Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-08 / 211. szám

1955. hítpifrabfr 8., csütörtök WkaíSüi&k Hifit — Békés megye az Országos Mezőgazdasági Kiállítás tükrében (Budapesti tudósítónktól) | Szombaton délulán | jnegii) itóttá kapuit az idei Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás. Az árbocokra felkúsztak a zász­lók, a virágágyakkal övezett uta­kon végighaladtak az első láto­gatók. A bírálóbizottság már majdnem befejezte munká­ját, eldőlt a legtöbb díj sorsa. De a kiállítók izgalommal várják a »nagy bírálóbizottság«, az egész országból érkező ezer és ezer látogató döntését, véle­ményét is. Ez adja meg a kiállí­tás igazi mérlegét, értékeli me­zőgazdaságunk egyéves fejlődé­sét. A járási mezőgazdasági kiál­lítások szép eredményei alapján méltán vetődik fel sokakban a gondolat: hogyan állta meg he­lyét Békés megye az országos ki­állításon? Tegyünk kát sétát a pavilonok között^ vegyük számba a Viharsarok eredményeit. Vörös szőnyegek nyelik el a lépés zaját a főépület dicsőség- termében. A csarnok közepén ha­talmas nyitott könyv fekszik, me Ívnek lapjai ezt hirdetik: »Ezeréves történelmünk folya­mán népünk még sohasem élt át olyan mélyreható gazdasági, lá'sadabni, politikai és kultu­rális változást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt!« — A falakon a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak képe függ, a falak mentén pedig színpom- pás virágerdő és a zászlók ünne­pélyesen csillogó selyme köszönti a látogatót. Alacsony emelvényen sorakoznak a különböző mező- gazdasági üzemek felszabadulási serlegei, üvegezett szekrényekben pedig a kiállítás nagydíjai áll­nak. S itt mindjárt felcsillan a viharsarkiak szeme, mert a bi­zottság döntése alapján a lóte­nyésztés, szarvasmarhatenyésztés, »értés- és baromfitenyésztés nagy­díja egyaránt Mezőhegyesre ke­rült. A szomszédos terem mezőgaz­daságunk fejlődését mutatja be a nagybirtokok megszüntetésétől napjainkig. A kiállítószekrények üvege alatt ott vannak a legki­válóbb vetőmagfajták; a lovász- patonai rozs, a feTtődi kender, a Fleiselanann 481-es, középen pe­dig a világhírű bánkúti 1201-es őszi búza. A falakat hatalmas tablók borítják, melyeken beszé­des számok sorakoznak. Itt ol­vashatjuk a Minisztertanács és a 8Z0T vörös zászlójával kitünte­tett Városföldi Állami Gazdaság eredményeit, majd a végegyházi Szabadság és a kioppánymonostorí Dózsa nevével találkozunk. A te­rem közepén ez a felirat olvas­ható: Száz a legjobb közül. Alatta az ország száz legjobb termelőszövetkezetének termés- eredményeit mutatják he a szá­zalékok és mázsák adatai. Jó- nchány ismerős név olvasható. A legjobbak között találjuk az elcki József Attila, a sarkadi Le­nin, a békéscsabai Május 1, az orosházi Dózsa és a mezőhegyesi Törekvő termelőszövetkezetet. A mezőgazdasági gépkiállítás felé állandóan sokan tartanak. Megtalálható itt a régi, bevált konstrukciókon kívül a Jármű- fejlesztési Intézet által tervezett M-25-ös traktor, mely minden­ben túlszárnyalja a közdekvelt Zetort. Ugyancsak itt áll az M-18. I. típusú univerzális traktor min­tapéldánya, a Vörös Csillag Trak­torgyár GL-35-ös féllánctalpas traktora, valamint a CE csator­nanyitó eke, melynek teljesít­ménye 10 óra alatt az ötezer mé­tert is meghaladja. Távolabb, a több jelentős újítással javított AC-400-as EMAG kombájn és a lánctalpas rizsarató kombájn körül csoportosulnak. Bár a ki­állításon látható a Zetor Super, a Lanz Bulldog, valamint az NDK új Urtrak lánctalpasa is, a ma­gyar mezőgazdasági gépipar gyártmányai mindenben fel­veszik a versenyt a külföldiek­kel. Igen