Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-10 / 264. szám

ViUawcvwU Hifit 1#33. jRovwnber 1(^ csütörtök tá«TÉLET Beesnünk meg a párttagsági könyvet „Csontos László, a Békéscsabai Forgácsolószerszámgyár dolgozója ittas állapotban elveszítette a párt­tagsági könyvét." Ez a pár sor írás található a békéscsabai városi pártbizottság jegyzőkönyvében. Csontos László felelőtlen életmód­jával, hanyagságával kárt okozott a pártnak, kárt okozott saját ma­gának. Vétett a párt ellen, nem ■vált alkalmassá arra a bizalomra, amivel a .pártba való felvételekor megbecsülték. Esete nem egyedül álló. Akadnak olyan elvtársak, akik hanyagságból, különböző okokra hivatkozva, elveszítik tag- könyvüket. Érdemes törődni velünk! A felhők oszladoztak.1/ A föld még ragadósan tapadt a csizmákhoz, de a Zetor meg­indult. A fiatal traktoros ví­gan, fütyörészve nézte a kö­rülötte szorgoskodó tsz-tago- kat. Két nap alatt negyven holdon vetették el a búzát. Mindez csupán az emberi aka­rat eredménye. Amikor a tsz- tagjai megkezdték a vetést, néhány kulák gúnyos mosoly- lyal, s a körülöttük dol­gozó egyéniek is egy-egy kézlegyintéssel adtak véle- j ményt, hiszen mindössze hét i család kezdte meg a közös * munkát, hét család indult el * a szövetkezeti úton. Nem nagy szövetkezet és nagyon sok tapasztalattal sem rendelkezik, hiszen első év. amikor közösen vetnek. Mégis nem egy szövetkezeti tag kérdezte, hol maradtak a nagyobb termelőszövetkeze­tek, amelyek igákkal, munka­erővel rendelkeznek és a ve­tést még a mai napig sem fejezték be. Talán azok nem tudják, mivel tartoznak az államnak, az ország­nak? Mi igyekeztünk ma­gunkért, családunkért, orszá­gunkért. Elsők között fejeztük be a búza vetését a járás­ban. Azt szeretnénk, ha többet törődne velünk a mezőgazda- sági osztály, hogy kezdő, kis szövetkezetünket jobban se­gítené. Hiszen igyekszünk, a munkában megálljuk a he­lyünket, érdemes velünk tö­rődni. A József Attila TSZ l vezetősége, Békés. | A mi pártunk ta^jáuak lenni dicsőség és megtisztelte­tés. önzetlen munka, példás ma­gánélet, tanulás és meg nem alku- vás, hűség és bizalom a néphez —ezek a tulajdonságok tárják meg a dolgozók legjobbjai előtt a párt kapuit. A párttagság elnyerése — a párt és a dolgozók bizalmának elnyerését jelenti. Aki a tagsági könyvét elveszíti, ezt a bizalmat teszi kockára. Párttagjaink túlnyomó többsége méltó a bizalomra. Áldozatos munkával, fáradalmakat nem Is­merve hajtja végre a párthatá­rozatokat, s úgy vigyáz a párthoz való tartozás okmányára, a tag­könyvre. mint szeme fényére. Az ellenséges elemek várják, lesik az alkalmat, hogy ezekhez a fontos okmányokhoz, az elveszett párt­tagsági könyvhöz, vagy tagjelölt­igazolványhoz hozzájussanak. A párttagok és tagjelöltek nagy többségének tudatában él, hogy az elveszett tagkönyvvel fegyvert adunk az ellenség, a karrierista elemek kezébe. Módot és lehető­séget arra, hogy beférkőzhessenek pártunkba. S ezért megkülönböz­tetett gonddal, féltve őrzik tag­sági könyvüket. Biztonságos he­lyen tartják és óvják, hogy rendes, tiszta állapotban legyen, hisz a szépen megőrzött párttagsági könyv is a párttag hű tükre. Nem minden kommunista cselekszik így, sajnos, akadnak olyan elv­társak, akik kevésbé törődnek a tagkönyv megőrzésével. Egyesek irattáskában hordják, mások csak gondatlanul zsebbe teszik, ahon­nan észrevétlenül kiránthatják, előfordul az is, hogy íróasztal fi­ókba teszik, s nem gondolnak ar­ra, hogy valaki lesi, várja ezt az alkalmat. Csak akkor ébrednek ha­nyagságuk tudatára, amikor meg­történik a baj. Hány álmatlanul átvir­rasztott éjszaka, mennyi fogadkozás hangzik el ilyenkor, de ez semmiesetre sem csorbít a felelősségen, mert a párttagok túl- nyotnő többségének példája azt mutatja, hogy meg lehet őrizni, meg lehet becsülni a párttagsági könyvet. Ha már a felelősségérzetnél tar­tunk, meg kell mondani, hogy a hanyagokért pártszervezeteink is felelősek. Sok helyen nem nevelik a párttagsági könyv megbecsülé­sére a párttagokat. Az esetek többségében csak hivatalos formá­ban bejelentik a párttagkönyv el­vesztése miatt hozott fegyelmi ha­tározatokat. Tudomásul adják a párttagoknak, de nem von­nak le megfelelő tanulságokat. Előfordul olyan eset is, hogy a pártalapszervezetek takargatják a hanyag párttagok hibáit. Uj tag­könyv kiadását javasolják anél­kül, hogy meg lenne hozzá az er­kölcsi alap. Sok esetben nem hoznak kö­rültekintő, de szigorú határoza­tokat sem. Csontos László eseté­ben a Forgácsoló alapszervezete csak egyoldalúan, a tagkönyv visszaadását az illető jó munká­jára alapozta, s pártbüntelésként a szigorú megróvást javasolta. Fontos, hogy ilyen szemszögből is figyelembe vegyük az embe­reket, mielőtt döntenénk ügyük­ben. De egyet még jobban. Cson­tos László, amint azt az alap- szervezet vezetősége is elismeri, sok esetben túlzásba viszi a sze­szesital fogyasztását, ilyenkor megfeledkezik magáról, a pártról, lényegében nincs meg az erkölcsi alap arra, hogy megfeleljen a bizalomnak. A városi pártbizott­ság helyesen cselekedett, amikor mindezt figyelembe véve, akizá­rását hozta határozatba. Az ilyen fegyelmi ügyek gondos körültekintést, alapos meggondolást követelnek. Figye- I lembe kell venni számtalan kö- j rülményt, megvizsgálni az egész embert, jó, hasznos tevékenysé­gét, de amikor szükséges, nem szabad visszariadni a kemény fe- lelősségrevonástól 6em. Az indo kolatlanul enyhe döntések nem szilárdítják a fegyelmet, hanem melegágyai a további felelőtlen­ségeknek. Pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk a fegyelmi ügyekre. Meggondol­tan, de szigorúan kell dönteni minden esetben, s nagyobb kö­vetkezetességgel nevelni az elv­társakat a párttagsági könyv meg­becsülésére. — Deák — Pártélet hírei — MEGYÉNKBEN a kisipari 1 szövetkezetek tagjai elhatározták, hogy minden negyedévben kölcsö­nös „tudásbővítö“ összejöveteleket rendeznek. Hét iparág mindegyi­kének külön megtartott tapaszta­latcseréjén a megye leghíresebb, legjobb munkájú iparosai mond­ják el, s a gyakorlatban is megis­mertetik társaikkal kiváló munka­módszereiket. Állandóvá teszik a tsz-agitációt Ebben az évben a csorvási termelőszövetkezetekben is jó ter­mést takarítottak be, tovább növekedett a közös vagyon, a tagság jóléte. Ennek ellenére a három termelőszövetkezetbe elég kevesen léptek be. A Vörös Októberbe 28, az Űj Életbe és a Szabadságba pedig egy-egy dolgozó paraszt kérte felvételét. A jó eredményeket, s magas jövedelmet kimutató zárszámadások után a községi pártbi­zottság és a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek vezetői elhatá­rozták, hogy megjavítják és állandóvá teszik a tsz-ek fejlesztéséért folytatott felvilágosító munkát, ötven népnevelőt válogattak ki. Huszonötöt a legjobb termelőszövetkezeti tagok közül, huszonötöt pedig a község vezető funkcionáriusai közül, akik ötös csoportok­ban, egy-egy felelős irányítása mellett, rendszeresen látogatják a még kívül álló dolgozó parasztokat. A szalagértekezlet nem pótolhatja a pártcsoportértekezletet A Békéscsabai Ruhagyár egyes számú pártalapszervezetének ve­zetősége három tagú brigádot bízott meg azzal, hogy vizsgálja felül a VI-os varroda pártcsoportjának munkáját. A brigád tagjai megál­lapították, hogy a VX-os varroda egykor kimagasló termelési ered­ményeket ért el. A munkában élenjártak a kommunisták, a tagje­löltek. Azonban az utóbbi időben a VI-os varroda lemaradt a ter­vek teljesítésével, mert a tizenhat tagot számláló pártcsoport nem működik, nem tölti be nevelő, munkára, harcra mozgósító hivatását. A pártcsoportbizalmi, Vári Pál elvtárs és helyettese Kovács elvtárs­nő tevékenysége csak a tagsági díj beszedésére és a taggyűlés idő­pontjának ismertetésére szorítkozik. Pártcsoportértekezletet már ré­gen nem hívtak össze. A csoport egyes tagjai már olyan álláspont­ra helyezkedtek, hogy „minek a pártcsoportértekezlet — hiszen tar­tunk szalagértekezletet“. Az ilyen nézetet valló elvtársak megfeled­keznek arról, hogy sem a szalagértekezlet, sem a különféle terme­lési értekezlet nem pótolhatja a kommunisták, a pártcsoport tagjai­nak tanácskozását. A pártcsoportértekezleten kellene meghatározni- <?k, hogy a osoport egy-egy tagja a szalag melyik dolgozójával foglalkozzon rendszeresen, hogyan nevelje, mozgósítsa őket a terme­lés növelésére, az új. technikai módszerek bevezetésére. A pártcso­port feladata az is, hogy neveljék, bírálják egymást, s minél ma­gasabbra fejlesszék az öntudatot, a munka, a tanulás iránti szere tetet. De feladatuk az is, hogy a dolgozók legjobbjai közül helytállt,, a nép ügyéhez hű tagjelölteket neveljenek. Nagyon helyesen tette az egyes számú alapszervezet vezetősége, amikor elhatározta, hogy nagyobb gondot fordít a VI-os varroda és a többi varroda pórtcsoportjainak működésére. Ha a pártcsoportbi- zalmiak elfoglaltságuk, vagy egyéb okok miatt nem töltik be meg­felelően hivatásukat, helyettük új, képzett, a dolgozók által megbe­csült pártcsoportblzalmiakat választanak. „Múzeumi hétfők“ Népszerű tudományos ismeretterjesztő előadások Orosti^zán^.-^' A Társadalom és Természet- élete«, november 28-án Dr. Dé­tudományi Ismeretterjesztő Társulat, az orosházi járási kultúrház és az orosházi Szán­tó Kovács Múzeum november 14-től december 5-ig minden hétfőn este az orosházi járási kultúrházban »Múzeumi hét­fők« címmel népszerű tudo­mányos ismeretterjesztő elő­adásokat rendeznek. November 14-én Dr. Csalog József múzeumigazgató (Szen­tes) »Mit rejtenek a kunhal­mok?«, november 21-én Die­nes István muzeológus (Sze­ged) »A honfoglaló magtárok nes György történész (Buda­pest) »Orosháza története a szá­zadfordulóban« és december 5-én Dr. Lükő Gábor múzeum- igazgató (Gyula) »Képzelet és valóság a népművészetben« eí men tart előadást. Az előadások a járási kultúrház nagytermében minden hétfőn este pontosan 7 órakor kezdőd­nek. Belépődíj nincs! A »Mú­zeumi hétfők« rendezősége ez­úton is szeretettel meghívja Orosháza és környéke dolgo­zóit az értékes és érdekes elő­adásokra. 7$td#átoUU útifewMtek Szófiai képek Czófia, ez'a körülbelül nyolc- ^ százezer lakosú nagy város a róla elnevezett medencében te­rül el. Déli oldalán emelkedik a Vitosa hegy, mely 2290 méteres csúcsával nemcsak elragadó hát­tere a fővárosnak, hanem Szófia dolgozóinak kedvelt kiránduló- helye is. A Budapestről érkező szemének is elragadó képet nyújt a bolgár főváros. Kisebb lévén, a forgalma is kisebb, tehát nem olyan zajos, mint a miénk. A vil­lamosok a csendes közlekedést illetően, meg a békéscsabai „vil­lamoson“ is túltesznek. A város belseje nagyon szép. Az új épü­letek nem egyhangú, semmitmon­dó kockaházak, hanem stílusuk­ban a szabad bolgár nép nagysze­rű életerejét jelképezik. A legmo­dernebbül épített házakon is ér­vényesül a bolgár népművészeti nemzeti építő stilus. A bolgár fővárosban sok a park, a liget. Majdnem minden utcá­ban található. A lakóépületek leg­többjét pedig szépen gondozott kert övezi. Az ember, ha egyszer látja Szófiát, akkor önkéntelenül is a parkok városának nevezi. A hálás bolgár nép a felszaba­dító dicsőséges szovjet hadsereg Szófiáért elesett hősei méltó em­lékére lenyűgöző hatású emlék­művet emelt a Szabadság park­ban, mely a főváros legszebb he­lye. A hősi küzdelem egyik je­lenetét ábrázoló szoborcsoport hatalmas gránit alapzaton áll, mö­götte a Vitosa hegy hófödte csúcsá­val. A nagyszerű természeti hát­tér szinte kiegészítője, még ma­gasabbra emelője a szabadság mély gondolatának, mely miként a többi szabad népeké, a bolgár népé is mlndörökrel Czófia nagyon tiszta város. 0 Utcáit nem seprik, hanem állandóan locsolják, méghozzá hosszú gumitömlőkön keresztül. Valósággal felmossák. Még akkor és olyankor is folyik a locsolás, mikor esik. Ez első látásra humo­rosnak tűnt, holott egyszerű és ésszerű magyarázata van: a füst, a korom esős időben is terjed, le­csapódik, szennyezi az utcákat, de míg az eső csak egyhelyben pas- kolja a szennyet, a vízsugár el- söpri-mossa végérvényesen. Bu­dapest közlekedési szervei is ta­nulhatnának tisztaság dolgában például a szófiai közlekedési üzem dolgozóitól. Míg nálunk, kü­lönösen a trolibuszok és autóbu­szok legtöbbje olyan rozsdás, sá­ros, poros kívülről, mintha vidé­ki utakról tért volna vissza, a szófiai társasjárművek kívül is ragyogó tiszták. A bolgár vendégszeretet őszinte és közvetlen meg­nyilvánulásinak ezer jelével ta­lálkoztam már a bolgár főváros­ban is. Bármerre mentem, akár- hová hívtak, tiszteletteljes figye­lemben részesítettek. Magyaror­szágot sokfelé emlegetik, bennün­ket magyarokat igen szeretnek. Gyakran hivatkoznak arra, hogy sok bolgár él hazánkban és jogos büszkeséggel arra is, hogy a ma­gyarországi felszabadító harcok­ban a szovjet csapatok oldalán bolgár katonák is részt vettek. A színház- és operaélet a mi­enkéhez hasonló, de árban ol­csóbb. A dolgozók itt is tolonga­nak a jegyekért. A moziműsor is hasonló a hazaihoz. Itt-tartózkodásom másnapján megtekintettem a Georgi Dimit­rov Mauzóleumot. Mély megille- tődéssel álltam a bolgár nép nagy fia, a Bolgár Kommunista Párt neveltjének nyughelye előtt. Dél­után a Forradalmi Múzeum volt soron, mely a mi Munkásmoz­galmi Intézetünkhöz hasonlóan, gazdag dokumentációs anyag se­gítségével mutatja be a Bolgár Kommunista Párt vezette bolgár munkásosztály hősi harcának ra* gyogó útját. A város esti képe is szép, *~í színes, eleven. Különösen a fő útvonalakon rengeteg a járó­kelő. A kirakatok telve olcsó és jó áruval. A bor — a borivók nagy örömére — igen olcsó és még­sem látni annyi becsípett embert, mint nálunk. Az esti szórakozás a zenés szórakozóhelyeken éjfél­kor befejeződik. Szófiában nin­csenek műsoros mulatók, bárok, eszpresszók, kabarék. Talán ez az oka, hogy az utcákon való esti séta igen megszokott, na meg az itteni hosszabb nyarak és őszöké koraibb tavaszok is ösztönzői a „korzózási" szenvedélynek. Az első napok alatt látottakat összegezve: megismerkedhettem a népi demokratikus országok egyi­kének épülő, szépülő fővárosával, annak dolgos és vendégszerető lakóival. Legközelebbi beszámo­lóm vidéki látogatásaimról szól majd. HORVÁTH LÁSZLÓ, megyei népm. oszt. vez.

Next

/
Thumbnails
Contents