Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
VlUaulovUc képe 19”-". novMiili,-i 27., vasárnap PARTÉLET Napirendi ponts a tejhozam növelése Pár!vezetőségi ülés a dévaványai Dózsa Tsz-ben jr Az első pillanatban úgy tetszett, mintha amolyan „minden rendben megy“' hangulat töltötte volna meg az irodahelyiséget, Bakk Imre párt titkár szálkás betűket és számokat ró egy kockás papírlapra. Z. Nagy elvtárs, az agronómus a szekrényben lévő iratok között turkál. Erdős Lajos tehenész és Szilágyi Albert a rádióból kiszüremlő dallamokat hallgatja. Nagy Imre tehenész pedig a szövetkezeti újságot böngészi. Mintha egy kis bandázásra jöttek volna itt össze s egyelőre nem találnak beszédtémát. De most Nagy Imre elvtárs felegyenesedik ültében, s egy kis hír kiabáló cí- A jelenlegi 21 fejőstehenet alapul mére bök, szeme szinte villám- 1 véve elfogyna havonta, mondjuk, ük, úgy mondja: j ötezer forint értékű abrak. De — Itt van ni, minduntalan csak ugyanakkor több mint 5000 liter folytatja Bakk elvtárs. — Hiszen | — Csakhogy ezekén leiül még harminc tehenünk közül húsz 18 | ubrakf akarmány is kell — veti literen felül adott naponta. Ha 1 közbe Erdős Lajos elvtárs. — De nem is ennyire, de rövidesen leg- ; nem tudom, hogy nálunk miért alább 8 literre kell növelnünk az adják a sertéseknek azt az ab- átlagot. Elég jó alaptakarmánnyal raklakarmányt, amit a tehenek- meglévő 200 ! nek terveztünk be? Csaknem 100 OOO forint bevétel kacsa- és libahíxlalásból azt olvassa másokról az ember, hogy „büszkék vagyunk tehenészetünkre”. Mikor mondhatjuk, írhatjuk ezt mi meg az újságnak. Meddig kell még szégyenkeznünk a többi ványai szövetkezet és az egész járás előtt. Nekünk, amikor legjobb egyedekkel rendelkezünk. Nagydíjat kapott az egyik tehenünk, s szinte röstelli az ember, mert már alig „ fejünk tőle valamit... Még mondaná tovább is olyan hosszan, mint ahogyan szinte naponta szokta szózuhataggal elárasztani B. Molnár elvtársat, az rendelkezünk. A köbméter silóhoz még további j — Megvitatjuk ez^ is. Csinál- 200 köbmétert készítünk. Ter- [ tam egy hozzávetőleges számí- mett mintegy 150 mázsa tarlórépa tást — mutatja a kockás lapot a s a takarmányrépából is kap a pártíitkár. — Merem állítani, ha j is adnánk segítséget hozzá. Meg- j tehenészet vagy 100 mázsát. Ezé- j naponta két kiló vegyes abrakot , engednénk, hogy igény bevegyétek ken kívül van répaszelet is. Te- adunk a teheneknek, és ha ismét i a tavunkat. hát megvan a lehetőség a tejho- bevezetjük a napi háromszori fe- j A Kossuth Tsz gazdái örömmel zam növelésére. I jóst és az egyedi takarmányozást, ; fogadták az ajánlatot, s meg......... ,, í kezdték a viziszámyasok nef eltetlen elérjük a o Iffores átlagot vélését. De ezzel a félő sondolategyes tagoktól, hogy megértsék: tál: fejlett állatállomány nélkül nem : — Nehogy ráfizessünk! lehet növelni a közös vagyont, az j így aztán tavaly is mindössze egy munkaegységre eső pénzjöve- j annyi kacsájuk volt, hogy azokból delmet, ha az elnök nem érti meg. | csak az öt mázsa beadást tudták — Megérti, mert megértetjük ! rendezni, vele — hangoztatja Bakk elvtárs. j Próbálkozásuk azonban meg- — A pártvezetőség nem tűrheti to- j győzte őket -- nem is jár ez a vább a tejhozam állandó csőkké- j dolog annyi veszéllyel. így az nését, el kell érnünk, hogy a tavaszi . idén csaknem 300 libát, s annál előlegosztásig legalább harmincöt- j is több kacsát neveltek fel. A híz- forintra tegyünk : lalást is megkezdték már hetekBékéscsaba város egyik legna- (latokat és a családtagok — több- gyobb közös gazdaságában, a nyíre a feleségek — tömik őket. Kossuth Tsz-ben az idei jövedel- j Van hozzá kedvük, hiszen a szer- mi források közül igen számotte- J ződéssel lekötött kétszáz liba után vő a kacsa- és libahízialás. Pedig ■ csak előlegként 20 000 forintot ez nem is tekint vissza valami! kaptak, régi múltra. S az elgondolás sem I tőlük ered. A szövetkezetei patro- I náló üzem, a Békéscsabai Téglagyár vezetői említették nekik, 1 mintegy két évvel ezelőtt: — Nem lenne rossz kacsa- meg libahízlalással foglalkoznotok. Mi tejet, vagyis 12 000 forintot nyernénk. Ezen felül a beadott tejmennyiség után húsz mázsa korpát is kapnánk... — Ez mind szép — szól- Erdős Lajos fanyalogva. — De mit érünk A Kossuth Tsz libáinak egy csoportja. A hizlalást nagyüzemileg még nem sikerült mególdaniok a szövetkezet embereinek, de ezen is gondolkoznak. Ennek megvalósításával akarják lehetővé tenni, hogy jövőre az idei víziszárnyasok kétszeresét hizlalják meg, s v%ie’ ha “ elnök kijelentette: ^ negyyenezer „ , „Csak akkor kapnak -a tehenek | a tejhozambói. j kel ezelőtt. Mégpedig úgy, hogy aja mostani, mintegy 80 000 fönnabrakot, ha már leromlottak.” j _ Ehhez az abrak oláson kívül, tagok között osztották szét az ál- j tos bevételt is megduplázzák. Itt az agronómus is közbeszól, másra is szükség van — szól so- ; - ----—E lmondja, hogy az elnök nem já- j kat sejtetően Nagy Imre elvtárs. j rul hozzá, hogy tavasszal 50 hold j — Mégpedig az, hogy a tehénistál- lucernát vessenek. Azt mondja, | lót tegyük valóban tehénistálló- hogy nincs mag és nem is lehet j vá. Én az öthónapos állattenyész- szerezni. — Hogyan várjuk el az I tési iskolán azt tanultam, hogy a tejelő teheneknek nyugalomra van szükségük A hosszú, szenvedélyes vita után a pártvezetőség írásba foglalta határozatait. Elsősorban azt, hogy a tehénállománynak minden körülmények között biztosítani kell az abrakot. Másodszor, rövidesen ki kell költöztetni a lovakat a tehénistállóból; harmadszor, éjszakai szállást kell bizto- 1 sítani a tehenészeknek és elnököt, vagy három hónap óta i pe itten nincs, mert a lovak is ott De közbeharsan a párttitkár érdes j vannak a tehénistállóban, s azok hangja: — Elvtársak, a pártvezető-, .s> a tizenhat kocsis is állandóan ségi ülést megnyitom. Egyetlen dörömböinek, jönnek-mennek, napirendi pont, a tejhozam nőve- j zavarjdk a jószág nyugalmát. Az- lésének megvitatására hivattam j tán a percnyi pontossággal kez- össze az elvtársakat. —És sorolja, ég végzett etetéshez, itatáshogy k kórházak, bölcsődék és hoz> fejéshez a tehenészeknek éjegyéb intézmények most sem vár- szállásra van szükségük az nak kevesebb tejet a dévaványai is^álló közelében.. Innen a faluból Dózsa Tsz-től, mint három hó- nem tudunk időben kiérkezni, nappal ezelőtt, amikor még majd- j nem 15 liter volt a fejési átlag... — Októberben még 6848 litert; az e edi takarmányozást. mertette velük a pártvezetőség fejtünk a 21 fejőstehéntől - szol A a határo2atl pontok sor- kozbe Nagy Imre dgn | „ papírra íródtak, a pártvezetőI ség tagjai rádöbbentek a kollektív bölcsesség felmérhetetlen értékére. Ez az első eset, hogy így napirendre tűzték a termelőszövetkezet egyik fontos problémáját. Ez a vita s a hozott határo- ! zatok összekovácsolta őket, felisújra alkalmazni kell a napi háromszori fejest Rövidesen megjelenik az 1956-os Kincses Kalendárium 19S& : hangon, mintha a nék. Most jó lesz, ha 2600 liter tejet fejünk ebben a hónapban Három és fél sincs a fejési átlag. — Éppen azért ültünk össze, hogy ennek az okát kikutassuk — vasó művelődési igényeit hivatott szolgálni. Sok érdekességet tartalmaz a mezőgazdasági munkákra és kutatások eredményeire vonatkozóan. A kalendáriumban az állattenyésztés ég növénytermelés időszerű tennivalóit is megtalálja a falusi olvasó. A háziasszonyokra is gondoltak a kalendárium szerkesztői. A házkörüli apró munkákra, a főzésre, mosásra; takarításra vonatkozóan számos jó tanács szolgál segítségül*.', A gyermekek részére kedves történetek, mesék és játékok jelentenek kellemes időtöltést, tanulást. Az ifjúság számára is van olvasnivaló a kalendáriumban. Mint minden esztendőben, most is i A kalendáriumhoz mellékletként Eu- érdeklődéssel várják az olvasók a | répa és Ázsia több színnyomásos térKincses Kalendárium kibocsátását. A j kép« is megkapják az olvasók, í falu dolgozói körében Igen nagy nép- ! a Kincses Kalendárium egész éven El is határozták, hogy ezután eh-; s;7er^st',,,n,.ií: örvend. A kalendárium át szórakoztatva tanítja, neveli olvahez hasonlóan tűzik napirendre jelenleg Is gazdag tartalommal lát sóit. Minden falusi háznál úgy várják külön-külön a legfontosabb, a majd napvilágot. j a jövő évre szóló kalendáriumot, mint termelőszövetkezet fejlődését i Rendkívül változatos összeállításban hasznos segítőtársukat, jó barátot. szerepelnek benne a jelentősebb bel- | A kalendáriumot a postahivatalok, és külpolitikai események. Gazdag i postás kézbesítők és hírlapárusok áru« Kukk Imre Irodalmi és riportanyaga pedig az ol- sltjálc KINCSES KALENDÁRIUM erejét, vezetésre és ellenőrzésre való hivatottságát, kötelezettségét. előrelendítő problémákat. Klasszikusok tollából... Hóra Ferenc: A kalcináit szóda 7IJT indenkinek ád a sors fiatal- borában olyan kalandot amire még öregen is szívdobogva gondol vissza. Az én fiatalságomnak az volt a felejthetetlen kalandja, hogy egy esztendeig inasiskolai tanító voltam. Álmomban még ma is megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig átve- rejtékesedik a fejem alatt a kis- vánkos. Fiatal újságíró voltam akkoriban, s elég emberségesen megfizettek: kaptam egy hónapra száz koronát. Ez sokkal több volt ugyan, mint amennyit öreg újságíró koromban keresek, de azért el lehetett költeni ezt is. Rámfért volna még valami mel- lékstallum. Legalább olyan, amelyiknek a jövedelméből részletfizetésre megrendelhettem volna a Klasszikus Regénytárt. (Havi részlet öt korona.) Mindig kegyeltje voltam a sorsnak, s mint szolid és jóerkölcsű ifjú, előkeld protektorokkal is rendelkeztem. Bejuttattak az inasiskolába havidíjas tanítónak. Tanítottam heti egy órát, minden k$$ßen sstg hattól hétig is ezért kaptam a város pénztárából havi tíz koronát. fy özismeretet fog tanítani, “ — mondta az igazgató, a- hogy bemutatkoztam neki és ideadta az előírt tankönyvet is. Nagyon érdekes könyv volt, találtatott benne csillagos ég, váltóisme, községi autonómia, légtünetek, Dugonics Titusz, baromorvoslás és északamerikai szabadságharc. Mindjárt láttam, ahogy átlapoztam, hogy nagy tudós lehetett, aki csinálta, csak éppen vidéki inasiskolában nem tanított soha. Jól is sejtettem: a könyvet maga az iparoktatási főmufti írta. — JVono, hiszen nem a könyv a lényeg az inasiskolában, hanem a fegyelem, a fegyelem! — adja a használati utasítást az igazgató, különben érdemes öreg pedagógus és nekem mindmáig igaz jó barátom. — Fegyelmezni, fegyelmezni: ez a fő! — mind ezt mondták a többi kollégák is. Voltak vagy húszán, elemi tanítók, középiskolai tanárok, valamennyien edzett hősei az inasoktatásnak. Volt, aki rnegtapogatta 4 karomat és aggodalmasan csóválta meg a fejét, mert vékonyaXlotta. Volt, aki azt tapasztalta, hogy a sétapálcúval Is lehet boldogulni, de akik legfőbb jóakarattal voltak hozzám, azok a méterrudat ajánlották. Tudniillik, hogy amint az osztályba belépek, a méterrudat kell találomra az inasok közé vágnom, akkor csönd lesz. Tjúsz esztendő távlatából visz- J' . szanézvé, a gyakorlatiasság pálmáját a méterrudasoknak kell adnom. Azonban én húsz esztendővel ezelőtt se voltam gyakorlati ember. Én tanítani akartam, nem fegyelmezni. Azt hittem, azért fizetik nekem a közpénzből a havi tíz koronát, hogy segítsek az Istennek embert teremteni abból a csordából, amit úgy hívtak, hogy inasiskola. Nem tudom, hogy Dániel mit érezhetett az oroszlánok vermében, de az valami olyasféle lehetett, mint ami az én torkomat szorongatta, amikor először léptem az inasok közé. Bőgés, nyerítés, mekegés, kukorékolás, nyávogás fogadott és minden bűzök közt a leginfemálisabb emberbűz. Negyven inasom volt mindenféle szakmából, a szennynek, a testi-lelki elhagyatottságnak, a magától való és tenyésztett durvaságnak olyan hadserege, hogy nagyon vakmerő fiatal úrnak kellett nekem lennem, ha egy esztendeig kibírtam köztük. P edig kibírtam, mégpedig úgy, hogy se én nem tettem kárt 6 bennük, se ők én bennem. És nem kellett hozzá méterrúd se, csak éppen az kellett, hogy ne nyúljunk hozzá a „közismerethez, mert attól mindnyájan el- kárhoztunk volna. Egyszer vaktában kinyitottam a könyvet valahol: A szóda című olvasmányra nyitottam. Aztán vaktában rámutattam egy egérképű inasra: •— No, olvasd! A gyerek addig olvasott, hogy a szóda legfinomabb fajtája a kalcináit szóda. Ezt aztán olvasta kanciláltnak, kancsináltnak és csak azért nem tört ki a nyelve szegénynek, mert engem elfutott a düh. — Milyen inas vagy te, fiam? — Szabóinas. TJ át a keserves poncius-pilátu- sát annak a m. kir. állami iparoktatási szaktudománynak! Én tanultam az egyetemen természethistóriát, nyelvtudományt, csillagászatot, művelődéstörténetet, esztétikát, politikát, de a kalcináit szódának a nevével soha ebben az életben nem találkoztam. Hát minek kelljen azt tudni egy istenadta szabóinasnak, amit az egész magyar képviselőház és főrendiház együtt se tudl Máskor az alkotmánytannal tettem próbát. Úgy kezdődött az olvasmányunk, hogy „a legelső magyar ember a király“. Ahogy a végére értünk, vállon fogok egy buflifejű kamaszt. Mocskos fehér kötője, a derék-madzagján lógó fenőacél mutattak, hogy vérben dolgozó iparral jár jegyben. Magyarul: mészáros-inas. — Miről olvastunk most, fiam? — A királrul. — Mit olvastunk róla? — Nem tóm. ■— Hát hogyne tudnád. Miféle ember az a király? — A királ? A királ, az kiről. Az nem embör. — Nem? Hát mi a csuda? — A királ? A királ, az csak egy katona. TLf ár most azt mondjam neki, 1 hogy „szamár vagy, fiam“? De akkor én hazudok, azt pedig én az iskolában szégyenleném. Inkább lemondok az alkotmánytanról. Majd tanítanak azt a buf- lifejűnek a katonaságnál. A pragmatica sanctio-ról is volt egy szép olvasmányunk, mert az is beletartozik az inasi közismeretbe. Alighanem valami akadémikusból lehetett kinyírva, mert egy csöppet értelmetlen volt. (De csak éppen annyira, amennyire a tudomány komolysága megkíván-t
