Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-17 / 219. szám

1955. szeptember 17., szombat A kísérlet bebizonyította Megyénk nagyüzemi gazdasá­gaiban mindjobban meghonosodik a gabonavetés keresztsoros mód­szere. Persze még akadnak, akik kétségbe vonják annak eredmé­nyességét. A Felsőnyomási Álla­mi Gazdaságban ebben a gazda­sági évben igen figyelemre méltó kísérletet hajtottak végre. Mű­trágyázás! kísérlettel együtt pró­bálták ki — melyik a leghelye­sebb vetési mód a három ismert közül? Az úgynevezett rendes, a ritkított sorú (kapás), vagy a ke­resztsoros? Mindhárom eljárással három­három négy és félholdas parcellát vetettek be. Egyet-egyet műtrá­gyázás nélkül, kettőt-kettőt pe­dig műtrágyázással. Ez utóbbiak VLUauaioU Héfit _ _______________ S ikerült a férjemet meggyőzni közül az egyikre 100 kilogramm szuperfoszfátot és 40 kilogramm pétisót, a másikra meg 100 kilo­gramm szuperfoszfátot, 40 kilo­gramm pétisót és 100 kilogramm kálisót szórtak ki holdanként. A káliumban gazdag talajba csupán azért adtak kálisót, hogy a má- | ! sik két műtrágyát könnyebben ' felvehetővé tegyék a növény szá- j j mára. A kísérletet búzával hajtották végre. Az elővetemény borsó volt. A talaj 1952-ben kapott istálló­trágyát; holdankénti átlagban 300 mázsát. Valamennyi parcellát j egyidőben, október elején vetet­ték be. Az eredmény a következő (hol- i dankénti átlagban, mázsában); Vetési mód: Parcellák: I; H. ül. műtrágya nélkül szuperfoszfáttal, és pétisóval szuperfoszfáttal, j pétisóval és kálisóval » rendes 13.24 16,68 17,74 ritkított sorú 15.47 14,20 15,73 keresztsoros 19.89 21,67 24,10 Amint a táblázat is mutatja — i afelett, hogy melyik eljárást al- a kísérlet a keresztsoros vetés óri- kalmazzák az idei vetésnél. Meg- ási fölényét bizonyította be. j £oga(jták _ az igoo hold búza i A Felsőnyomási Állami Gazda- [ Ságban most már nincs is vita j z°met keresztsorosan vetik.--------------:------------------------------­H agy gommal késziiiüiek a jövő évi bő gabonatermésre a Mezőhegyest lörzsáSlattenvészlö tliianti Gazdaságban A Mezőhegyes! Törzsállatte- iiyésztő Állami Gazdaság gabo­nával első dí jat nyert a mezőgaz­dasági kiállításon: 4200 «holdon 18 mázsa 10 kilós átlagtermést ért el. A gazdaság vezetői és dolgozói elhatározták, hogy jö­vőre hasonló eredményeket érnek el s ezért nagy gonddal készítik az őszi szántás-vetést. Az idéii ismét 4200 hold házat vetnek. Eddig borsó és más jó elővetemény helyén 1100 holdon készítették elő vetésre a talajt. A napokban megkezdik 900 hol­don a kender helyén is a talaj- előkészítést. így az idén is üle- pedett talajba s időben vethetik el a magot. A rendkívüli sok eső daposan kilúgozta a talajt, ezért az agronónnisok nagy gonddal vizsgálják meg a táblákat, hogy melyikre, mennyi műtrágyát szórjanak. A vetőmag tisztítása most folyik s már több ládában j vetetlek előesíráztatásra búzát. Tavaly minden üzemegységben a legtapasztaltabb dolgozókat vá­lasztották ki vetéshez, akik párt­megbízatásként kapták ezt az igen fontos munkát. Az idén is­mét ezek vetnek minden terüle­ten. A tavaly ihoz hasonlóan most is október 25-ig befejezik a ve­tést Mezőhegyesen. VIHARSAROK NÉPE Szerkesztőségének, Békéscsaba. Vállalatunk 1955 harmadik ne­gyedéves termelési tervét szep­tember 15-re 100.9 százalékra tel­jesítette. Pártunk segítsége és út­mutatása alapján vállalatunk va­lamennyi dolgozója becsülettel kivette részét a feladatok elvég­zésében. Vasipari Vállalat Békéscsaba. Még iskolás koromban megis­mertem a tsz életét és az ott dolgozók munkáját. A nyári szünidőmet mindig a nagy csa- . Iád között töltöttem. Amikor ki­jártam az iskolát, ismét a nagy­kamarást Ságvári TSZ-be hú­zott a szívem. Szorgalmam ju­talmául elküldték könyvelői tanfolyamra. Amikor hazajöt­tem, nemsokára férjhez mentem. A tanácsválasztáskor Battonyá- ra kerültem, férjem tanácselnök lett. Én a helyi földművesszö­vetkezetnél dolgoztam. Sokat beszélgettem férjemmel, amíg sikerült meggyőzni, hogy újra a tsz-ben dolgozhassak. Tudtam, hogy a fiataloknak és a nőknek sokat tudok majd segíteni, ha közöttük leszek és így változhat meg még jobban életünk. Be­szélgetésünk eredményre veze tett. Augusztusban jelentkeztem a Dózsa TSZ-ben felvételre. A ta gok örömmel fogadtak, azóta már több asszonnyal megismer­kedtem. Férjemet versenyre hívtam, melyikünk keres többet Úgy látom, megváltozott éle­tünket még jobbá tudjuk tenni, ha én a tsz-ben dolgozom. KISS BÉLÁNÉ, Battonya. Segítsük az újítómozgalmat A DOLGOZÓK többségének megváltozóit a munkához való viszonya. Azért vesznek részt a szocialista munkaversenyben, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljenek. Munka közben számtalan módját találják meg az anyag, energia, szerszám jobb felhaszná­lásának. A tehetségesebbek pedig új utakat keresnek, új módszere­ket alkalmaznak: újítanak, hogy a réginél lényegesen nagyobb eredményt érjenek el. így vezet a munkaverseny az újítómozga- lomhoz. MÄR EDDIG IS sok segítséget adott az újítómozgalom az üzemek tervének teljesítéséhez, a termelékenység emeléséhez, az Önköltség csökkentéséhez. A Békéscsabai Kötöttárugyárban rend­szeresen foglalkoznak a dolgozók és a műszakiak az újítómozga­lommal. A múlt évben a kötszövö üzemek közötti versenyben el­sők lettek és ma sem állnak rosszabb helyen. Szeptember 1-ig ebben az évben 156 újítást adtak be, amiből 78-at már be is ve­zettek. Miért olyan nagy az érdeklődés e mozgalom iránt az üzem­ben? Azért, mert ismertetik azokat a javaslatokat, munkamód­szereket, amelyeket beadtak a dolgozók. Hangot adnak erről az üzem hangoshíradójában, az üz em faliújságján is. A MOZGALOM jelentősége annak tömegességében rejlik, ez­ért támogatni kell ezt a mozgalmat. Világosan kell látni, hogy üze­mi szakszervezeteink csak akkor tudnak ehhez hozzájárulni iga­zán, ha foglalkoznak az újítómozgalommal, állandóan ellenőrzik az újítási rendeletekben foglaltak végrehajtását. Hasznos dolog nap mint nap ösztönözni a dolgozókat, hogy keressék azokat a munka- módszereket, újításokat, amelyek a tervek teljesítését segítik. Va­jon mennyiben tesznek eleget ennek a Békéscsabai Téglagyárban? Arra hivatkoznak: azért nem erősödik e mozgalom az üzemben, mert beteg az újítási előadó. Ilyen címen nem lehet (illetve semmi­lyen címen nem lehet) elhanyagolni a tömegek véleményét, nem le­het akadályozni alkotó készségüket, mert így ötletszerűvé válik ez a munka. Ilyen ötletszerű volt a közelmúltban a Mezőliegyesi Kendergyárban is az újítással való foglalkozás, mert, ha a dolgo­zók adtak be újítást, akkor foglalkoztak vele, ha nem, akkor sem szorgalmazták. SAJNOS. AZ UJITÓMOZGALMUNKAT még mindig inkább az ötletszerűség és az irányításmentesség jellemzi. Szükséges, hogy a dolgozók figyelmét az üzemek szűk keresztmetszeteire, általában előtérben lévő feladatok megoldására irányítsuk. A szakszervezet a Békéscsabai Téglagyárban nem segíti és nem követeli meg a mozgalom tervszerűségét. Nem irányítja a jelentősebb feladatok­ra a munkások figyelmét, pedig ezt el kell érni megyénk valameny- nyi vállalatánál. Szükséges, hogy a műszaki vezetők, a szakszer­vezetek bevonásával, együttműködésével rendszeresen készítsenek feladat-tervet, amelyben megjelölik az üzemrész működését, fejlő­dését gátló akadályokat, amelyeket elsősorban az újítók szűntet­hetnek meg. HÍREK Nekik nem drága az idő! Újkígyóson többen panaszkodnak amiatt, hogy egész napjuk odavész, ha valami oknál fogva a Terményforgal­mi Vállalat átvevőtelepén akad dol­guk. A többi között ezt is szóvá te' szí Varga Ágoston, az Uj Élet Tér? melőszöveíkezet tagja, szerkesztősé­günkhöz küldött levelében: „A napokban három zsák búzát vit­tem eladni az átvevőtelepre. Reggel hét óra tájban azzal indultam cl ha­zulról, hogy hamar végzek, de bi­zony tévedtem. Fél nyolctól délután négy óráig ott kellett rostokolnom, hogy végre rám kerüljön a sor. Egész napom odaveszett. S nemcsak maga­mat, de a szövetkezetei is megkárosí­tottam azzal, hogy nem mehettem ré­pát szedni. De kinek mondjam ezt? Az örökké ráérő átvevőknek? Azok­nak ugyan mondhatom — nekik nem drága az idő!“ — AZ ORSZÁGOS Takarék- pénztár a nyereménybetétköny' vek újabb sorsolását 1955. októ­ber 1-én, délután 4 órakor ren­dezi mai Békéscsabán, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának kultúrtermében. — A Békéscsabai Cipész Kis­ipari Szövetkezetben Izmindi Fe­renc, Fenyvesi András, Kovács I. András, Törő Lajos okleveles, jel­vénye« sztahanovista és Mart .i- csek István már két hónap óla az 1956-os tervükön dolgoznak. — 4 MAGYARBANIIÍGY 1:SI Dózsa Termelőszövetkezet tagjai közül többen vásárolnak házat. Jó termést takarítottak be. Bú­zából előlegként munkaegysége,ti­kéin t 10 kiló 35 dekát osztottak. — AZ 1935. ÉVI kukoricáiéi-- uelcsi versenyben második díjat kapott a Mezőnegvcsi Állami Gazdaság, a Gyulai Állami Gaz­daság pedig III. díjat nyert, va- íamint a mezőkovácsliázi Oj Élet TSZ, az egyéni dolgozó parasztok közül Drahos János nagykamarást dolgozó paraszt szintén III. dí­jat kapott. — A CSABACSÜDI Béke T> 7. - be a napokban három szakem­ber, bognár, kovács és géplaka­tos kérte felvételét. A tsz-ben szorgalmasan végzik az őszi b ta­karítást, hordják a trágyát, ve­tik- az őszi árpát és kombájnnal megkezdték a napraforgó csépie­dét. — A Gyulai Textilluilladékfe!- dolgozó Vállalat a szeptemberi első dekádtervét 120 százalékra teljesítette,. Vissza a Guta András magyarbán- hegyesi. dolgozó paraszt is a szö­vetkezet alapító tagjai közé tar­tozott. 1951-ben felismerte a kö­zös gazdálkodás előnyeit és belé­pett a Dózsa TSZ-be, három kát. hold földjével. Három hold nem sok, de Guta András mást is vitt magával, a földiránti nagy szere- tetét és dolgos két karját. Tele volt munkakedvvel, lelkesedése a tsz néhány tagját is magával ragadta. Kezük nyomán gazdasá­gi épületek nőttek ki a földből, s szépen zöldéit a vetés. Guta And­rás és néhány társa erősen bele temetkezett a munkába, csak ké­sőn vették észre, hogy a tsz-ben olyan emberek is vannak, akik csak papíron tagjai a szövetkezet­nek, nem járnak dolgozni, és van, aki a könnyebb munkát keresi, ahol jobban szaporpdik a munka­egység. A viszálykodás napról-napra nőtt. Növényeiket pedig elfojtotta a gaz. Guta András és a többi kommunista naponta tanácsko­zott, töprengett, hogyan kellene rendet teremteni. — Mi, kommunisták mutassuk s/.s szgbn vasutas társainak. Mondta valaki; „Meglátjátok, András nem lesz vasutas, aki így szereti meg, hogyan kell dolgozni — vé- a földet, az visszavágyik oda, és lekedett Guta András és megkét- előbb-utóbb ismét kézbefogja az szereződött erővel dolgpzott. Pél- eke szarvát.“ damutatása, éles bírálata nem Amikor kitavaszodott és a «le­hozta meg az egyetértést. Hiába leg napsütésben egyre jobban kelt ki a helytelen munkaszerve- érezte a föld szagát, egy ideig zés, az igazságtalan jutalmazás nyugtalanul, sápadt arccal járt­ellen, nem hallgatták meg a sző- kelt és egy napon beadta lemon- vetkezet vezetői. Végül is feladta dását. Azzal indokolta, hogy a a harcot, nem bírta nézni, hogy föld hívja vissza és neki mennie a gaz mint pusztítja terméseiket, kell. Felettesei megérezték mi Megunta azt is, hogy ő naponta megy benne végbe és elfogadták kemény munkával csak öttized lemondását. munkaegységet keres, ugyanakkor Guta András visszatért a föld- a vezetők szívéhez közel álló ta- höz. Hat hold állami tartalékföld- gok játszva megkeresik a két {jön kezdte a gazdálkodást. Egy egész munkaegységet. Kilépett. A becsületes tagok saj­nálták, de volt, aki megnyugvás­sal vette tudomásul kilépését. Gu­ta András a vasútnál helyezke­dett -el. A termelőszövetkezetet továbbra is figyelemmel kísérte és mellette agitált. Több dolgozó pa­raszttársát győzte meg a nagy­üzemi gazdálkodás akik be is léptek a tehénnel és egy üszővel munkálta földjét. Keserves esztendők vol­tak. A föld sovány volt és négy kis családjának enni kellett ad­ni, kopott a ruha, cipő, másikat kellett venni, pedig alig jutott a pénzükből. Sokat dolgozott mel­lette az asszony is. Szántogatás közben a ré­előnyeiről, gi tag sokszor nézett át vágyón a tsz-be. ö, szövetkezet földjére, ahol lánctal­habár hívták, nem ment közéjük, pás Sztalinyecek, traktorok mun- Ha megkérdezték tőle szereti-e a kálták a rögöt. Esténként, földjé- munkáját, kitérő választ adott. De ről hazafelé menet, sokszor állt a földről órákat tudott volna be- meg a szövetkezet egyik lucernás táblája mellett, amit még ő ve­tett. Nézelődés közben többször meglepték a tagok, de nem illet­ték rossz szóval, sőt dicsérték a lucernát. Azt mondták neki, hogy ez a legszebb a tsz-ben és mind­annyiszor hívták, jöjjön közéjük. Nemet intett, pedig a szája már formálta a szavakat; „megyek“, de szíve azt súgta; még ne. Az idén már többet gondolkozott azon, hogy visszatér, mert nem élet ez. Az asszony is felhozta nap mint nap. — Látod, milyen jó a tsz-tagok- nak, semmire sincs gondjuk, há­zat vásárolnak, beruházkodnak, mi meg rongyoskodunk és ilyen diiledező viskóban lakunk. És még ez sem a sajátunk... — Jól van, asszony — vála­szolt neki csendesen egy nap — nem boldogulunk így, hát nem bá­nom, lépjünk be. Itt az ideje. — Csak ennyit mondott. Az évek tapasztalatai nyomán a közös gazdálkodásban javulás állt be. A naplopókat kizárták, a munkát is megtanulták helyesen szervezni, irányítani. Az érdemszerinti ju­talmazást is bevezették. Hát, most már nincs mire várni. Egy napon kitöltötte a belépési nyilatkozatot. 1955 augusztus 27-én a tsz köz­gyűlésén ő is a 18 dolgozó paraszt között volt, akit felvettek a kö­zösbe. Ajánlója akadt, a régi ta­gok szívesen visszafogadták, mert dolgos és becsületes. A sovány földjén is megmutatta, mit tud, amit csak lehetett, kihozott belő­le. Harminckét mázsa búzája ter­mett két kát. holdon és 400 négy­szögölön. Keresztes Lajos munka­csapatvezető már hívta is a mun­kacsapatába. Guta András gyors ütemben végzi földjéről a betakarítást. Úgy számítja, október közepén már ő is a közösben dolgozik. Munka lesz bőven, mert a kukori­cát a tagság négyszer kapálta és gazdag termést igér. A napokban a szövetkezet irodájában járva megemlítette, hogy . gazdasági felszereléseit is behozza, meg az egyik tehenet, no meg az asszonynak is kedve van. — Hát csak gyertek András, szeretettel várunk — mondta ne­ki Pusztai Sándor elnökhelyettes. Kemény kézszorítással búcsúz­tak egymástól. Guta András kéz­szorításában benne lüktetett az új élet reménye, a jövőben való biza­kodás. Bánfalvi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents