Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-25 / 251. szám

4 ViUeHfiOUtlt Hey* 1355. október 25., ke dó fiftéptt«» ÚJ isz-páríszervezeíek alakulnak Gádoroson I A% első próbálkoxás elvtársnak, a Mezőhe- Vállalat motor­A gádorosi községi alapszerve- [ dorosl elvtársak képesek erre. Kő­zetben szokatlan lesz a mostani pesek, hogy valóraváltsák a párt plrttaggyűlés. Kevesebben lesz- határozatait, mert a községi párt­Pizottság úgy irányította a kom­munisták belépését, hogy minden új tszcs-ben létre tudják hozni a fejlődés előrelendítőit, a párt- szervezeteket. A Vörös Hajnal TSZCS-ben 55 párttag és három tagjelölt hirdeti a párt szavát, 58 nek, mint eddig. Sok megszokott arcú, munkában acélozott elv­társ, régi harcostárs hiányzik majd onnan. Legalább száznyolc­vanán. Hogy miért hiányoznak? Semmi esetre sem azért, hogy tjátat fordítottak volna a pártnak. Ellenkezőleg. Most jutottak el addig, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is igazolják a párt iránti hűségüket, ragaszkodá­sukat. Ennyi kommunista, ennyi párttag és tagjelölt lépett a nyár folyamán a közös gazdálkodás út­jára Gádoros községben. A pártbizottság-tervszerű politi­kai munkájának eredménye, hogy a kommunisták nagy többsége az elsők között jelentkezett a szö­vetkezeti gazdálkodásba. Bátran vállalkoztak új szövetkezetek ala­kítására, s felvilágosító, meggyő­ző szavuk hatására Gádoros köz­ség szántóföldjeinek 78 százalékán ma már új élet sarjad, szövet­kezetekbe tömörült a dolgozó pa­rasztok nagy többsége, vállvetve, pártonkívüli és kommunista Ez volt a gádorosi kommunisták válasza a Központi Vezetőség márciusi határozatára. Ez volt a válasz a jobboldali nézetek han­goztatóinak. Ezért csökken a köz­ségi pártalapszervezet tagjainak létszáma. Hogy csökken? Ez csak látszat. A „búcsút“ vett elvtársak helyébe újak lépnek, a községi szervezetben megismerkednek a u párt politikájával és később ők is követik elődeiket, akiknek egy része mint tag tevékenykedett a párt ügyeiben, s most az új tsz- pártszervezetek megalakulásával, a vezetéssel ismerkedik meg. Uj utakat taposnak most a köz­ségi pártszervezet volt egyénileg dolgozó párttagjai. Az új tszcs fejlődéséért — ahová éppen be­léptek — ők a felelősek, nekik kell vállalniok minden nehézséget, harcolni a maradi gondolkodás ellen, fejleszteni, hirdetni az újat, a jól bevált módszereket. Nevel­ni, tanítani az embereket. Ezek­ben az új termelőszövetkezeti csoportokban kell most megáll- '' ni ok a sarat a Lestyán Jánosok­nak, a Fábri Istvánoknak. A gá­elvtárs céltudatos munkája, tette és szava formálja majd az embe­reket. A négy új tszcs közül a „Bé­kédben van a legkevesebb párt­tag, mindössze tizenhat. A Vö­rös Hajnal-hoz képest kevesebb, de nagy igazság, amit Badár elv­társ, a ’községi párttitkár mond erről; Ha van egység és céltudat, akkor van erő Ha van erő, akkor a kevés egy hegyet is elmozgathat, lám meny­nyire igaz. A Béke TSZCS tag­jai a közös táblák kialakításán fáradoznak. Nehéz, mert a beta­karításba az idő is beleszól. De van erő, s bármily nehéz a kez­det, töretlen a párttagok példája láttán a tszcs-tagok akarata. Ed­dig ők vetettek el legtöbb búzát a határban. Nehéz e napokban eldönteni, melyik van az élen, ki van lemaradva, főleg, ha a gaz­dasági adottságokat is figyelem­be vesszük. Mindenütt lázas a munka. Valamennyi kommunista, tsz-tag egybevetett fogadalma: ok­tóber 31-ig földbe kerül a búza. A községi pártbizottság terv­szerű, tudatos munkát végzett. Uj élet felé, új kerékvágásba vit­te az embereket a népnevelők ér­sítésére került a sor. Látta, hogy a párttagok