Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-12 / 266. szám

ViUaisaiak Hfat 1955. november 12.. wombat kezleten, csütörtökön megkezdték merte megszegni. Jó - válasz ez a második napirendi pont, a le- j azoknak a borúlátóknak, akik két- szerelés kérdésének tárgyalását. Az ülésen Macmillan angol kül­ügyminiszter elnökölt. A csütörtö­ki ülésen mind a négy külügymi­niszter felszólalt. Molotov, a szov­jet küldöttség, és Macmillan a há­rom nyugati hatalom nevében ja­vaslatot terjesztett elő a leszere­lés kérdésében. A külügyminisz- 1 nők úrnak a A külügyminiszterek megkezdték a leszerelés kérdésének tárgyalását A genfi külügyminiszteri érte-1 rúban egyetlen hadviselő fél sem az egyezményt az Egyesült Nem­zetek Szervezetének keretén helül meg kell vizsgálni. ségbevonják az atomfegyverek el­tiltásának hatalmas erkölcsi és A miniszterek attól a kívánság­politikai fontosságát. I tói áthatva, hogy csökkentsék a Molotov ezután Eisenhower \ nemzetközi feszültséget, erősítsék amerikai elnöknek a négy kor- , a kjzajmat az államok között és mányfö értekezletén előterjesztett,., vessenek ,a íegvverkez&i javaslataival foglalkozott. , ” , . . . P . . , . ! tiaívszanak, megallapodtak abban. Ann Faure francia miniszterei- \ . J ° . 5 kormányfők értekez-! hop e celbo1 «kősóiban azo- terek elhatározták, hogy pénteken j létén a katonai költségvetések köl- \ Seat a pontokat kell tanulmányoz- délután 3 órakor zártkörű ülésen csönös csökkentésére tett javasla- ni, amelyek a következő javas­beszélik meg az értekezlet továb- tát illeti, a Szovjetunió ezzel kap- : latokban szerepelnek munkarendjét, majd fél négy csolatban pozitív álláspontra he­, Partéiét bi órakor teljes ülésen folytatják a lyezkedik. A szovjet küldöttség leszerelés kérdésének tárgyalását, véleménye szerint Eden angol mi- A Szovjetunió álláspontját — niszterelnök úrnak a négy kor- mondotta Molotov — a szovjet mányfő értekezletén tett javasla- kormány május 10-én előterjesz- ta is komoly figyelmet érdemel, tett javaslata tükrözi. A Szovjet- A szovjet küldöttség reméli, hogy unió magáévá telte a nyugati ha- 1 a nyugati hatalmak külügyminisz- talmak javaslatait az öt nagyha- j terei gondosan és tüzetesen átta- talom fegyverzetének csökkentésé- : nulmányozzák majd a leszerelés ről és javasolta a nukleáris és.más kérdésében előterjesztett szovjet tömegpusztító fegyverek eltiltását, j javaslatokat. A szovjet kormány magáévá tét- j Dulles amerikai, Pinay francia te azt a nyugati javaslatot is, hogy ! és Macmillan angol külügyminisz- az atomfegyverek eltiltása foko- tér a csütörtöki ülésen kijelentet- zatosan történjék. ; te, hogy nagy figyelemmel fogja Molotov ezután részletesen fog- j tanulmányozni a szovjet javasla- lalkozott azzal a nyugati érvelés- tokát. A nyugati külügvminiszte- sel, hogy a leszerelés technikai rek azonban előző felszólalásaik- ellenőrzésére jelenleg nincs meg- j ban azt állították, hogy a jelen­felelő módszer. A szovjet küldött- légi viszonyok között nincs lehe- ség úgy véli: a fegyverzet csők- tőség a fegyverzet csökkentése és kentésének és az atomfegyverek az atomfegyverek eltiltása széles- eltiltásának éppen azért lenne an- körű programjának megvalósítá­sára. A helyzet az, hogy a nyu- i gáti hatalmak ma fnár saját ko- j rábbi javaslataikat sem akarják megvalósítani. A nyugati hatal­mak képviselői most egyszerűen megtagadják korábbi javaslatai­kat, amelyeket időközben a Szov­jetunió magáévá tett nál hatalmasabb erkölcsi és poli­tikai jelentősege, mert a leszere­lés ellenőrzésének technikai elő­feltételei még nem alakultak ki teljesen. Erre mutat az a tény is, hogy a vegyi és bakteriológiai há­ború betiltásáról 1925-ben kötött egyezményt a második világhábo­A szovjet leszerelési javaslat A szovjet küldöttség az alábbi! megegyezéses korlátozások 75 szá- javaslatot terjesztette elő a fegy- ! zalékos arányban történt tényle- verzet csökkentéséről és az atom- ges csökkentése után lép hatályba. fegyverek eltiltásáról: A négy nagyhatalom külügymi­nisztere értekezletének határoza­ta a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról. (A Szovjetunió küldöttségének javas­lata.) A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Ki­rályság és Franciaország kormá­nya az államok közti kapcsolatok­ban fennálló feszültség csökken­tése, a kölcsönös bizalom meg­szilárdítása és egy új háború ve­szélyének kiküszöbölése érdeké­ben szükségesnek tartja, hogy a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonat­kozó nemzetközi egyezmény mie­lőbbi megkötésére törekedjék. A fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról folyta­tott eszmecsere után a követke­zőkben állapodtak meg: 1 Az Amerikai Egyesült Álla­mok, a Szovjetunió és Kína had­serege létszámának felső határát e hatalmak mindegyike számára 1 000 000—1 500 000 főben, az Egyesült Királyság és Franciaor­szág hadserege létszámának felső határát pedig mindkét országra nézve 650 000 főben határozzák meg, beleértve, hogy a Kína ese­tében leszögezendő felső határt és a Kína fegyveres erőire vonatko­zó más kérdéseket a Kínai Nép­köztársaság kormányával együtt­működve kell megvizsgálni. Az összes többi állam hadsere­ge létszámának felső határa nem lépi majd túl a 150 000—200 000 főt és egy illetékes nemzetközi értekezlet egybehangzó tának tárgyát kell hogy képezze. 2. Az atomfegyverek és a hid­rogénfegyverek teljes eltiltása a hagyományos típusú fegyverzet­nek és a fegyveres erőknek a Az államok az alatt az idő alatt küszöbölik ki fegyverzetük­ből ezt á fegyvert és semmisítik azt meg, mialatt a fegyverzetet a megegyezéses korlátozások utol­só 25 százalékos arányában csök­kentik. Az összes atomanyagokat ezután már csak békés célokra használják fel. 3. A fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését célzó rendsza­bályok végrehajtásával egy idő­ben és még az atom- és hidro- génfegyverek teljes eltiltásáról szóló egyezmény hatálybalépése előtt a négy nagyhatalom ünne­pélyesen kötelezi magát arra, hogy nem alkalmazza a nukleáris fegyvert, amelynek használatát magára nézve betiltottnak tekinti. E szabály alól az agresszióval szembeni védekezés esetében ki­vétel fogadható el, amennyiben a Biztonsági Tanács így dönt. 4. Az atom- és hidrogénfegy­verekkel rendelkező államok a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek eltiltását célzó program végrehajtásának első in­tézkedéseként kötelezik magukat arra, hogy megszüntetik a kísér­leteket az ilyen típusú fegyve­rekkel. 5. A fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó intézkedések hatályba­léptetése hatékony nemzetközi el­lenőrzés tárgyát képezi majd. A négy hatalom külügyminisz- terei szükségesnek ismerték el, a aroza hogy erőfeszítéseiket olymódon vessék latba, hogy elérjék a szük­séges egyetértést a fentemlített egyezménnyel kapcsolatos, még függőben levő kérdésekben. Ezt a) A Szovjetunió ez évi május lü-i javaslatában a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásáról és egy új háború ve­szélyének kiküszöböléséről; b) az Amerikai Egyesült Álla­mok elnökének július 21-i javas­latában a légi ellenőrzés és a katonai értesülések kicserélése tárgyában; c) Nagy-Brilamiia kormányá­nak a leszerelési problémával foglalkozó javaslataiban, amelye­ket július 21-én és augusztus 29- én terjesztett elő és d) a francia kormány javasla­tában a leszerelés pénzügyi ellen­őrzéséről és a felszabadított pénz­ügyi források békés célokra való felhasználásáról. Ezzel egyidejűleg a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormánya eltökélve, hogy nem engedi meg az atom- fegyverek és hidrogénfegyverek használatát, amelyek az emberek tömeges megsemmis ítésének fc gv - véréi, és hogy megszabadítja a népeket egy pusztító atomhábo­rú veszélyétől, ünnepélyesen ki­jelenti: A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia és Franciaország a fegyverzet csökkentésére és az atomfegy­verek eltiltására vonatkozó nem­zetközi megállapodás megkötését várva kötelezi magát, hogy nem használ elsőként atom- és hid­rogénfegyvereket egyetlen ország ellen sem és felhív minden ál­lamot, csatlakozzék a jelen nyi­latkozathoz. Megéri a fáradságot Kellemetlenül hatott az a hír, I Felosztották ugyan ki, kivel be- hogy a gyulai józsefvárosi alap-! szélget, de úgyszólván senki nem szervezetben az első pártoktatási ellenőrizte, ki, hogyan hajtja vég­napon négy, a másodikon pedig re a megbízásokat. Az alapszervi mindössze egy hallgató jelent | titkár elvtárs szerint szinte lehe- meg a foglalkozáson. Ezzel az j tetlen dolog az, hogy a gyakorlati eredménnyel semmiképpen sem • végrehajtás során is ellenőrizze a dicsekedhet a józsefvárosi alap-1 párttagokat. Amikor megkérdez- szervezet vezetősége. Ez munká- j tűk tőle, hogy alkalmazza-e ezt juk felületességét, a pártoktatás a jól bevált módszert, majdnem lebecsülését, a párttagok marxis­ta-leninista képzésének elhanya­golását mutatja. A sikertelenség egyik oka, hogy a vezetők, már az előkészítés során a könnyebb meg­oldást választva, a hallgatók po­litikai érettségének figyelmen kí­vül hagyásával csaknem minden­kit a politikai iskola első évfolya­mára osztottak be. Hogy zökkenő ne legyen, s talán a reklamációk­nak is elejét vegyék, a vezetők is valamennyien ezt a formát vá­lasztották, élükön Kovács elvtárs | érdéiként párttitkárral, aki egyébként ta­valy a politikai gazdaságtant ta­nulta. Ez a helytelen módszer rendkívül káros a pártoktatásra s részben ez a távolmaradás egyik oka. A városi pártbizottság — habár elég későn — felfigyelt az alap- szervezet helytelen munkájára, s a fokozatosság elvének betartásá­ra kötelezte a józsefvárosi elvtár- sakat. Felhívta a figyelmüket ar­ra, hogy újra személyesen beszél­gessenek el a párttagokkal és kép­zettségük figyelembe vételével, a kívánságuknak megfelelő oktatási formába osszák be az elvtársakat. A sikertelenség másik oka ép­pen abban van, hogy az alapszer­vezet vezetői nem a városi párt- bizottság javaslata alapján csele­kedtek. Nem beszélgettek el meg­felelő módon minden párttaggal. kikérte magának. Csak éppen azt nem mondta: mit képzelünk mi, még erre is neki legyen gondja? A harmadik ok az, hogy az el­lenőrzés, a felelősségérzet hiánya miatt a vezetőség egyes tagjai sem tanulnak, s magatartásukkal rossz példát mutatnak a pártta­goknak. Moldován Illés, a veze­tőség egyik tagja még a taggyű- I léseket is ritkán látogatja, ta- ! nulni sem akar. Kovács elvtárs, j az alarpszervezet titkára azt állít- j ja magáról, hogy ő „súlyponti kezeli az oktatást! Szavait nem vonjuk kétségbe, de a gyakorlat mégis mást mutat. Az első foglalkozáson illő lett vol­na megjelenni neki is, mint az alapszervezet titkárának, de ehelyett külszolgálatra ment. jól lehet, személyes részvétele, pár­szavas beszéde büzdíthatta volna az elvtársakat a további tanulás­ra. A józsefvárosi alapszervezet ve­zetőinek le kell vonni a tanulsá­got. Sürgősen beszélgessenek el a párttagokkal, s a vélemények meghallgatásával osszák be őket a tanfolyamokra. Legyenek sok­kal igényesebbek saját maguk ta­nulására, s elsősorban ők mutas­sanak példát a tanulásban. A lö­vőben rendszeresen ellenőrizzék a vezetőség tagjai a pártaktivis­ták gyakorlati munkáját, higyjék el, megéri a fáradságot. — Deák — Külpolitikai hírek BECS Bécsben, a szövetségi kancel­lár irodájában november 8-án alá­írták a Szovjetunió és Ausztria között megkötött légiegyezményt. Az egyezményt szovjet részről Sz. F. Szavoronkov légügyi marsall, a Szovjetunió Minisztertanácsa kezdte a koreai kérdés vitáját! Sukeiri Szíriái küldött indítvá­nyozta, hogy a koreai kérdés vi­tájára hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányának és Dél-Koreának a képviselőit. Hangsúlyozta, hogy kirívó igazságtalanság lenne, ha mellett működő polgári légi fő- j megtagadnák bármelyik fel meg- igazgatóság vezetője, osztrák rész-1 hallgatását. A bizottság a lezaj­lott vita alapján úgy döntött, hogy Észak- és Dél-Korea képvi­selői meghívásának kérdését a november 10-i ülésén tárgyalja meg. ről pedig L. Figl külügyminisz­ter írta alá. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés politikai, bizottsága november 9-én meg-j „Köszönöm, hogy megmentettek az életnek, a kisfiamnak“ A Magyar Vöröske­reszt Gyula városi tit­kársága és a Vérkon­zerváló Állomás október 30-án véradó ünnepélyt rendezett Gyulán, a vá­rosi tanács nagytermé­ben. Az ünnepségen megjelentek a tömeg­szervezetek küldöttei, kórházi orvosok, ápolók és a járás vöröskeresz­tes csoportjainak veze­tői. Itt találkoztak egy­mással a vértadók és a vérrel gyógyított bete­gek. Dióssi György elvtárs, a megyei tanács VB-el- nöke mondott megnyi­tó beszédet. A véradás történetéi Árvavölgyi Jánosné, a Magyar Vö­röskereszt megyei titká­ra ismertette a nagyszá­mú hallgatóság előtt. Még több véradó tobor­zására kérte jel a vér­adókat. Jó példaként említette meg Garzó Istvánt, a Zsadánvi Ál­lami Gazdaság dolgozó­ját, akit nemrégen a megyei véradó ünnepsé­gen „Kiváló véradó“-jel- vénnyel és oklevéllel tüntettek ki. Huszonki­lencszer adott vért és 185 véradót toborzott. Dr. Károlyi Magda, a Vérkonzerváló Állomás vezetője az életet adó, csodákat művelő vérről beszélt. Olyan szép és megrázó volt az előadá­sa, hogy az ember ott látta magát a kórterem­ben, látta a szótlan, hall­gatag, sápadtarcú beteg gyermekeket, a szőke, barnahajú, bágyadtan ■fekvő kicsinyeket. Lát­ta, amint a vér színe­síti a megnyúlt kis ar­cocskákat, amint a kis Pisti, Jutka gyógyultan távozik az édesanyja ölelő karjába. Vagy ami­kor ezek a névtelen hő­sök vérükkel mentik meg gyermekei számára az édesanyát. A szén előadás egy-egy áruló könnycseppet varázsolt a megjelentek szemébe. És talán sokan határoz­ták el ezen a napon azt, hogy a vértadók sorá­ba lépnek. Az előadás után Viszt József né, a városi VK- titkár átadta a kitünte­téseket. „Kiváló véradó“ jelvényt s oklevelet ka­pott Szalai László kór­házi kapus, aki 1926 óta ad vért rendszeresen és Benedek István is, a Gyulai Postahivatal dol­gozója százszori vér­adásáért. Harminc vér­adót „Többszörös vér­adásért“ jelvénnyel tün­tettek ki. A jó vöröske­resztes aktívákat köny­vekkel jutalmazták. A kitüntetések átadá­sa után többen felszó­laltak vértadók és vért­kapók. Többek között Benedek István is, aki elmondta, hogy nagyon szívesen ad vért és Iáik százszori véradást wmn is nagyon jóf^sőt, még jobb egészségnek örvend, mint azelőtt. Nádházi Andrásné meg­ható szavakkal mondta el, hogy több mint két liter vérrel mentették megfáz életét szeptem­ber 27-én. „Köszönöm az isme­retlen véradóknak, hogy engem, a nyolcvanöt százalékosan összeégett embert megmentettek az életnek, a kisfiamnak“ — mondta el reszkető hangon, könnyes szem- mel Raczkó Ferenc gyű- lai lakos, aki felesége karjára támaszkodva tu­dott csak eljönni az ün­nepségre. Befejezésül a Gyulai Harisnyagyár zenekara szórakoztatta az egybe­gyűlteket. Utána a VK- szervezet vendégül lát­ta a jól sikerült ankét részvevőit. (Bánfalvi)

Next

/
Thumbnails
Contents