Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-07 / 287. szám
„Erősítsük tovább barátságunkat, harcoljunk együtt a világ békéjének megszilárdításáért“ Vikaisáték Héja I!>55. december szerda Rangun. (TASZSZ) N. A. Bulga- nyin és N. Sz. Hruscsov, valamint a kíséretükben lévő személyek december 4-én este, a Mandeláitól hetven kilométerre északra fekvő Majmoba érkeztek. A szovjet vetetek itt a Burmái Unió hadügyminiszterének vendégei voltak. December 4-én U-ba Szve, a Burmái Unió hadügyminisztere estebédet adott a szovjet vezetők tiszteletére. December 5-én reggel, a maj- moi katonai gyakorlótéren díszszemlét rendeztek a szovjet vezetőit tiszteletére. A gyakorlótéren felépített emelvényről N. A. Bul- ganyin és N. Sz. Hruscsov rövid beszédet mondott a burmai hadsereg tábornokaihoz, tisztjeihez és katonáihoz. A szovjet nép, amelynek képviselői vagyunk — mondotta N. A. Bulganyin -v azért küldött ide önökhöz, hogy biztosítsuk Önöket: még jobban erősítem és fejleszteni óhajtjuk ezt a barátságot, amely kölcsönösen előnyös mind a Burmai Unióra, mind a Szovjetunióra nézve. Erősítsük tehát tovább barátságunkat, harcoljunk együtt a világ békéjének megszilárdításáért! N. Sz. Hruscsov szólt ezután. Az alatt a néhány nap alatt, amit országukban töltöttünk — menteit a beszéde során N. Sz. Hruscsov — több ízben találkoztunk államuk vezetőivel, a burmai néppel. Rendkívül érdekes találkozások voltak ezek. örömmel tölt el, hogy e találkozások során a legfontosabb kérdésekben megmutatkozott nézeteink közössége. A Szovjetunió békés építésén, gaz- dncági. életének, kultúrájának fejles ésén. a nép jólétének fokozásán fáradozik. Ugyanilyen feladatok megoldására irányulnak most a burmai kormány erőfeszítései is. . Mi barátságban akarunk élni minden néppel. Barátságban akarunk élni Burma népével. Megörvendeztet bennünket, hogy önök megértik törekvéseinket. További szakmai tökéletesedést kívánok a Burmai Unió tábornokainak, tisztjeinek és katonáinak. Mi, akárcsak önök, kénytelenek vagyunk hadsereget fenntartani. Fegyveres erőt fenntartani drága mulatság minden országnak. De kénytelenek vagyunk vállalni ezeket a költségeket, mivel más országok még nem járulnak hozzá a leszereléshez. De nem veszítjük el reményünket, hogy sikerülni fog kiharcolnunk e feladat megoldását. Erőfeszítéseinket nem kímélve * fáradozunk azon, hogy megteremtsük valamennyi ország kölcsönös megértését, véget vessünk a hidegháborúnak és ezen az úton kiharcoljuk a fegyverzet csökkentésére, vagy a teljes leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, a hatékony nemzetközi ellenőrzés létrehozására vonatkozó megegyezést: Ezután az emelvény előtt díszmenetben vonultak el előbb a póncélkocsik, utána a hadsereg, a haditengerészet és a légierő egységei a három fegyvernem zászlajával, ezután a fogatolt és gépesített tüzérség, végül gépkocsikon az egészségügyi alakulatok. A díszszemle befejezése után N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin gépkocsin a Majmo közelében lévő Aniszakani repülőtérre hajtatott, onnan Rangunba repülti Macmillan a ciprusi helyzettől London. (MTI) Az angol alsóházban hétfőn vita kezdődött n ciprusi helyzetről. A vitát Macmillan külügyminiszter megnyitó beszéde vezette be. A külügyminiszter »kitűnő elvnek« nevezte az önrendelkezést, de hozzátette, hogy »földrajzi, történelmi és stratégiai okokból kivételek is lehetségesek, és egészen bizonyos, hogy éppen a Földközi-tenger keleti medencéjének tekintetében minden okunk megvan arra, hogy bizonyos mértékig ilyen meggondolások vezessenek bennünket.