legjobbjait bízták meg ezzel a feladattal. — Milyen jó volna velük menni nekem is ; — gondolta. Alighogy eddig elju- i tott gondolatában, a párttitkár í elvtárs megkérdezte: Búza elvtárs, az elvtársakkal nép­Nevelni kell az embereket az alapszabály szerinti életre, a szövetkezet törvényeire, a ma­gasabb terméshozamok elérésére, s megannyi másra, amit a fejlődő élet megkövetel. E nagy felada­tok sikerét segítik majd a tsz- pártalapszervezetek. Megalakulá­sukkal egységesebbé válik a kommunisták tevékenysége, ami ma még csak ösztönszerű az holnap tudatos tartalmat kap. Ami ma pártalapszervezetek megalakításá­ra, a pártszervezetek vezetőinek megválasztására. Válasszák veze­tőül a legodaadóbb, legfejlettebb elvtársakat. Útjaik a községi alap- szervezettől csak látszólag váltak el. Céljuk egy: mindannyian a párthatározatok végrehajtásán, a falu szocialista átszervezésén fá­radoznak. ök a közös gazdaság szilárdításáért közvetlen vívják még csak egyesek erőfeszítése, az |majd harcukat> hogy közös er8fe_ holnap sokak kozkmcse, s kö­zös akarattal nagy tettekben jut kifejezésre. A gádorosi elvtársak a napok­szerszám a kezében, azon vette magát észre, hogy gondolatban már megint az esti taggyűlésen van. A munkatársai: Kozma, dách és Kerekes elvtársak meg, amíg él, a párt politikáját követi. Búza elvtársat négy hó­nappal ezelőtt vették fel a pártba, tagjelöltnek. Nehéz, várakozással teli volt a taggyűlés napja. Azon a napon sokszor volt, hogy egy- velő, meggyőző szava. Nem volt egy munkadarabnál megállt a ez könnyű dolog, de a neheze még hátra van. Egy hétgyerekes apának is megvan a gondja, baja. Törődnie kell neki, nevelni kell gyermekeit, hogy megállják he­lyüket az életben. Óvni, inteni őket attól, ami rossz, káros, s mennyi aggódás, öröm, vagy bosszúság, amíg felnőnek. Ilyen apához hasonlít a gádorosi köz­ségi pártbizottság is. Hét szövet­kezetét kell nevelnie, segíteni, dé­delgetni, inteni, ha szükséges, óv­ni őket a meggondolatlan csele­kedetektől időben. A Vörös Haj­nal TSZCS tagjai azt várják, hogy ők kapjanak leghamarabb gépi segítséget. Jogosan várják. Segíteni kell ezt a szövetkezetét. Itt a legkevesebb a fogaterő. ők még egyelőre a leggyengébbek. I Búza Péter gyesi Gépjavító szerelőjének, még világosan em­lékezetében él a négy hónappal ezelőtt megtartott taggyűlés. Ne­héz is olyan napot elfelejteni, a- mely egész életre szóló vállalást, elmenne-e jelöl meg. Azon a napon fogadta nevelő munkára? — Alig fejezte be a mondatot a titkár, máris szólt: El én, elmegyek, munka után úgyis ráérek. tűzkereszt­ség nem­Az első nap I soká bekövetkezett. Vasárnap Me- zőkovácsházára ment az agitációs csoport. Volt jócskán tennivaló, hiszen a község lemaradt a ga­bonabeadással, a tsz-agitációnál is Ma- j voltak kívánni valók. Búza elv­ész- | társ tapasztaltabb népnevelővel re is vették. Többször biztatgat- - indult el, aki útközben oktatta, ta­ták: „Dolgozzál Péter nyugodtan, felvesznek biztos, hiszen megér- demled. Mióta itt dolgozol, még egyetlen napot sem hiányoztál, sohasem késtél, példamutató vagy a munkában. Százhatvan százalékot nem mindenki tud tel­jesíteni, s ezenkívül segíted’ a gyengébbeket, fiatalokat. Az élet, a múlt rendszer téged is próbára tett, te kiálltad ezt, köztünk a helyed.