Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-15 / 268. szám
I9ÓŐ. november 15., Uedrf VikaisawU nipt Valami nincs rendjén a zsadányí Petőfi TSZ-faen I árdcű^tógy 1953 JÚNIUSA ELŐTT nyolcvanhárom tag dolgozott, mintegy 800 holdon a zsadányi Petőfi TSZ- ben. A jobboldali hatása azonban a tsz-re is rányomta bélyegét, mert őszre már csak negyvenkilencen maradtak. A megmaradt tagok többsége sem igen iparkodott a munkával. Vetni is csak egynéhányan mentek ki a földre, ,s a vetés után boronálásra sem futotta erejükből. S amilyen volt a munka, olyan lett a termés is 1954-ben. Búzából négy és fél, kukoricából háromnégy, cukorrépából pedig negyven mázsa termett holdanként. Ennek következtében a munkaegységek pénzértéke 17,40 forint volt a tavalyi zárszámadáskor. Azután 1953-ról egy csomó adósság is a nyakukon maradt, amely az 1954. évinél elérte a 274 ezer forintot. Voltak aztán egyéb bajok is, mint például az, hogy egyes tagoknak két-három, sőt öt-hat hold földjük volt „háztáji kezelésben“. A múlt ősszel hat ilyen tagot zártak ki a tsz-ből, mert nem voltak hajlandók a közösbe vinni földjüket. Nézzük meg, milyen most a helyzet a tsz-ben. JELENLEG 54 TAG műveli a közös 431 holdat. Búzából az idén 11 mázsát takarított be egy-egy holdról, kukoricából 25, cukorréSzóváfepsstiik Borravaló és csal A vésztői Turbucz Mihály nagy gondba esett októberben, nem tudta mivel szállítsa be portékáját Békéscsabára. Addig töprengett családjával együtt, míg eszebe jutott, hogy a helyi Vörös Csillag TSZ-nek van teherautója. Meg is egyezett a tsz vezetőivel a fuvarban. Felpakolták a portékát, kísérőnek felszállt Turbucz Mihály fia, s Varga Sándor, a gépkocsi vezetője „rákapcsolt“. Csak úgy száguldott a nagy teherkocsi. Hogyisne, mikor a Turbucz fiú jól „megolajozta“ — a sofőrt 100 forint borravalóval. Varga Sándornak nagyon jól esett a „kenés“, a piroshasú százas finom, ropogós tapintása. Annyira, hogy sóvárgás ébredt benne további „könnyű“ pénz megszerzésére. Nem tudni, hogy mennyi ideig erőltette agyát a szerzés módján és az összegen, elég az hozzá, hogy 72 forinttal többet kért a korábban megállapított fuvardíjnál, de nem számolta el a 72 forintot a tsz- nek. Turbucz Mihály felháborodott, sokallta a 100 forint borravalót, s különösen az elcsalt 72 forintot és megpróbálta legalább az utóbbit visszakérni Vargától. De az nem érzett lelkiismer et- furdalást, nem adta vissza. Nagyfokú romlottság, kapzsi, burzsoá mentalitás kell ahhoz, hogy valaki 100 forint borravaló elfogadása után 72 forintot még el is csaljon. Ráadásul beszennyezte a vésztői Vörös Csillag TSZ nevét is, hírbe hozta, hogy az autót csak az vegye igénybe, aki 100 forint borravalót ad a sofőrnek, s ezen felül még tud tartogatni bizonyos összeget a fuvarköltség jogtalan megnövelése esetére. Csakhogy lejárt a korrupt szellemet tápláló, az emberi méltóságot lealjasító borravalózás ideje, s csalást sem követhet el senki büntetlenül. A vésztői Vörös Csillag TSZ vezetősége tegyen pontot e szégyenteljes ügy végére úgy, ahogyan a járási tanács javasolta. — N. I. — púból pedig 150 mázsás holdan-' egymást. Az elmúlt hári kénti terméssel büszkélkedhet a j hónap leforgása alatt Vári elvszövetkezet tagsága. Az ál- ; társnő már a negyedik agronómus nézetek káros latállomány is fejlődött, gya- J a tsz-ben. rapodott tavaly óta. Juhállományuk 230-ról 320-ra szaA tsz-ben uralkodó hibákért fe- . „ . , ... . , , lelősség terheli a községi pártbiporodott Az elmúl évben aHg j zottságot é. a tanácsot is. Éppen volt néhány sertésük, most pedig jezért mielőbb vizsgálják meg