Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

19í>.’5. október 30., vasárnap 5 l/Uuvuawk Hifit Lendületesebb verseny — több cukor Napról napra mintegy két vo­natszerelvény cukorrépát dolgoz­nak fel a Mezőhcgyesi Cukor­gyárban, és mint kész kristály- cukrot rakják a papírzsákokba. Alihoz még igen sok zsáknak kell megtelni, hogy a gy ár teljesítse éves tervet. A dolgozók olyan (■élt jelöltek maguknak, hogy eb­ben az éi ben 860 vagonnal több cukorrépát dolgoznak fel és 318 vagonnal több és jobb »cukrot adnak az országnak. Magával- ragadó számok ezek, amelyek az. üzem összes dolgozóját lázba hoz­ták az éves terv teljesítéséért, most a november 7-i munka- versenyben. Az idény előtt hatmillió fo­rintot í'ox'dítottak az üzem tető­zetének rendbehozására. A kar­bantartók gondosan elvégezték a gépek javítását. Az éves terv is­mertetése után a dolgozók 92 százaléka tett vállalást a terv gazdaságos túlteljesítésére. Ezek­nek a vállalásoknak az eredmé­nye, hogy az üzemvezetőség el­határozta; az önköltséget 8,77 százalékkal csökkenti. Ezt jelen­tősen elősegíti a dolgozók által benyújtott 43 újítási javaslat. A lelkes munka eredménye, hogy a gyárban naponta telje­sítik, túlteljesítik a tervet. — Jelentős megtakarítást tud­tunk elérni azzal — nyilatko­zott Tringer elvtárs —, hogy a csurgásokat és csepegéseket je­lentős mértékben megszüntettük. Eddig 270 mázsa cukrot takarí­tottunk meg. Ebben segítenek a napi terv teljesítésének legjobb harcosai, | az üzem kiváló dolgozói. Közéjük j tartozik Kotormán Imre elvtárs, a diffúzió előmunkása, alti 1947 óta dolgozik a gyárban. Sülé István lepárlót is úgy is­merik, mint az üzem egyik leg­kiválóbb dolgozóját, ö is a na­gyobb cukortartalom elérésén fá­radozik. Ezt a munkát sikere­sen oldja meg. A kiváló exportminőség egyik élharcosa Balázsik Mihály, aki j az üzemben »született«. Már az' édesapja is itt dolgozott, a Me- j zőbegyesi Cukorgyárban. Ö vette1 át az apai örökséget. Kiváló műn- 1 kajával kiérdemelte, hogy most az élelmiszeripar kiváló dolgozó­ja. Többszörös újító és ami nem mellékes, hogy a szép, arányosan kifejlett kristályszemek elérésé­ben nagy érdeme van. Az évi terv teljesítésre gondol­tak a kazánkovácsok is, amikor a múlt hétfőn az elromlott két ka-i záncsövet 36 óra alatt kicserél- { ték a forró kazánban. A javítások során kitűnt Rigó Lajos és Ko- i már György brigádvezetőkön kí­vül Gogh István, Keresztes Jó­zsef szakmunkások, valamint Rai­da György kovács, Gyivicsám! György hegesztő és Mátlié István,. Jakubjanszky János, Barancsik Pál segédmunkások. Az egész üzemben egy ember- ! ként küzdenek a dolgozók a terv teljesítéséért és azért a vállalá­sért, amelyet a többi tizenegy cukorgyárral együtt megfogad­tak: több cukrot adnak dolgozó népünknek. Az eredmények javításához megvan a lehetőség A Békéscsabai Vasipari Válla­lat pártszervezete rendszeresen beszámoltatja a gazdasági veze­tőket, s a pártvezetőség tagjai a munkahelyen is érdeklődnek a dolgozók munkája iránt. így a versenyszervezés nem korlátozó­dott csak a vállalások összegyűj­tésére, adminisztrálására. Úgy be­szélnek a vállalat harmadik ne­gyedéves 121,9 százalékos terv­teljesítéséről, hogy e verseny nem érte volna el- a célját a kommu­nisták példamutatása nélkül. A versennyel törődni nemcsak adatgyűjtést jelent, hanem azt, hogy politikai .tömeg­munkát kell végezni a vállalások megvalósításáért. Ez utóbbiak kí­vánnivalót hagynak maguk után a vállalatnál, mert laza az ügy­viteli és a pénzügyi'fegyelem xs. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy az augusztusban 37 számlán nyil­vántartott kintlévőségekre sem­minemű jóváírás, vagy kiegyenlí­tés nem történt, s e hónap végén több százezer forint kintlévőség volt. Hibák észlelhetők a minő­ségi átvételnél, mert a vállalatnál minőségi átvevő csak a forgácso­ló-részlegnél van. Minőségi ellen­őrzés nélkül veszik át a lakato­sok, autójavítók munkáját. A munkák időszerő befejezésénél, leszállításánál késlekednek, mert egyik-másik részlegben lazult a munkafegyelem. A vállalat vezetőségének és a j szakszervezetnek fel kellene fi­gyelnie az olyan termelést lendí­tő mozgalomra is, mint az újító­mozgalom, hiszen ebben az év­ben húsz újítást nyújtottak be a | dolgozók. Ebből a vállalat csak ötöt fogadott el. A dolgozók nin­csenek érdekelve az újításban, mert a díjazás ötletszerű. Az új Az utalványozás-utólagosan tör­ténik, s a nyílvántartólapokat az anyagkönyveléssel nem egyeztetik rendszeresen. Az anyagbevételezé- si jegyen a minőségi ellenőrzéssel kapcsolatos észrevételeket sem jegyzik be. Pedig nagyon fontos. A kályhakészítő-részleg nél a lel­tár és az anyagnyilvántartás kö­zötti eltérés 21 303 csempehiányt mutat. Több esetben előfordul, hogy ugyanazon munkára a koráb­ban utalványozott időnek több­szörösét folyósítják a dolgozónak. Mindez erősen befolyásolja a gaz­daságosságot. A vállalatnál sok a félkész áru, ami kedvezőtlenül hat ki az üzem gazdasági éle­tére. Az eddigi eredmények bebizo­nyították a vállalat életképessé­gét; a vezetőség igyekezett min­dent megtenni, saját elgondolásai alapján. Ha ez nem sikerült min­den esetben, ahhoz hozzájárul­tunk mi is, a megyei tanács ipari osztályán. A jövőben tehát job­ban kell törekedni, hogy a fenn- á>ló hibákat közösen megszüntes­sük. A vállalat vezetőinek pedig nagyobb hozzáállással kell a mű­helyrészlegek feladatait irányí­tani. Mindezeknek megvalósítá­sa feltétele, hogy év végére egyen­technika alkalmazásának egyik leghathatósabb eszköze, hogy az újítók javaslatait felhasználják és megvalósítsák a műszaki szerve­zési intézkedések tervét; letes legyen a termelés és a má­sodik ötéves tervet is jó megala­pozva kezdhessék meg. Kocsor Lajos, a megyei tanács ipari o. h. vez. A verseny győztese csempeltólyhót kap A Békéscsabai Vasipari Vál­lalat dolgozói október első he­tében hívták versenyre egy­mást, hogy ki harcol legjobban a minőségért, az önköltség- csökkentésért. így akarják megünnepelni november 7-él. Most, az utolsó napokban egyre fokozódik a verseny a dolgozók között. Mindenki első szeretne lenni, hiszen a legjobb ered­ményt elérőket no ve mixer 5-én ünnepség keretében különböző tárgyakkal jutalmazza a vál­lalat. Többek között két esem- pekályha, egy tűzhely, két \i- zeskanna, fényképezőgép, óra, és még más egyéb keiül kiosz­tásra. Jelenleg még nem tudni, ki lesz az első. De valanicny- nyien egy vonalban küzdenek azért, hogy jó munkával, a terv teljesítésével ünnepeljék november 7-ét. Az anyagkezeléssel kapcsolatos rendelkezéseket sem tartják be ¥*****< Az októberi fegyveres felkelés — A felkelés előkészítése — S zeptemberben az Ideiglenes Kormány kopói elől rej­tőzne, Lenin Helsingforsban, Finn­országban lakott. Lenin innen kí­sérte feszült figyelemmel a for­radalom fejlődését és küldte uta­sításait a bolsevik párt Központi Bizottságának. Szeptember 12-én (25-én) és 14-én (27-én) Lenin a párt Köz­ponti Bizottságának két levélben utasítást küldött: »A bolsevikok­nak át kell venniük a hatalmat« és »Marxizmus és felkelés.« Az első levelében Lenin azt írta, hogy miutáxx a bolsevikok meg­szerezték a többséget mindkét fő­város szovjetjeiben, át tudják venxii és át kell vcnniök az ál­lamhatalmat: »Arról van szó — írta Lenin —, hogy a feladatot világossá tegyük a párt előtt: napirendre kell tűzni a fegyveres felkelést Pity ex-ben és Moszkvá­ban (és körzetében), a hatalom meghódítását, a kormány meg­döntését.« A másik levélben Lenin azt követelte, hogy a felkelést mű­vészetként kezeljék és komolyan tanulmányozzák azokat az előfel­tételeket, amelyek szükségesek sikeres kimeneteléhez. Lenin vá­zolta a felkelés megszervezésé­nek általános tervét, s közölte, hogy a döntő erőket döntő pon­ton vonják össze és feltétlenül támadásba menjenek át, szexn előtt tartva, hogy a védekezés a fegyveres felkelés halála. Lenin leveleit szeptember 15- én (28-án) tárgyalták miqg a bol­sevik párt Központi Bizottságá­ban. Az áruló Kamenyev a fel­kelés előkészítéséről szóló lenini útmutatások ellen lépett fel. Sztá­lin elvtárs javaslatára a Központi Bizottság úgy határozott, hogy Lenin leveleit megküldi a na­gyobb szervezeteknek. Szeptem­ber második felében a bolsevik párt élénk tevékenységet fejtett ki g fegyveres felkelés előkészíté- sére. Lenin a felkelés vezetésére október 7-én (20-án) titokban Pctrográdba érkezeit. Sztálin tá­jékoztatta Lenint a felkelés elő­készítésének menetéről. , A júliusi események után Le­nin október 10-én (23-án) jelent meg először a Központi Bizottság ülésén, ahol beszédet tartott a felkelés előkészítéséről és azt javasolta, hogy a megkez­déséhez használjanak fel bármi­lyen kedvező alkalmat. Előadá­sában Lenin hangsúlyozta, hogy politikai szempontból a helyzet külső, belső és katonai viszony­latban is megérett arra, hogy a fegyveres felkelést napirendre tűzzék: az Ideiglenes Kormány elhatározta, hogy kivonja Petrog- rádból a forradalmár helyőrsé­get és átadja a fővárost a néme­teknek, az prosz burzsoázia tár- gyalásokat kezdett a német im­perialistákkal a különbéke meg­kötéséről, hogy «lfojtsa az orosz forradalnxat. Lenin felvetette a felkelés időpontjának és a kato­nai-technikai szervezés előkészí­tésének kérdését. Sztálin, Szverdlov, Dzerzsinsz- kij és a Központi Bizottság töb­bi tagja Lenint támogatta. Lenin ellen csak a forradalom sztrájk­törői, Zinovjev és Kamenyev szó­laltak fel. A Központi Bizottság elítélte a kapitalizmusnak ezeket a vé­delmezőit és elfogadta Lenin ha­tározati javaslatát a fegyveres felkelés haladéktalan megszerve­zéséről és arról, hogy a párt egész tevékenységét e célnak kell alárendelni. — »Megállapítván ilyen módon — hangzott a hatá­rozatban —, hogy a fegyveres felkelés elkerülhetetlen és tel­jesen megérett, a Központi Bi­zottság felszólítja a párt összes szervezeteit, hogy ehhez tartsák magukat és ebből a szempontból tárgyaljanak meg és döntsenek el minden gyakorlati kérdést (az Északi Texület Szovjelkongresz- szxxsa, a csajkátok kivonása Pet- rográdból, a moszkvaiak és a minszkiek akciója stb.)...« A bolsevik párt Központi Bi­zottsága folytatta a fegy­veres felkelés ' előkészítését. A Petrográdi Szovjet mellett For­radalmi Katonai Bizottság ala­kult, amely a felkelés vezérkara lett. A felkelés támaszául a Vö­rös Gárdának kellett szolgálnia, amelynek Petrográdban 12 000 fegyveres tagja volt. Ügy határoztak, hogy a forra­dalmi főváros segítségére oda­hívják Helsingfors hói a baltiten­geri matrózokat. Petrogi'ád min­den kerületében megszervezték a felkelés megszervezésére a hár­mas harci csoportokat. A legtöbb vidéken ezalatt folytak . a szov­jetek területi kongresszusai, ame­lyek olyan hulái’ozatokat hoztak, hogy az egész hatalmat a szov­jeteknek kell átadni. Október 16- án (29-én) Lenin javaslatára ösz- szehívták a párt Központi Bizott­ságának a petrográdi bolsevikok képviselőivel kibővített második ülését, hogy a párt szélesebb kö­reit is megismertessék a felkelés tervével. Ez az ülés megerősítet­te a fegyveres felkelésre vonat­kozó határozatot. Kamenyev és Zinovjev újra a felkelés elha­lasztását követelték. Sztálin elv­társ felszólalásában leleplezte az árulókat: »Amit Kamenyev és Zinovjev javasol — mondotta — az objektív szempontból nézve lehetőséget nyújt az ellenforra­dalomnak, hogy felkészüljön és megszervezkedjék.« Ugyanaznap a felkelés gya­korlati vezetésére megválasztot­ták a Pártközpontot, élén Sztálin clvtárssal. Miután a Központi Bizottság­ban vereséget szenvedtek, Zinov­jev és Kamenyev hallatlan áru­lásra vetemedtek. Október 18-án (31-én) a Novaja zsizny (Üj Élet) című mensevik újságban nyilat­kozatot tettek közzé arra vonat­kozóan, hogy nem értenek egyet a Központi Bizottságnak a felke­lésre vonatkozó határozatával. Ez egyenes áx-ulás volt. F rsiin így írt erről: »Kame- nyev és Zinovjev' kiszolgál­tatta Kodzjankónak és Kercosz- kijnek párjuk Központi Bizott­ságának határozatát a fegyveres felkelésx-ől, a fegyveres felkelés előkészítésének az ellenség előtti eltitkolásáról, a fegyveres fel­kelés időpontjának megválasztá­sáról.« Kamenyev és Zinovjev4 után Trockij áridta el az ellen­ségnek a felkelés időpontját. A Petrográdi Szovjet ülésén kije­lentette, hogy az október 25-i (nov. 7-i) Második Szovjetkong- resszusnak át kell vennie a hatal­mat. Ezt az árulást Kerenszkij kihasználta, és egész sor katonai intézkedést foganatosított a fel­kelés megelőzésére. A bolsevikok fokozott ütemben készültek a fegyveres felkelésre. A Sztálin elvtárs által kidolgo­zott terv szerűit az uráli mun­kásság jön Petrográd segítségére. Moszkvát pedig Ivanovs -A'«z- ineszeuszk segíti. Belorusszia e- . fegyvert;! a froni katonákat, ha Petrográd eüexi küldik őket. A felkelés előkészítésében Sztálin elvtársiiak segítettek J. M. Sz.erd- lov, F. E. Dzerzsinszkij, V. M. Molotov, G. K. Ordzsonikidze, íM. I. Kulinyin, A. A. Andreyev és más elvtúrsak. A gyárakban lázasan folyt a munkások felfegyverzése és ka­tonai k: képzése. Gyorsan megala­kult a Vörös Gárda. A szeszfro- recki fegyvergyár munkásai az általuk készített fegyvereket a Vörös Gái'da vezérkarának ad­ták át. A siisszelburgi puskapor- gyár munkásai a Néwin gráná­tokkal telt bárkát szállítottak Petrogiádba, a Vörös Gárda ve­zérkarának. A Pu tv ilov-gyárban körülbelül 1500 vörösgárdistából álló csapat volt harci készenlét­ben. Vidéken a fegyveres felkelés előkészítését Lenin kipróbált ta­nítványai vezették: a Donyec-me- dencében Vorosilov, Harkovban Artyom (Szergejev), a Volga mentén Kujbisev, az Uraiban Zsdanov, Poleszje vidékén Kaga- novics, Ivanovo-Vozn-.eszenszkben Fi-unze, Észak-Kattkázusban Ki­rov. A bolsevikok fokozták te­vékenységüket a balti flottában, és a fővároshoz legközelebb eső északi fronton. I ínin tanácskozásra hívta ^ össze a katonai szervezés vezetőit és megtárgyalta velük, hogy milyen hadihajókat és csa­patokat indítsanak el Kronstadt- ból és Helsingforsból. A Forra­dalmi Katonai Bizottság szét- küldte megbízottait valamennyi katonai alakulathoz, hogy ké­szítsék elő a katonákat a felke­lésre. A. M. Pankratova: „Szovjet­unió története“ c. könyvéből.

Next

/
Thumbnails
Contents