Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-17 / 270. szám

1935. november 17., csütörtök lHUawMk Hifn rsRMSíjfc \ fukien) fjrtéplté» A káderek nevelése Szeghalmon is kulcsa az újabb és tartós sikereknek Az emberek szívét és eszét Szeghalmon is kitágította a szabad élet, melynek formálói elsősorban a kommunisták, azok az emberek, akik a mindennapi harcok tüzé- ben edződtek meg, akik a munká­ban tűntek ki dolgozó társaik kö­zül. Még ma is örömmel emlékez­nek vissza a pártszervezet akkori vezetői az 1948—49-es esztendők­re, hogy mennyire az élet forgata­gában éltek, milyen jól ismerték az embereket. Ennek az volt az alapja, tudták, mint ahogy a bank, a hadsereg, a párt sem tud meg­lenni tartalék nélkül, nem képes történelmi szerepét betölteni. Ez­ért állandóan figyelemmel kísér­ték az emberek tevékenységét, a legjobbakat megbízták feladatok­kal, hogy kibontakoztathassák ké­pességeiket, s aki alkalmassá vált, a párt soraiba is felvették. Azért erősödtek állandóan a tö­megszervezetek is, mert a párt- szervezet vezetői rendszeresen el­látogattak összejöveteleikre, is­merték tevékenységüket, ismerték az egyes emberek képességeit, érdeklődési körét s ennek megfelelően közvetlen hirdetik a tömegek között és gyakorlati segítséget tudtak adni megvalósításáért az első sorokban vezetőiknek. Tudták, hogy az ak- küzdenek. Ez a kulcsa a káder- tivisták, a káderek nem hullanak nevelésnek, minden politikai és az égből, a munkában, a minden- gazdasági sikernek. Különben ezt napi küzdelemben nőnek ki. Büsz- j bizonyítja többek közt, hogy sok ke érzés tölti el a pártszervezet! olyan jól dolgozó tagja van ma a akkori vezetőit, ha a szeghalmi if­júkból lett vezetőkre gondol­nak, mert nem csalódtak ben­nük, jól választottak. Nem is csa­lódhattak, hiszen együtt éltek az ifjakkal is, nem okozott gondot, ha a párt, a kormány ifjakat kért tőlük iskolára. A párt munkájának az alapja, a gazdasági, politikai és kulturális élet fejlődésének az előrevivője az volt, hogy felismerték: a töme­gek alkotó erejét csak úgy lehet szeghalmi termelőszövetkezetek­nek, mint Török Istvánná, Tóth Károlyné, akik a szövetkezeti MNDSZ-szervezetek alakulása előtt az MNDSZ területi szerveze­tének tagjai voltak. Itt tanulták meg, hogy az apró, mindennapi munkában kovácsolódik a nép jó­léte, az apró, mindennapi mun­kában kovácsolódnak össze a nagy gazdasági és politikai sikerek. A mindennapi küzdelem nevelte Tö­rök Istvánnét, Tóth Károlynét ká­derekké és a többi száz és száz az építés szolgálatába állítani, ha embert, akik győzelemre vezették az emberek nemcsak a fő célról a nagyüzemi gazdálkodást, akik- tudnak, hanem arról is, mit kell nek együttes műve, hogy Szegha- tenmök a legközvetlenebb fel­adatok megvalósításáért, ma lom szövetkezeti község lett. Eb- és j ben csúcsosodott ki a jó káder­holnap mit kell tenniök, hogy kö- nevelés, ez lett a gyümölcse an- zelebb kerüljenek a fő célhoz. Vi- nak a munkának, amit a köz- szont ez csak úgy lehetséges, ha ség pártvezetői évekig végeztek, az aktivisták, a káderek tízeit, : Amikor a kádernevelés régebbi százait személyesen ismerik*, ha i jó módszereiről beszélünk, annak ezeknek pártmegbizatásuk van, hatásairól, észre kell venni, hogy akik a párt politikáját állandóan j ma nincs minden rendben, a kösüségi pártbizottság közel sem neveli úgy a kádereket most, mint ahogy régebben. Aligha lehet mással magyarázni azt a tényt, | hogy a négy éve alakult Egyet- j értés Tszcs-ben még ma sincs pártszervezet, még ma is baj van ; egyes esetekben az alapszabály betartásával. Ennek olyan okai ; vannak, hogy a községi pártbi­zottság titkára, Mártha elvtárs is az ilyen helyeket elég keveset lá­togatja, három hónap telt el, hogy az Egyetértésben közgyűlé­sen volt. Ebből következik, hogy nem elég jól ismeri az ottani em­bereket, s a községi pártbizott­ság nem tudja, kik azok, akik a négyéves közös küz­delemben alkalmassá vál­tak pártunk tagságára és! olyan megbízatásokra, amik elő- j segítenék az alapszabály szerinti működést s kilendítenék a tszcs-ét I az egyhelyben topogásból, négy- [ éves működése után mezőgazda- sági termelőszövetkezetté alakulna •át. Nagy eredmény, hogy a szeg­halmi dolgozó parasztok többsége | a közös gazdálkodás útját válasz­totta. Azonban ezzel nem eléged­hetünk meg, hátra van még a ne­heze: meg kell szilárdítani a meg­lévő szövetkezeteket, megfelelő munkaszervezeteket kell kialakí­tani s az alacsonyabb I-es típusú formákról — melyből elég sok van Szeghalmon —, fokozatosan át kell vezetni a dolgozó parasz­tokat a fejlettebb formára, a III- as típusra. Ez pedig csak úgy le­hetséges, ha jobban megismerjük a szövetkezetek tagjait, ha ismer­jük azokat a kádereket, akik ké­pesek, vagy neveléssel képessé tesszük e feladatok megoldására. Mert, ha igaz — márpedig igaz —, hogy tartalékok, káderek nélkül a párt nem lehet meg, akkor vi­lágos, hogy e feladatot is csak úgy oldhatjuk meg, ha számon* tartjuk, ismerjük, neveljük azo­kat az embereket, akik a min­dennapi munkában kitűntek és megbízást adunk nekik. Jelen esetben bizony nincs egészen így Szeghalmon. Bár Mártha elvtárs hivatkozik arra, hogy a jobboldali politika káros hatással volt a pártbizottság munkájára, s ez igaz is. De ennek ellenére sem fogad­ható el az az érvelés, hogy az 1952-ben alakult Uj Barázda Tsz pártszervezetében emiatt van ma is csak négy párttag. Bár most már vannak, akik kérik felvéte­lüket a tsz pártszervezetébe, mint Hegyesi Zoltán, Márki Balázsné, Juhász János. Ezek kezdeti sike­rek, melyek arra mutatnak, ha következetesen nevelik a káde­reket, a siker nem marad el. Ezt bizonyítja, hogy a Rákóczi Tsz-ben is mostanában alakult meg a párt- szervezet. Mégis helytelen len­ne a kádernevelés hibáit teljesen a jobboldali politikára hárítani. Nem a legjobb káderek mentet­ték-e meg Szeghalmon is a szö­vetkezeteket a teljes bomlástól? De igen. Olyanok, mint Erdei Jó­zsef, a Rákóczi Tsz tagja, aki szi­vével és eszével a szövetkezet mellett állt ki 1953-ban is. S ez érthető is, hiszen már 1952-ben pártoktatásban vett részt, jólle­het pártonkívüli még ma is, csak az utóbbi időben kérte a párt­ba való felvételét. Aligha kell bizonygatni, hogy az ilyen embe­rek nem a jobboldali politika tá­mogatói voltak, ellenkezőleg, ezek az emberek nem egyszer előbbre jártak az egyes vezetőknél is; Az ilyen embereket úgyszólván lám­pással kell keresni, ezek a párt tartalékai, káderei Ezeknek az embereknek együttes erejével begyeket lehet megmoz­gatni, csak bátran meg kell őket bízni feladatokkal. Mindig és mindenütt meg kell keresni az előrevivő erőt, arra kell támasz­kodni, azt kell ápolni. Ez a ká­dernevelés kulcsa, ez az újabb sikerek alapja. Vannak kezdeti lépések Szeg­halmon a kádemevelés megja­vítására, de ezek távolról sem kielégítőek. Vegyünk egy tényt. A több ezer lakosú községben ma még 475 egyénileg dolgozó pa­rasztcsalád van. S ezek és csa­ládtagjaik neveléséről a pártbi­zottság nem mondhat le. Mégis a teiü'eti MNDSZ-szervezettel keve­set törődik a községi pártbizottság, másfél év alatt mindössze három­szor számoltatta be vezetőjét. De a fő hiba mégsem ebben rejlik, hanem abban, hogy a pártbizott­ság titkára, Mártha elvtárs sem kíséri figyelemmel a nőszövet­ség életét, holott nyilvánvaló, hogy a községi nőszövetség tevé­kenysége nem közömbös szá­munkra. Azon túl. hogy magában foglalja a különböző gazdasági szervek nő tagjait és a házi­asszonyokat, nem gyakorol befő lyást az egyéni parasztasszonyok ra. Nem gyakorolhat, hiszen Már tha elvtárs maga is úgy véleke­dik, hogy nemigen van ezek kö­zött az egyéni parasztok között, akik majd a szövetkezeti gazdálko­dást választanák. S ezzel mintegy lemond a községi pártbizottság néhányszáz asszony neveléséről Márpedig volna mit tenni, hi­szen ezek közül, Mártha elvtárs szerint is, kevesen járnak még az MNDSZ-be is. Bizonyára akad­nak közöttük, akik ma még tá­vol állnak a közös gazdálkodás­tól, de amikor úgyszólván úszni hagyjuk őket az árral, milyen szerepet szántunk nekik? Gya­korlatilag ez annyit jelent, hogy egy réteget magára hagyunk, a véletlen behatásokra bízzuk, sőt az ellenséges elemek szabad pré­dájára tesszük ki. Mindez azért van, mert ennek a nagy töi- megszervezetnek a szerepét a községi pártbizottság kevésbé lát­ja és magukra hagyja az ott dolgozó kádereket, nem neveli őket, s csak természetes, hogy nem is tudhatják jól megoldani feladataikat. A DISZ-en kívül a többi tömegszervezet vezetői is hasonló helyzetben vannak, ők is kívül esnek a pártbizottság lá­tókörén. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy a szeghalmi pártbizottság megfeledkezett ar­ról a tanításról, hogy a tömeg­szervezetek a párt és a tömegek közötti kapcsot képezik, a tömeg- szervezetek azok, melyek a párt politikáját a tömegek között megismertetik, s annak megva­lósítására mozgósítják őket. Mint említettük, történtek kez­deti lépések, hogy megjavítsák a szeghalmi elvtársak a káder­nevelést, de korántsem azon a színvonalon mozognak, amelyen 1948—49-ben. Holott a szeghal­miak szívét, eszét méginkább ki­tágították az eltelt szabad eszten- | dók. Ennek bizonysága, hogy szö- I vetkezeti község lett Szeghalom. i Feladatuk az elvtársaknak, hogy elemezzék a kádemevelés hely­zetét, a helytelen véleményeket küzdjék le, és a (már jól ismert és bevált nevelési módot honosítsák meg, hogy újabb és tartós sike­reket érjenek ej. Cserei Pál Valóra váltjuk a Több mint tíz éve, j^ogy me­gyénk lapja, a Viharsarok Népe nevel, tanít, tájékoztat bennün­ket. Megyénk eseményein kívül naponként hírt ad országos ered­ményeinkről, a külpolitika fontos eseményeiről. Sok segítséget ad a lap nekünk, tanácstagoknak is napi munkánkhoz. Sok községi tanács jó munkamódszerével is­merkedtünk meg, vagy kaptunk figyelmeztetést egy-egy bíráló cikkből. Az utóbbi időben igen sokat foglalkozik a Viharsarok Népe a tanácstagok helytállásával, a ta­nácsülésekkel, a tanácsok politi­kai, gazdasági szervező munkájá­val. Az utóbbi hetekben egyre több bátorhangú bírálatot olvas­hattunk a tanácsok munkájáról. Ezek a bírálatok nem ok nélkü­liek. Hogy mi, tanácstagok, vala­mennyien jó agitátorai, segítői le­gyünk népünknek, először is ne­künk kell megismerkedni a párt határozataival, a kormány rende­letéivel. Csak így leszünk képe­sek a nép bizalmát továbbra is megtartani. Ehhez adott — és ad továbbra is *-* segítséget a Vt­párt határozatát harsarok Népe. Szükséges, hogy valamennyi tanácstag rendszeres előfizetője és olvasója legyen pár­tunk megyei lapjának. Sajnos, őszintén szólva, elég kevés ta­nácstag olvassa rendszeresen a megyei lapot. Nálunk a végrehaj­tó bizottság tagjai közül is alig egy-két személy olvassa. Éppen ezért a napokban úgy határoz­tunk, hogy a község tanácstagjai között növeljük a lap olvasóinak számát. Segítenek ebben a műn* kában olyan pedagógusok, mint Budai Gábor iskolaigazgató, Fa­zekas Klára és Nádasy Rudolf ne­velők, akik már több előfizetőt szerveztek. Tanácstagjainknak egyre több elméleti és gyakorlati tapaszta­latra van szükségük. Naponként jobban kell magyarázniok pár­tunk politikáját, ebben segít a Viharsarok Népe. Éppen ezért mi, köröstaresai kommunisták és pár- tonkí ü'iek vállaljuk: végrehajt­juk a Megyei Párt-Végrehajtó­bizottságnak a Viharsarok Népe terjesztéséről szóló határozatát. Szentesi Sándor VB-elnök, Köröstarcsa. Képek a hatszázmilliós Kínából Alig hat évvel ez­előtt történt a Kínai Népköztársaság kikiál­tása, és azóta a hatszáz­millió« kínai nép, fel­szabadulva a külső és belső elnyomás alól, ha­talmas léptekkel halad a szocializmus felé. 1953-ban kezdték meg az első ötéves terv meg­Uj épületek Pekingben, a Paihi- parkban. A Llukai Gorgei új, gigantikus duzzasztómű építésének adatgyűjtői munka közben. termelés közös útjára és az első ötéves terv vé­gére a hatalmas ország parasztgazdaságaina & egyharmadát szándékoz­nak a közös gazdálko­dás útjára vezetni. Az ipar, a mezőgazdaság és a kulturális élet nagyarányú fejlődésévei lépést tart a kínai nép életszínvonalának emel­kedése is. Ennek egyik legszembetűnőbb bizo­nyítéka a városok, fal­vak fejlődése, a lakóhá­zak sokaságának építése. Például Pekingben a felszabadulás óta 1954- ig 10 millió négyzetmé­vaiósitásái, és azóta gyárak sokaságát épí­tették, bányákat nyiiot- tak. sokezer kilométer hosszú út- és vasútvo­nalakat építettek és épí­tenek. A kínai nép óriá­si munkát végez a fo­lyamok megfékezésére is. Már évek-óta nagy öntözőművek épülnek a Huaj-foiyón. Az áradá­sok megakadályozására és az energiaforrások kihasználására nagy munkálatok folynak a Hoangho mentén, ahoi •Kína földművelésre al­kalmas területének 40 százaléka fekszik. A kí­nai parasztok líaniliiói épnek a m<-7.f>v:izd,'sá«i artumany csuancsovi cukorfinom.t *ja dolgozóinak új lakóházai. tér alaptcrüteiet épí e.- tek be. Ez több mint a város 1949. évi aiaple- rü le téliek fele. Ez a né­hány sor és kép csupán egy kis ízelítő a hatal­mas kínai nép békés építőmunkájából, életé­ből. A. senszi tartomány A rany- csillag“ termelőszövetkezet fiataljai levelet küldtek a hős Zója édesanyjának. ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents