Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

2 VikaiSZiaU Htfit ___________________________________1955. -September 18- vasárnap K ÜLFÖLDI HÍREK LONDON Az Angol Békcbizottsúg nyi­latkozatot tett közzé, amelyben elítéli az angol kormánynak azt a döntését, hogy jövőre atombom­ba-kísérleteket végez Ausztráliá­ban. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a kormányközlemény ked­vezőtlenül befolyásolhatja a gen­fi kormányfői találkozó után ki­alakult barátságos légkört. Ezen­kívül, ez a döntés igen rossz válasz a szovjet kormánynak ar­ra a határozatára, hogy csökkenti a szovjet fegyveres erők létszá­mát. ROMA Fanfani, az Olasz Kereszté^* - demokrata Párt főtitkára, aki je­lenleg Salzburgban tartózkodik, — a jövő hét folyamán Bonnban felkeresi Adenauer kancellárt. Fanfani Adenauerrel tájékoztató jellegű megbeszéléseket folytat a szovjet—nyugatnémet tárgyalá­sokról és a nemzetközi helyzet legújabb fejleményeiről. •DELHI Nehru miniszterelnök szeptem­ber 16-án az indiai parlamentben ki e'entette, hogv kormánya ál­lást f glal az ENSZ alapokmány felülvizsgálásával szeműén. A mi­niszterelnök rámutatott: Indiának érdeke, hogy felvegyék az ENSZ tag'ai sorába nemcsak a harulun- gi értekezleten képviselt országo­kat, hanem mindazokat az orszá­gokat is, amelyek megfelelnek az ENSZ alapokmány követelmé­riveinek. A Német Kommunista Párt vesetőségének nyilatkozata a moszkvai tárgyalások eredményéről Düsseldorf. (ADN) A Német Kommunista Párt vezetősége pén­teken nyilatkozatban foglalt ál­lást a moszkvai tárgyalások ered­ményeivel kapcsolatban. A Német Kommunista Párt éppen úgy mint Nyugat-Németország vala­mennyi dolgozója, örömmel üd­vözli a Szovjetunió és Nyugat- Németország közötti diplomáciai ; kapcsolatok helyreállítását, s ezt j jelentős lépésnek tekinti a nem- jzetközi feszültség csökkenéséhez és Németország újraegyesítésének megvalósításához vezető úton, A nyugatnémet lakosság széles köreiben csalódást keltett, hogy a kereskedelmi kapcsolatok és a ! kulturális csere terén nem értek el közvetlen eredményeket — álla- j pítja meg a Német Kommunista Párt vezetősége. A lakosságnak éppen ezért most jobban, mint valaha, kezébe kell vennie a kap­csolatok rendezésének ügyét és ! szembe kell szállnia minden olyan j kísérlettel, amely szabotálni és ha­logatni akarja e rendezést. Ennek érdekében következetes harcot : kell vívni az újrafelfegyverzés, valamint az ügynök-szervezetek j uszításai és provokációi ellen, to­vábbá azért, hogy a Német Kom­munista Párt ellen irányuló pert beszüntessék és valamennyi haza­fit szabadon bocsássák, akiket az­ért üldöznek, mert baráti viszony kialakítását követelték a Szovjet- ! unió irányában. Ilymódon a szö­vetségi kormánynak is hatásos lé- jpéseket kell tennie a feszültség csökkentése és a megértés érde­kében és pedig még a genfi kül­ügyminiszteri értekezlet előtt, -ál- j lapítja meg többek között a nvi- i latkozat. Továkb szélesedik a franciaországi bérharc N. A. Bulganyin fogadta Otto f'rotewohlt, a Német Demok­ratikus Köítársaság miniszter­elnökét ■’ ■Kjr. i.'»m -íred Moszkva. (TASZSZ) N. A. Bul- gu.nyin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke szeptember" í*7- én fogadta Grotewohl elvtársat, a Német Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökét, valamint Walter Ulbricht, Otto Nuschke és Lothar Bolz miniszterelnökhelyet­teseket, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségé­nek tagjait. A fogadáson megjelent még V. Sz. Szemjonov szovjet külügymi­niszterhelyettes, valamint G. M. Puskin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Német Demokratikus Köztársa­ságban. Párizs. (MTI) A bérharc Fran- ciaország-szerte kiszélesedett. Szombaton reggel a párizsi met­rónak már csak három vonalán bonyolódott le zavartalanul a forgalom. A többi vonalon elvét­ve járnak csak a szerelvények, de a működő vonalakon is vitel­díj nélkül közlekednek az uta­sok, mert a pénztárosok és a jegyellenőrök abbahagyták a munkát. A párizsi autóbuszveze­tők és kalauzok sztrájkja teljes. Nantesban változatlanul feszült a helyzet. m Lorientban a vas- és fémipar több gyárát bezárták. St-Etien- neben iaz építőipari munkások Sztrájkja teljes. Az Astboxn-gyár különböző helységekben lévő üze­meinek együttvéve tizennyolcezer dolgozója elszántan folytatja a bérharcot s pénteken 24 órás fi­gyelmeztető sztrájkba lépett. Al­lier megyében nyolcezer dolgozó sztrájkol. A gáz- és villanyszolgáltató iparban a figyelmeztető munka- szüneteltetések egymást követik. Le Havre-ban ezerötszáz dolgo­zó csatlakozott a sztrájkmozga­lomhoz. Brcstben kétezer építő­ipari munkás tüntetett. Angers- ban háromezer dolgozó szintén felvonult a város utcáin. A fel­vanulás során incidensekre ke­rült sor: a rohamrendőrök könny­fakasztó bombákkal igyekeztek szétoszlatni a tömeget. A párizsi Renault-gyár har­minchárom műhelyében számos hosszabb-rövidebb ideig tartó munkaszüneteltetésre került sor. A vasutasok, akik tárgyaláso­kat folytatnak az igazgatósággal, elégedetlenek az igazgatóság öt- százalékos béremelési ajánlatával s többheíyütt figyelmeztető mun­kaszüneteltetést tartottak. ADD EL AMÁKGUBÓT GYÓŰVSEÉR. KÉ$?ÜL BELŐLE EGY MÁZSÁÉ RJ ÖÖlORJNTOT FIZET A FÜLDMÜUSSZÖraKBET Városi szimfonikus zenekar ala Békéscsabán A Viharsarok Népe szerkesztősége szombaton délelőttre anké- tot hívott össze a Békéscsabai B ilassi Kultúrházba. Az ankéton Békéscsaba zenei életének fejlesztéséről volt szó. A részvevők a párt, a tanács, a DISZ képviselői, a város zenei életének vezetői és néhány zenebarát voltak. Többek között résztvettek a megbeszé­lésen: Dióssi György elvtárs, a Megyei Tanács VB-elnöke, Danisa Győző, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Gulyás Mihály, a Békéscsabai. Állami Zeneiskola igazgatója, valamint a Zenemű­vészek Országos Szövetségének képviselője, Tardos elvtárs. a Ze­neműkiadó igazgatója. Az ankét célja, mint az ismertetésből kiderült, az volt, hogy egy szimfonikus zenekar létrehozását beszéljék meg a jelenlévő megyei és városi vezetők, valamint a zenei szakemberek. Mert tart­hatatlan az a helyzet, hogy Békéscsabán, ahol megvan a lehetőség egy városi szimfonikus zenekar megszervezésére, az erők szétfor- gácsolódva, perspektíva nélkül tengenek-lengenek. össze lehet és össze is kell fogni azokat a képzett muzsikusokat, akik szimfonikus zenekarban akarnak játszani. Erre megvannak a lehetőségek: van jó zeneiskola, mely képes a művészeti irányítást megoldani, szer­vezetileg pedig a Balassi Kultúrott honhoz tartozna a zene­kor, A hozzászólók egyhangúlag megállapították, hogy kell egy szimfonikus zenekar Békéscsabán és mielőbb hozzá kell látni meg­szervezéséhez. Dióssi elvtárs elmondta, hogy a Megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága a legmesszebbmenőkig támogatja az elgondo­lást, és javasolta, hogy ne cso,k városi zenekart, hanem egy városi vegyes énekkart is hozzanak létre, mindkettőt a városi tanács égisze alatt. Szükséges egységes, színvonalas zenei élet kialakítása a megye székhelyén, melynek hatosa bizonyára az egész megyére ki fog majd sugározni. A zenekar és énekkar indulásához és az ebben az évben szükséges dologi kiadásainak fedezéséihez a Me­gyei Tanács 18—20 ezer forinttal járul hozzá. (Körülbelül hasonló összeget tud biztosítani a városi tanács is.) Felragyogtak a szemek, hiszen a szakemberek egyik legna­gyobb nehézségnek az anyagi kérdések megoldását tartották. Di­óssi elvtárs is és a többi hozzászólók is kihangsúlyozták, hagy mind a zenekarban, mind az énekkarban nem tűrhető semmiféle álprofizmus, az együtteseknek társadalmi alapon kell működniük. Aki szeret zenélni, énekelni — és tud — helyet kap az együttes­ben. Márpedig sokan vannak Békéscsabán olyanok, akik szeretnek muzsikálni és örömmel résztvesznek egy színvonalas együttesben. Ezt fejezte ki Török László, a Beruházási Bank dolgozója is, amikor azt mondta, hogy „szeretnénk muzsikálni, de mielőbb.“ A A megbeszélés részvevői látták, hogy minden előfeltétel megvan a zenekar és énekkar létrehozására, itt tehát cselekedni kell. Nyolc­tagú előkészítő bizottságot alakítottak, mely pontosan felméri a ren­delkezésre álló erőket, kidolgoz egy költségvetési tervezetet és a legrövidebb időn belül hozzákezd a szervezéshez. Az egyhangúlag elfogadott előkészítő bizottság tagjai: Gulyás Mihály zeneiskolai Igazgató (a bizottság elnöke), Kalmár Péter, a Jókai Színház kar­mestere, Kesjár János, a városi tanács oktatási osztályának ve­zetője, Baukó Mátyás karvezető, Nagy Lajosné, a városi tanács népművelési osztályának vezetője, Nagyari Lajos színházzenekari tag, Török László, a Balassi Kultúrotthon zenekarának tagja és Paukert Hugó zeneiskolai tanár. A zenekar karmesterei Kalmár Péter és Paukert Hugó lesznek. A jól sikerült anként részvevői azzal távoztak, hogy mindenki a maga munkaterületén a legnagyobb segítséget adja a városi ze­nekar és énekkar mielőbbi megszervezéséhez, sikeres működéséhez, hogy Békéscsaba valóban „muzsikáló város“ legyen. we* m^i NEMZETKÖZI SZEMLE e A moszkvai tárgyalások eredménye A hét eleién befejeződött szovjet—nyugatnémet tárgyalás fontos állomást jelzett a kor­mányfői értekezlettől a külügymi­niszterek tanácskozásáig vezető úton. Ez az állomás jelentős ered­ményt hozott: a szovjet és a nyu­gatnémet kormányküldöttség meg­állapodott a diplomáciai kapcso­latok felvételében. A moszkvai tárgyalások értékelői indokoltan mutattak rá arra, hogy a létre­jött megegyezés beleillik abba a légkörbe, amelyet júliusban Genf teremtett meg, sőt bizonyos fokig továbbfejlesztését jelenti a Genf- ben elért eredményeknek. Alátámasztja ezt az értékelést a német kérdés helye a nemzet­közi kapcsolatokban. Noha, szá­mottevők azok a problémák, ame­lyeket a Kelet és a Nyugat or­szágai lényegesen más oldalról közelítettek meg és közelítenek meg ma is, mégis egyetlen kér­désnél sem csaptak olyan magas­ra a szenvedélyek, egyetlen prob­lémában sem volt olyan ellentétes a nézőpont, mint éppen a német kérdésben. Ez a helyzet megsok­szorozva hatott vissza a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köz­társaság viszonyára. A szovjet— nyugatnémet kapcsolatok rende­zése tehát lényegesen új helyze­tet teremtett. Moszkva és Bonn közvetlen nagykövetváltása lehe­tővé teszi, hogy a két ország kö­zött felmerülő problémákat nem kerülő úton, más hatalmak köz­benjárásával intézzék, ami min­den bizonnyal jótékony hatással lesz az egész német kérdés meg­oldására is. A moszkvai eredmény több kérdést vet fel, a kommen­tátorok számos vonatkozását bon­colgatják. Az egyik ilyen problé­ma