Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-11 / 291. szám
6 1955. december 11., vasárnap Érdemes elolvasni Déryné emlékezései Egervári Potemkin Ödön, pesti könyvtáros, színműíró és hajdani színész 1869 végén arra kéri az akkor 76 éves Dérynét, a magyar színészet hőskorának nagy tanúját, írja meg emlékezéseit. Előzőén már többen is biztatták erre: Vahot Imre, Kazinczy Gábor, Egressy. De csak egv évtized múlva fogott hozzá az íráshoz, miután a Nemzeti Színház 120 forint nyugdíjat utalt ki számára. Az idős asszony hálából kezdte írni emlékezéseit, három évig dolgozott a hatalmas, ha'van íves emlékiraton. Irodalmunknak ezekről az évtizedekről nem született olyan értékes, maradandó alkotása, mint Déryné emlékezései. Eddig naplónak nevezték, pedig valójában nem az, hisz élete eseményeit évtizedekkel később, visz- szaemlékezve írta meg. Rendkívüli omlékezőképességgel vetíti elénk pályatársainak jellemét, a XIX. század első felének társasági életét. Kitűnő megfigyelő, elraktározta emlékezetében kortársai jellemvonásainak, az erdélyi tájnak, a társasági beszédmódnak, a színházi életnek ezernyi részletét. A legélőbb portrét azonban önmagáról festi. Írása eleven, izgalmas, nem bőbeszédű, pontos. Egy emberi sors históriája, szinte »fejlődésregény«, — nyomon követhetjük életútját a jászberényi patikától a tordai vendégszereplésig, s elhisszük emberi-színészi alakulásának minden állomását. Történelmileg és művészileg egyaránt hiteles írás. A most megjelent új kiadás Déryné emlékezéseinek . teljes, csonkítatlam szövegét és valamennyi fellelhető levelét — megannyi nagyértékű kortörténeti dokumentumot — közli. Schiller válogatott müvei Friedrich Schiller, a német költőóriás halálának 150. évfordulója esztendejében adta közre az Űj Magyar Könyvkiadó ezt a kétkötetnyi válogatást Schiller legszebb verseiből és drámáiból. A versek között szerepelnek a Schiller és Goethe által közösen írt »Xéniák« is. A drámai művek közül a »Haramiák«, az »Ármány és szerelem«, a »Don Carlos«, a »Teli Y i'mos« címűL és a »"Ví'allenstein- trilógiát« közli a válogatás. A drámákat Aprily Lajos, Déry Tibor és Vas István fordította. A bevezető tanulmányt íuróczi- Tróstler József akadémikus írta. A szerkesztés és a jegyzetek öszszeállítása Vajda György Mihály munkája. Mint érdekességet ragadjuk ki a bőséges jegyzetanyagból, hogy amikor Schiller első drámáját, a »Haramiák«-at névtelenül kiadta, egyr jóhiszemű kritikus ezt írta róla: »Ha remélhetjük, hogy születik egyszer egy német Shakespeare is, hát itt van.« Most, amikor a karácsony előtt a magyar közönség kezébe kerül a »teljes Shakespeare«, a brit költőóriás műveinek kiadásán kívül régi adósságát törlesztette a magyar könyvkiadás, amikor — a felszabadulás óta ejső alkalommal — adott ilyen, gazdag válogatást alkotásaiból. Tekintse meg a karácsonyi vásárt az Orosháza és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat orosházi, szarvasi, inezőkovácsházi, mezőhegy esi szaküzleteiben, aiiol textiláruk, kész női, férfi és gyermekruhák, kötött- és divatáruk, cipők nagy választékban kaphatók. Ajándékozási cikkek minden ízlést kielégítő nagy’ választékban. Klasszikusok tollából VOLTAIRE: Bababec és a fakírok (1750) Jtnikor Benaresben jártam, a Gangesz partján, a brá- mánok