a 130 röfög az ólakban. Az adósságból is jócskán törlesztettek. Amint Lunkán elvtárs, a tsz elnöke elmondta: jövőre már csak 35—40 ezer forint adósságuk marad a 274 ezer forintból. Ezek az eredmények, de a teljesség kedvéért a hibákról is beszélni kell, amelyek kerékkötői a tsz további fejlődésének. A LEGNAGYOBB HIBA: a munkafegyelem lazasága. Ilyen nagy dologidőben is megtörténik, hogy a tagság fele, esetleg kétharmada dolgozik csak a földeken. Vannak olyan tagok, akik gyakran az italboltban kötnek ki, ahelyett, hogy a munkából vennék ki részüket. így aztán nem csoda, hogy tsz munkáját, s a tagsággal beszéljék meg, hogyan változtatnak az eddigi helyzeten. Nyújtsanak nagyobb segítséget a tsz vezetőinek, elsősorban a munkafegyelem megszilárdulásában. A munkafegyelem megjavulásáért sokat tehetnek azok a tagok, akik már eddig is bebizonyították, hogy szeretik a tsz-t, s azt akarják, hogy még nagyobb eredményeket érjenek el. Győzzék meg a hanyagokat. hogy önmaguk keresetét csökkentik cselekedeteikkel, s a közösség munkáját is gátolják hanyagságukkal. NAGY ERŐ REJLIK a közös akaratban —ezt kell megteremteni a Petőfi TSZ-ben, s akkor nem november 7-én Vári Piroska, a tsz agronómusa egész nap vetette a ' ke^ félniök attól, hogy összefogá- búzát. Van, amikor a traktoros! suk nem h,ozza me§ gyümölcsét, kénytelen a vetőgépre állni, hogy j Most> a zárszámadás küszöbén haladjon a vetés. i gondolják meg jól, hogyan küszö: bölhetik ki a hibákat, hogy ezután Kit terhel a felelősség a gyen- j a tagság lelkesen, odaadóan dolge munkafegyelemért? A ._ . ,, ,... „ ^ zetőséget! Ezt nyilvánvaló i gofzek a kozos celert’ s a *** ne azért választották, hogy jó a hibák miatt emlegessék, hanem gazdája legyen a közös- peWts, munkafegyelméért dícsér Levelezőink írják Elvetettük az őszieket Termelőszövetkezetünk — ű volt Üj Barázda TSZCS — három hónappal ezelőtt alakult át Alkotmány néven Ill<is típusúvá, 25 családdal, 324 hold földdel. Az őszi munkák azt bizonyítják, hogy megtaláltuk a helyes utat. Tagjaink nagy igyekezettel kezdtek a munkához. Az eredmény nem maradt el, a napokban befejeztük az őszi vetést\ Százhúsz holdon a búza, 20 holdon az őszi árpa, 6 holdon az őszi keverék a földben van. Összes vetésünket a Békési Gépállomás traktorosai végezték el. Mondhatjuk, lelkiismeretesen dolgoztak. Naponként segített bennünket Fankotai László, a gépállomás brigádvezetöje és Mi- nga János. Igaz, a mi feladatunk sem volt éppen a legkönnyebb, de megbirkóztunk a betakarítással, hogy a vetést minél hamarabb befejezzük. Említésre méltó a Békési Tangazdaság vezetőinek segítsége, mert majdnem két napra kölcsön adta fiatal szövetlcczetünknek a vetéshez egyik Zetorát. Szövetkezetünk tagjai örömmel és bizakodással kezdik az új gazdasági ével. Rereczki Sándor Alkotmány TSZ elnök1. Békés. Jól halad a munka A vetést Békési Tangazdaságban október 2ö-én befejeztük az őszi Jelenleg a dugványrépát szedjük. Betakarítottuk a rizsi. A kukorica szedését is befejeztük, csak néhány hold szár van még lábon. Traktorosaink vállalták, hogy december 15-re a. összes mélyszántást elvégzik. Az építkezésről is érdemes szólni. Most készül egy 100 férőhelyes tehénistállő és most készül egy fúróit kút. A villany is kigyullad a napokban a gazdaságban. Állatállományunk szaporodik, még ebben az évben S0 tehenet kapunk. Zseák Sándor sajtófelelős. Békési Tangazdaság. Felelősség terheli a veze- it azért is, hogy az agronómu- szinte hónaponként váltják jék. Ehhez megvan bennük az erő, csak cselekedni kell minél előbb. Podina Péter Kik tehetnek legtöbbet a cigaretta minőségéért? Weimari hegedű David Ojsztrahnak Sokan úgy vélik — a dohánygyáriak. A szenvedélyes dohányosok körében kialakult ítéletekre alapozva, egyesek szerint, a lágymányosi, mások szerint a debreceni gyár készítményei a legjobbak; s vannak, akik a pécsi cigarettákat dicsérik. Az okosabbjai az előkészítő üzemek dolgozóit helyezik előtérbe, mondván: „A dohánygyárak csak felaprítják és cigarettává formálják a dohányt. S a minőségnél nem is annjira ez, mint az érlelés a fontos. Ezt pedig nem az ottaniak csinálják, hanem a fermentálók.“ S ebben van némi igazság. A cigaretta íze, zamat a ugyanis valóban a benne lévő dohány előkészítésétől függ. Ez pedig változó. Ezért csalódnak olykor-olykor rajongott gyárukban a cigatettázók. Persze, a fermentálás nem mesebeli dolog, nem akármilyen dohánylevelet varázsol kívánatos cigaretta alapanyaggá, hanem csakis az arra alkalmasat. így jutunk el azokhoz, akik valóban a legtöbbet tehetnek a kedvelt füstölnivaló minőségéért — a termelőkhöz. Az előkészítő üzemek és a dohánygyárak munkásai erejük megfeszítésével sem tudnak jó cigarettát előállítani, ha a dolgozó parasztok nemtörődöm módon termelt, hanyagul kezelt dohányt visznek a beváltóba. Erről beszélt Páll Gábor elvtárs, a Debreceni Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat termelési osztályvezetője a Békés megyei dohánytermelők értekezletén, Békéscsabán. Az SZMT székházában szombaton több órás előadásában részletesen ismertette a dohánytermelés ag- rótechnikáját, s a tövekről leszedett dohánylevelek kezelésének, gondozásának leghelyesebb eljárását. Különösen a most soronkövetkező tennivalókkal foglalkozott sokat, A csomózással, amely igen sok vitára ad okot az átvételnél. A helyes agrótechnika alkalmazásával — ami ugyancsak nem lehet közömbös —, a mennyiség Is növelhető. De, hogy kellő meny- nyiségű dohányunk legyen, mind belföldi fogyasztásra, mind exportra, ahhoz még az is kell, hogy a Minisztertanács által előirányzott területen termeljünk. — Ezt Koczka Gyula elvtárs, a vállalat Békés megyei termelési előadója mondta el, aki a szerződéskötés fontosságával foglalkozott. A két előadást a megjelent mintegy félszáz szövetkezeti és egyéni dohánytermelő legjobbjainak hozzászólása követte. Már több éve eredményesen alkalmazott módszeréről adott számot Frák András, a nagyszénási Lenin TSZ, Kiss Károly, a kamut! Lenin TSZ dohánytermelő brigádvezetője, Adók Péter kaszaperi egyéni dolgozó paraszt és más felszólaló. ünnepélyessé tette az értekezletet, hogy az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója“ kitüntetést ez alkalomból nyújtották át Hízó Andrásnak, a Békéscsabai Dohánybeváltó vezetőjének, Lovassl Lajos békéscsabai és Kopcsák Jánosné battonyai körzeti felügyelőnek. A vita után á vállalat vezetősége ebéden látta vendégül a megye dohánytermelőit. David Ojsztrah szovjet hegedűművész egy Stradivari- hegedű mását rendelte meg Vilii Lindoerfer weimari hegedűkészítőnél. Ojsztrah leg-, jobb tanítványának, egy fiatal koreainak szánta a hegedűt ajándékul. A szovjet hegedűművész ezenkívül saját Stradivari-hegedűjének mását is megrendelte a weimari mesternél. • A most 51 éves Willi Lindoerfer 14 éves korában készítette az első hegedűt. Ma az általa készített hegedűk nemcsak Németországban, hanem Észak- és Dél-Ameri- kában, Angliában, Svájcban, Dániában, Norvégiában, Magyarországon és Japánban is ismertek. Lindoerfer évszázados faanyagból — így a többi között várak gerendáiból — készített hegedűinek rendkívül szép a hangja. Hegedűi között olyan is van, amelynek fáját a weimari Goethe-házból vette. Tizenhat községben értékesíthető szabadon a knttoriea A terv-teljesítés alapján hétfőn Békéssámsonban és Lőköt-házán szüntették meg a kukorica forgalmának korlátozását. A megyében most már összesen 16 belven értékesíthetik szabadon kukorica- feleslegüket a dolgozó parasztok. Látogatás a Szabadkígyósí Tangazdaságban ISKOLÁNKBAN, a Békéscsabai Közgazdasági Technikumban, a IV. osztályokban-minden szerdán gyakorlati órákon sajátítjuk el alaposabban mezőgazdasági vállalataink tervezését, könyvvitelét és statisztikáját. Most, ahogy befejeztük az állami gazdaságok növénytermelésének tervezését, számvitelét, kimentünk a Szabad- kígyós! Tangazdaságba, gyakorlatban megtekintettük mindazt, amit az iskolában tanultunk. Nagy kedvvel készülődtünk a látogatásra, érdeklődésünket és izgalmunkat fokozta az, hogy a látogatásnak bemutató jellege volt, ugyanis tizenöt gyakorlatvezető tanár jött el hozzánk az ország különböző közgazdasági technikumaiból, hogy megnézze munkánkat. Reggel, amikor elindult velünk a kisvonat, eleredt az eső is.' Szabadkígyóson várt bennünket Gáti Imre elvtárs, a gazdaság főkönyvelője, aki szintén iskolánk tanulója volt Ismertette a gazdaság szervezeti felépítését, irányító szerveit, utána megnéztük a raktárt és a főkönyvelő elvtárs engedélye alapján ellenőriztük egykét, tetszés szerint kiválasztott, szerszám készletét és megállapítottuk, hogy az pontosan egyezik a nyilvántartással. EZUTÁN A MAGTÁRT tekin- szélt a tervmunkáról, a könyWltettük meg, példás rendben sorakoztak a garmadák, láthattuk, hogy elegendő termény és különféle takarmány van tárolva ebben a nagy állatállománnyal rendelkező gazdaságban. Fontoskodó arccal próbáltuk „megbecsülni“ az egyes termények mennyiségét. Az egyik ott dolgozó elvtárs elnéző mosollyal javított becslésünkön 20—30 mázsát. Végignéztük a nyilvántartást itt is, magunk állítottunk ki egy-két bizonylatot. Sajnos, a szántóföldi növénytermelés munkáit az eső miatt nem tudtuk megnézni, de örömmel hallottuk, hogy a vetés közvetlenül a befejezés előtt áll és azóta már be is fejezték. Ha mindenütt így menne a munka, akkor most nem lenne Békés megye az utolsók között a vetés teljesítésében. Ezután a mesterséges borjúnevelést néztük meg. A harmincegy- néhány boci harsány bőgéssel fogadott bennünket, ragyogó tisztaság és rend mindenütt. A borjúnevelés dolgozói is készségesen válaszoltak kérdéseinkre. DÉL FELÉ JÁRT már az idő, amikor átmentünk a mezőgazda- sági technikumba. Ott egy tanteremben, Gáti elvtárs gyakorlati esetekből példázva beteli rendszeriről és a statisztikai adatszolgáltatásról. Egy olyan ember előadását hallottuk, aki sziv- vel-lélekkel végzi munkáját és minden szavából a mezőgazdaság szeretete áradt felénk. Ezután kérdéseket tettünk fel a főkönyvelő elvtársnak. Kiváncsiak voltunk, hogy a gyakorlatban hogyan jelentkezik tervezési módszereink fejlődése, miben különböznek a gazdálkodást illetően a tangazdaságok az állami gazdaságoktól, önköltséget számítanak-e a gyakorlóterülettel kapcsolatban, stb. Minden kérdésünkre kielégítő választ kaptunk. RÖVID IDŐRE betekintettünk egy gazdaság munkájába, mindenütt rendet, hozzáértő kezek és szakszerű vezetés szép eredményeit láthattuk. Valamennyiünk számára azonban legtöbbet jelentett az, hogy a Szabadkígyósi Tangazdaság pontosan teljesíti önköltségi tervét, ez a legátfogóbb mutató bizonyítja azt, hogy a gazdaság maradéktalanul teljesíti azokat a feladatokat, amelyek népgazdaságunkban minden szocialista vállalat kötelességét jelentik. Gara Júlia és Winter Zsuzsa, Békéscsabai Közg. Technikum IV/c, o.
