Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-30 / 230. szám

1955. -«rptcmber 50., péntek yiUai&atblc hifit 3 Sokat segít a gépállomás Ebben az évben nemcsak a Petőfi TSZ tagjainak változott meg a véleménye a gépállomásiak munkájáról. A többi szövetkezet­ben is elismeréssel beszélnek ró­luk. Különösen az őszi betakarí­tásban nyújtott segítségüket fo­gadták nagy örömmel a tsz-tagok. — Jól jártunk, hogy nem kell kézzel húzgálnunk a répát. Csak •jó a gépállomás segítsége — mondják a békéscsabai Petőfi Termelőszövetkezet tagjai, akik pár évvel ezelőtt még úgy véle­kedtek a gépállomásról, hogy az csak hátráltatja munkájukat. A répaszedés mindig fáradságos munka volt. A gép most ettől a munkától is megszabadította az embereket. A gépállomásiak a saját készítésű két répakiemelővei a szövetkezetek összes cukorrépá­jának mintegy 50 %-át tudják fel­szedni. A répa beszállításában pe­dig a vontatók segítenek sokat; Sok gondot okozott még a szö­vetkezetek tagjainak a kukorica­szár vágása. A gépállomás dolgo­zói ebben a munkában is segíte­nek. Két Knotek-aratógépet, há­rom fűkaszálót és egy szovjet kendervágót alakítottak át szár­vágásra. A napraforgó betakarítását is meggyorsítják a gépek. Két kom­bájn csépeli a levágott tányéro­kat. Az Előre TSZ-ben eddig 13 holdról takarították be ilyen mó-« don a termést. A másik gép a Pe­tőfi Termelőszövetkezetben dol­gozik, ahol ugyancsak hamarosan befejezik a napraforgó cséplését.. Háromszáz mázsa kukorica értékesítésére kötöttek szerződést a csanádapácai dolgozó parasztod Még el sem kezdték a törést Csanádapácán, s máris egyre több dolgozó paraszt köt szer­ződést kukorica eladására. Ed­dig 300 mázsára szerződtek. So- j kan a kötelező mennyiségen fe- ! lül is ajánltak fel kukoricát. Harangozó János négy és félhol- das dolgozó paraszt négy mázsa 20 kiló helyett 13 mázsa 20 kilót ad az államnak. | A szerződéskötésben a Haladás | TSZ tagjai haladnak az élen. Persze ők nem kukorica, hanem hízott sertés eladását vállaltát^ 40 sertésre kötöttek szerződést. * Doinbegyházán is jól halad a szerződéskötés. Keresztes József 6 mázsa kukoricát már be is szállított, de amint a Termény- forgalmi Vállalat telepvezetőjé­nek elmondta, még 4 mázsát acl el az államnak. Pál Mátyás 3 mázsa helyett 4 mázsa kukori­cát visz be az átvevőtelepre, Bó­ka József pedig 4 mázfca 20 ki­lóra szerződött. Egy nagyszerű asszony Határidő elölt teljesítették negyedéves tervüket Negyedévről-negyedévre jobb termelési eredményeket érnek cl a Medgyesegyházi Bőrtex KSZ- ben. Gyártmányaik és ezzel hír­nevük eljut a megye minden részébe. Ebben a negyedévben is 1002 pár női goizer varrott cipőt, 650 pár férfi goizer var­rott cipőt szállítottak a békés­csabai Délmagyarországi Nagyke­reskedelmi Vállalatnak. Ezzel \ .negyedéves tervüket e hét ele- jén teljesítették. Vállalták, hogy u hátralévő néhány nap alatt ter- - ven felül újabb 150 pár férfi­cipőt gyártanak. Az új negyedévet azzal kez­dik meg a szövetkezetben, hogy a javítórészleg létszámát növelik, hogy az őszi idény alatt a hely­beli lakosoknak a javításokat egy-két napon belül elvégez­hessék. Jelenleg a efc izma feje­léseknél torlódás van, de mun­kások átcsoportosításával ez meg­oldódik. Emellett a jövő ine- gyedévre kapott megbízásnak is eleget tudnak tenni, miszerint a nagykereskedelmi \ általat részé­re újabb ezer pár női és 500 pár férficipőt kell készíteniük. Most a kölcsön jegy zés alkal­mával példamutatóan jegyeztek a szövetkezet tagjai. Az