őshazájában, mindenképp okulni iparkodtam, Meglehetősen értettem az indusok anyanyelvét; mindig s mindent meghallgattam és sok mindent megfigyeltem. Üzlettársamnál, Omrinál laktam; a legíiszteletreméltóbb ember ő, akit valaha is ismertem, ő a brámán vallást követte, én meg muzulmán vagyok; de sosem élesedett a hangunk, akár hogyha Mohamedről, akár Brá- máról esett szó. Mindketten nyugodtan végeztük a napi mosakodásainkat; ugyanazt a limonádét ittuk, ugyanabból a rizsből ettünk, úgy éltünk, mint két testvér. Egy nap együtt mentünk el a Gavani-pagodába. Itt több csoport fakírt láttunk; egyesek úgynevezett zsangik voltak, vagyis elmélkedő fakírok, mások a régi gimnoszofisták mai tanítványai, akik tevékeny életet élnek. Tudós nyelven beszélnek, mint ez közismeretes, a legrégibb brámánok nyelvén és van is könyvük ezen a nyelven, amelyet Veidámnak neveznek. Ez a legrégibb könyv Ázsiában, a Zend-Avesztát is beleértve. Egy fakir előtt haladtam el, aki épv ezt a könyvet olvasta. „Ő, nyomorult hitetlen! — kiáltotta — miattad most elfelejtettem, hány magánhangzót számoltam eddig; ezért most a lelkem egy nyúl testébe költözik, nem pedig egy papagájéba, ahogy azt joggal remélhettem." Egy rupit adtam neki, hogy megvigasztaljam. Néhány lépéssel odébb, szerencsétlenségemre, tüsszentettem és felébresztettem egy fakírt, aki épp önkívületben volt. „Hol vagyok? — mondta. — Mily szörnyű zuhanás! Már nem látom az orrom hegyét: eltűnt a meny- nyei fényesség." — „Ha én vagyok az oka — feleltem —, hogy végre orrod hegyénél tovább látsz, tessék, ime egy ru>- pi, hogy jóvátegyem a bajt, amit okoztam; térj vissza meny- nyei fényességedbe Vika* PléfU HA JÓL AKAR SZÓRAKOZNI, ! családjával 'együtt keresse fel esténként a MEZŐBERéNYI földmű vessző vetkezet VENDÉGLŐJÉT Kitűnő zene! Tánc! Italok — cukrász-sütemények Megjeleni az Új Idő 30. száma Az Uj Idő legújabb számának vezércikke a legutóbbi szovjetunióbeli atom- és hidrogénfegyverkísérletek kapcsán a szovjet atompolitikával foglalkozik. Az e heti külföldi sajtószemle Bulga- nyin és Hruscsov Indiai útjának világvisszhangját ismerteti. L. Szelpov, a Pravda szerkesztő bizottságának tagja a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltásának 11. évfordulója alkalmával összefoglaló áttekintést ad a népi Jugoszlávia politikai és gazdasági fejlődéséről, G. Nyikolajev pedig Albánia felszabadulásának 11. évfordulójáról emlékezik meg „Az albán nép sorsa“ című cikkében. V. Kondrasov terjedelmes cikke Burma múltjáról és jelenéről tájékoztatja az olvasót. C. Pun- cagnorov, a Mongol Népköztársaság Tudományos Bizottságának rendes tagja „Tenyérrel nem lehet eltakarni a napot!“ című írása a New York Timesnek ahhoz a megállapításához fűz csattanós kommentárokat, amely szerint „Külső Mongólia fikció!