Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

195fi. október If., ntttikliüi ViUawnoU Hépe 3 A segítség varázsa: Új életre kelt a kovácsházi Dózsa Megváltozott a szarvasi parasztság élete Július 17-én alakult meg Me-j zökovácsházán a Dózsa TSZ. Ti­zenegyen fogtak össze kezdetben, i szeptember 25-íg még négyen csatlakoztak hozzájuk. A községi tanács és a pártszer­vezet is ott volt az alakuló tsz ; bölcsőjénél, sokat tettek azért, j hogy létrehozzák. Teltek-múltak a hetek, de sem a pártszervezet, sem a tanács nem törődött többé az új tsz-szel. A tagoknak általában kevés földjük volt, gazdasági felszerelé­sük, lovuk meg egyáltalán nem j volt. Mihez kezdünk így — be- j szélgettek egymás között. I.assan- Isssan aztán hatalmába kerítette őket a bizonytalanság, kilátásta- lanság. Többen már nemcsak ma- j gukban foglalkoztak ezzel az ér­zései, hanem ki is mondták: — Nem megyünk mi így sem- , mire, legjobb lesz, ha abbahagy- J juk az egészet. Szeptember 25-én összehívták a közgyűlést Ezen már többen elmondták, ha ez így megy, ők bizony kilépnek j • a tsz-ből. így vélekedett Gomb- kö.ő István vezetőségi tag, id. Talpai János és még többen. Majdnem kenyértörésre került a sor. — Tenni kell valamit — mon­dotta Fülöp elvtárs, az elnök s megállapodtak abban, hogy két nap múlva ismét összeülnek és meghányják-vetik a dolgokat. Közben a járási pártbizottságon is tudomást szereztek arról, hogy a Dózsában nem valami rózsás a hangulat és már egy néhány an a kilépés gondolatával foglalkoz­nak. Elérkezett szeptember 27-e s többen e naptól remélték, hogy mégis történik valami, hiszen mindannyian azért léptek be an­nak idején, mert úgy gondolták, többre mennek közös erővel. Re­ményük, amelyet ehhez a köz­gyűléshez fűztek, nem volt alap­talan. A megbeszélésen részt vett Lipták elvtárs, a járási pártbizott­ságtól, Lengyel elvtárs, a közsági pártbizottság titkára, ott voltak a tanácstól, sőt még a gépállomás­tól is. A tagságba visszatért az élet, ismét bizakodóak lettek, érezték, hogy nincsenek egyedül tengernyi gondjukkal. És nem csalódtak. A községi tanács 60 hold földet adott a tsz-nek az ál­lami tartalékföldből. — Most már aztán nem lesz gond a földdel — mondogatták egymásnak a tagok. Hát még annak, hogy megörül­tek, amikor megígérték nekik, igénybe veheiik a tanács fogatát. A vetőmag szállítása sem lesz már probléma. Az Uj Élet TSZ sem tagadta meg tőlük a segítsé­get, öt mázsa árpát adott kölcsön vetőmagnak. Somogyi Dénes elvtárs, a gép­állomás főagronómusa pedig el­vállalta a tsz patronálását. Meg­ígérte, ott lesz a vetésnél is, irá­nyítja majd a munkát. Ezenkívül szakmai segítséget ad a vezető«- ségnek, hogy megkönnyítse a gaz­dálkodás megszervezései A sok segítség láttán, aztán Gombkötő Istvánnak, id. Talpai Jánosnak is megjött a kedve. — Nem gondoltuk mi komolyan azt a kilépést, csak az elkeseredett­ség beszélt belőlünk. — Egészen megváltozott a tagság hangulata, a néhány nap előtti komorságot a bizakodás váltotta fel, már hit­tek a jövőben. S a közgyűlés után lelkesen láttak hozzá, hogy még egyéni földjükről betakarítsák a termést, s mielőbb megkezd­hessék az első közös munkát: a szántást és vetést; A tsz-tagok öröme nem maradt titokban. Három dolgozó paraszt, id. Marofka Pál, id. Bozsó Máté és ifj. Zacsók Mihály az emléke­zetes közgyűlés után kérte felvé­telét a tsz-be. Most mór ők is úgy látják, hogy csak lesz vala­mi a tsz-ből és mivel a földjük is ott terül el a tsz területe mellett, hát ők sem akarnak kimaradni; A segítség nemcsak a tsz tagjait kovácsolta össze és javította meg a közösségi ér­zést bennük, hanem új tagokat >s vonzott a tsz-be. A községi párt- bizottságnak és tanácsnak nem szabad egy pillanatra sem elfeled­kezni róluk. A nemtörődömség majdnem a Dózsa TSZ felbomlá­sához vezetett. Most már a tagság között szó sem esik a kilépésről, inkább arról beszélgetnek szíve­sen, hogyan, miképpen oldják meg a feladatokat, tervezgetnek. Ezt az érzést, ezt a szellemet kell megszilárdítani, ápolni a tsz tag­jaiban s ezért a legtöbbet a köz­ségi pártbizottság és a tanács te­het. — Podina — A kiváló brigád A Békéscsabai István Ma­lomban dolgozik a Sajben zsá- kolóbrigád. Közülük május 1- én beten megkapták a »Szak­ma kiváló dolgozója« jelvényt. Egyedül Vraukó András volt az, aki nem kapott Jelvényt azért, mert a múlt év decem­berében beteg volt Búsult is sokat emiatt. Mondogatta Saj- ben elvtársnak: — Én sohasem lessek n szak­ma kiváló dolgozója. Nem tu­dom elérni ezt a szintet, pe­dig én is úgy dolgozom, mint ti. De az egy hónapot nem le­het pótolni. Sajben elvtárs mindig biz­tatta: — Dolgozz csak, ne félj, te sem maradsz le tőlünk. S tényleg, a brigádtagok se­gítségével sikerült elérni Vrau­kó Andrásnak; oklóber 11-én mellére tűzték a »Szakma ki­váló dolgozója« jelvényt. Lett nagy öröm a Sajbett-brigád- ban. Hogyne, hiszen most már valamennyien boldog tulajdo- nosai a »Szakma kiváló dol­gozója* jelvénynek. Közre is fogták Vraukó Andrást: — Na látod, mégiscsak sike­rült. »Előre az újabb eredménye­kért« — ez most a jelszó a brigádban. Hat hónap eltelte után újra szeretnék elnyerni valamennyien a »Szakma kivá­ló dolgozója« jelvényt. — Nem gyerekjáték ez a munka — mondja Sajben elv­társ. — Naponta egv ember 300 zsákot hord el a vállán. Ennek ellenére a brigád átlagosan 130,4 százalékra teljesíti a tervét. Nemsokára büszke tu­lajdonosai leszünk a második jelvénynek is. A bizalom, az | akarat megvan mindannyiunk- j ban. Reméljük sikerül ter- j vünk. ' A múltban községünk dolgozó parasztságának is igen küzdel­mes volt a megélhetése. Állandóan harcolni kellett a mindennapi létért, hiszen a község 23 ezer hold szántójának 77 százaléka — a föld legjava — a három gróf és földesúr, 97 nagygazda és kulák kezében volt. Csupán ötezer hold — a leggyengébb, szikesebb föld — maradt a kis- és középparasztoknak. Hétszáz csalódnak még föld sem jutott. A községtől távol kellett munkát keresniük: A felszabadulás után a földreform földhöz juttatta a község nincstelen gazdáit. A meglévő gazdasági felszerelések, igaerök azonban csupán 50 százalékban biztosították a termelést. Újból so­kan a kulákokhoz, nagygazdákhoz fordultak igákért. A gépállomások létrehozásával a fogatuzsorától megszabadí­totta államunk a parasztságot. A gépállomás gépparkja évről- évre mennyiségben és minőségben erősödik. Ma már a község min­den 450 hold szántójára egy erőgép jut. De a szántás-vetés mel­lett a gépek a növényápolásban, magtisztításban, silózósban és más munkákban is sokat segítenek. A felszabadulás előtt községünk parasztsága alig alkalmazta a gazdálkodásban a műtrágyát. Ma már a kormány által biztosított kedvezmények igénybevételével, a község minden két hold szántó­jára egy mázsa műtrágya használata jut évenként. Az állam a parasztember segítségére siet a jószágnevelésben is. Megtakarítást jelent minden család számára az ingyenes állator­vosi szolgálat. Ennek megvalósítása ó*a községünkben 35 százalék­kal csökkent a kényszervágás és az állatok elhullása. Községünk dolgozó parasztságának nagy része a jobb élet út­ján a még jobbat, a közös gazdálkodást választotta. Az utóbbi években az állam egyre több segítségével, a tagok szorgalmas munkájával megerősödtek a közös, szövetkezeti gazdaságok. Ez évben például a Bem TSZ közel 13 mázsás, az Alkotmány TSZ tag­jai 16,5 mázsás búzatermést takarítottak be. A jó termés a tagok jobb életét biztosítja. A termés növekedésével, a munkalehetőségek biztosításával megjavult községünkben a parasztság élete. Ebben az évben beta­karított és szabadon értékesített búzáért a község parasztjai pél­dául 1 403 676 forintot kaptak. Ezenkívül 1170 mázsa kedvezményes korpakiutalást. Ez a község termelőinek átlagosan 2985 forint kcsz- pénzjövedelmet jelent. A parasztságnak csak tojás, baromfi eladá­sából ez évben 450 000 forint készpénzjövedelme volt. Termelőnként községünkben a tejértékesítési jövedelem átlagosan eléri a 700 fo­rintot havonta. Mindezek azt bizonyítják, hogy a parasztság vásár­lóereje, életszínvonala állandóan növekszik. Ma már eltűntek a múltnak, a nyomornak rémes emlékei községünkből is. Államunk gondoskodik parasztságunk egészségé­ről, kulturális igényeinek kielégítéséről. Kultúrotthonok, olvasókö­rök, egészségházak, szülőotthon áll a parasztság rendelkezésére. A tanyavilágban jól felszerelt iskolák segítik a tanyai gyermekek iskolázását. A parasztság hatvan százalékának van rádiója. Egyre több parasztcsalád lakásában gyullad-«ki -a villany. A felszabadulás előtt a szarvasi teohnikum 171 tanulójából csak 15 volt a dolgozó parasztok gyermeké, Jä többi nagygazdák, speku­lánsok, katonatisztek fiai voltak. Ma 203 tanulója van a techni­kumnak, ebből 118 dolgozó parasztfiatal, a többi értelmiségi, mun­kás, kisiparos szülők gyermeke. Ez volt a helyzet a gimnáziumban is. A felszabadulás előtt 109 tanulóból csak 27 volt paraszt szü­lők gyermeke. Ma már itt is helyet kaptak a parasztfiátalok. Fábián Mihály, Szarvas, községi tanács. Kétmilliárd forint a kölcsön jegyzőknek A Második Békekölcsön hete­dik sorsolása már a 32. állatn- kjolcsönsorsolás hazánkban. Az eddigi húzásokon államunk 6 mil­lió 822 ezer egész kötvény tulaj­donosának 1 895 000 000 forintot fizetett vissza nyeremény és tör­lesztés formájában. A veszprémi sorso’ás befejez­tével 7 0.35 200 kötvényre mint­egy 1 966 120 809 forintot fizet vissza államunk a kölcsön jegy­zőknek. BBBBHBBBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBBB BHBBB1IBBBBBBBI BBBBBBIBH Érdemes volt együtt maradni A BÉKÉSTŐL VÉSZTŐ FELÉ ve.elő országúton vígan fiityő- részve halad egy kerékpáros. Amikor megkérdezzük tőle, hogy merre van a Haladás TSZ iro­dája, örömmel mondja: — Jöjjenek velem, én is oda megyek. Látják ezt a nagy tábla zöldet6 őszi árpát? Ez már a mienk. Amott feketéink a mély­szántásnak. Mór a búzának is több mint felét elvetettük. Megy ám itt a munka! A békési Haladás TSZ irodá­jáig alig két kilóméternyi az út, s míg odaérünk, útitársunk rész­letesen ismerteti a szövetkezet jelenlegi munkáját, eredmények. Azt is elmondja, hogy nem volt mindig ilyen jóhírü az ő szövet­kezetük, de ezt az elnöktől kér­dezzük meg. az ismeri a múltat. Megkérdezzük vezetőnket, hogy mióta tsz-tag. Legnagyobb cso­dálkozásunkra így felel: — Sajnos, csak két hónapja. Késén szántam rá magam. De Így is keresek rnnylt a gazdasági év végéig, hogy négytagú csalá­domnak bőven lesz kenyere újig. Bontó János sertésgondosó két hónapi tagsága után olyan sze­retettel beszél a Haladásról, mintha legalábbis alapító tag len­ne. A központban azt is meg­tudtuk, hogy miért kereshet va­laki nem egészen húrom hónap alatt egész évre való kenyeret a Haladásban. SZATMÁRI LÁSZLÓ, A TSZ, ELNÖKE igen szűkszavúan és megfontoltan beszél. Az elmúlt idők rossz emlékeiről alig pár mondatot hallunk, de annál töb­bet <a jelenről, a gazdag terve­zésről, a biztos jövőről. — Csak akkor tudják értékelni igazán a mi eredményeinket, ha megismerik az elmúlt gazdasági évűnket is — magyarázza az elnök. — Tavaly nagyon rosszul ment itt a munka. Többek között nem hordták ki a. trágyát, nem kapálták meg a kukoricát, Ezen a jó kötött talajon alig négy- mázsás átlagtermést értek el bú­zából, s kölcsön kellett kérni hogy 75 dekát oszthassanak mun­kaegységenként. (Az elnök ek­kor 10 hónapos iskolán volt.) Mondanom se kell, a tagok egy­más után hagyták itt a szövet­kezetét. Ez év elején a járási pártbi­zottságon már a tsz felosztásáról beszéltek, amikor a benn ma­radt 18 tag Cudovics Józsefet kérte pártUtkárnak, a JB .pro­pagandistáját. tEBHUAH ELSEJÉN MEGíR- KEZETT a tsz új púrttitkára, aki a legnehezebb munkákban mutatott példát. A tagság ha­marosan megszerette is szívesen hallgatott jó tanácsaira. Gon­dosan ápolták az őszi kalászo­sokat, idejében elvetették a tava­sziakat, a kukoricát és egyéb kapós növényt három-négy szer megkapálták. Kihordták a trá­gyát még a háztáji irúgyudom- bokról is. A jó munka eredmé­nyeiről beszéljenek a számok: A Haladás TSZ búzából 12 és félmázsás átlagtermést ért tel. De volt egy 20 holdas parcellá­juk. ahol 19,15, egy ötholdason pedig 22 és fél mázsái adott holdja. Őszi árpából csaknem 19, zabból pedig 11,5 mázsa volt az állag: A kukoricatermésük is meghaladja a SO mázsát. — Az idén már lesz kenyér bő­ven — folytatja az elnök. — Csak előlegként öt és fél kiló kenyér- gabonát osztottunk munkaegysé- genkmt, Pankota Ferenc például 38 mázsát vitt haza, Varga Gábor 24-et, a február óta dolgozó párt- titkár több mint 18-at. — Pedig kifizettük az adóssá­gokat is — veszi it a szót Gudo- vics József párttitkár. — A be­adásunkon kívül 238 mázsát ad­tunk el szabadfelvásárlási úron, de a jó termésből jutott is, maradt is. BESZÉLGETÉS KÖZBEN MEG­TUDTUK, hogy a legutóbbi köz­gyűlésen Sápián Imre, a tsz egyik nemrégi tagja kiszámolta: napon­ta átlag megkereste a 40 forintot (csak az előleget számítva). Ed­dig 1200 forintra rúg havi kere­sete, pedig év végén tekintélyes összegre számít. A tavalyi 12 fo­rint helyett az idén egy munka­egység értéke megközelíti a 60 fo­rintot. Már az előlegosztásnál el­érték a negyvenet. A jó eredmé­nyek láttán egyre több kilépett tag jön vissza, s újak lépnek be. Az utóbbi hónapokban 18-ról 46-ra emelkedett a taglétszám. Az új gazdasági évben többek között is­mét a szövetkezet földjén dolgo­zik Szatmári Gábor 18 holdas és Szabó Sámuel 16 holdas középpa­raszt. Szatmári elmondta, hogy többet nem hallgat mások szavá­ra, mert látja: ha jól dolgoznak, a tsz-tag jövedelme meghaladja a jó módú középparasztét. A GYORSAN GAZDAGODÓ TSZ tagjai még szebb, jobb módú jövőt terveznek. Az idén 130 ser­tés és 16 növendékbika hizlalá­sára szerződtek. A nemrég levá­lasztott 175 malacot pedig jövő évi hizlalásra szánják, mert ez adja a legtöbb jövedelmet. Kicserélték a tehénállomány rossz egyedeit is. A Haladás eddigi eredményei, reális tervei jó módú életet Ígér­nek. Ezért bízik annyira a jövő­ben, s sajnálja az elmulasztott hó­napokat a jó kedvű Bontó János sertésgondozó. Áru Róza

Next

/
Thumbnails
Contents