« kell érdekes tudósítást csinálniI“ Moszkva. (TASZSZ) J. Zsukov és O. Oresztov, a Pravda tudósítói mandalaji tudósításukban részleteket közölnek N. A. Bul- ganyin és N. Sz. Hruscsov Észak-Burma városaiban és falvaiban tett utazásáról. A cikkírók rámutatnak arra, hogy a szovjet vendégeket utalásuk során mindenütt a béke hírnökeiként üdvözölték. ircieo fogadtatásban részesítették a szovjet vendégeket Man- ialajban, Burma második legnagyobb és legjelentősebb városában is. A város lakosai közül sokan szervezetten rendezett menetben vonultak a szovjet vendégek fogadtatására. Az a meleg fogadtatás, amelyben Burma népe a szovjet vendégeket részesíti — hangzik tovább a tudósítás — feldühíti egyes angol és amerikai burzsoá lapok tudósítóit, akik nem tágítanak a szovjet államférfiak mellől. Indiához hasonlóan, itt is minden erővel úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha ezek a találkozások nem lennének önkéntesek, szívélyesek és nem a nép érzelmeiből fakadnának, hanem „parancsra megrendezik" azokat. December 3-án este ezek a tudósítók valahonnan előkerítettek egy embert, aki papírra írta a szovjet vezető személyiségek nevét, hogy jól ki tudja mondani és e papírdarabról olvasva éltette a szovjet vendégeket. Az amerikai és az angol fotóriporterek sietve körülfogták és minden oldalról fényképezni kezdték ezt az embert, viharosan és minden illendőséget mellőzve örvendeztek azon, hogy sikerült tatalmok egy „beszervezett embert“. December 4-én a szóbanforgó tudósítók a repülőtéren felkérték az ott állomásozó katonai alakulat egyik utászát, hogy aknakeresőjét állítsa fel a szovjet vendégek számára emelt sátor mellett és tegyen úgy, mintha keresne... Az egyik amerikai, aki fényképezőgéppel a mit sem sejtő katona körül okvetetlenkedett, hangosan odakiáltotta honfitársainak: „így kell érdekes tudósítást csinálnll" A fenti jeleneteket Dean, a londoni Observer tudósítója rendezte. Dean, mint ismeretes, a koreai háború idején a koreai néphadsereg fogságába került, amikor pedig szabadon bocsátották, azzal tűnt ki, hogy féktelen rágalmakat szórt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra. Az efajta mesterkedések, amelyeket a nagytőkének a burzsoá_ sajtó területén működő rabszolgái rendeznek i- írja Zsukov és Oresztov — a szemtanúkban csak undort keltenek. Semmiféle hamisítás nem homályosíthatja el azt a szemmel látható tényt, hogy Burma népe, ugyanúgy, mint India népe, melegen és szívélyesen üdvözli a szovjet vendégeket, akik jóindulatról tanúskodó látogatást tesznek náluk. Moszkvába érkezett DISZ-élet a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkva. (TASZSZ) A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Otto Grotewohl miniszterelnök vezetésével december 5-én Moszkvába érkezett. A küldöttség a Kínai Népköztársaságba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba és a Mongol Népköztársaságba utazik, ezen országok kormányának meghívására. A küldöttséggel együtt érkezett Geng Jung-csüan, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és megliatahnazott berlini nagykövete is. ' Nehru a bagdadi paktumról és India politikájáról Űj Delhi. (MTI) Nehru miniszterelnök december 5-én beszédet mondott az indiai alsóházban. Beszédében — hírügynökségi jelentések szerint — a goai kérdésen túlmenően foglalkozott a bagdadi paktummal, és enpek kapcsán India politikájával is. A bagdadi paktumról szólva Nehru kijelentette, hogy a paktumhoz való csatlakozás az illető országok részéről a lehető legszerencsétlenebb lépés volt. A paktum siralmas eredmény a béke és a biztonság szempontjából — hangsúlyozta Nehru. — Az a tény, hogy egyes országok beléptek oda, nem befolyásolja India politikáját. Nehru arra is rámutatott, hogy Indiának a brit nemzetközösséggel fenntartott szövetsége a legcsekélyebb mértékben sem akadályozza Indiát saját politikájában. India pontosan azt a bélés külpolitikát folytatja, .amely szerinte a legjobban megfelel a béke érdekeinek — mondotta Nehru. Örömmel tanulnak az endrődi fiatalok 1951 óta negyedszerre jött el az vételi kérelmét és a mai szeminá- ősz és ezzel egyidőben negyed- j riumon már ő is részt vett — új- szerre indult be az endrődi terű- 1 sagolta örömmel Harnos elvtársiéi DISZ-szervezetnél a politikai nő, a propagandista. oktatás. | Endrődön szeretnek tanulni a A DISZ-iskolákat minden évben . fiatalok. És ebben nagy szerepük megszervezték, sőt meg is kezdőd- van a propagandistáknak, akik tek elég szép számmal. 1953-ban például 20 főnyi csoport kezdett a tanuláshoz. A hiba azonban az volt, hogy az oktatás folyamán nemhogy gyarapodott volna a létszám. hanem inkább fogyott. Ml volt ennek az oka? Először is az, hogy a fiatalokat nem saját elhatározásuk alapján vonták be a tanfolyamokra, hanem egyszerűen felírták a nevüket. minden alkalommal alaposan felkészülnek az előadásokra. Rossz hatással volt az is, hogy a szemináriumi előadók többször elmaradtak az előadásról. Ennek nyomán aztán sok fiatal azon a véleményen volt — és jogosan —, hogy „minek jöjjenek el, hiszen úgyis elmarad a szeminárium“. Unalmasak voltak az előadások, hiányzott a változatosság, a színesség, nem kötötte le a hallgatók figyelmét. És nézzük meg most, hogyan működik a Petőfi-iskola. A vezetőség már szeptemberben hozzáfogott a szervezéshez. Úgy csoportosan, mint személyesen elbeszélgettek a fiatalokkal a Petőfi-iskola jelentőségéről és megmagyarázták nekik, miről lesz szó, mit lehet tanulni. Különösen sokat foglalkozott a fiatalokkal a DISZ-tit- kár elvtársnő, Daubner Katalin. Az alapos előkészítésnek, a jó szervezésnek meg is lett az eredménye. Jelenleg egy 18 és egy 19 fős csoport működik. És a DISZ-fiatalok szeretnek az oktatásra, járni. Harnos Irén .elv? társnő csoportja az oktatás megindulásakor 15 főből állott, már 19 tagja van. — Varga Esztike a napokban adta be a vezetőségnek a tagfelHarnos Irén elvtársnő például már az előadás előtt jó néhány nappal hozzáfog a felkészüléshez. A kérdésekről és a főbb szempontokról vázlatot készít, alkérdé- seket dolgoz ki. Jegyzetét részben az irányító, részben a kiadott oktatási anyagból állítja össze. Felhasználja az irodalmi műveket is, különösen Móricz és József Attila írásait. Az alapos felkészülés tapasztalható az előadásain is. Mondanivalóját színesen adja elő, leköti a fiatalok figyelmét. Egv-egy történelmi részt versekkel és dalokkal illusztrál. És amit még nagyon szeretnek a fiatalok, az a játék. Harnos elvtársnonél minden foglalkozás után egy félórás játék is van, így nem csoda, hogy mindannyian szívesen hallgatják végig az előadásokat és igyekszenek hozzászólni, hogy közösen még alaposabban tudják értékelni a fontosabbakat. Eddig különösen Gellai Margit, Urbán Júlia, Kati Mária és Oláh Lajos tűntek ki jó hozzászólásaikkal, fi sok jó ellenére még némi hiba ii van. A fiatalabb DISZ-tagok — mint például Forgács Erzsébet is — szűk szavúak, s legtöbb