Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

1955. szeptember 18., vasárnap

A nép kormánya beváltotta szavát

| \ régi rend piócái jt“ri®n

értettek hozzá, hogyan kell a munkást, a parasztot kizsákmányolni. Ha kellett, csendőrszuronyokkal hajtották a népet a robotra, megütötték a dobot valamelyik zsellérporta udvarán, börtönbe dugták, akasztófára küldték az ellenszegülőket, de ha képviselőválasztásra készültek, vagy igazán sok pénz kellett a koronás kasszába, akkor tudtak ők »szépen« is beszélni. Akkor az erőszak helyett elővették a népbutítás eszközét. Aranyhegyeket ígértek a népnek a hordó tetejéről, s amikor lelépett onnan a darutollas szónok, köpött egy nagyot. Ez maradt meg a hegyből.

Mihez kell a legtöbb pénz? A háborúhoz! És a vitéz magyar urak nagyon szerettek háborúzni. Persze, csak a mások bőrére és a mások pénzén. Amikor az első világháborúban már elherdálták a nemzeti vagyont, meghirdették a hadi kölcsönt. Üjabb vonatok indulhattak ezen a frontra, vágóhídra szállítva sok százezer magyart, újabb millió fegyver készülhetett, ontva a halált. Kinek volt ebből haszna? Az országnak, a népnek? Nem! A földbirtokos, a bankár nem ment tönkre vele, de a félrevezetett, vagy belekényszerített szegényember, elesett fián kívül sirattta odaveszett pénzét, kis vagyonkáját is.

kokárdákj Hat évvel ezelőtt I--------------------------------1 g)ar

nép igazi vezetői, a munkásparaszt kormány', a párt szólt a dolgozókhoz. Államkölcsöiit hirdetett, nacionalista jelszavak, kokárdáit nélkül. Kellett a pénz, kellett a közös erő, hogy az egységes összefogás teremtse meg a jólét alapjait. A vezetők nem ígértek aranyhegyeket, de az államkasszában összegyűlt közös pénzből sokkal többet teremtettek meg, mint ahogy azt egyes kétkedők gondolták. Az ötéves Terv- kölcsön és a békekölcsönök jegyzett forintjainak segítségével új ország épült. A sokat emlegetett Sztálinváros kohói, Inota erőműve, Várpalota munkásházai és a számtalan üdülőhely melleit szőkébb hazánk is új arcot kapott. Kendergv ár épült Sarkadon, gimnázium Orosházán, ú j házak hosz- szú sora Felsőnyomáson, szülőotthon Gádoroson — s ki tudná felsorolni azt a sokezernyi beruházást, amely orvosi műszereivel, könyvtáraival, bölcsődéivel, az életviszonyok javulásával, mind a dolgozó nép fejlődő jólétét szolgálja.

Felvidék után

kai, kibontott koronás zászlókkal hirdették: Erdély visszatér! Meghirdették az Erdélyi Nyereménykötvényt, Erdély »talpraállítására«. A nemzeti sovinizmus mákonyával itattak meg akit csak lehetett, szítva az ellenségeskedést román és magyar között. S ha valaki benézett akkor egy kolozsvári kávéház ablakfüggöny« mögé, a tokás magvar nemest békésen iddogálva találta ott a román bojárral. A becsapott munkás, paraszt, vagy kistisztviselő pedig várhatott a pénzére; abból soha egy fillért, égcsak egyetlen részletet sem látott viszont. A kapitalista ál- larnkölcsönöket mindenkor a háború, a pusztulás, a nép becsapása és a nyomor követte. így volt ez a többi tőkés országok kölesöneivel is| A kidolgozott tervek |1

pontra való megvalósulása megszilárdította a dolgozók bizalmát. Mindenki érdeklődéssel nézte az ország megváltozott gazdasági éleiét és érdeklődéssel figyelte az évről-évre — most már egy esztendőben többször is — visszatérő nyereménysorsolásokat. A dolgozó nép kormánya' beváltotta a szavát: az első államkölcsönt, az ötéves Tervkölesönt az utolsó fillérig visszafizette a jegyzőknek, több mint 150 millió forintos kamattal, melyet tíz alkalommal, nyeremények formájában sol's« 1 lak ki. Sok vonakodó volt, aki mindezt látva ezután szívesen adta kölcsön pénzét az államnak: tudta, hogy az biztos helyen van, tudta, hogy az az utolsó fillérig az ő felemelkedését szolgálja.

