Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-15 / 217. szám
1955. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM r---------------------------------------A múlt és a jelen összehasonlítása meggyőző érv Lőkösházán is Szabadságot mindenkinek! V_______-______—J Világ proletárjai egyesüljetek! Ál M DP B £ K É SM EGY El PÁR T B I Z O T T S ÁG Á N A K LA P 1 A r Mi a valóság ? Napjainkban a népi demokrácia ellenségei nagy előszeretettel beszélnek arról, hogv jobb a parasztnak egyénileg gazdálkodni, mert »szabadabb« ember, nem köti a szövetkezeti munka törvénye. Nem köti semmiféle szövetkezeti szabály, nein dirigálnak neki, bogy ezt, vagy azt kell csinálnia, olyan dologhoz fog, amihez éppen kedve van, akkor kel fel reggel, amikor éppen jól esik neki. A tsz-ben meg parancsolnak, nem a saját szájaíze szerint dolgozik. A népi demokrácia ellenségei most már igen ritkán merik úgy ócsárolni a szövetkezetét, hogy ott nem lehet megélni, nem lehet boldogulni. Ritkán vetemednek arra, hogy arról beszéljenek: koldusok a szövetkezeti tagok— mert csak nevetségessé válnának, hiszen mindenki látja, tudja, ha a tsz-tagok jól dolgoznak, jövedelmük ma már meghaladja a középparasztokét. Ezért jobbnak vélik, ha mumust állítanak az egyéni paraszt elé, azzal ijesztgetik: ha belépsz a szövetkezetbe, elveszted szabadságodat. Mégis, mire alapozza a kulák, s a falu mindonrangú ellensége az egyéniek »szabadságát« ? A több évtizedig, sőt évszázadik megszokott életmódra, mely beleivódott az egye* emberek leikébe, vérébe. Mindenki tudja, hogy az ember a mindennap használt ruhában, cipőben biztonságosan mozog, s mennyire esetlennek érzi magát, ha új ruhát, cipőt ölt fel. V agy, aki alacsony mennyezetű házban lakik évekig, ha magasabba megy be, akaratlanul meghajlik. Szóval a megszokottság vasmarokkal fogja az embert, amelytől megszabadulni nem könnyű. Ki ne emlékezne, hogy a földosztáskor az uradalmi cselédek között nem egy volt, aki egyedül egy-két napig egyáltalán, vagy csak lopva mert kimenni a volt grófi földre. Majd szétfeszítette az öröm, de a nnegszo- kottság, s a félelem hitetlenséget kevert az öröm közé: hogyan, most már én leszek a gazda?! íme, erre alapoz a kulák, amikor az egyéniek szabadságáról beszél, s a szövetkezet ellen ágál. Köztudomá ú. a sző et' ez etekben a közösség érdekeinek megfelelően osztják meg a munkát, ahhoz meg nem is kell valami nagy talentum, hogy megértse valaki, ha mondjuk kukoricát és cukorrépát egyszerre kell szedni, bizonyos, hogy egyiknek ezt, másiknak azt kell csinálnia. Mégis, mit mond erről a kulák? Ezt mondja: na látod, ugye, hogy parancsolnak ott az embernek. Ha egyedül gazdálkodói, nem dirigál senki, azt teszel, amit akarsz. — És mi a valóság? Igaz, hogy senki nem nógatja az egyéni parasztot, hogy hajnali négykor keljen, mégis felkel. Miért? Talán ez is az egyéni gazda »szabadsága«? Aligha! Inkább az, hogy a jószágot meg kell etetnie idejében, mert másként nem hozna hasznot, leromlana. Ezenkívül meg, ha vetni, kapálni kell, nem várhatja meg, hogy hasára süssön a nap, mert nem teremne gabonája, megenné a jyom a kukoricát, a répát. A gyom pedig nem zsírozza a kását. Azt csinálja tehát az egyéni paraszt, amihez éppen kedve van? Nem! Van talán kedve feltört tenyerével másnap újra megfogni a kapa nyelét? Aligha. De meg kell fognia, mert kukorica nélkül nem gömbölyödnének meg a süldők. Ez a valóság, ez az egyéni parasztok »szabadsága«. Azt mondják: a szövetkezetben parancsolnak, a paraszt elveszti szabadságát, azt kell csinálnia, amit mások mondanak, parancsolnak. Erről csak annyit: képessége és kívánsága szerinti munkát kap a tsz-tag. De micsoda badarság is lenne, ha mondjuk egy hozzáértő sertésgondozót a répatermesztéshez osztanának be. Arról nem is beszélve, hogy így egy-egy munkakörben nagyobb szakismeretre tesz szert, ami megint csak jobban »zsírozza a kását«. Ez a »mások mondanak« munka. Még annyit ehhez: ha jól dolgozik valaki a szövetkezetben, nem nógatja senki, inkább megdicsérik, jutalmat, kitüntetést is kap. Mégis van, akinek parancsolnak a szövetkezetben, mégpedig annak, aki mások szorgalmából, munkátlanul szeretne élni, aki a kapanyelénél jobban szereti a naplopást. Az ilyennek bizony megparancsolják, hogy csinálja meg, ami ráesik, s ha nem hallgat a jó szóra, még a szövetkezetből is ki kell »parancsolni«, ki kell zárni. Ez a valóság! Az egyéni parasztokban tehát még él és hat a régihez való ragaszkodás, az újtól való idegenkedés,, s ezt az ellenség táplálja, szítja, mint a hamvadó parazsat a szakácsnő. A szakácsnő szeretné, ha lángot vetne a parázs, a kulák pedig, ha minél több ideig hatalmában tartaná a parasztot a régihez húzó erő, minél több ideig hinné, hogy szabadabb, mint a szövetkezeti tag. Ez a valóság! Csaknem 500 belépő egy héfen Az elmúlt napokban olyan nagyarányú volt megyénkben a szövetkezetbe lépés, amilyenre még nem volt példa. Ezáltal a múlt héten 408 családdal, 495 taggal és 1489 hold földdel gyarapodtak a különböző termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok. Többségükben Dévaványa, Szeghalom, Elek, Sarkad és Doboz község egyéni parasztjai kérték felvételüket a szövetkezetekbe. A dobozi Petőfi TSZ-ben csupán egy nap tizenöten adták át a kitöltött belépési nyilatkozatot. II gépállomásiak ígérete A Szarvasi Gépállomáshoz ieks. fozó szövetkezetek mindegyikében jól halad az őszi munka. Valamennyi közül a szarvasi Dózsa TSZ tagjai igyekeznek a legjobban. E hét elejéig 80 hold őszi árpát vetettek el. Az összest keresztsorosan. S már az őszi kenyérgabona vetését is előkészítették. A Dózsa Termelőszövetkezet eredménye annál is inkább szembetűnő, mert eddig mint az egyik leggyengébbet emlegették járási viszonylatban. Némi szerepük természetesen a gépállomásiaknak is van abban, hogy Szarvason sikeres a betakarítás és a szántás-vetés. November 7 tiszteletére 65 traktoros, 12 brigádvezető és 6 agronómus tett ígéretet, hogy minden erejével támogatja a szövetkezetek munkáját. Egy újabb szövetkezet Szeghalmon Megalakult a tizenegyedik szövetkezet Szeghalom termelőszövetkezeti községben. Az új közösség, az első típusú Aranykalász TSZCS — amelynek elnökéül az !3 holdas Gebei Zsigmon- dot választották — a cséfányi határrészen terül el. A környékbeliek fokozódó érdeklődését mutatja, hogy a múlt hét csütörtökén összeállt 14 dolgozó paraszt száma kedden 31 főre gyarapodott. Tekintve, hogy a tagok zöme középparaszt, az új szövetkezet földterülete meghaladja a 600 holdat. A magyar gazdasági küldöttség Fiúméban és Abbáziában Belgrád. (MTI) A belgrádi rádió jelentése szerint a magyar gazdasági küldöttség, amely Háy László külkereskedelmi miniszter vezetésével az elmúlt napokban Belgrádban gazdasági tárgyalásokat folytatott, a zágrábi mintavásár megtekintése után Fiúméba (Rijeka), majd onnan Abbáziába (Opatija) utazott. A magyar küldöttség megtekintette a fiumei kikötőt és a Május 3. hajógyárat. A küldöttség tagjai hétfőn Abbáziából visszautaztak Belgrád- ba. Képek az Országos Mezőgazdasági Kiállításról Sertéstenyésztési módszereiket szívesen elmondják a kiállítás látogatóinak azok, akik három-négyszáz kilogrammon felüli hízott- sertéseket állítottak ki. A pakodi sertéstenyésztő gazdaság dolgozói, 530 kilogrammos rekord súlyú fehér hússertés! hoztak a kiállításra. Nehéz, fáradságos munka a rizs. betakarítása. Megyénk riszterrhelői is próbálkoztak már a gépi aratás megoldásával. Könnyű traktorral vontatták az aratógépeket, átalakították a kombájnokat. Az egyenlőtlen, nehezen száradó talajon elsüllyedt a gép, nem tudott tökéletes munkát végezni. A próbálkozás azonban nem volt eredménytelen. Az EMAG-gyár mérnökei megfigyelték a gépi aratást, felhasználva a gyakorlati tapasztalatokat, elkészítették a képen látható lánctalpas rizsarató kombájn mintapéldányát. Az őszi rizsaratásban már ki is próbálják s a közeljövőben megkezdik a sorozatgyártását: Aránylag rövid idő alatt megszerettük a hazai gyártmányú arató-cséplőgépet. A kombájn tervezői évek óta a kombájn gyártásban csaknem száz féle újítást alkalmaztak. Sokan panaszkodtak, hogy különösért az egyenlőig len felszína talajon magas gabonatarlőt hagy a Kombájn. Ennek kiküszo« bölésére elkészítették a képen látható arató-cséplőgépet, amelyre talajtapo« gatót szereltek, így igen alacsony tarló marad vissza: Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon látható számos újítás közül egyik legérdekesebb a képen látható egyszemes vetőgép. Megoldás: a közönséges vetőgép forgótengelyére lyukasztott dobhengereket erősítenek és a motor által hajtott ventilátor a lyukakhoz bármilyen vetőmagból egy szemet odaszív, ez forgás közben a vetőcsoroszlyákba hull. Az újításnak a vetések egyenletességében, a tenyészterület jobb kihasználásában, a vetőmag megtakarításban van nagy jelentősége.
