Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-14 / 293. szám

2 ViUaisaiők HéfU 1955. december 14, szerda A Biztonsági Tanács kedden délután tárgyalta újra a 18 ország felvételét New York. (MTI) A Biztonsági Tanács előtt jelenleg két napi­rendi indítvány fekszik a tagfel­vételnél követendő szavazási eljá­rásról. Az egyiket a Szovjetunió küldöttsége, a másikat pedig Bra­zília és Uj-Zéland küldöttsége ter­jesztette elő. Szemben a Szovjet­unió javaslatával, a közös brazil- újzélandi eljárási javaslat nem biztosítja maradéktalanul, hogy a 13 ország felvétele a Biztonsági Tanács jóváhagyása után a köz­gyűlésben is megkapja a szüksé-' ges többséget. Az AFP hírt ad arról, hogy 'az az 52 ENSZ-küldöttség, amely a közgyűlésben a múlt héten támo­gatta a 18 ország felvételét, hétfőn magántanácskozásra ült össze, hogy — mint az AFP írja — kö­zös álláspontot foglaljanak el ar­ról, milyen módon fognak majd szavazni a közgyűlésben, miután a Biztonsági Tanács javasolta a tizennyolc ország felvételét. A tanácskozás során — melyen elő, amely kimondja: a javaslatot aláíró küldöttségek kötelezik magukat, hogy mind a ti­zennyolc jelölt felvétele mellett fognak szavazni. Paul Martin ka­nadai küldött szintén javasolta: A jelen volt 52 küldött kötelezze ma­gát, hogy kivétel nélkül a 18 je­lölt mellett szavaz. Az elnöklő Trujillo azonban — mint az AFP közli — berekesztette az ülést anélkül, hogy bármilyen határo­zatban is megállapodtak volna. Annyit jelentett csak be, hogy „minden küldöttség tanulmányoz­ni kívánja az új tagok felvételé­vel kapcsolatos problémák megol­dásának legjobb módszereit,“ Az 52 küldöttség eredménytelen tanácskozása után — hírügynök­ségi jelentések szerint — a Biz­tonsági Tanácsban követendő sza­vazási eljárás nehézségeinek meg­oldására történtek kísérletek. Pi­erson Dixon angol küldött hétfőn este hosszabb megbeszélést foly­tatott Kuznyecov szovjet küldöt­tel. Leslie Munro újzélandi kül- Trujillo ecuadori küldött elnökölt j dött, a Biztonsági Tanács elnöke — több javaslatot terjesztettek pedig a Biztonsági Tanács és a elő. Ä salvadori küldöttség olyan I közgyűlés több tagjával tanács- határozati javaslatot terjesztett | kozott. A franciaországi választásokra most több listakapcsolás jött létre, mint 1351-ben választotta — legalábbis egyelőre, választási szempontból — a jobb­oldali szocialista pártot az MRP- től, valamint az európai védelmi közösség kérdése és az észak- afrikai problémák, amelyeknek ügyében szintén komoly ellenté­tek mutatkoznak. Megfigyelők e megoszlás miatt azt jósolják, hogy az arányos szavazás elve több me­dvében érvényesül majd, mint 1951-ben. Párizs. (MTI) Hétfőn éjjel járt le a jelölések és a listák benyúj­tásának határideje a megyefő­nökségeken. Ideiglenes becslések szerint több mint ötezer bejelen­tés történt s ezek közül körül­belül ezer a lista. A legutóbbi választásokon 722 lista indult, a most bejelentett listák száma te­hát lényeges emelkedést jelent. E li ;,'k 23 különböző politikai ala­kulat között oszlanak meg. A legutóbbi statisztikák sze­riig a listakapcsolások száma 118, a Poujade-mozgalom alakulatai­nak listakapcsolásait is hozzászá­mítva 166, az 1951. évi 90-nel szemben. Polgári megfigyelők elismerik, hogy elmúlt az az idő, amikor a jobboldali szocialista párttól a függetlenekig valamennyi párt koalícióra lépett, elsősorban a kommunista párt ellen. Ezt a koalíciót erősen megosztotta az iskolatörvény, amely teljesen el­— A Nap múltja és jövője cí­men tart előadást Zerinváry Szi­lárd tanár, a Központi Gsillagá- Bzati Szakosztály tagja, ma, szer­dán este 5 órakor Békéscsabán, a KPDSZ kultúrtermében. KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN A Német Szociáldemokrata Párthoz közelálló Telegraf című nyugatberlini lap azt az értesü­lését közli, hogy Pearson kanadai külügyriiiniszter az Atlanti Ta­nács december 15-től 17-ig, Pá­rizsban tartandó ülésén a NATO- szerződés felülvizsgálását és mó­dosítását fogja javasolni. A lap szerint Pearson abból indul ki, hogy a „NATO-szerződés mai alakjában túlságosan merev és ezért akadályozza mind a német kérdés megoldását, mind pedig a Kelet és Nyugat közti viszony alapvető megjavítását.” BELGRAD A belgrádi rádió jelenti, hogy a Jugopress értesülései szerint, | Belgrádiban rövidesen megnyílik az indonéz követség. A jugoszláv követség Dzsakartában ez év feb­ruárjában nyílt meg. RUKAREST A Rominia Libera című lap közlése szerint megalakult a ro­mán hazatelepítési bizottság, amelynek célja megkönnyíteni a külföldről hazatérni szándékozó román állampolgárok hazatelepí­tését. A román hazatelepítési bi­zottság székhelye Berlin. A bizott­ság „A haza hangja” címmel fo­lyóiratot ad ki; PEKING Mao Ce-tung, a Kínai Népköz- társaság elnöke hétfőn este dísz- ebédet adott a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánykül­döttségének tiszteletére. A dísz­ebéden megjelent Otto Grotewohl miniszterelnök, feleségével, vala­mint a küldöttség többi tagja, BELGRAD Ebben a hónapban megkezdőd­nek a jugoszláv—albán gazdasági tárgyalások a jövő évi árucsere­forgalmi egyezmény megkötésé­ről. A tárgyalásokra Tiranában kerül sor — jelenti a belgrádi rá­dió. Pártélet Az Isfván-malom kommunistái ne tartsák titokban pártéletfik nagy eseményét Rendkívül feszült a helyzet a Perzsa-öböl térségében Kairó. (TASZSZ) A sajtó már beszámolt róla, hogy a Buraimi Oázist (olajban gazdag arab te­rület, amelyre Anglia tart igényt) angol csapatok szállták meg. Az az emlékirat, amelyet Omán szul- tánátus annálc idején az Arab Ligához intézett, rámutatott, hogy Buraimi megszállása »Az Omán elleni agresszió előjátéka, mert Nagy-Britannia Ománra akarja kényszeríteni uralmát.« Kairóba érkezett jelentések sze­rint az angol gyarmati csapatok teljesen bekerítették Ománt, le­zárták a szultánátusba vezető utakat és fenyegetik a terület épségét. Az A1 Ahram írja hétfőn: az Arab Liga titkárságának tudo­mására jutott, hogy az angol kor­mány Haleb Ihn Alihoz, az omá- ui imámhoz »ultimátumot inté­zett és ebben követelte, szüntes­se be az ellenállást, mert kü­lönben erőszakkal megszállják or­szágát.« Haleb imám — folytatta a lap — elutasította ezt az ultimátu­mot és kijelentette, minden áldo­zat árán kész megvédelmezni or­szágát. A november 29-i taggyűlésen a Békéscsabai István-malom kom­munistái is megismerték a párt Központi Vezetőségének határo­zatát a vezetőségválasztásról. A taggyűlésen szinte valamennyien arról szóltak, hogy az alapszerve­zetben mennyire szükségessé vált már a régi vezetőség kiegészíté­se. — Most lesz idő arra, hogy ala­pos körültekintéssel válasszuk meg az arra legméltóbb vezetőket. Hiszen több mint egy hónap áll rendelkezésünkre — mondották többen. Igen, a hátralévő időben meg kell ismerni részleteiben a párt ez irányú határozatát. Állandóan éleszteni a dolgozókban e nagy- jelentőségű feladatot. Ez volna a kötelességük, de vajon mit tettek már eddig az istvánmalmi kom­munisták, hogy a mostani vezető­ségválasztás betöltse a hozzáfű­zött reményeket? Röviden lehetne válaszolni: nagyon keveset. Vida elvtárs párttitkárnak is ez a vé­leménye. Vezetőségi ülésen, párt- csoportvezetői értekezleten volt már róla szó egy-egy alkalomkor. De ez még kevés. A párttagok nem látják még világosan a teen­dőiket. A párt aktivistái, a párt­csoportvezetők abban látják leg­főbb feladatukat, hogy maguk fürkészik, figyelik párttagjaikat, kik lesznek a legalkalmasabbak a vezetésre. De vajon elég-e az em­bereket csak távolról szemlélni, mások véleményét figyelmen kí­vül hagyni? Nem, ez nem elég. A párttagoknak, kommunistáknak kötelességük, hogy véleményüket nyílvánítsák már most az előké­szítő szakaszban is. Egri Mihály elvtárs pártbizalmi is úgy véleke­dik, mint a legtöbb párttag: „Ne­künk olyan vezetők kellenek, aki­ket nemcsak mi, párttagok tisz­telünk, becsülünk, hanem akiket a pártonkívüliek is szeretnek.” Ezeket pedig csak úgy lehet kivá­lasztani, ha a pártonkívüliektől is véleményt kérnek, ha nem tart­ják titokban pártéletük nagy ese­ményét. Hányszor hangzott már el az István-malomban is, hogy a párt- szervezet belső életét fel kell len­díteni, a termelőmunkát is segí­teni kell. De amikor itt van egy- egy kínálkozó alkalom a kettő összekapcsolására, nem tudják megoldani. Ha idejében ismertetik azt a nagy eseményt, amire a kommunisták készülnek, ez nem­csak a párttagokat, de a párton- kívülieket is nagy munkára ösz­tönzi és az elkövetkező vezető­ségválasztó taggyűlést gazdasági sikerek teszik ünnepivé. Az előkészítő szakaszhoz tarto­zik az is, hogy már most, a párt­tagok, dolgozók véleménye alap­ján készítsék el a pártvezetőség beszámolóját. Nem könnyű mun­ka, hiszen két év mérlegét kell megvonni a taggyűlésen. Az aránylag hosszú idő munkáiról számot adni a tagok véleménye nélkül, keveset ér. — Sok idő van addig, ráérünk ezzel — vélekedik Vida elvtárs is —, hiszen még több mint egy hónap van hátra. A vá­rosi pártbizottságtól Várai elvtárs is úgy biztatta az istvánmalmi pártvezetőket, hogy majd január­ban ráérnek ezzel foglalkozni. Nincs igazuk ezeknek az elvtár­saknak. Csak akkor lesz reális, alapos a munka, ha időben ké­szülnek rá. Nagyon sokan dolgoz­nak az üzemben, sok időt vesz igénybe, amíg minden dolgozó vé leményét összegyűjtik. Nemcsak a párttagokét, a pártonkívüliekét is figyelembe kell venni, hiszen a pártonkívüliek bíznak a pártszer­vezetben és munkájúktól sokát remélnek. Ezt is vegyék figyelem­be a párt vezetői. Csepkó —­Hz NDK nemzetközi helyzete szüntelenül erősödik Berlin (MTI) A nyugati sajtó részletesen foglalkozik a Német Szövetségi Köztársaság diplomá­ciai képviselőinek a bonni kül­ügyminisztériumban tartott érte­kezletével és Brentano külügymi­niszter ismert nyilatkozatával, hogy Nyugat-Németország meg­szakítja kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek elismerik a Német Demokratikus Köztársasá­got. A New York Times véleménye szerint a bonni diplomata-érte­kezlet a Német Szövetségi Köztár­saság nemzetközi tekintélyének hanyatlását tükrözi. A lap ugyan­akkor kénytelen megállapítani, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi helyzete szüntelenül erősödik. A londoni Times hasábjain, Lord Hinching-Brooke konzerva­tív képviselő kijelenti: „Moszkva és Bonn diplomáciai kapcsolatai­nak felvétele után lényegében le­hetővé vált, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Ál­lamok megfelelő intézkedéseket tegyenek Kelet-Németország el­ismerésére és a vele folytatandó kereskedelem megvalósítására.“ Torma nem A Lőkösháza felől Kevermesre érkezők figyelmét az egyik ház előtt a következő feliratú tábla vonta magára: „özvegy Kardos Gyuláné sza­bad cirok felvásárló telepe.