első két nap alatt 45 fő átlagjegyzése 464 forint volt. Szívesen adták forintjaikat, mert tudják, hogy visszatérül. Ilnnkesz András üzemvezető 1300 forintos fize­téséből 850 forintot jegyzett, Nyári József és Dancsik Gyula cipészek 1200 forintos fizetésük­ből 750 és 700 forintot adtak bölcsön államunknak Szabász-szakkör kiállítás a békéscsabai Balassi Kulíúrházban Békés megye legnagyobb kul- túrházában, a békéscsabai Balassi Bálint Kultúrházban, az őszi esős időben igen élénk az élet. A kü­lönféle rendezvények mellett báb, valamint balett-tanfolyam is mű­ködik. A lányok és asszonyok ré­szére háromhónapos szabászatot rendeztek. Csütörtökön fejeződött be ünnepélyesen a szabász-szak­kör munkája, ahol a fehérnemű­éi ruhaszabászatban szerzett tu­dásukról adtak számot a részve­vő dolgozó nők, háziasszonyok, so­kan pedig az új, országos hírű ru­hagyár dolgozói, akik itt fejlesz­tették tovább szakmai képzettsé­güket. A tanfolyam 65 szorgal­mas tagjának színes papírból ké- j szült modelljeit igen ízlésesen és ! mutatósán állították ki, amely az érdeklődök körében nagy tetszést aratott. Itt-olt meg-megcsillan mar egy ezüstös ha jszál barna bal­jában Bükk Henrikmének, de be- J ze még frissen cseréli a csévéf, j köti meg az elszakadt szálat a szövőgépen. A Mezőberényi Szö- j vőgyár egyik legjobb szakmun- í kása, ami ellen néha még tilta­kozik is: »Vannak nálam jobbak is. ott vannak a fiatalok.« Néha van kimagasló teljesítménye egy- J egy fiatalnak, de Rükkné mun- ; kája az más. Egyenletes a terme- j lése, s már 1954 júniusa óta ! tartja a sztahanovista szintet. | A szekrényben féltve őrzi ki­tüntetéseit: a sztahanovista, a I könnyűipar kiváló dolgozója, a Kiváló dolgozó, a Szakma legjobb dolgozója jelvényeket. Amint hal- I lőttük, hamarosan feltűzheti mel­• lére a »Szakma kiváló dol­■ gozója«-jelvényt is. Szülte sok is egyszerre mindezt felsorolni. Hogyan is dolgozik a sok kitün­tetés boldog tulajdonosa ? Még 12 éves sem volt, i amikor már ismerkedni kezdett a szövéssel. Körülbelül 25 év óta szövi a kelmét, a vásznat. Gé­peit úgy ismeri, minit a tény erét. Ha egy kis hiba van, azonnal ész­reveszi, mert akkor már nem a megszokott hangon zakatol a hat szövőgép. Műszakkezdés előtt egy : félórával megy be az üzembe, gépeit tüzetesen átnézi, gondja van arra is, hogy legyen ele­gendő vetélő, ne legyen hátul kóc a gépen. Egyszóval, ne gá­tolja semmi a munkát. Minden * percet kihasznál, menetközben veszi át a gépeket is. Ezérf tel­jesíti tervét minden hónapban 108—110 százalékra, 99 százalé­kos minőséggel. így volt ez a lazja, s így van most, a szilárd normánál is. Pedig az új nor- marendezéskoT kétségek gyötör­ték őt is. Nem bízott két kezé­ben, még az ügyességében sem. — Most én sem teljesítek any- nyit, mint szoktam. Kevesebb lesz a keresetem is, pedig a pénzre szükségem van, a kislá­nyom megkezdi az új iskolaévet. Ügy dolgozott, mint más­kor és számlálta a napokat, s a hónap végén a keresetét. A bo­rítékben 1209 forint lapult, száz forinttal több, mint amikor laza normával dolgozóit. — Kár volt félni — vallotta be társnőinek. — Az a jó — toldották meg mások — most már nemcsak a mennyiség számít, hanem figye­lembe veszik a minőséget is, úgy fizetnek. Idegenkedés volt a kimella fel­szerelésével is. »Nem jó az, csak nehezíti munkánkat« — hangzott el számtalan megjegyzés. S ami­kor mégis felszerelték 6 meg­kezdték a munkát vele, akkor döbbentek rá a szövőnők: köny- nyebb így dolgozni, jobban lehet több gépen ellenőrizni a szál- szakadást és gyorsabb a munka. Annyira megszerették a lamel­lát, hojgy később saját maguk mentek el Tolnába, átadni ta­pasztalataikat. ' g Nagyszerű asszony Rükkné, ezért övezi megbecsülés. wr *0» Vdr SMQ* Wf* i*r''A**'*4* * “ V»*» *** „A traktoros az első ember a faluban!... Igen, a traktoros ma a kolhoz hőse... Sok mindenre képes az ember, a technika se­gítségével“ — a vonatban ol­vastam Ovecskin „Falusi hét­köznapok“ című könyvéből. Az Orosházi-tanyáknál fel­szállt egy idősebb bácsi, karján egy kosár csöves kukoricát ci­pelt. — Jaj, de nagyot szaladtam — lihegte, közben zsebkendőjé­vel törölgette homlokát. — A lányomnak viszem — mutatott a kosárra — kacsát, libát hiz­lal és egy kis kukorica min­dig elkél a háznál. A háztáji­ról való. A vonat állt egy ideig, ellen­vonatot vártunk. Eközben az öreg beszél, beszél, nem fogy ki a szóból: — Kár volt szaladni, ideér­tem volna lassan is. A J em válaszoltam, megpró- ^ ’ háltam olvasni. A vonat elindult. Amikor a Monori-ta- nyákhoz közeledtünk, egyszer csak felugrik az öreg: — Na, nézze csak... Nézze hát! — noszogtat az öreg. — Kom­bájnnal csépelik a Dózsában a napraforgót. Ez aztán a munka! Az öreg útitárs Két-három nap alatt végeznek a 60 hold napraforgóval. Engedtem az öreg unszolásá­nak és én is figyelmesen néz­tem a Dózsa TSZ tagjait. — Én is mindig mondom a mieinknek, hogy másként kel­lene dolgozni, nem kell félni az új géptől. De azok... hajthatat­lanok. — De hát hova való a bácsi? — Ide a Rákóczi TSZ-be. An­nak vagyok és a tagja már há­rom éve. Nem bántam meg, hogy beléptem, de még mindig vannak hibák, amelyeket közö­sen kellene megszüntetni. Töb­ben úgy gondolják, ha mindent kézzel csinálunk, akkor több lesz a munkaegység. 217 ót maguknál nem szeretik a gépeket? — tettem fél­re kis időre a könyvet. — Nem nagyon. Azt beszélik, ha a gép dolgozik, akkor nem lesz munkaegység. Pedig de­hogynem! Igaz, nem öt-hatszáz, hanem kevesebb, de az értéke nagyobb. Hiába beszél az em­ber, nem hallgatnak az idősebb szavára... — Hogy jártunk tavaly is? Nem tudtuk a földünket meg­művelni, átadtunk 60 holdat a nagyszénási Lenin TSZ-nek. Egyszer csak látjuk ám, hogy jön a Zetor. egy nagy vetőgépet húz. A mi tagjaink keresték az embereket, de csak kettőt lát­tak. Egy traktorost, meg aki a vetőgépet kezelte. Kiváncsiak voltunk, hogy hogyan dolgoz­hatnak ezek ketten. Hát, uram- fia! Kerülnek-fordulnak, sürög- nek-forognak és két nap alatt elvetették a 60 hold búzát... JÜ4 őst már még jobban fígye- iV1 lek — Eljött az aratás ideje, mi aratógéppel vágtuk a búzát. Sok szem kipergett, ahogy a kéve a földre esett. Látta ezt a brigád­vezetőnőnk, odajött hozzánk. — Halló, halló! Álljanak meg! — akarta túlkiabálni a gép za­ját. — Igazítani kellene valamit a gépen. — Nem lehet azon igazítani semmit — válaszoltuk neki —, de ti ragaszkodtok hozzá, azt mondjátok, ez a jó. Pedig arató­kévekötőgép már ötven évvel ezelőtt is volt. Vén ez már, mint az országút. — A búzakévék szanaszét he­vertek a földön, jött az eső és ott ázott a kenyerünk. A Lenin TSZ-ben meg kombájnnal fog­tak hozzá azon a 60 holdon, amit át adtunk nekik. Három nap alatt learattak, mindjárt el is csépeltek. Később tudtuk csak meg, hogy holdanként 17 mázsa búzát termeltek. A mieink csak nézték az ördöngős masinát. Hümmögtek is, hogy így, meg úgy, de azért a példa meggyő­ző volt. Mondogatták is: „Jövőre mi is kombájnnal csépelünk. “ Z7 ütyült a vonat, Orosházá- ra érkeztünk. Az én öre­gem megkezdte a készülődést, hiába mondogattam neki, hogy ráér még, maradjon. Nem haj­lott a szóra. — Nem lehet, az Orosházi-ta­nyáknál szaladtam, itt most nyugodtan akarok földet érni. Minden jót. Még találkozha­tunk ... Ovecskin elbeszéléseinek hő­sei így elevenednek meg a ma­gyar AWldön. Tóth Gézéivé HÍREK Mit érdemelnek? Közvetlenül a vetés előtt derült ki, hogy a csanádapácai Haladás TSZ és a tótkomlósi Alkotmány TSZ búza­vetőmagja nem elég csírázóképes. Pedig a vetőmag alkalmasságáról meg­győződni egyszerű módon, próbacsí- ráztatással lehet. Csakhogy ezt el kell végezni, mégpedig idejében, amit az említett tsz-ek kihelyezett agronómusai: Kajári Balázs és Hor­váth Béla elfelejtettek. A járási ta- , nács mezőgazdasági osztálya azonban helyrehozta a hibát azzal, hogy jó vetőmagot szerzett. Alakulhatott vol­na azonban ez rosszabbul is, mert a megoldás sokszor huzamosabb idői vesz igénybe. Mit érdemelnek az ilyen feledékenyek, akik az őszi munkák elvégzésének nagy nehézségei közölt növelik a nehézségeket, akik kockáz­tatják jövő évi kenyerünket? — t. g. ­— NYOLC—TÍZ kilométernyi járdát építenek Sarkad belterüle­tén. Több utcában már elkészült az új járda. A járdaépítők igye­keznek, hogy az őszi esőzések előtt befejezzék ezt a munkát. — A B1HARLGKAI tógazda­ságban megkezdték az őszi ha­lászáét. Tizenhárom tó hal termé­sét szállítják majd Budapestre, az ország piacaira, s nagy részben exportra. A legnagyobb. 314 hol­das halastó halászijára október 10-e felé kerül sor. — ELKÉSZÜLT az új artézi kút Körösnagy harsányban. Zsadány- ban, a fancsikapusztai lakosok vá­gya is teljesül: Norton-ku.at kapnak, ami rövidesen elkészül. — Egy életen át maradandó, szép emléket jelent a Német Demokra­tikus Köztársaságban eltöltött két hét Medvegy Pálnak, az Örmény­kúti Állami Gazdaság tehenészé­nek. — „A GYÓGYSZERÉSZET öt­éves fejlődése“ című kiállítás kap­csán indított verseny eredménye­képpen a Békés megyei Gyógy­szertár Vállalat az első díjat nyer­te. Az Egészségügyi Minisztérium egy elektromos számológéppel jutalmazta a vállalatot. — PAGYOGA Pál nagyszénási dolgozó paraszt indította cl köz­ségében a 30 mázsás kukoricater­melési mozgalmat az egyéni ter­melők között. Másfél holdon most 75 mázsa csöves-kukoricája ter­mett. — KUKORICÁT iopou r>eitók János nagyszénási lakos, ügyét a rendőrség átadta az igazságszol­gáltatási szerveknek. — A BÉKÉSCSABAI Kossuth TSZ-ben eddig 450 köbméter si­lótakarmányt tároltak télire. — PÉLDAMUTATÓAN jegyez­nek a gyógyszertári dolgozók is. Körösladányban 32 fő 19 850 fo­rintot jegyzett. Kiss Ferenc end- rődi gyógyszertárvezető 1600 fo­rintot, Faragó István gyoijial gyógyszerész 1400 forintot jegy­zett, — HUSZONHÉT tsz-tag épít a nagyszénási Dózsa TSZ-ben az állam segítségével új, kétszobás, fürdőszobás, kényelmes lakást. A házhelyek egy részén az építő­anyag már a helyszínen várja az építkezés megkezdését. A jövő nyáron 27 új házból álló utcasor hirdeti a termelőszövetkezeti ta­gok megszépült életét. — SZOMBATON délután négy órakor, Békéscsabán, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak kultúrtermében tartják a nyereménybetétkönyvek harma­dik negyedévi sorsolását. Minden ezer betétkönyvből az áltagbetét 200 százalékának megfelelően 1 darab, 100 százalékosnak megfe­lelően 2 darab, 50 százalékosnak pedig 11 darab nyereményt húz­nak ki. Az ünnepi sorsoláson a Békés megyei Jókai Színház mű­vészei csztrád-műsor keretébe» ’épnek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents