Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-16 / 218. szám

2 1955. szeptember 16., péntek S/tÍtÖ-1 tdíök Hifit A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai tárgyalásainak sajtóvisszhangja Berlin. (TASZSZ) Valamennyi .nyugatberlini lap vezetőhelyen, vastagbetűs címfeliratokkal közli a Szovjetunió és a Német Szövet- eégi Köztársaság kormányküldött­sége között Moszkvában folyt tár­gyalások befejezéséről szóló je­lentéseket. A OER TAG szerint a tárgya­lások során nem sikerült egy­máshoz közelebb hozni a két fél- j nek Németország újraegy esít lsé­nek kérdésével kapcsolatos néze­teit. A nyugatnémet lapok szeptem­ber 14-i számukban tartózkodva kommentálják a moszkvai tár­gyalásokat, sőt egyes lapok csuk a, tárgyalások fejleményeiről és eredményéről szóló jelentések közlésére korlátozódnak. A DIE ZEIT hely esli Adenauer szövetségi kancellár moszkvai út­ját és a moszkvai tárgyalásokat, mert »mindkét nép szomszéd­ságban él egymással és a két nép egy más közti viszony ától sok minden függ«. A GENER \L ANZEIGER ki­emeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése »a Német Demok­ratikus Köztársaság közvetett el­ismerését jelenti.« A Német Demokratikus Köz­társaság sajtója behatóan foglal­kozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között folyt moszkvai tárgyalások ered­ményeivel. A NEUES DEUTSCHEAND moszkvai jelentésében hangsú­lyozza, hogy a két kormánykül­döttség közötti tárgyalások pozi­tív eredménnyel jártak és az egvezmény politikájának az erő­politika fölötti győzelmét jelen­tik. A moszkvai tárgyalások — Írja a lap — a szovjet egyez­mény politika nagy sikerével vég­ződtek. • A Nemzeti Demokrata Párt NATIONAL ZEITUNG című lapja a moszkvai tárgya­lásokról szóló hírmagyarázatában n többi között ezeket írja: A német kérdéssel kapcsolatos szovjet politika nyúlt és követ­kezetes. A moszkvai tárgyalások még világosabban, mint azelőtt, a nyugatnémet közvéleménynek is megmutatták, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után Németország egységéhez a fe­szültség enyhülésén át, az európai Nagy érdeklődéssel várják Eger­ben a IV. Békekölcsön harmadik sorsolását. — Pénteken érkeznek meg a sorsolási kerekek Az államkölcsönök sorsolása óta vasárnap első ízben forognak majd a szerencsekerekek Eger­ben. Az ünnepélyes húzás szín­helye jó idő esetén a Pedagógiai Főiskola udvarán felállított sza­badtéri színpadon, rossz idő ese­tén a SZOT székházában lesz. A kinevezett sorsolási bizott­ságban Heves megye legjobb dol­gozói is helyet kaptak. A sorsolási kerekeket — ame­lyeket a második sorsolás befeje­zése után visszaállítottak az OTP pénztártermébe — pénteken a sorsolást bizottság két tagjának kíséretében zárt teherautón szál­lítják a sorsolás színhelyére, Egerbe, biztonság biztositásán keresztül vezet az út. A NEUE ZEIT, a Keresztény Demokrata Unió központi lapja kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése hozzájárul azoknak a még rendezetlen kérdéseknek megoldásához, amelyek egész Né­metországot illetik, hozzájárul a többi között Németország újra­egyesítésének ügyéhez. * London. (TASZSZ) A londoni I reggelt lapok korai kiadásai fel­tűnő helyen foglalkoznak azokkal a moszkvai jelentésekkel, hogy diplomáciai kapcsolatok létesül­nek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A DULY TELEGRAPH AND MORNING POST hosszabb sze- meh énveket közöl N. A. Bulga- nyinnak a Nyugat-Németország- ban visszatartott szovjet állam­polgárokról szóló nyilatkozatából, továbbá V. M. Molotovhak a Szovjetunióval és a népi demok­ratikus országokkal szemben el­lenséges pröpagandaanyagot szál­lító léggömbökről adott nyilat­kozatáról. Az UNITED PBESS tudósítója jelenti Londonból, hogy angol hi­vatalos személyek igen nagy ér­deklődéssel fogadták a Szovjet­unió és Ny ugat-Németország meg­állapodásának hírét, de tartóz­kodtak a hivatalos kommentá­roktól. Hivatalos körökben üd­vözli k a hírt. A Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánykül­döttsége között folyt tárgyalások sikeres befejezése a párizsi la­pok figyelmének középpontjában áll. A COMBAT azt írja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság diplomáciai kap­csolatainak megteremtése »a szovjet küldöttség sikere. A szov­jet küldöttség megoldotta fő fel­adatát.« A LlBEBATION-nak az a vé­leménye, hogy »Moszkvában új lépést tettek a szervezett béke felé vezető úton.« Egyes burzsoá lapok (például n Figaro) zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még kudarcot jósoltak. Az AURORE értetlenül áll az események előtt és azt írja, hogy »a diplomáciai kapcsolatok meg­teremtéséről szóló megállapodás... túllépi a kancellár és Dulles amerikai külügyminiszter megál­lapodásának határait. E megálla­podás szerint (ha a mértékadó nyugati személyiségeknek hinni leltet) a szövetségi köztársaságnak a normális diplomáciai viszony nál kevésbé hivatalos viszonyt kellett volna teremtenie a Szovjetunió­val...« A NEW YORK TIMES első oldalán közli moszkvai tudósító­jának jelentését. Mint Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, a Washington és Bonn közt hosszabb diplomá­ciai úton folyt eszmecsere során korábban »úgy tételezték fel. hogy a németek csak diplomáciai »érintkezésbe«, vagy’a Moszkvával való diplomáciai viszony más át­meneti formája megteremtésébe egyeznek bele.« Kerr, a NEW YORK HERALD TRIBUNE washingtoni tudósító­ja azt--írja,- hogy az amerikai kormány »nyugtalanság nélkül szemléli a Moszkvában Nyugal- Németország és a Szovjetunió kö­zött kötött megállapodást.« De hozzáteszi, hogy természetesen Washingtonban »nem örvende­nek« a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megte­remtésének. A TASZSZ közleménye a Tuapsze szovjet larldlyhajo ügyéről Moszkva. (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában ismerteti a TASZSZ alábbi közleményét: Mint a sajtó már közölte,' a Tuapsze szovjet tartályhajót, a- mely világítópetróleum rako­mánnyal a Kínai Népköztársaság­ba tartott, 1954 június 23-án a Tajvan szigetétől délre elterülő, az Egyesült Államok haditengerésze­ti erőinek ellenőrzése alatt álló nyílt vizeken hadihajók feltartóz­tatták és fegyveres fenyegetéssel Kausung taivani kikötőbe kísér­ték. A Tuapsze tartályhajó le­génységének tagjait egy tajvan- szígeti koncentrációs táborba zár­ták, ott erőszakoskodtak, és gú­nyolódtak velük. A kuomintangis- ták kínzással és zsarolással arra próbálták rávenni a szovjet ten­gerészeket, hogy ne térjenek ha­za. A Szovjetunió kormánya meg­felelő intézkedéseket tett, hogy kiszabadítsa a szovjet tengerésze­ket. A szovjet kormány 1954 június 24-től kezdve többször követelte az Egyesült Államok kormányá­tól, tegyen intézkedéseket a Tu­apsze szovjet tartályhajó legény­ségének szabadonbocsátására. 1954 szeptember 23-án a szov­jet kormány felkérte a francia kormányt, vállalja el, hogy törő­dik a Tuapsze tartályhajó legény­ségének sorsával, nyújtson segít­séget a tartályhajó mielőbbi sza­j badonbocsátásához. A francia | kormány megbízásából Franciaor- I szág tajpeji képviselője megfelelő előterjesztést tett. 1955 júliusában a Tuapsze le­génységének 299 tagját szabadon- bocsátották. A szovjet kormány kérésére a francia hatóságok in- | tézkedéseket tettek, hogy szava- j tolják a Tuapsze tartályhajó le- I génységének biztonságát Tajvan­ról Hongkongba utaztukban. Hongkongban a szovjet tengeré­szeket a Szovjetunió katonai kon­zulátusának képviselői fogadták. A Tuapsze legénységének egy részét erőszakkal továbbra is visszatartják Tajvan szigetén. Ezzel kapcsolatban 1955 augusztus 8-án a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége emlékiratot nyúj­tott át az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának, az emlék­iratban közölte, hogy a szovjet kormányt nyugtalanítja a Tuap­sze tartályhajó húsz tengerészé­nek és magának a hajónak a visszatartása és elvárja, hogy a2 Egyesült Államok kormánya megteszi a szükséges Intézkedé­seket a szovjet tengerészek és a tartályhajó szabadonbocsátására. A szovjet kormány egyidejűleg felkérte Franciaország kormányát, folytassa a Tuapsze tartályhajó i Tajvanon visszatartott tengeré- | szeinek kiszabadítására irányuló erőfeszítéseit. Szívükhöz nőtt a gyár | A sarkadi tanyavilágban | ismerkedtem meg Elek Sándor­ral. A cukorgyár felől kanyarodó ér partján van roggyant, időrágta tanyája. De ő maga még rogy- gyantabb. Nem tud kiegyenesed- j ni, alig bír járni. — Tönkretette a gyár — világo- I sít fel Elekné. — A gépszíj be- | szakította a fejét, összezúzódott: a hátgerince, meg a csípője is. — Nem a gyár — tiltakozik j Elek Sándor. — Az nem hibás, i hanem az urak. Akiké a gyár volt, akiknek minden fényűzésre tellett, csak éppen védőburkolat­ra «lem. Azért lettem én nyomo­rék, 60 százalékos rokkant. De volt, akiket halálos baleset is ért. Nem a gyár, hanem az urak miatt. A gyárra szükség van, kell a cukor. Gyártják is holnaptól megint. A fiam is megy. Ott dol­gozik minden kampányban évek óta. — Hát engedik, nem féltik, hogy baj éri? — mert szánalom ébred bennem Elek Sándor iránt | és düh azok iránt, akik tönkre­tették. — Nem féltjük — mondják mind a ketten, apa és anya. — Most már nem kell félteni, egé­szen más már a gyár. Sok védő- berendezést szereltek fel..: | Néhány nap múlva | jutott eszembe Elek Sándor, ami­kor a cukorgyárba mentem. Mert elhatároztam: megnézem, milyen változás történt itt az utóbbi idő­ben. A változást persze csak az tudja lemérni, aki ismeri a gyár minden zegét-zugát, például a 70 éves Tóth Ferenc, aki szinte a gyár fundamentumának lera­kása óta itt dolgozik. Aztán Rácz Lajos. elvtárs, aki 33 éve kazán- kovacka a gyárnak, akit nem! egyszer üzemeltetés közben hur­coltak el és vertek meg a csend­őrök, mert szót emelt az ember- 1 télén munkakörülmények, a rét-! tentő kizsákmányolás ellen. Ne- J mes Sándor salakozót is sokat főj- j fogatta a gáz és a salakpor. Nem ’S beszélve azokról, akiket ájul- j tan, betegen, vagy megroncsoltan húztak ki az egyes munkahelyek- j ről. Rácz elvtárs azt mondotta, hogy hagyjuk a múltat, mert nem jó arra még emlékezni sem. ök a je- ’énért és a jövőért dolgoznak. Mi­nek hány tartassuk a múltat. Na­gyon tiszteljük és nagyra becsül­jük Rácz elvtársat, a 19-es for­radalom egyik harcosát, mint Dárttagot és mint három egyete­met végzett, vagy végző "fiú és leány apját, de most az egyszer nem fogadunk szót neki, csak megnézzük a gyár múltját. iNemiskell kérdezősködő i| Cirfusz Miklós főmérnök egy fényképalbumot tesz elém, amely­ben hiteles felvételek dokumen­tálják, milyen viszonyok uralkod­tak itt évekkel ezelőtt..: A salakozóban olyan volt a por és a gáz, hogy többen megszöktek onnan. Életveszélyes volt az iszaphíd. A centrifugál-állomás — ahol menetközben kellett felrakni a szíjakat — a legminimálisabb védőberendezés nélkül volt (itt vált rokanttá Elek Sándor is). Alig kibírható forróság volt a vá- kumoknál és az iszapprésnél. Dü- ledező deszkabódé volt az anyag­raktár, a mozdonyszín, a garázs. A szolgálati lakásokba a szenny­vízgödrön keresztül vezették az ivóvíz-csövet. A lakások ' örül nem volt járda s a lakásokban nem volt fürdőszoba. És így le­hetne sorolni még sok mindent. Ennyiből is meg lehet érteni milyen állapotban vették tulaj- [ donukba a munkások, parasztok és értelmiségiek t Sarkadi Cukor- | gyárat. Az elmúlt években a párt és a kormány segítségével, az ál­lamnak kölcsönadott forintok és az áldozatos munka befektetésé­vel korszerűvé formálták az üze­met, olyanra, hogy megfeleljen az új tulajdonosok érdekeinek. Négy év óta nem történt baleset az üzemben. Nemes Sándor, Tóth Ferenc és a többiek örömmel mondják, hogy évről-évre köny- nyebben, egészségesebb viszonyok kö/T“ dolgoznak. Pedig ők csak az eddigi beruházásokat, korsze­rűsítéseket veszik figyelembe en­nél a kijelentésüknél. Azt, hogy kaparó-berendezés nyomán por- és gázmentessé vált a salakozó, biztonságosabb az új iszaphíd. A centrifugál-állomáson biztonsági járda épült és védőburkolat m’n- den veszélyesebb helyre. Meg azt látják, hogy hűsítőt, szellőztetőt szereltek a vákumokhoz és az iszappréshez. Látják az új anyag­raktárt, az új garázst, az új moz­donyszínt, a nemrég létesített el­sősegélynyújtó helyet, az orvosi rendelőt s az országban legmo­dernebb cukoripari étkezőt. Egy­szóval azt, hogy máris megszé­pült, biztonságossá és korszerűvé vált a gyár. Arról talán többen nem is tudnak, hogy 1960-ig mint­egy 70 millió forint beruházást kap az üzem. Annyi bizonyos, hogy a cukor­gyárban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek többsége sajátja­ként szereti a gyárat. Együttes akarattal igyekeznek növelni a termelékenységet. A kampányban meg ártott első üzemi értekezle­ten több mint 100 újítási javas­latot terjesztettek be. Szívüket vérüket is odaadnák ezért a ha talmas gyárért. Ennek bizonyítá­saként szolgáljon egy kis törté­net. A cukorgyártás megkezdését követő harmadik napon üzemza­var történt. A főgőzvezető csőből kiszakadt a tömítés. Az első pil­lanatban egy kis riadalom tá­madt. Vagy tízen keresni kezdték Rácz Lajos elvtársat, a kazánko­vácsot. Többen abban a pillanat­ban felismerték tennivalóikat. Kiss Imre elvtárs rögtön hozzá­látott, hogy fokozatosan levezesse a gőzt. Mások azon igyekeztek, hog«' szépen, törés, zúzódás nélkül állítsák le a gépeket. Nyerscukor- kavaróknak azonban működniük kellett, mert másként belekötött volna az anyag. Nagy erőfeszíté­sek árán a szíjakba kapaszkodva, kézzel működtették a kavarókat. Rácz elvtársat nem kellett so­káig keresgélni. Ott volt, csak éppen kiment a kazánházból. A fővezetékből ömlött a forró gőz< De nem törődött vele sem Rácz elvtárs, sem Vígh Imre, Keztyűs Sándor, Pribék Sándor, Cirfusz Miklós főmérnök, Tézsla Ferenc párttitkár és a többiek sem, ha­nem amit tudtak, segítettek Rácz elvtársnak. S amit míg ennyi ön- feláldozás láttán sem reméltek — másfé’ óra leforgása alatt ismét üzembe lendült a gyár minden részlege. Az üzem vezetői odaro­hantak a szinte veresre kifőtt sze­relőkhöz s megköszönték a hős­tettet. Különösen az őszhajú Rácz elvtárs kezét szorongatták! — Hagyjátok, elvtársak — hárí­totta el a köszönő szavakat. — A gyárért, a termelésért tettem. Kukk Imre Időjárás Várható időjárás ma estig: Változó felhőzet, még sok helyen eső, kele­ten zivatarok: Mérsékelt: Időnkint élénk szél, a hőmérséklet keleten csökken, nyugaton alig változik. Legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: nyugaton 7—10, keleten 12—15, leg­magasabb nappali hőmérséklet: nyu­gaton 12—15, keleten 16—19 fok között;

Next

/
Thumbnails
Contents