“ A tábla sokak előtt annyira megszokottá vált, hogy szinte megütközve kérdezték, amikor már nei.j láthatták: — Mi az? Mi történt? Csak nem vonták még az engedélyt attól a szegény asszonytól?! Hogy mi történt? — egyköny- nyen nem lehet választ adni rá. Annyit persze már előre eláru­lunk — nem a „szegény asszony“ húzta a rövidebbet... Ami az egészből a legérdeke­sebb — özvegy Kardos Gyulánét, egy embert kivéve, soha senki nem látta Kevermesen. Azok sem, akik cirokszakállt vittek a „tele­pére“, meg mások sem. De‘ feles­leges volt még vizitbe is elmennie oda, hiszen a régi „kipróbált“ em­kallódott el bér, a „becsületességéről” hitelt adó Torma József mindent elinté­zett. Megvette a portékát, rendez­te és elküldte, ahová kellett — s mindig micsoda szakértelemmel!? Torma Józsefet Kevermesen és környékén — ahogy mondani szokták — úgy ismerik, mint a rosszpénzt. A mezőkovácsházi já­rásnak ezen a részén a régi vi­lágban csak az ő kezén át mehe­tett a seprűnek való a nagyke­reskedők — legtöbbször a Kardos cég kezébe. Hogy a parasztok kö­zül magatartása miatt többen ha­ragudtak rá? — Istenem, az em­ber nem lehet mindenkinek jó. Tormáék bánatára egyszer aztán vége szakadt mindennek. De nem örökre — ezt akkor állapították meg, amikor Nagy Imre jobbol­dali politikája idején mindjobban burjánzani kezdtek a tőkés vál­lalkozások. A régi cirkosok is a porondra léptek, igaz, a régi név­vel, de időszerű jelszó alatt: A „népgazdasági érdek“ megköve­teli... S tavaly ősszel, az állami vál­lalatok — a Magtermeltető és a Terményforgalmi — nagy bosszú­ságára a j,szabadcirkosok“ meg­kezdték működésüket. Régi ku- pectempójuk hamar eredményre vezetett. A felhajtóknak mázsán­ként 15 forintot fizettek. A ter­melőknek pedig 40—50 forinttal többet mázsánként, mint amit a Terményforgalmi fizetett. Torma József szíve majd szétpattant örömében, olyan boldog érzéssel állapította meg, valahányszor az egymást érő rakományokat szem­lélte udvarán: — Na, nem hiába építtettem a nagy színt. Lelkiismeretét az sem aggasz­totta, ha szabad cirok gyanánt szerződésest vittek neki a speku­lációs hajlamú termelők. Amikor ügyködését kifogásolták az érde­kelt vállalat emberei, cinikus nyugodtsággal ezt válaszolta: — Ne nekem szóljanak, hanem a főnökömnek. Azok meg is tették, de bizony nagykaput kellett döngetniök. Ugyanis Torma József „főnöké­nek“ csak Kevermesen volt öz­vegy Kardos Gyuláné a neve. Budapesten Kereskedelmi Árufor­galmi Irodának hívták. S közvet­len kapcsolata volt a felsőbb gaz­dasági szervekkel is. Hogy azután ezek az úgynevezett áruforgalmi irodába tömörült „szakkiválósá­gok“ mennyire borították fel a népgazdasági tervnek egyik-má­sik vállalatra eső részét, az még ügyészségeinket sem érdekelte. Ugyanis, ha nem így lenne, egy év óta legalább válaszra méltatta volna a battonyai, vagy a megyei ügyészség a Békés megyei Mag- termeltető- és Vetőmagellátó Vál­lalat beadványát. Hogy ezzel a dologgal foglalkozunk annak ez az egyik oka. A másik pedig — Torma József­nek új „főnöke“ lett. Ez a ma­gyarázata, hogy a régi tábla he­lyett (s bocsánat a néhány napi táblahiányért!) egy újat készített, amelyen ez áll: (,A Budapesti Városi Tanács szabad cirok felvásárló telepe.“ Az egykori pénzemberek bárho­vá is kerülnek, nem hagyják el­kallódni a „megbízható“ embert. Ömaga pedig örül az új „gazdá­nak“, mert itt „fix” fizetése van •— havi 900 forint. Télen-nyáron át. Dolgozni alig kell érte. Bosz- szankodni is csak keveset, mert a Torma-féle szabad­felvásárlásra nincs nagy szükség. A Terményforgalmi cirka is meg­felelő, s abból kérnek néhanap­ján tőle a fővárosiak. Ilyenkor át­megy a vállalat telepére, kiválaszt­ja a portékát azzal a szakavatott- sággal, ami „csak“ egy Tormának lehetséges, és feladja. Utána a semmittevés következik. Napokig, hetekig, később hónapokig. Az ember el sem hinné, hogy gond­ja is van neki. Pedig van. S mi­csoda nagy gond?! Nem tud be­lenyugodni, hogy a mezőkovács­házi Rosenfeld Icele, az évtizedes konkurens miért kap 500 forinttal többet havonként ugyanattól a „főnöktől“ — ugyanazért a sem­mittevésért? — Baráth —

Next

/
Thumbnails
Contents