A szocialista áliamkölcsönöket nem a fegyvercsörgés, a pusztulás követi, hanem az építőmunka, az egyre niegelégedettebb emberek vidám kacaja. A mi népünk vezetői erre költik az ország pénzét, a dolgozók kölcsönadott forintjait is.

gyűlésre engedélyt. A munkások szervezkedéséről különösen a mezőkovácsházi és a battonyai járásból érkezik számos hír.

A mozgalom a következő évben sem csökken; újabb és újabb helyeken lángol fel. 1906 januárjában Dobozon százan hatoltak be a községházára és kényszerítették a községi Írnokot az uradalmi kisbérietekre vonatkozó iratok megsemmisítésére. A battonyai járásban a sztrájkolok között szerb, román és német munkáscsoportokat találunk, akiket csendőrökkel vezettettek vissza a munkához. A Mezőhe- gyesi Cukorgyárban ősszel 3 alkalommal volt sztrájk, amíg elérték követeléseik teljesítését. Ma- gy arbánhegy esen a Telbisz-féle, Mezőkováesházán a Purgly- és Ná- gel-féle uradalomban hagyják abba a munkát a munkások.

Békés megye agrárproktarjainak itt csak néhány kiemelkedő példával illusztrált forradalmi fellendülésének letörésére valóságos háború folyt csendőr- és katonahadsereggel az uradalmaik pusztáin. A megyei börtönök, a falusi fogdák, sőt az urasági istállóik is zsúfolásig megtelteik &

letartóztatott béresekkel, cselédekkel.

A felfelé ívelő sztrájkmozgalomban nemcsak bér-, hanem politikai követelések is elhangzottak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a sztrájk jórésze spontán megmozdulás volt, szociáldemokrata vezetés nélkül, vagy épp annak ellenére, erejüket a munkásosztály forradalmi harckészsége adta meg, széles körben történt elterjedésük pedig a munkás-, szegényparaszti sorsközösség eszméjén alapult.

| Békés megye dolgozói

szívesen emlékeznek az 50 évvel ezelőtti eseményekre. Az elődök harcai nem voltak hiába- valxSak, azóta hatalmas történelmi utat tettünk meg és megvalósítottuk az elődök álmait. Az elmúlt félévszázad bővelkedik olyan eseményekben, amelyek azt tanúsítják, hogy az első orosz forradalom emléke nem veszett ki népünkből. Az 50 évvel ezelőtti időszak harcai előkészítették a talajt az új világot formáló eszmék befogadására.

Oltvai Ferenc levéltárvezető. (Szeged)

VUuusomU Héfit

Új úton halad a Békéscsabai Tég lagyárban

az újítómozgalom

Nemigen lehetett büszkélkedni a Békéscsabai Téglagyárban az újítómozgalommal, mert csak az utóbbi napokban van javulás. Nem volt, aki foglalkozzon vele. Ónodi Lászlónak, a volt újítási felelősnek lett volna ideje erre, de nem ellenőrizte sem a vállalat, sem az üzemi bizottság, ezért ő sem csinálta. Még szerencse, hogyT röviddel ezelőtt leváltották.

tóber 24-én beadott egy dolgozó egy újítást, atni Bereczki Endre egyetemi tanár véleménye szerint hasznosítható. Az újító a cserép- formáknál használt alabástrom- gipsz (import anyag) értékesítésére adott be javaslatot. Most, augusztus 13-án, ki tudja hányadszor, érdeklődtek a minisztériumban az elintézése felől. De

választ nem kaptak. Ezért szeptemberben újból megsürgették, erre még nem érkezhetett válasz. Mindenesetre, az eltelt néhány év alatt ez is megtörténhetett volna!

De ne írjunk csupa rosszat, hanem keressünk valami jót is, mert most szeptembertől mind több van ilyen. Például, az

újítások elintézésének módja meggyorsult

Az ellenőrzés hiánya és az újítókkal való foglalkozás elhanyagolása oda vezetett, hogy

havonta mindössze kilenc javaslat futott be átlagosan

ebben az évben. Holott jól emlékeznek az üzemben arra, hogy országosan is másodikok lettek a téglagyárak közötti versenyben a múlt évben, annyira nagy volt az érdeklődés. Persze, most nem könnyű mindent élőiről kezdeni, amikor féléve szinte szünetel e mozgalom. De az a fontos, hogy van kire támaszkodni. Elsősorban az idősebb szakmunkásokra, Benedek Imrére, Kovács Gyulára. Dér Jánosra, akiknek már számos újítását vezették be az üzemben.

Az elmúlt idők hibája volt, hogy nem vezettek kimutatástarról, kinek adták szakmai véleményezésre az újításokat. így azok eltűntek, sokszor elintézés nélkül. Ezt kellett előbb kibogozni Bobor Jenőnek, az új újítási előadónak, amikor ezzel a munkával megbízták nemrégiben. (Neki már több ideje van, habár mellesleg gépkocsi-előadó is. Mégis bőven jut ideje az újítókkal való foglalkozásra.) Negyvenegy újítást intéztek el a régiekből és csupán 16 újítás vár még elintézésre. Néhányat közülük csak a téli nagyjavítások alatt lehet majd bevezetni. Ezek között van néhány olyan újítás, amelynek elintézése az Építésügyi j Minisztériumra tartozik. 1951. ok-í

Nézzük meg ezt is, egy példán keresztül. Kiss András, a kuligarázs vezetője szeptember 10-én beadott egy újítást. 15-én már szak véleményezte Zelenyánszki

András főenergia-technikus, 16- án már az előrelátható megtakarítást is kimutatták — ami 1190 forint. Erről értesítették az újítót. Ez a gyors elintézési mód általánossá vált az üzemben. A dolgozók, akik erről már tudomást szereztek, úgy vélekednek, érdemes most már újítani, mert két-három napon belül a javaslat eredményességéről, vagy eredménytelenségéről is értesítik, s elfogadhatóan megindokolják az elutasítást is. Igaz, akadnak sokan, akik a régi hibák miatt kételkednek, de felvilágosító szóval és az újítási híradón adott tájékoztatásokkal meg lehet győzni az embereket arról, hogy érdemes újítani. E tapasztalatok alapján Kovács Gyula, a villanyszerelő műhely dolgozója — szorgalmas újító — most azon kísérletezik, hogy a keinenoe-kihordó- kjm nedves légkör alkalmazásával segítsen. Egészségvédelmi szempontból nagyon fontos újítás. Az 50—55 fokos hőséget a kemencébe bepermetezett vízzel hűtik le. A fejlődött gőzt pedig ventillátorral szippantják ki, hogy a kamra fala se rongálódjon. így 30—35 fokos lesz majd a meleg a kemencében. Könnyebb lesz tehát dolgozni. Nagyon Jiasznos újítást adott be Vágner József építészmérnök és Dér Jani bácsi közösen, akik a szárítók farészeinek mcszezésénél 37 000 forintot takarítanak meg az üzemnek.

E néhány példa is bizonyítja, hogy új úton indult el a vállalatnál az újítómozgalom és ha ezt a munkát a vállalat vezetősége és a szakszervezet sokkal jobban támogatja mint az elmúlt időkben, akkor hamarosan a dolgozók ezernyi ötlettel segítik az üzem fejlődését, termelését.

—

Felhívás!

Békés megyei fiatalok, diszisták!

. A DISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács Népművelési Osztálya felhívja megyénk tehetséges fiataljait: fiúkat és lányokat, hogy jelentkezzenek az országosan jól ismert, VIT-en járt békéscsabai Balassi DISZ táncegyüttesbe és az együttes mellett megalakuló ifjúsági népi zenekarba.

Felvételi korhatár 10—15 évig.

Jelentkezni lehet a békéscsabai Balassi Kultúrotthonhan (Békéscsaba, Luther u. 6. szám) október 15-ig.

A DISZ Balassi Együttes szeretettel várja megyénk tehetséges és tanulnivágyó fiataljait soraiba.

DISZ MVB és a Megyei Tanács Népművelési Osztálya.

Nászút — a hívek költségén

karítani. Most is csak űgy henézVAN, AKI NAGYON RÁÉR és nem tudja mivel agyonütni a napot. Ilyen ráérő asszony lehet Ládi Mihályné is, Gyulán. Azért ismeri kerülete .minden báját- baját, mert állandóan úton van. Biztos, most is ezügyben járja a máriafalvai utcákat. Az előbb jött tó. a sarki házból és megy sorba a másodikba, harmadikba... Kukkantsunk be .mi is, hová siet és milyen ügyben?

Az ám, de most tétovázik egy kicsit ennél a háznál, mert olyan helyre nyitott ,be végül is, amelynek lakójával együtt járt annak idején iskolába. Amikor ott hagyták az iskola padját és később férjhez ment, megszűnt a barátság. Ládi Mihály, akivel házasságot kötött, csendőr volt, s amolyan gőgös ember, aki nem köszönt ám mindenkinek. Ezért ő is megválogatta ezután ismerőseit. Most mégis belépett a házba.

— Szervusz! — mondja a ház asszonyának. — ,Mit csinálsz?

A kérdezett felelt. De nem tudta mire vélni, hogy nálukjár volt iskolatársa. Emez pedig csak magyaráz, terjengős beszédre fakad.- TUDOD, ANNYI A DOLGOM; ebédet főzni, mosni, tatem hozzad... Já igen, a tisztelete« úrnak most lesz az esküvője. Nem adnál valami kis pénzt? Nászajándékot akarunk vásárolni — kottyantja ki jövetele célját Futó pillantást vet az asszonyra s mivel az nem válaszol, hozzá teszi: Majd elviszem neki.

— Most nincs pénzem — tért ki az asszony, hogy végre megszabaduljon ettől a perszonától.

— Nem baj, majd bejövök holnap — és már fordult is, hogy buzgolkodását máshol folytassa.

Vajon ki bízta meg ezzel a »munkával« ? Nem tudni. De amikor eljön a másnap este, Nagy Sándor tiszteletes úr is méltóság- teljesen ballag kifelé a városból, hogy híveit meglátogassa a gyülekezetben. Arca most gondterhelt, mert Kántor Gyula tiszteletes úr és a »dupla« Borbély Mag- dus lánya már a násziítra készülnek és még nem tudják átadni a nekik szánt nászajándékot, amit pedig már megígértek a templomban is. Amikor a gyülekezeti házba belépett, Ládiné és egynéhány »fáradhatatlan« jelezte, hogy sáfárkodásuk nem járt eredmény nélkül.

Vége az istentiszteletnek is, de

még az úrvacsoraosztással kell bajlódnia, pedig gyötri a gondolat: vajon mennyi pénzt hoztak a hívek? Ezért sietteti a ceremóniát s végül áldásra nyújtja a kezét, .s a megszokott hangon mormolja: »Adakozzatok...« Amikor leereszti ,a kezét, parancso- lóan szól: Aki pedig elhozta a pénzt, äz adja ide... (Előre kijelentette legutóbb, nehogy ajándékra gondoljanak, tányérra és csuporvásárlásra s egyebekre, hanem pénzre, majd ők elintézik annak a sorsát.)

a gyülekezet ,lassan elvonul az asztal előtt és leadja a sápot. Ládiné egy nagy csomó 10 és ,20 forintost szorongat, mintha az ura fizetését is elhozta volna. Aki pedig nem hozott, hogy szégyenbe ne maradjon, inkább a szomszédjától kér. Amikor az utolsó ember is elvonul az asztal .előtt, elégedetten számolja az összegyűjtött »garasokat« papjuk. Majd elégedetten gyűri zsebbe a bankjegyeket, e ugyanazzal a méltóságteljes járásai lép ki az utcára, mint ahogyan jött. .Talán az jár az eszében; mégiscsak jól fog menni a nászutasok .sora, hiszen a hívek »gondoltak« arra, jwgy ne legyen gondjuk »mindennapi kenyerükre«.

— n —