“ ha A bátorító szavak nítgatta, hiszen az emberek ne­velésének is van módja. Az első útjuk egyénileg dolgo­zó paraszt családhoz vezetett. A házigazda az udvaron fogadta őket. Nem volt goromba, de úgy­látszott, nem is nagyon örült elő­ször a váratlan vendégeknek. Székkel kínálta a népnevelőket. Leültek, beszélgettek. Sok min­denről szó volt. A gazda sok min­denben igazat adott nekik. Mái egy óra is eltelt, amikor felálltak, indulni akartak. A házigazda ma­rasztaló szava többször visszatar­totta. Amikor végre elköszöntek, a gazda utánuk szólt: „Hát, jöjje­nek el máskor is beszélgetni. Amiért jöttek, azt meg holnap beviszem. Igaz, nem mondták, szítésük, előrelátó gondolkodásuk, nevelőmunkájuk révén minden ember tevékeny részesévé váljon a párthatározatok megvalósításá­ban készülnek az új tszcs-kben a I nak. Deák Kiadták a nemzetiségi népdalgyűjtemányi A kötetben 25—25 német, dél­szláv, szlovák, illetve román dal szerepel.- „Kirepült a madár“ címmel jelent meg egy szlovák népdalgyűjtemény: Egy-két hóna­pon belül német népdalkötetet adnak közre. A közelmúltban je­lent meg egy kötetre való délszláv népmese, kiadták a délszláv Au­gust Sonoa „Parasztfelkelés“ cí­mű regényét, januárban pedig gyűjteményt adnak közre 210 ma­gyarországi délszláv népdalból. meg is nyugtatták néhány órára, de az izgalma nem tudott csillapodni. Pedig sohasem volt ideges. A 25 év, amióta maga keresi a ke­nyerét, megedzette. Tízéves sem volt, amikor az állami gazdaság kisbérese lett. | hogy én is tartozom és adjam A taggyűlés akkor sem volt má- be, de tudom, hogy azért jöttek, sabb, mint a rendszeres havi tag- Én sem vagyok alábbvaló a többi- gyűlések. Búza elvtárs mégis úgy nél.“ érezte, hogy valami különös van pr-------------------------r bizta­abban , ahogyan a kommunisták I nz a nehnnv S'» | tóiag tárgyalnak. Szinte csodálkozással. hatott Búza elvtárs további hallgatta, hogy milyen bátran bí- , munkájára. Mintha szárnyakat rálnak, hogy az igazgató egyen- kapott volna. Az első prőbálko- lő a segédtiszttel. Volt sok olyan zás sikerrel járt. Azóta nem volt vonás, amely a szakszervezeti és a termelési értekezlettől eltért. Itt a szaktárs megszólítást felvál­totta az elvtárs szó. Amikor a tagjelöltfelvételnél a nevét hallotta, szinte a torkában érezte a szívét dobogni. Amikor az ajánlók hozzászóltak, mond­ták el egymásután, hogy jól dol­gozik, megérdemli, hogy a legjob­bak sorába lépjen. Megnyugodott. A taggyűlés utolsó napirend­jére. a népnevelő gárda megerő­olyan népnevelő-értekezlet, ahol Búza elvtárs ne vett volna részt. Az üzemben más pártmegbizaú" s* is kapott. Két fiatal szakmunkást nevel, tanít türelemmel, hogy ki­váló szakemberekké váljanak. Szí­vesen végzi ezt a megbízatást is, hiszen a párt bízta meg vele. Most tanul, képezi magát a politikai i iskolán, úgy érzi, ezt a párt is el­várja tőle, meg aztán harcos tania akar lenni a pártnak, a társada­lomnak. — Csevkó -» *^ *^ *^ ¥*>»-ria Szikora András M ondanivalóm a lóról szól, egy olyan lóról, amelyet — ahogy az|öregek mondják — a katonaságtól mustráltak ki, mi­vel az előírt szolgálati időt kitöl­tötte. Tudvalevő, hogy katonai szol­gálatra a lovat szabályosan be­sorozzák. A lódoktor alaposan vé­gig mustrálja a ló külemét és amit megállapított magában, an­nak alapján — természetesen, ha már meg is felel — szilvapálin­kától hevített dörmögés köze­pette kimondja, hogy hátas, mál- hás beosztást kap-e, vagy a tü­zérséghez kerül ágyúk, vagy lő- szeros kocsik vontatásához. A be­osztás után pedig, akárcsak az embernek, a lónak is meg kell tanulnia a regulát, amelyet — mint naponta megismétlődő fel­adatot — a ló idegzete annyira átvesz, hogy még kimustrálás után sem felejti el soha. Katona­viselt ember ezt tapaszlalatból is tudja, mert az elhangzott vezény­szavak és kürtjelek jelentését az öreg katonaló bizony-bizony sok esetben jobban tudta, mint az újonckatona. Amikor a ló a katonai pályá­ra alkalmatlanná válik, követke­zik a kimustrálás s egy napon el kell hagynia a laktanya terü­letét és »vén fejjel« új szakmát kell tanulnia. Vásárra kerül te­hát újból a lovacska, új gazdát kap, befogják egy nyekergő ko­csi elé és elindul a faluba, oda, ahol született, ahol csikóéveit élte. J£gy ilyen akció során került a falum határában fekvő gazdaság udvarába a történet hőse, névszerint Csinos, a katona­ságtól kimustrált ló. Csinos, an­nak ellenére, hogy a katonaságtól kimustrálták, bizony még mindig méltó volt nevéhez. Mikór meg­érkezett a gazdaságba, emelt fő­vel, nyerítve, büszke léptekkel, jól ápolt, fényes fekete szőrtaka­róval, úgy ugrált Sinkó Miska bácsi alatt, mint afféle csikó. Bizonyára ezzel akarta tudtára adni a gazdaság többi lovainak, hogy ő nem akármilyen ló — katonaló! A megérkezés napján nem történt semmi különös Csi­nossal. Sinkó Miska bácsi bekö­tötte a helyére, és szénát vetett eléje. Csinos addig falatozott, míg csak meg nem unta... A gazdaság központi épületei egy domboldalon helyezkedtek el. Ivóvízne alkalmas kúttal itt nem rendelkeztek, ezért a gazdaság­vezető udvarába egy fa-lajtot rendszeresítettek, és ebben hord­ták a vizet. Nem is kell talán mondanom, hogy Csinos a lajtos kocsi vontatására osztatott be. Amikor Juhász Péter bácsi, a lajtos kocsis befogta a lajt elé Csinost, előbb osak gyanúsan fü­leit előre-hátra mozgatva leste, hogy mi történik vele. De ami­kor Péter bácsi felült a bakra és így szólt ; — Na gyerünk, Csi­nos! — akkor Csinosban egy vi­lág. egy lóvllág omlott össze. Én nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de azt mondják a »lószakértők«, hogy Csinos ettől a perctől kezdve földre szegezett fejjel, látható szomorúsággal von­tatta a nagy fa-lajtot a közelben fekvő hegy aljából fakadó for­ráshoz és vissza. Bizonyára fájt neki, hogy a régi, jól megszokott szakmájától el kellett szakadnia. Ezzel szemben bármilyen szomo­rúsággal is, de becsülettel elvé­gezte naponta a kevésnek nem mondható feladatát. JJ« mi történt az egyik na­pon? Péter bácsi azt az utasítást kapta, hogy amikor az első fuvarral megérkezik, azonnal fogjon ki, és menjen lóháton a falubéli postára, mert telefo­non közölték, hogy valami sür­gős levél érkezett. Az első fuvar után tehát Péter bácsi kifogta Csinost, kicsit rendbehozta, nyer­get tett a hátára. Péter bácsi felesége is meghozta az ilyen alkalmakról soha nem hiányozha­tó bőrtarisznyát, majd felült lo­vára, s bajuszát megpödörve el­indult a falu felé. Péter bácsi a postán átvette a levelet és po- roszkálva elindult hazafelé. Út­juk egy sűrű lombozató akácfa- sor mellett vitt el. Jól esett az árnyék, amelyet a fák vetetlek mindkettőjükre. A fák mögött elterülő domboldalon a kéklő szarkalábak és lompos szirmú pi­pacsok leskelődtek a szninártövis széles levelei mögül. Péter bácsi elég sűrűn előre tolta tariszm á- ját, belenézett, hogy a sokbé­lyeges levél megvan-e, és lovát noszogatva, poroszkálva haladtak előre. Történt pedig, hogy a környé­ken abban az időben katonai gv;a- korlatot tartottak. Úgy dél felé járhatott az idő, amikor egy tá­volabb fekvő hegy oldalán fel­állított sátor mellől éles kürtszó jelezte a gyakorlat végét. A kürt­szó hallatán Csinos előbb csak felszegte a fejét és fülelve po- roszkált tovább. De amikor a szél segítségével hozott kürt­szót biztosan megértette, szügyibe vágta a fejét és Péter bácsi minden ellenkezése dacára, vág­tatva elindult a kürtszó irányá­ba. Péter bácsi kénytelen volt magát megadni a sorsnak — he­lyesebben lova akaratának. Szive

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents