyílvánítsák már most az előkészítő szakaszban is. Egri Mihály elvtárs pártbizalmi is úgy vélekedik, mint a legtöbb párttag: „Nekünk olyan vezetők kellenek, akiket nemcsak mi, párttagok tisztelünk, becsülünk, hanem akiket a pártonkívüliek is szeretnek.” Ezeket pedig csak úgy lehet kiválasztani, ha a pártonkívüliektől is véleményt kérnek, ha nem tartják titokban pártéletük nagy eseményét. Hányszor hangzott már el az István-malomban is, hogy a párt- szervezet belső életét fel kell lendíteni, a termelőmunkát is segíteni kell. De amikor itt van egy- egy kínálkozó alkalom a kettő összekapcsolására, nem tudják megoldani. Ha idejében ismertetik azt a nagy eseményt, amire a kommunisták készülnek, ez nemcsak a párttagokat, de a párton- kívülieket is nagy munkára ösztönzi és az elkövetkező vezetőségválasztó taggyűlést gazdasági sikerek teszik ünnepivé. Az előkészítő szakaszhoz tartozik az is, hogy már most, a párttagok, dolgozók véleménye alapján készítsék el a pártvezetőség beszámolóját. Nem könnyű munka, hiszen két év mérlegét kell megvonni a taggyűlésen. Az aránylag hosszú idő munkáiról számot adni a tagok véleménye nélkül, keveset ér. — Sok idő van addig, ráérünk ezzel — vélekedik Vida elvtárs is —, hiszen még több mint egy hónap van hátra. A városi pártbizottságtól Várai elvtárs is úgy biztatta az istvánmalmi pártvezetőket, hogy majd januárban ráérnek ezzel foglalkozni. Nincs igazuk ezeknek az elvtársaknak. Csak akkor lesz reális, alapos a munka, ha időben készülnek rá. Nagyon sokan dolgoznak az üzemben, sok időt vesz igénybe, amíg minden dolgozó vé leményét összegyűjtik. Nemcsak a párttagokét, a pártonkívüliekét is figyelembe kell venni, hiszen a pártonkívüliek bíznak a pártszervezetben és munkájúktól sokát remélnek. Ezt is vegyék figyelembe a párt vezetői. Csepkó —Hz NDK nemzetközi helyzete szüntelenül erősödik Berlin (MTI) A nyugati sajtó részletesen foglalkozik a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai képviselőinek a bonni külügyminisztériumban tartott értekezletével és Brentano külügyminiszter ismert nyilatkozatával, hogy Nyugat-Németország megszakítja kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek elismerik a Német Demokratikus Köztársaságot. A New York Times véleménye szerint a bonni diplomata-értekezlet a Német Szövetségi Köztársaság nemzetközi tekintélyének hanyatlását tükrözi. A lap ugyanakkor kénytelen megállapítani, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete szüntelenül erősödik. A londoni Times hasábjain, Lord Hinching-Brooke konzervatív képviselő kijelenti: „Moszkva és Bonn diplomáciai kapcsolatainak felvétele után lényegében lehetővé vált, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok megfelelő intézkedéseket tegyenek Kelet-Németország elismerésére és a vele folytatandó kereskedelem megvalósítására.“ Torma nem A Lőkösháza felől Kevermesre érkezők figyelmét az egyik ház előtt a következő feliratú tábla vonta magára: „özvegy Kardos Gyuláné szabad cirok felvásárló telepe.“ A tábla sokak előtt annyira megszokottá vált, hogy szinte megütközve kérdezték, amikor már nei.j láthatták: — Mi az? Mi történt? Csak nem vonták még az engedélyt attól a szegény asszonytól?! Hogy mi történt? — egyköny- nyen nem lehet választ adni rá. Annyit persze már előre elárulunk — nem a „szegény asszony“ húzta a rövidebbet... Ami az egészből a legérdekesebb — özvegy Kardos Gyulánét, egy embert kivéve, soha senki nem látta Kevermesen. Azok sem, akik cirokszakállt vittek a „telepére“, meg mások sem. De‘ felesleges volt még vizitbe is elmennie oda, hiszen a régi „kipróbált“ emkallódott el bér, a „becsületességéről” hitelt adó Torma József mindent elintézett. Megvette a portékát, rendezte és elküldte, ahová kellett — s mindig micsoda szakértelemmel!? Torma Józsefet Kevermesen és környékén — ahogy mondani szokták — úgy ismerik, mint a rosszpénzt. A mezőkovácsházi járásnak ezen a részén a régi világban csak az ő kezén át mehetett a seprűnek való a nagykereskedők — legtöbbször a Kardos cég kezébe. Hogy a parasztok közül magatartása miatt többen haragudtak rá? — Istenem, az ember nem lehet mindenkinek jó. Tormáék bánatára egyszer aztán vége szakadt mindennek. De nem örökre — ezt akkor állapították meg, amikor Nagy Imre jobboldali politikája idején mindjobban burjánzani kezdtek a tőkés vállalkozások. A régi cirkosok is a porondra léptek, igaz, a régi névvel, de időszerű jelszó alatt: A „népgazdasági érdek“ megköveteli... S tavaly ősszel, az állami vállalatok — a Magtermeltető és a Terményforgalmi — nagy bosszúságára a j,szabadcirkosok“ megkezdték működésüket. Régi ku- pectempójuk hamar eredményre vezetett. A felhajtóknak mázsánként 15 forintot fizettek. A termelőknek pedig 40—50 forinttal többet mázsánként, mint amit a Terményforgalmi fizetett. Torma József szíve majd szétpattant örömében, olyan boldog érzéssel állapította meg, valahányszor az egymást érő rakományokat szemlélte udvarán: — Na, nem hiába építtettem a nagy színt. Lelkiismeretét az sem aggasztotta, ha szabad cirok gyanánt szerződésest vittek neki a spekulációs hajlamú termelők. Amikor ügyködését kifogásolták az érdekelt vállalat emberei, cinikus nyugodtsággal ezt válaszolta: — Ne nekem szóljanak, hanem a főnökömnek. Azok meg is tették, de bizony nagykaput kellett döngetniök. Ugyanis Torma József „főnökének“ csak Kevermesen volt özvegy Kardos Gyuláné a neve. Budapesten Kereskedelmi Áruforgalmi Irodának hívták. S közvetlen kapcsolata volt a felsőbb gazdasági szervekkel is. Hogy azután ezek az úgynevezett áruforgalmi irodába tömörült „szakkiválóságok“ mennyire borították fel a népgazdasági tervnek egyik-másik vállalatra eső részét, az még ügyészségeinket sem érdekelte. Ugyanis, ha nem így lenne, egy év óta legalább válaszra méltatta volna a battonyai, vagy a megyei ügyészség a Békés megyei Mag- termeltető- és Vetőmagellátó Vállalat beadványát. Hogy ezzel a dologgal foglalkozunk annak ez az egyik oka. A másik pedig — Torma Józsefnek új „főnöke“ lett. Ez a magyarázata, hogy a régi tábla helyett (s bocsánat a néhány napi táblahiányért!) egy újat készített, amelyen ez áll: (,A Budapesti Városi Tanács szabad cirok felvásárló telepe.“ Az egykori pénzemberek bárhová is kerülnek, nem hagyják elkallódni a „megbízható“ embert. Ömaga pedig örül az új „gazdának“, mert itt „fix” fizetése van •— havi 900 forint. Télen-nyáron át. Dolgozni alig kell érte. Bosz- szankodni is csak keveset, mert a Torma-féle szabadfelvásárlásra nincs nagy szükség. A Terményforgalmi cirka is megfelelő, s abból kérnek néhanapján tőle a fővárosiak. Ilyenkor átmegy a vállalat telepére, kiválasztja a portékát azzal a szakavatott- sággal, ami „csak“ egy Tormának lehetséges, és feladja. Utána a semmittevés következik. Napokig, hetekig, később hónapokig. Az ember el sem hinné, hogy gondja is van neki. Pedig van. S micsoda nagy gond?! Nem tud belenyugodni, hogy a mezőkovácsházi Rosenfeld Icele, az évtizedes konkurens miért kap 500 forinttal többet havonként ugyanattól a „főnöktől“ — ugyanazért a semmittevésért? — Baráth —