a Szovjeunió álláspontja a német kérdés megoldásában, kü­lönös tekintettel arra, hogy a kül­ügyminiszterek tanácskozásának ez lesz az egyik leglényegesebb pontja. A moszkvai tárgyalások félreérthetetlenné tették, hogy a szovjet kormány elvi álláspontja semmit sem változott. A Szovjet­unió az európai biztonság érde­keiből kiindulva, változatlanul azt tartja, hogy amíg Németor­szág egyik felében továbbra is a militarizmus feltámasztásán fá­radoznak, amíg az egyik Német­ország továbbra is az atlanti szö­vetség és a nyugateurópai unió tagja, addig veszélyben forog az európai béke és a biztonság. így tehát a német kérdés megoldá­sához másként hozzáfogni nem lehet, minthogy olyan biztonsági rendszer megteremtésére törek­szenek, amelyben eleinte részt vész mind a NATO-hoz tartozó Német Szövetségi Köztársaság, mindpedig a Német Demokratikus Köztársaság, a varsói szerződés tagállama. E biztonsági rendszer megteremtése után kerülhet sor a második lépésre: a két Német­ország közeledésének révén a né­met egység megteremtésére. Fontos ezt világosan lát­ni, mert a moszkvai tárgyalá­sok még inkább az európai hely­zet kulcskérdésévé tették a né­met problémát, még jobban rá­irányították a reflektort. A Szov­jetunió kormányküldöttsége a Német Szövetségi Köztársaság vezető államférfiaival folytatott tárgyalásai során éppen abból a reális helyzetből indult ki, hogy most nem lehet nemtudomást venni a két Németország létezé­séről és a nagyhatalmak feladata egyengetni az utat a két Német­ország közeledéséhez. A moszkvai megállapodás, a diplomáciai kap­csolatok felvétele éppen ennek a realitás talaján álló álláspontnak a gyakorlati megvalósítása, kö­vetkezményeinek levonása. A Szovjetunió ezzel a lépésével is­mét azt dokumentálta, hogy va­lóban a német egység megvaló­sítására törekszik, nem úgy, mint egyes nyugati körök, amelyek szavakban fennkölten a német érdekek védelmezőinek tüntetik fel magukat, gyakorlati tetteikben viszont arra törekszenek, hogy minél távolabb tartsák egymás­tól a Német Demokratikus Köz­társaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyilvánvaló, hogy ezzel a politikájukkal fő akadá­lyozói a német egység megterem­tésének. Ezekben a körökben a moszkvai eredmény nyugtalanságot is kel­tett és máris az az igyekezetük, hogy megzavarják a frissen lét­rejött kapcsolatokat. Amíg nyu­gaton igen sokan reálisan értéke­lik a szovjet—nyugatnémet dip­lomáciai viszony létrejöttét és ked­vező előjelnek tekintik éppen aj októberi genfi külügyminiszteri értekezlet előtt, mások látják, hogy a hidegháború feleleveníté­sére szőtt terveiket ez az ered­mény áthúzza. A józan ítélőképes- ségűek közé tartozik az angol Ti­mes is, amelyik felveti, hogy „a Szovjetunió igen kedvező hely­zetben lesz, amennyiben Moszk­va lesz az egyetlen jelentős fő­város, ahol mindkét német kor­mány külképviseletet tart fenn." Az angol lap ebből azt a követ­keztetést vonja le, hogy a „nyu­gati hatalmaknak is el kell is­merniük az adott tényeket“, vagy­is arra céloz, hogy ha igazán akarják a német egységet, előbb- utóbb a Nyugatnak is számot kell vetnie a Német Demokratikus Köztársaság létezésével. A szovjet kormány a két Németországgal fenntartott kap­csolataiban tiszteletben tartja és valósággá váltja a kormányfői értekezlet irányelveit, amelyben egyöntetűen elismerték a német kérdés és az európai biztonság szoros összefüggését és ilyen ér­telemben bízták rá a külügymi­niszterekre, ho3" keressék a né­met egység megoldásának mód­jait.

Next

/
Thumbnails
Contents