érdekes és tanulságos a haltenyésztés pavilonja. Nemcsak azért, mert a hatalmas, tükör­pontyok, az ide-oda cikázó iva­dékok, megbúvó testes harcsák mindenki számára nem mindenna­pi látványt nyújtanak, hanem az­ért is, mert megtudják, hogy az or­szág egyik-másik termelőszövet­kezete milyen szép jövedelemre tett szert halgazdasága révén. Mint értesültünk, a Gyulai Víz- ügyi Igazgatóság mérnökei több szövetkezet részére készítettek j halastó-terveket, tehát a jövő évi kiállításon remélhetőleg a vihar­sarki szövetkezetek is hasonló szép eredményekről adhatnak számot. A kiállítás rendezősége i nagy gondot fordított a sílózás j helyes módjának bemutatására, amit különösen a kétszeri kuko­ricatermés terén folytatott legutób­bi kísérletek tesznek indokolttá. Nemcsak az I. 8 m. vágószélességű SZJS sílótöltőkombájnt láthat­juk, hanem munka közben fi­gyeljük meg az új, nagyteljesít­ményű sílótöltőgépeket. Igen sok nézője akad az elsőízben bemuta­tott „villamos pásztornak“. A lege­lő körül kifeszített huzalban egé­szen gyenge áram folyik, mely minden alkalommal visszatérésre 1 készteti az állatokat. Néhány j érintkezés után a felkeltett reflex ! hatására már a vezeték környé­két is elkerülik. A múlt évi kiállítás óta egyik legtöbbet fejlődött mezőgazdasági ág a szarvasmarhatenyésztés. Je­lentős mértékben emelkedett a tehenek tejhozama, valamint a tej zsírtartalma. Ebben élen­járó munkát végzett a Törzsállat­tenyésztő Igazgatóság mezőhegye- j sí gazdasága. Megyénk szövetke­zetei közül az orosházi Dózsa számolhat be a legjobb eredmény- J ről, melyet az elnyert második díj és több oklevél is tükröz. Az egyé­ni gazdák közül öten részesültek oklevél díjazásban. Szintén sokat fejlődőit a sertéstenyésztés is. Üj fajták tűn- | tek fel, különösen a Cornwall vált j népszerűvé. A súlyrekord pálmá­ját a Pakodi Sertéstörzstenyész- tő ÁG 530 kilós fehér hússertése vitte el. Igen szép sikereket köny­velhet el Békés megye is. Németh Sándor mezőberényi és Berta Ká­roly orosházi dolgozó paraszt első díjat, a Szabadkígyósi Tangazda­ság második díjat nyert sertései­vel. A juhtenyésztés pavilonjában ugyancsak sok az ismerős név. A mezőhegyesi gazdaság első, a fü­zesgyarmati Vörös Csillag, vala­mint a bucsai Petőfi TSZ máso­dik díjat nyert. Azonban a leg­nagyobb viharsarki sikert a lo­vak hozták. A lótenyésztési nagy­díjon kívül három első, egy má­sodik díj és több oklevél került Békés megyébe. Különösen ör­vendetes a szarvasi Táncsics Termelőszövetkezet első díja, mely azt bizonyítja, hogy szövet­kezeteink eredményes munkát vé­geztek az állattenyésztésben. A kiállításon a tavalyival egy­bevetve, különösen egy dolog szem­betűnő: a szocialista szektor elő­retörése. Állami gazdaságaink és szövetkezeteink felhasználják az új módszerek és a korszerű tech­nika nyújtotta előnyöket, s egy­re inkább magukhoz ragadják a vezetést a mezőgazdaság egészén belül. Ez pedig szilárd biztosítéka annak, hogy mezőgazdaságunk si­kerrel tudja teljesíteni a szocia­lizmus építésében ráháruló fel­adatokat. Kilényi Geyza 3. A traktorosok is segítik a betakarítást A JNagyszénási Gépállo­más szokatlanul csendes a mos­tani hetekben. Az udvaron a port csupán a motorkerékpárok kavar­ják meg néha-néha. A vontatók — amelyek sok esetben elég nagy zajt csapnak — hetekig sem jár­nak a gépállomás udvarára. Kint van mind a tizenegy gumikere­kű traktor a termelőszövetkeze­tekben. Trágyát hordanak, helyen­ként meg már a répa szállítását végzik. A műhelyekben azonban — akárcsak télen, a javítás ideje alatt — nagy a sürgés-forgás. A kalapácsok