“ A „Nemzetközi élet“ rovat kedvelt jegyzetel Nyugat-Németországba. az Egyesült Államokba, Irakba, Afganisztánba és Libanonba viszik el e héten az olvasókat. V. Be- rezskov, az Egyesült Államokban tartózkodott szovjet újságírócso- port tagja „Tízezer kilométer az Egyesült Államokban“ cimű nagy riportjában számol be a szovjet újságírók tengerentúli tapasztalatairól. G. Uzsik professzor, aki az idén nyáron másodmagával nyugat-németországi körutat tett, a ruhrvidéki gyárakban szerzett tapasztalatait ismerteti. Hegyi Gyula, az OTSB elnöke a magyar sport fejlődéséről ad képet a lap olvasóinak. A „Könyv- ismertetés“ rovat két új, Viet- 1 namról szóló könyvet ismertet. JLfiután így tapintatosan megoldottam a kérdést, a többi gimnoszofistához mentem; többen csinos kis szögeket adtak nekem, hogy Brémájuk dicsőségére karomba és combomba verjem őket. Megvásároltam a szögeket, s később szőnyegeimet erősítettem velük a falra. Mások a kezükön táncoltak; ismét mások laza kötélen lebegtek, vagy féllábon ugráltak. Egyesek vasláncot hordtak, mások pedig málhanyerget; voltak, akik vékába rejtették a fejüket: de egyébként mindnyájan nagyon derék emberek voltak. Cmri barátom bevezetett ~az egyik leghíresebb fakir cellájába; ezt a fakírt Ba- babecnek hívták: meztelen volt. mint egy majom, s a nyakán több mint hatvan font súlyú láncot hordott. Szögekkel kivert fa-széken ült, a szögek hegye a fenekébe mélyedt, de mintha selyem&gyon hevert volna. Sok-sok no kereste fel, hogy tanácsot kérjen tőle; Bababec afféle családi jovendőmondó volt; s kétségtelen, hogy városában nagy hírnévnek örvendett. Hallottam azt a hosszú beszélgetést, amelyet Omr { foltf» tatott vele. Gondolja atyám ** kezdte A TT1T a nemzetiségi Pártunk és kormányunk követve a marxizmus-leninizmusnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját, alkalmazva a Szovjetunió nemzetiségi politika jónak egyedül helyes gyakorlatát, számtalan esetbon bebizonyította már, hogy szívügyének tekinti a nemzetiségek számára megadni a lehetőséget nemzeti kultúrájuk fejlesztéséhez. A helyes politika bizonyítéka a nemzetiségek között végzendő ismeretterjesztő munka megindításáról szóló határozat. Az ismeretterjesztő munka megindítása a nemzetiségi területeken nem öncélú kérdés, hanem a szocialista építés nagy fegyvertényében résztvevő mindenegyes dolgozó ügye, kötelessége. Ezeknek az elgondolásoknak a jegyében rendezte meg december 4-én a TTIT Békés megyei szervezete a nemzetiségi összekötők megyei találkozóját, amelyen megyénk különböző nemzetiségeinek legjobbjai jelentek meg. A találkozó kölcsönös megértés és bizalom jegyében folyt le. Ilankó György elvtárs, a békéscsabai szlovák gimnázium nevelője beszámolójában ismertette a nemzetiségi kultúra fejlesztésének problémáit Békés megyében. A hozzászólók kiegészítették a beszámolót, javaslatokat tettek, s ezzel hozzájárultak a nemzetiségi csoportok munkatervének elkészítéséhez. A munkaterv alapján az egyik legfontosabb feladat az ismeretterjesztő előadások megszervezése a nemzetiségek között, saját anyanyelvükön. Ily en vonatkozásban már történtek lépések: a következő év januárjában szlovák kultúra fejlesztéséért nyelvű előadásokat tartunk Szarvason, örménykúton és Tótkomlóson, »A nemzetiségek élete hazánkban« címmel. Ugyanezt az előadást Gyulán is megtartjuk román nyelven. A nemzeti nyelv tisztaságának megőrzését szolgálják azok a szlovák nyelvtanfolyamok, melyek örménykúton, Szarvason és Tótkomlóson már megkezdték működésüket. A nemzetiségi csoportokon belül egy munkabizottság dolgozik, melynek feladata nemzetiségeink haladó hagyományainak felkutatása és ismertetése a TTIT által irányított előadói csoport közreműködésével. A kutató munkában sokat segíthetnek nemzetiségi középiskoláink. A méhkeréki román iskola vállalta a magyar nyelvű anyag románra fordítását. Ügy véljük, hogy a nemzetiségek közötti ismeretterjesztő' munka megindításával — s különösképpen figyelembe véve ennek anyanyelvű jellegét — megélénkül nemzetiségeink érdeklődése a szocializmus építésének ipari és mező- gazdasági vonatkozású kérdései iránt, továbbá elősegíti a természettudományos képzést, a haladó nemzetiségi kultúra gyarapítását és népszerűsítését A TTIT Békés megyei szervezete mindent megtesz, hogy a nemzetiségek közötti ismeretterjesztő munka megfeleljen pártunk és kormány unk várakozása nak, de ehhez a munkánkho kérjük megyei párt- és állami szerveink, valamint tömegszerve- zeteink segítségét. Szekercés József TTIT megyei síaktitkár. Karácsonyi vásár a kisállomással szemben, a Békéscsabai Földművesszöretkvzei kisáruházában és boltjaiban, ahol cipők, divatáruk, kötött - rövidáruk, ajándékcsomagok nagy választékban kapható!.. Vásárlási visszatérítés! Omri —, hogy miután kiálltam a hét lélekvándorlás próbáját, eljutok végre Bréma hajlékába? — Attól függ — felelte a fakir •— milyen életet élsz idelenn? — Azon igyekszem — mondta Omri —, hogy jó állampolgár legyek, jó férj, jó apa és jó barát; kamat nélkül kölcsönzők alkalom- adtán a gazdagnak, ingyen adok a szegénynek; békében élek szomszédaimmal. — Versz-e néha szögeket — kérdezte a brámán — a fenekedbe? s— Nem soha, tisztelendő atyám. — Ezt nagyon fájlalom — felelte a fakir. — így legfeljebb, ami nagy kár, a tizenkilencedik mennybe jutsz. ogyan! — válaszolta Omri — ez is nagyon megtisztelő, megelégszem az osztályrészemmel: mit bánom én, ha a tizenkilencedik, vagy a huszadik égbe jutok, csak megtegyem kötelességemet ezen a zarándokutamon és szívesen lássanak az utolsó menedékhelyen. Nem elég-e, hogy az ember becsületesen él ezen a földön és azután boldog lesz odafent, Bráma országában? Hát ön, tisztelt Bababec úr, melyik égbe óhajt menni a szögeivel meg a láncaival? — A harmincötödikbe szólt Bababec. — Mulatságos —felelte Omri-*• hogy magasabbra akar jutni, mint én: mindez szemmelláthalólag csak féktelen becsvágyát mutatja. ön elítéli azokat, akik e földi hiúságra áhítoznak; miért vágyik úgy akkor a túlvilágiakra? És aztán mire alapozza azt a hiú kívánságát, hogy önnel jobban bánjanak. mint velem? Tudja meg, én tíz nap alatt sokkal több alamizsnát adok, mint amennyibe tíz év alatt kerülnek azok a szögek, a- melyeket a fenekébe mélyeszt. Mit ér az Brémának, mondja csak, hogy maga itt ül meztelenül egész nap, lánccal a nyakán; ugyan, de nagy szolgálatot tesz ezzel a hazá* jának! Százszor többre becsülöm azt, aki veteményt kapál, vagy fát ültet, mint a maga társait, akik az orruk hegyét nézik, vagy lelkűk nemes hevületében málha-nyerget hordanak. TL§ iután így szólt, Omri lecsil^ lapodott, megsímogatta a fakirt, rábeszélte és végül meggyőzte, hogy hagyja ott a szögeit és a láncát, jöjjön vele és kezdjen nála becsületes életet. Lemosták, illatos kenőcsökkel bedörzsölték a testét, tisztességesen felöltöztették. Két hétig józanul élt és bevallotta, hogy százszor boldogabb, mint annakelőtte. De a népnél hamarosan elvesztette a hitelét; a nők nem jöttek már hozzá tanácsért; ezért hát otthagyta Omrit, s újra a szögeire ült, csakhogy megint tiszteljék.