esetben hallgatnak. A propagandista feladata, hogy ezeket a fiatalokat bátorítsa és szólásra bírja. És ha ez így lesz, akkor el lehet mondani azt — és erre jogosan büszkék lehetnek az endrődi fiatalok' ma | hogy olyan jó a politikai oktatás, mint amilyenre még nem volt példa 1951 óta. Sztanyik Károly, Endréd. Megkezdi működését Berlinben a ,,Magyarok hazatérését elősegítő bizottsági** A Berlinben megalakult „Magyarok hazatérését elősegítő bizottság“ levéllel fordult a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumához, melyben kifejezésre juttatta, hogy munkálkodni kíván a hazájuktól elszakadt, az Elnöki Tanács 11/1955. törvényerejű rendeleté alapján amnesztiában részesített magyar állampolgárok visz- szatérése érdekében. Illetékes magyar szervek a bizottság működéséhez hozzájárulásukat adták. rr Őszinte9 tartós barátságot I kai Howard Fast amerikai író levele az Egyesült Államokban Járt szovjet újságírókhoz. Megjelent a Ll- tyeraturnaja Gazeta-ban. A napokban New Yorkba utaztam, a gépkocsiban bekapcsoltam a rádiót és hallottam, a- mint egyik neves rádió-híima- gyarázónőnk lelkes hangon beszélt Borisz Polevoj benyomásairól a »Sport Club« meglátogatása után. Elmondta, hogy a szovjet ujságíróküldöttség hol járt tegnap és hová megy ma. A hangjából rajongó lelkesedés csendült lei, szavainak értelme körülbelül ez volt: »Milyen boldogság! Végre nyíltan szerethetem az oroszokat, fennhangon, s ezért senki, semmiféle McCarthy nem üti le a fejemet.« így beszél Amerika, örömében mosolyogva. Csodálkozhatunk-« ezen? Tíz év óta állandóan ismétlem — a Lityeratumaja Gazét a, valamint sok más orosz napilap és folyóirat hasábjain —j hogy népem nem akar háborút, hogy ez nem valami züllött, istenverte nép, hanem csak a rossz szándékú emberek kis csoportja borított rá sötét, fenyegető felleget. Most a felhő szegélye felemelkedett és úgy látszik, mintha a megkönnyebbülés mély sóhaja szakadt volna ki Amerika melléből. N em kell külön kitérnem arra, hogy barátsággal tekintünk az oroszokra. Biztos vagyok benne, hogy ezt hazatérésekor megerősítette az önök mezőgazdasági küldöttsége. Nem tudok róla, hogy valamilyen embercsoportot ennyi szeretettel fo- godtak és ünnepeltek volna hazánk egyik partvidékétől a másikig. Délen és Északon, Nyugaton és Keleten. Hasonló fogadtatásban részesültek az önök építészei és újságírói. És ne felejtsék el, hogy ez a tízesztendős Bzovjetellenes propaganda után történik, olyan tomboló & fékevesztett propaganda utón, amilyet még soha egyetlen ország sem látott. Mi e rejtély megoldása, mivel magyarázhatjuk az a nemzet e titkát? Nem biztos, hogy e rövid levélben sikerül megmagyaráznom, de minden esetre megpróbálom elmondani legalább néhány elképzelésemet a rendkívül bon\o- iult kérdésről. E lőször is sok közös vonásunk van: mint nemzet, nagyon hasonlítunk egymásra. Mindkét ország beláthatatlanul nagy, a természet bőkezű volt önökhöz és hozzánk egyaránt. Friss szelek fujdogálnak nálunk is, önöknél is, az óriási síkságokon és a hegyek között; megvan minden, ami az embernek kell, csak tudni kell elvenni a természettől. Semmilyen más nép kezében nincs ilyen gazdagság és bőség, s ez bennünk példátlanul merész törekvéseket és elgondolásokat szült. Nem szimbóli- kus-e, hogy népeink tekintetüket és tudományos gondolkodásukat a csillagos ég felé fordították, ahol az emberi történelem legnagyobb hódításai várnak ránk, hogy készek vagyunk a föld első mesterséges utitársait kiküldeni az űrbe? Ehhez tér-