nemigen pihennek, s a hegesztők sem érnek rá heverész- ni. Mindenkinek van ezer tenni­valója. Jelenleg répakiemelőn munkálkodnak. Aztán két kom­bájnt alakítanak át napraforgó cséplésére. Még öt-hat négykere­kű csámeszt, vagy ahogy ők ne­vezik, „bolondkocsit“ is készíte­nek; A gépállomás dolgozói ugyanis elhatározták, hogy az őszi betaka­rításból is kiveszik részüket. De nem kézierővel, hanem géppel. Nemrégiben kezdtek hozzá a mű­helyben a répakiemelő elkészíté­séhez. Úgy tervezik, a négy ki­emelővel 90 hold cukorrépát ás­nak ki. Ezzel sok embert kímél­nek meg a fáradságos munkától. A napokban kezdik a Dózsa TSZ ; 30 holdas répatábláján először a j munkát. Legkevesebb 150 munka­nap megtakarítást érnek el a 30 holdon. Egy répakiemelővél na­ponta három és fél—négy holdon ássák ki a répát. Ezekkel a gé­pekkel összesen 400—450 munka­napot takarítanak meg a termelő­szövetkezeteknek; \ .. A betakarításban eddig is segítettek a gépállomás traktoro- j sai a tsz-eknek. Két fűkaszát ala­kítottak át nemrégiben kender­vágásra. Ezzel a Lenin TSZ-ben 20, az Uj Élet TSZ-ben 7 holdat vágtak le. A gádorosi Gerő TSZ- ben dolgozik jelenleg két kender­vágó, eddig 20 holdat vágtak le. Hamarosan a kukoricaszedés is megkezdődik. Ebben is sok segít­séget várnak a tsz-tagok a gép­állomástól. Hiszen több helyen a búza egy része a kukorica után kerül a földbe, igyekezni kell a kukorica betakarításával. A gép­állomás szakembereinek javasla­tára a tsz-tagok úgy határoztak, hogy a kukoricát csuhésan sze­dik, így sokkal gyorsabb. A szál­lításban a tizenegy vontató sokat tud segíteni. A szárvágást is azonnal megkezdik, mihelyt a cső lekerül. Ebben a munkában ugyancsak segíteni akarnak a traktorosok. A Nagyszénást Gépállo­más traktorosai érzik; ők is fe­lelősek, hogy a gépállomáshoz tar­tozó tíz termelőszövetkezetben mi­nél előbb végezzenek a kapá­sok betakarításával. Gazsó Pál Sztvorecz János és a többiek már eddig is bebizonyították, hogy , megállják a munkában a helyü­ket, hiszen a gépállomás a nyári tervét jóval túlteljesítette. L. M. Megjegyzés egy zenei „élmény“-hez A ligeti sörkertben estéről-esté- re egy háromtagú tánczenekar működik. A zenekar összetétele: egy hegedű, egy szaxofon (néha cserél klarinétra) és dob. A fen­tiekből látható, hogy ez a zene­kar nem alkalmas a sörkertet fel­kereső dolgozók szórakoztatására. A muzsikusok képessége, felké­szültsége egyébként sem elegendő. Hosszas ott-tartózkodásom alatt egyetlen-egy számuk sem ütötte meg a mértéket. Egyik, másik számnál a dobos énekelni kezdett, ami szintén elviselhetetlen volt. Megjegyezni kívánom, hogy ilyen három tagból álló zenekar­ral semmi körülmények között nem lehet tánczenét játszani, sőt, egyáltalán zenélni sem, mivel sem basszus hangszerük, sem pedig harmóniákat keltő hangszerük nincsen. A sörkert rendelkezik zongorával, Így egy zongorista beállításával ezt a tűrhetelen ze­nei merényletet némiképpen eny­: híteni lehetne, gyökeres megoldást azonban csak a zenekar teljes át- ; szervezése hozhat. Javaslom, hogy a háromtagú stáb fenntartásá­val, tehát létszámemelés nélkül is hozzanak létre egy olyan zenekart a sorkertben, melyben zongora, ütőhangszer és egy hegedűs, vagy klarinétos kapna helyet. A zene­karok müsormegválasztását pedig fokozottan ellenőrizzék. Kalmár Péter, a Jókai Színház zenei vezetője. • A Megyei Tanács VB Népmű­velési Osztálya a fenti megjegy­zéssel teljesen egyetért. Az em­lített zenekar (ha annak nevezhe­tő), még képzett zenészekkel sem nyújthatna művészileg jót, eszté­tikailag élvezhetőt. Hát a jelen esetben.. . A