Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

„Erősítsük tovább barátságunkat, harcoljunk együtt a világ békéjének megszilárdításáért“ Vikaisáték Héja I!>55. december szerda Rangun. (TASZSZ) N. A. Bulga- nyin és N. Sz. Hruscsov, valamint a kíséretükben lévő személyek de­cember 4-én este, a Mandeláitól hetven kilométerre északra fekvő Majmoba érkeztek. A szovjet ve­tetek itt a Burmái Unió hadügy­miniszterének vendégei voltak. December 4-én U-ba Szve, a Burmái Unió hadügyminisztere estebédet adott a szovjet vezetők tiszteletére. December 5-én reggel, a maj- moi katonai gyakorlótéren dísz­szemlét rendeztek a szovjet veze­tőit tiszteletére. A gyakorlótéren felépített emelvényről N. A. Bul- ganyin és N. Sz. Hruscsov rövid beszédet mondott a burmai had­sereg tábornokaihoz, tisztjeihez és katonáihoz. A szovjet nép, amelynek képvi­selői vagyunk — mondotta N. A. Bulganyin -v azért küldött ide önökhöz, hogy biztosítsuk Önö­ket: még jobban erősítem és fej­leszteni óhajtjuk ezt a barátsá­got, amely kölcsönösen előnyös mind a Burmai Unióra, mind a Szovjetunióra nézve. Erősítsük te­hát tovább barátságunkat, harcol­junk együtt a világ békéjének megszilárdításáért! N. Sz. Hruscsov szólt ezután. Az alatt a néhány nap alatt, amit országukban töltöttünk — men­teit a beszéde során N. Sz. Hrus­csov — több ízben találkoztunk államuk vezetőivel, a burmai nép­pel. Rendkívül érdekes találkozá­sok voltak ezek. örömmel tölt el, hogy e találkozások során a leg­fontosabb kérdésekben megmutat­kozott nézeteink közössége. A Szovjetunió békés építésén, gaz- dncági. életének, kultúrájának fej­les ésén. a nép jólétének fokozá­sán fáradozik. Ugyanilyen felada­tok megoldására irányulnak most a burmai kormány erőfeszítései is. . Mi barátságban akarunk élni minden néppel. Barátságban aka­runk élni Burma népével. Megör­vendeztet bennünket, hogy önök megértik törekvéseinket. További szakmai tökéletesedést kívánok a Burmai Unió táborno­kainak, tisztjeinek és katonáinak. Mi, akárcsak önök, kénytelenek vagyunk hadsereget fenntartani. Fegyveres erőt fenntartani drága mulatság minden országnak. De kénytelenek vagyunk vállalni eze­ket a költségeket, mivel más or­szágok még nem járulnak hozzá a leszereléshez. De nem veszítjük el reményünket, hogy sikerülni fog kiharcolnunk e feladat meg­oldását. Erőfeszítéseinket nem kí­mélve * fáradozunk azon, hogy megteremtsük valamennyi ország kölcsönös megértését, véget ves­sünk a hidegháborúnak és ezen az úton kiharcoljuk a fegyverzet csökkentésére, vagy a teljes lesze­relésre, az atom- és hidrogénfegy­ver betiltására, a hatékony nem­zetközi ellenőrzés létrehozására vonatkozó megegyezést: Ezután az emelvény előtt dísz­menetben vonultak el előbb a póncélkocsik, utána a hadsereg, a haditengerészet és a légierő egységei a három fegyvernem zászlajával, ezután a fogatolt és gépesített tüzérség, végül gépko­csikon az egészségügyi alakulatok. A díszszemle befejezése után N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin gépkocsin a Majmo közelében lévő Aniszakani repülőtérre haj­tatott, onnan Rangunba repülti Macmillan a ciprusi helyzettől London. (MTI) Az angol alsó­házban hétfőn vita kezdődött n ciprusi helyzetről. A vitát Mac­millan külügyminiszter megnyi­tó beszéde vezette be. A külügyminiszter »kitűnő elv­nek« nevezte az önrendelkezést, de hozzátette, hogy »földrajzi, történelmi és stratégiai okokból kivételek is lehetségesek, és egé­szen bizonyos, hogy éppen a Földközi-tenger keleti medencé­jének tekintetében minden okunk megvan arra, hogy bizonyos mér­tékig ilyen meggondolások ve­zessenek bennünket.« kell érdekes tudósítást csinálniI“ Moszkva. (TASZSZ) J. Zsukov és O. Oresztov, a Pravda tu­dósítói mandalaji tudósításukban részleteket közölnek N. A. Bul- ganyin és N. Sz. Hruscsov Észak-Burma városaiban és falvaiban tett utazásáról. A cikkírók rámutatnak arra, hogy a szovjet vendégeket uta­lásuk során mindenütt a béke hírnökeiként üdvözölték. ircieo fogadtatásban részesítették a szovjet vendégeket Man- ialajban, Burma második legnagyobb és legjelentősebb városá­ban is. A város lakosai közül sokan szervezetten rendezett menet­ben vonultak a szovjet vendégek fogadtatására. Az a meleg fogadtatás, amelyben Burma népe a szovjet ven­dégeket részesíti — hangzik tovább a tudósítás — feldühíti egyes angol és amerikai burzsoá lapok tudósítóit, akik nem tágítanak a szovjet államférfiak mellől. Indiához hasonlóan, itt is minden erő­vel úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha ezek a találkozások nem lennének önkéntesek, szívélyesek és nem a nép érzelmeiből fakadnának, hanem „parancsra megrendezik" azokat. December 3-án este ezek a tudósítók valahonnan előkerítettek egy embert, aki papírra írta a szovjet vezető személyiségek nevét, hogy jól ki tudja mondani és e papírdarabról olvasva éltette a szovjet ven­dégeket. Az amerikai és az angol fotóriporterek sietve körülfogták és minden oldalról fényképezni kezdték ezt az embert, viharosan és minden illendőséget mellőzve örvendeztek azon, hogy sikerült ta­talmok egy „beszervezett embert“. December 4-én a szóbanforgó tudósítók a repülőtéren felkér­ték az ott állomásozó katonai alakulat egyik utászát, hogy aknake­resőjét állítsa fel a szovjet vendégek számára emelt sátor mellett és tegyen úgy, mintha keresne... Az egyik amerikai, aki fényképe­zőgéppel a mit sem sejtő katona körül okvetetlenkedett, hangosan odakiáltotta honfitársainak: „így kell érdekes tudósítást csinálnll" A fenti jeleneteket Dean, a londoni Observer tudósítója ren­dezte. Dean, mint ismeretes, a koreai háború idején a koreai nép­hadsereg fogságába került, amikor pedig szabadon bocsátották, az­zal tűnt ki, hogy féktelen rágalmakat szórt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságra. Az efajta mesterkedések, amelyeket a nagytőkének a burzsoá_ sajtó területén működő rabszolgái rendeznek i- írja Zsukov és Oresztov — a szemtanúkban csak undort keltenek. Semmiféle ha­misítás nem homályosíthatja el azt a szemmel látható tényt, hogy Burma népe, ugyanúgy, mint India népe, melegen és szívélyesen üdvözli a szovjet vendégeket, akik jóindulatról tanúskodó láto­gatást tesznek náluk. Moszkvába érkezett DISZ-élet a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkva. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége Otto Grotewohl miniszterelnök vezetésével de­cember 5-én Moszkvába érkezett. A küldöttség a Kínai Népköztár­saságba, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságba és a Mon­gol Népköztársaságba utazik, ezen országok kormányának meghívá­sára. A küldöttséggel együtt ér­kezett Geng Jung-csüan, a Kí­nai Népköztársaság rendkívüli és megliatahnazott berlini nagykö­vete is. ' Nehru a bagdadi paktumról és India politikájáról Űj Delhi. (MTI) Nehru minisz­terelnök december 5-én beszédet mondott az indiai alsóházban. Be­szédében — hírügynökségi jelen­tések szerint — a goai kérdésen túlmenően foglalkozott a bagdadi paktummal, és enpek kapcsán India politikájával is. A bagdadi paktumról szólva Nehru kijelentette, hogy a pak­tumhoz való csatlakozás az illető országok részéről a lehető leg­szerencsétlenebb lépés volt. A paktum siralmas eredmény a béke és a biztonság szempontjá­ból — hangsúlyozta Nehru. — Az a tény, hogy egyes országok be­léptek oda, nem befolyásolja In­dia politikáját. Nehru arra is rámutatott, hogy Indiának a brit nemzetközösség­gel fenntartott szövetsége a leg­csekélyebb mértékben sem aka­dályozza Indiát saját politiká­jában. India pontosan azt a bél­és külpolitikát folytatja, .amely szerinte a legjobban megfelel a béke érdekeinek — mondotta Nehru. Örömmel tanulnak az endrődi fiatalok 1951 óta negyedszerre jött el az vételi kérelmét és a mai szeminá- ősz és ezzel egyidőben negyed- j riumon már ő is részt vett — új- szerre indult be az endrődi terű- 1 sagolta örömmel Harnos elvtárs­iéi DISZ-szervezetnél a politikai nő, a propagandista. oktatás. | Endrődön szeretnek tanulni a A DISZ-iskolákat minden évben . fiatalok. És ebben nagy szerepük megszervezték, sőt meg is kezdőd- van a propagandistáknak, akik tek elég szép számmal. 1953-ban például 20 főnyi csoport kezdett a tanuláshoz. A hiba azonban az volt, hogy az oktatás folyamán nemhogy gyarapodott volna a lét­szám. hanem inkább fogyott. Ml volt ennek az oka? Először is az, hogy a fiatalokat nem saját el­határozásuk alapján vonták be a tanfolyamokra, hanem egyszerűen felírták a nevüket. minden alkalommal alaposan fel­készülnek az előadásokra. Rossz hatással volt az is, hogy a szemináriumi előadók többször elmaradtak az előadásról. Ennek nyomán aztán sok fiatal azon a véleményen volt — és jogosan —, hogy „minek jöjjenek el, hiszen úgyis elmarad a szeminárium“. Unalmasak voltak az előadások, hiányzott a változatosság, a szí­nesség, nem kötötte le a hallgatók figyelmét. És nézzük meg most, hogyan működik a Petőfi-iskola. A veze­tőség már szeptemberben hozzáfo­gott a szervezéshez. Úgy csoporto­san, mint személyesen elbeszél­gettek a fiatalokkal a Petőfi-isko­la jelentőségéről és megmagyaráz­ták nekik, miről lesz szó, mit le­het tanulni. Különösen sokat fog­lalkozott a fiatalokkal a DISZ-tit- kár elvtársnő, Daubner Katalin. Az alapos előkészítésnek, a jó szervezésnek meg is lett az ered­ménye. Jelenleg egy 18 és egy 19 fős csoport működik. És a DISZ-fiatalok szeretnek az oktatásra, járni. Harnos Irén .elv? társnő csoportja az oktatás meg­indulásakor 15 főből állott, már 19 tagja van. — Varga Esztike a napokban adta be a vezetőségnek a tagfel­Harnos Irén elvtársnő például már az előadás előtt jó néhány nappal hozzáfog a felkészüléshez. A kérdésekről és a főbb szem­pontokról vázlatot készít, alkérdé- seket dolgoz ki. Jegyzetét rész­ben az irányító, részben a kiadott oktatási anyagból állítja össze. Felhasználja az irodalmi műveket is, különösen Móricz és József Attila írásait. Az alapos felké­szülés tapasztalható az előadásain is. Mondanivalóját színesen adja elő, leköti a fiatalok figyelmét. Egv-egy történelmi részt versek­kel és dalokkal illusztrál. És amit még nagyon szeretnek a fiatalok, az a játék. Harnos elvtársnonél minden foglalkozás után egy fél­órás játék is van, így nem csoda, hogy mindannyian szívesen hall­gatják végig az előadásokat és igyekszenek hozzászólni, hogy kö­zösen még alaposabban tudják ér­tékelni a fontosabbakat. Eddig különösen Gellai Margit, Urbán Júlia, Kati Mária és Oláh Lajos tűntek ki jó hozzászólásaikkal, fi sok jó ellenére még némi hiba ii van. A fiatalabb DISZ-tagok — mint például Forgács Erzsébet is — szűk szavúak, s legtöbb eset­ben hallgatnak. A propagandista feladata, hogy ezeket a fiatalokat bátorítsa és szólásra bírja. És ha ez így lesz, akkor el lehet mon­dani azt — és erre jogosan büsz­kék lehetnek az endrődi fiatalok' ma | hogy olyan jó a politikai oktatás, mint amilyenre még nem volt példa 1951 óta. Sztanyik Károly, Endréd. Megkezdi működését Berlinben a ,,Magyarok hazatérését elősegítő bizottsági** A Berlinben megalakult „Magya­rok hazatérését elősegítő bizott­ság“ levéllel fordult a Magyar Népköztársaság Külügyminisztéri­umához, melyben kifejezésre jut­tatta, hogy munkálkodni kíván a hazájuktól elszakadt, az Elnöki Tanács 11/1955. törvényerejű ren­deleté alapján amnesztiában része­sített magyar állampolgárok visz- szatérése érdekében. Illetékes ma­gyar szervek a bizottság működé­séhez hozzájárulásukat adták. rr Őszinte9 tartós barátságot I kai Howard Fast amerikai író levele az Egyesült Államokban Járt szov­jet újságírókhoz. Megjelent a Ll- tyeraturnaja Gazeta-ban. A napokban New Yorkba utaz­tam, a gépkocsiban bekap­csoltam a rádiót és hallottam, a- mint egyik neves rádió-híima- gyarázónőnk lelkes hangon be­szélt Borisz Polevoj benyomásai­ról a »Sport Club« meglátoga­tása után. Elmondta, hogy a szovjet ujságíróküldöttség hol járt tegnap és hová megy ma. A hangjából rajongó lelkesedés csendült lei, szavainak értelme körülbelül ez volt: »Milyen bol­dogság! Végre nyíltan szerethe­tem az oroszokat, fennhangon, s ezért senki, semmiféle McCarthy nem üti le a fejemet.« így beszél Amerika, örömében mosolyogva. Csodálkozhatunk-« ezen? Tíz év óta állandóan ismét­lem — a Lityeratumaja Gazét a, valamint sok más orosz napilap és folyóirat hasábjain —j hogy népem nem akar háborút, hogy ez nem valami züllött, istenverte nép, hanem csak a rossz szándékú emberek kis csoportja borított rá sötét, fenyegető felleget. Most a felhő szegélye felemel­kedett és úgy látszik, mintha a megkönnyebbülés mély sóhaja szakadt volna ki Amerika mel­léből. N em kell külön kitérnem ar­ra, hogy barátsággal te­kintünk az oroszokra. Biztos va­gyok benne, hogy ezt hazatéré­sekor megerősítette az önök me­zőgazdasági küldöttsége. Nem tu­dok róla, hogy valamilyen em­bercsoportot ennyi szeretettel fo- godtak és ünnepeltek volna ha­zánk egyik partvidékétől a má­sikig. Délen és Északon, Nyuga­ton és Keleten. Hasonló fogad­tatásban részesültek az önök épí­tészei és újságírói. És ne felejt­sék el, hogy ez a tízesztendős Bzovjetellenes propaganda után történik, olyan tomboló & féke­vesztett propaganda utón, ami­lyet még soha egyetlen ország sem látott. Mi e rejtély megoldása, mivel magyarázhatjuk az a nemzet e titkát? Nem biztos, hogy e rövid le­vélben sikerül megmagyaráznom, de minden esetre megpróbálom elmondani legalább néhány el­képzelésemet a rendkívül bon\o- iult kérdésről. E lőször is sok közös voná­sunk van: mint nemzet, nagyon hasonlítunk egymásra. Mindkét ország beláthatatlanul nagy, a természet bőkezű volt önökhöz és hozzánk egyaránt. Friss szelek fujdogálnak nálunk is, önöknél is, az óriási síkságo­kon és a hegyek között; meg­van minden, ami az embernek kell, csak tudni kell elvenni a természettől. Semmilyen más nép kezében nincs ilyen gazdagság és bőség, s ez bennünk példátla­nul merész törekvéseket és elgon­dolásokat szült. Nem szimbóli- kus-e, hogy népeink tekintetü­ket és tudományos gondolkodásu­kat a csillagos ég felé fordítot­ták, ahol az emberi történelem legnagyobb hódításai várnak ránk, hogy készek vagyunk a föld első mesterséges utitársait kiküldeni az űrbe? Ehhez tér-

Next

/
Thumbnails
Contents