Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-25 / 303. szám
A Kétegyházi Gépállomáson így él ma Laczó János A Kétegyházát és Eleket össze- ! gépállomást, hogy ugyanazokat a kötő kövesút mentén új épületek hívják magukra a figyelmet. A gépállomás „birodalma“ ez. A modern műhelyekben serényen dolgoznak, javítják a tráktorokat, ekéket, tárcsákat... Szétszedett gépek mindenfelé. Egyiket-másikat már újjávarázsolták, a harmadikon alkatrészt cserélnek, mindegyiken akad javítanivaló. * Sok munka áll a gépek mögött, nem csoda hát, ha javításra szorulnak. Erre a számok adnak választ. Igaz, a gépállomás traktorosokat küldjék ki hozzájuk dolgozni. Mindez azt bizonyítja, hogy a traktorosok és a tsz-tagok között jó baráti kapcsolat szövődött. A gépállomás traktorosai közül többen tagjai is valamelyik tsz-nek, 8 ez még inkább arra ösztönzi őket, hogy legjobb tudásuk szerint dolgozzanak. Emellett azért is iparkodnak, mert, ha többet és ha jobban dolgoznak, nagyobb a kereset is. Boldog Vilmos, a gépállomás traktorosa a helyi Népköztársaegyben és másban adós maradt, j ság Tsz tagja. Főleg e tsz-ben de tagadhatatlan — eredménye- szokott dolgozni, de az idén a sok két is értek el. Az őszi összes j taggal gyarapodó Kossuth Tszcs- traktormunka tervet kéttized hí- J nek is nagy segítséget adott. A ján száz százalékra teljesítették, j gépállomáson talán az ő munkája A talajmunkában csak 81,5 szá- a legegyenletesebb. Dekádról-dezalékot értek el, a mélyszántásban 90 százalékot. Kedvezőbb a kép a vetőszántásról és a vetésről. Az előbbit 115 százalékra teljesítették és 1550 hold helyett 1762 íoldat vetettek be. Bár a gépállomás igen sok tsz-nek dolgozik, mégis az egyénieknek is adtak segítséget. Vetőszántást 367, mélyszántást pedig 528 kát. holdon végeztek a kétegyházi, lőkösházi és eleki dolgozó parasztoknak. A gépállomás december 20-ig 88,6 százalékra teljesítette éves tervét. Mindez intelem arra: vannak még tennivalók, hogy szépítsenek az eredményen. Különösen két brigád között .alakult ki élénk verseny. A nemes versenyben eddig Betye Tivadar brigádja áll jobban. December 10-re teljesítették őszi tervüket (azóta már 106 százalékra), éves tervükkel pedig 20-án kádra, idényről-idényre teljesítette, sőt túlteljesítette tervét. — őszi tervemet 120, éves tervemet pedig 116 százalékra teljesítettem — mondja szerényen, de azért kicsendül hangjából a büszkeség. — Tavaly kaptam a gépet, de úgy vigyázok rá, hogy minél tovább generáljavítás nélkül dolgozzak. A karbantartást rendsze- , résén elvégezzük, erre segédveze- j tőmet, Marosán Tivadart is rá- j szoktattam. A keresetre sem panaszkodhatok. Havonta átlag 2000 | forintot kaptam. De segédveze- tőm is mégkereste a havi 1700— j 1800 forintot. A jó keresetből több mint 2000 forintért ruhaneműt j vettünk a gyerekeknek. Aztán ; tavaszra házat építek, erre már | 15 000 forintot gyűjtöttem össze. Már öt éve vagyok a gépállomáson, szeretek itt dolgozni. Jövőre 150 százalékra teljesítem a ter102 százaléknál tartottak. Betye í vemet — fogadkozik, s azzal is- eivtárs pártbizottsági tag. Brigád- mét nekilát a munkának, mert járói úgy gondoskodik, mint apa a fiáról, s hogy ez nem volt hiábavaló, erről híven tanúskodnak az eredmények. Czápos Miksa, P. I Dobra Mihály és Gidra Sándor , jelentősen túlteljesítették mind az mondotta, hogy a decemberi gépilyenkor, ha kint nem lehet dolgozni, akljor a műhelyben segít a gépjavításnál. * Garzó Imre főgépész előszi, mind az éves tervüket. A Betye-brigádot Békési Gábor brigádja követi. Ez a brigád 3 százalékkal áll előbbre az őszi tervvel, mint az első brigád, de éves tervüket még nem fejezték be, s ezért szorultak a második helyre. A Békési-brigád az eleki József Attila Tsz-ben dolgozik. Munkájukat lelkiismeretesen véjavítási tervet nem tudják teljesíteni, mert a gépek, ameddig csak lehetett, kint dolgoztak a földeken. Meg aztán szakember sem volt elegendő, de most már ez is megoldódott, kaptak szerelőket. A tavalyi tapasztalatokon okulva, az idén időben beszerezték a szükséges alkatrészeket, nincsen anyaghiány. A gépjavígezték, s a szövetkezetiek nem is ! tást határidőre befejezik, ezt válpanaszkodnak rájuk. A tsz-ekben általában mindig arra kérik a lalják a műhely dolgozói, Podina Péter Kissé már előrehaladott korú ember Laczó János, a békéscsa- . bai Petőfi Termelőszövetkezet kertészeti brigádvezetője, s mégis — arcán majd mindig mosoly tükröződik. A mosoly persze nem simítja el teljesen a ráncokat, amelyeket a sokéves gondok formáltak rajta. Ha a mostani élete felől érdeklődnek, a megelégedés hangján nyilatkozik. — Nincs az az ember, akinek a sorsával cserélni tudnék — ' mondja, majd nagyot soha jva te- ! szí hozzá: i — Bárcsak mindig így élhettem volna... Ez a megelégedettség bizony csak négyéves múltra tekint visz- | sza nála. Azelőtt ő is a »maga gazdájának« vallotta magát. Éppenséggel azért akkor sem szűkölködött — a 12 hold eltartotta a népes családot, öt magát, feleségét, három lányát, a nagyapát és Pistát, a fogadott fiút. Az ennivalón kívül olykor-olykor ruhára is jutott a kis gazdaság hozamából. De micsoda beosztás kellett ahhoz, s menni i gonddal járt?! Laczó János ezért mondta 1951 őszének egy napján feleségének: — Hallod-e anyjuk, változtathatnánk életünkön. Az asszony nem tudta mire vélni férje mondását, ezért csak kérdően nézett rá. Na. de az nem késett a magyarázással, hiszen napok óta foglalkoztatta már a gondolat A jó hírnév megtartásáért A napokban özv. Szatmári Sán- dorné azzal nyitott be a dobozi tanácsházánál a begyűjtési hivatalhoz, hogy ez már nem igaz- ■ ságos, amit vele tesznek. — Én mindent beadtam idejében. Soha nem voltam hátralékos. Most meg felszólítanak, hogy rendezzem a beadást. Hát csak képzeljék el, hogy 8 liter tejet én nem vittem volna be? — fordult oda az asztal mögött ülő fiatalemberhez. — Adtaínén be szabad tejet is. Ha tudom, hogy adósságom van, már régen rendezem. — Jaj leikeim, ugyan nézzék már meg, miből adódott nékem ez a hátralék. Hkzen mindenki azon igyekszik most a községben, hogy csak adóssága ne legyen. Mert nagy szó az, ha valaki az új esztendő első napján tartozik. Azt mondják, hogy annak egész évben adóssága lesz. Pedig én nem szeretem, ha számolgatni kell, hogy még ennyivel vagy annyival tartozom... A hosszú, bő beszéd alatt a begyűjtési előadók kikeresték Szatmári néni nyilvántartási lapját, s kiderült, hogy valóban 8 liter tej hiányzik még a múlt hónapról. Már minden másból rendezte beadását. A keresgélés, szá- mítgatás után kiderült, hogy Szatmári néni valóban bevitte már ezt a tejet. Csak Gulyás Péter, vagy ahogy a községben hívják a tejcsamokost, »Uncsun« Péter nem jól könyvelte el. A beadásra adottat is szabad tejnek írta, s az árak közti különbséget pedig nem számolta el a dolgozókkal. Igv most az év végi elszámoláskor kiderült, hogy akik már tudtuk szerint teljesítették! tejbeadási kötelezettségüket, a j begyűjtési hivatalnál még mindig 1 hátralékosok. De nemcsak Szalmáimé keresi fel a tanácsházát. — Hasonlóképpen gondolkozik a község 'többi gazdája is. Doboz mindig az utolsók között volt a beadással. Most történt meg első ízben, hogy országosan is a legjobbak közé került. De a községiek nem is hagyják a nehezen megszerzett jó hírnevet. A begyűjtési hivatal megbízottjai, előadói, a tanácstagok állandóan kint járnak a községben, hogy a még hátralékosokat felkeressék, meggyőzzék: még ez évben rendezzék tartozásaikat. Az új esztendőt nem akarják adóssággal kezdeni, hátha beteljesül Szatmári néni szavai akinek nincs tartozása az új esztendő első napján, nem is lesz egész évben. — Lipcsei — — Szövetkezetbe lépünk! — mondta határozottan. — Ugyan, mi jár az eszedben? Melyikbe mennél, hiszen egy sincs a közelben? — érvelt La- ezóné. Mire a férj szűkszavúan csak ennyit mondott— Majd les/.i De annál többet telt érte. A fürjesi tanyák mindegyikébe ellátogatott, hogy elmondja gondolatat — a Cjo|Hirt alakítását. Később mar nem egyedül, hanem többedmagával. S az általa elhintett mag csirába szökkeni: megalakult a szövetkezet, igaz, csak első típuson, de a fürjesi parasztok egy év múltával a legfejlettebb formára tériek ái. Az általa ke..uc...én\e,e.t szövetkezetben Laczó János is tudásának és rátermeitoégéi.eA. megfelelő beosztásban dolgozik — a kertészet brigádvezetője. S az 5 érdeme, hogy a pénztár sohasem küzd pénzhiánnyal. Csak a három hold dohány mintegy 75 000 forintot jövedelmezett. De ehhez hasonlóan a 25 hold minden növénye. Laczó János valamennyi közül az öt holdon termelt köménymagra a legbüszkébb, amely három mázsás átlaggal fizetett. A jó munkának megvan a jutalma. Idén a prémiumként jóváírt 70 munkaegységgel együtt összesen 480,08 munkaegységet szerzett a kiváló brigádvezető. Hogy ezért mit kapott? — búzából 29.33, árpából 7,83, kukoricából 19,97 mázsát, cukorból csaknem 50 kilót és egyebet. Mindent pénzre átszámítva — több műit húszezer forintot. Amikor aziránt érdeklődnek, hogy jövedelmét mire költi. Laczó János így válaszol: — Már nem sok gondom van rá. Nemrégen házasította ki Ősit, a legidősebb lányt, s a bútorvásárlás meg a »staférung« elvitt vagy 17 000 forintot. Persze maradt még annyi, hogy ha a most érettségiző Era (a másik felnőtt lány) meggondolja magát — azt is férjhez adja. Hiszen a rendet osztalékon kívül prémiumként ii kapott néhány ezer forintot. Laci és Panni karácsonya Sűrű pelyhekben hull a hó. 1942 decembere. Az idén ma van az utolsó tanítási nap. Kárpáti tanító úr még egyszer boldog karácsonyi ünnepeket, jó pihenést kíván a vakációra és kimegy a teremből. A gyerekek zajosan, kacagva, birkózva tülekednek kabátjaikért. Boros Laci csendben összeszedi füzeteit az édes- anyja-varrta vászontarisznyába, azután ö is leakasztja szerényen megbújt kabátját és a kijárat felé indul, de meghallja, hogy a fiúk arról beszélgetnek, ki mit szeretne kapni karácsonyra és valami visszatartja. Úgy érzi, 6 is kívánhat magának olyan ajándékot, amilyet akar, mert ezt nem az édesanyjának kell megvenni abból a néhány fillérből, amit mosással keres. A tisztelendő bácsi is mondta: „Karácsony estéjén a Jézus mindenkit meglátogat és ajándékot osztogat." Ezért ő is megszólal: — Fiúk, én szép fényes korcsolyát szeretnék... — Mást nem? — méri végig megvetően a doktor gyereke. — De igen, egy jó meleg nagykabátot, nagy vastag mesekönyvet, kishúgomnak is szeretnék kérni egy alvás hajasbabát, cipőt, kabátot, édesanyámnak pedig egy nagykendőt, meg soksok pénzt, ne kelljen neki többé mosni járni... — Hát ez jó. Mit szóltok hozzá fiúk? Ez a kis rongyos azt hiszi, hogy egész stráfkocsi ajándékot kap. — Kenéz Peti és a többiek nevetve indulnak haza. Megy ő is. Otthon a szűk kis szobában csak hatéves kishugát találja. Sir. — Miért sírsz, Pannika? Bántott valaki? Édesanya hol van? — Takarít a patikuséknál ■« szepegi a kicsi. — De te miért sirsz? Fázol? Hát persze, hogy fázol. — Nem azért sírok, hanem Szabó Sárika mondta, hogy nekem nem hoz a Jézuska semmit, mert én szegény vagyok és nincs apukám. — Oh, hát téged is bántottak, ne sírjál, eljön hozzánk is, gyere, szaladjunk Vájsz úr boltjához, nézzük meg ott van-e még a kirakatban az a hajas alvós- baba, amit te szeretnél. A két kis testvér noha majd megdermedtek vékony rongyaikban — naponta órák- hosszat is elálldogált a csillogó, fényes kirakat előtt, vágyó szemekkel bámulva a sok elérhetetlen holmit. Végre elérkezett a karácsony- est is. öt óra tájt édesanya is hazajött, fáradtan és ‘betegen. Arca és egész teste csak úgy tüzelt. A két gyerek mindjárt arról kezdett beszélni, hogy nemsoká jön a Jézuska és elhozza, amit kértek. Borosné magához vonta a gyerekeket és megcsókolta őket. Szeméből pedig kibuggyantak a forró köny- nyek. Azután elszédült és végigzuhant az ágyon. A két gyerek megijedt, gyorsan betakargatta és sírásra fakadt. — Ne sírjatok, nincs semmi baj. Fekszem kicsit, nem jól érzem magam, később felkelek és vacsorázunk. — Borosné elaludt. — Pannika, gyere, szaladjunk le a bolthoz, nézzük meg, ott van-e még a korcsolya — hívta Laci testvérkéjét. Kézenfogva mentek az utcán. Útközben már több házban karácsonyfát láttak. r— Úgy látszik, itt járt már *— állapították meg. A kirakatnál meglepetés érte őket. Nem látták sem a korcsolyát, sem a hajasbabát és a kabát sem volt ott. —* Szaladjunk gyorsan haza, biztosan már elvitte hozzánk is. — Futva ér.tek haza, de a kis szobában csak édesanyjuk feküdt. Nem volt itt. Hátha eltévedt, gyerünk, keressük meg és visszafordultak. A boltnál megálltak. — Várj itt meg Pannika, én bemegyek és megkérdezem merre jár? — Laci benyitott a boltba: *r- Vájsz úr, tessék mondani... «* Tovább nem folytathatta, mert durván rárivaltak. — Mész ki, te rongyos, el akarsz lopni valamit ugye? és Laci már kívül is volt az ajtón. — Gyere, menjünk tovább, itt nem tudják merre jár. — Laci, nézd, az angyalka, 0 biztosan tudja. — Fehér bundájú, fényes öltözetű hölgy ment előttük, Pannika utánaeredt él megfogta a fehér bundát. — Néni, merre jár a kis Jézus? — Kis béka, menj az utamból f— rivalt rá a hölgy és eltaszi- totta Pannikát. A két gyerek sírva, átfázva ért haza, értük aggódó, beteg édesanyjukhoz. — Ne sírjatok gyerekek, majd lesz még nekünk is karácsonyunk, ts- Mikor? — Lehet, hogy jövőre, lehet, hogy néhány év múlva... * i..Azóta Laci és Panni már felnőtt és az édesanyjuk szava beteljesült. Eljött az ,6 karácsonyuk is. Édesanyjuknak most már megvehetik a kiválasztott ajándékot, gyermekeik is megkapják a kért alvás-, hajasbabát, korcsolyát... BÁNFALVI ILONA