javasolt megoldást tehát fel­tétlenül várjuk a ligeti sörkert vendégei érdekében. (Megyei Ta­nács VB Népművelési Osztály). A békési gyógyfürdő ügye A békési gyógyfürdőt naponta sokan keresik fel vidékiek, hely­beliek, sőt más megyéből is jön­nek betegek, Szegedről, Debre­cenből, Pécsről, hogy a békési gyógyfürdő vize enyhítse, gyógyít­sa reuma, derékzsába, ízület és egyéb fájdalmaikat. A fürdő gyógyhatású vizének híre már csaknem az egész országba elju­tott. Az orvosok ide küldik bete­geiket. Nem mesebeszéd az, hogy a mankóval jött, vagy hordágyon hozott betegek két-három heti fürdés után a saját lábukon tá­voznak. Erről talán hadd be­széljenek maguk a betegek, özv. Szatmári Lajos né körösladánvi dolgozó parasztasszony éppen most jött ki a gőzfürdőből: — Másoktól hallottam, hogy ez a víz gyógyít és tavaly jöttem ide először. Azaz nem is jöttem, úgy hoztak, mert csak térden jártam, a lábam nem hajlott, izületes volt. Két hét után úgy mentem innen haza, mint más egészséges asz- szony. Az idén is eljöttem, egy hetet töltök itt. De most már a saját lábamon jöttem. A fiam hat hétig nem tudott a lábára áll­ni. Gt is idehoztam és most már nincs semmi baja. — Én azóta járok ide, amióta a fürdő létesült, 1939 óta — szólt közbe egy idős asszony, Egri Ká- rolyné, okányi lakos. Sorolni lehetne még a betegek névsorát és mindazt, amit elmond­tak a fürdő gyógy hatásáról, mert olyan beteggel nem találkoz­tunk, aki panaszkodott volna. Csi­csely Jánosné, a kétsopronyi Dó­zsa TSZ fejőnője havonta 2—3 na­pot szokott itt eltölteni; Amint mondja, megéri, mert munkáját könnyebben tudja elvégezni. A posta is csaknem naponta kézbesít leveleket a fürdőnek; Pécsről, Szegedről, Hajdúszobosz­lóról, Békéscsabáról és máshon­nan. Ifj. Kovács Ferencné dobozi lakos leveléből idézünk: „Operáció előtt á’ltam, a gyulai nőgyógyá­szati tanár utasítására 14 fürdőt vettem Békésen. Az operációtól félve mentem vissza a kór­háza, ahol megvizsgáltak és legnagyobb meglepetésemre az or­vos kijelentette, hogy az operáció elmarad. Ezután ismét tizennégy fürdőt vettem és most már nyu­godtan írom, hogy nagyon jól ér­zem magam.“ Tények bizonyítják, hogy a bé­kési fürdő nagyon hasznos intéz­mény. Sok-sok dolgozó nyeri visz- sza egészségét, életkedvét. Tavaly több mint 100 ezer ember fürdőit meg vizében. A forgalom most is nagy. Ez nem éppen a legnagyobb öröm, mert a fürdő kicsi. 1951- ben, amikor államosították, bőví­tették és ez az akkori igényeknek meg is felelt. De egyre töb­ben keresik fel a fürdőt, ezért kicsinynek bizonyul. A községben nincs más fürdő és a helybeliek is idejárnak. Lassan a víz i’ ke­vesebb, mert a kút vizét a lakos­ság is hordja. A fürdő gondnoka szerint a lakosság részére egy kü­lön kutat kellene fúrni és akkor a víz elegendő lenne a fürdőnek. Vannak más problémák is. A vidéki betegeknek és az SZTK ál­tal beutalt betegeknek sokba ke­rül egy-egy fürdés, mert magán ellátást k.ell nekik igénybe ven­ni. A mindennapi utazás pedig fá­rasztó s költséges. Kár, hogy a me­gyei tanács nem veszi figyelembe a fürdő gondnokának, a községi tanácsnak és a pártbizottságnak a javaslatát, akik egy szanatórium építését javasolják. A fürdőnek erre van egy alkalmas telke is 600 négyszögölön, közvetlen a fürdő szom zédságában. Sok pénzt takaríthatna meg a szanatórium létesítésével az SZTK is, mert hi­szen nagyon sokat fizetnek ki a betegeknek az útiköltségre, mikor a hajdúszoboszlói, budapesti, hé­vízi gyógyfürdőbe utalják őket. Érdemes gondolkodni a békésiek tervén; Bánfa-**'1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents